Kung-kung
| Átírási segédlet | |
| Kung-kung | |
| Kínai átírás | |
| Hagyományos kínai | 共工 |
| Egyszerűsített kínai | 共工 |
| Mandarin pinjin | Gònggōng |
| Wade–Giles | Kung4 Kung1 |
Kung-kung () a víz istene az ókori kínai mitológiában, aki egyszer dühében fejét nekicsapta az eget tartó hegybe, amitől az egyik oldala leszakadt. Gonosz szellemként megpróbálta akadályozni Jü ()t abban a feladatában hogy sikerrel elvégezze az özönvíz megfékezését.
Neve
[szerkesztés]Kung-kung () nevét, melynek jelentése: „közös munka” a késői hagyomány, egyfajta utólagos interpretációval tisztségnévként azonosítja.[1]
Alakja, legendái
[szerkesztés]Egyes források Kung-kung ()ot olyan gonosz szellemként képzelték el, akinek kígyóteste, emberarca és vörös haja volt.
Sokszor a lázadó hős szerepében jelenik meg, a Hegyek és vizek könyvében például rátámadt apjára, Csu-zsung ()ra, aki a tűz szelleme volt, majd pedig vereséget szenvedett. Ekkor elkeseredett dühében fejét beleverte a Pu-csou-san () 不周山 -hegybe, amely az eget tartó nyolc oszlop egyike. A hatalmas erejű ütéstől beszakadt a föld egyik oldala, az égbolt egy része pedig lebillent. Az megsérült égboltot majd Nü-va () javította meg ötszínű olvasztott kövek segítségével.[2]
Egy, feltételezhetően későbbi legendaváltozat szerint Kung-kung () Csuan-hszü () uralkodóval harcolt, vagy azon mesterkedett, hogy megakadályozza Jü ()t az árvizek megfékezésében.[3]
Még későbbi forrásokban Kung-kung () már historizált figuraként, gonosz főhivatalnok formájában jelenik meg, aki például Sun () ellen lázad fel, és szít fegyveres harcot.[4]
Néhány forrás tudni véli, hogy Kung-kung ()nak segítő társai is akadtak, például a kilenc emberfejet viselő, kígyótestű, kegyetlenségéről és mohóságáról híres Hsziang-liu () 相柳, valamint a gonosz Fulu, aki halála után medvévé változott.[5]
Kung-kung ()nak állítólag két fia is volt, az egyik, akinek a neve nem maradt fenn, halála után gonosz démonná változott, a másik, Hsziu () azonban jóságos volt.[6]
Megjegyzések
[szerkesztés]
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ Kínai mitológia 1988 418.o.
- ↑ Kínai mitológia 1988 418.o.
- ↑ Kínai mitológia 1988 418.o.
- ↑ Kínai mitológia 1988 418.o.
- ↑ Kínai mitológia 1988 418.o.
- ↑ Kínai mitológia 1988 418.o.
Irodalom
[szerkesztés]- ↑ Kínai mitológia 1988: „Kínai mitológia”. In Mitológiai enciklopédia II. kötet, 385-456. o. Fordította: Kalmár Éva. Budapest: Gondolat Kiadó, 1988. ISBN 963 282 028 2 II. kötet
- ↑ Vasziljev 1977: Vasziljev, L. Sz.: Kultuszok, vallások és hagyományok Kínában. Budapest: Gondolat Kiadó, 1977. ISBN 963 280 475 9