Csuan-hszü
| Csuan-hszü () | |
 | |
| Csuan-hszü () ábrázolása egy Han-kori domborművön | |
| Kína legendás uralkodóinak egyike az öt császár korában | |
| Elődje | Sao-hao () |
| Utódja | Ku () |
| Életrajzi adatok | |
| Született | i. e. 26. század |
| Elhunyt | i. e. 25. század |
| Nyughelye | Pujang () 濮阳 (Honan () tartomány, Kína) |
| Édesapja | Csang-ji () |
| Édesanyja | Jing Pu |
| Gyermekei |
|
 A Wikimédia Commons tartalmaz Csuan-hszü () témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
| Átírási segédlet | |
| Csuan-hszü | |
| Kínai átírás | |
| Hagyományos kínai | 顓頊 |
| Egyszerűsített kínai | 颛顼 |
| Mandarin pinjin | Zhuānxū |
| Wade–Giles | Chuan1-hsü1 |
Csuan-hszü () (más néven: Kao-jang () 高陽 / 高阳) az ókori kínai mitológia egyik legendás uralkodója, a Sárga Császár unokája, vagy egyes források szerint dédunokája. A történetírói hagyomány a legendás „öt császár” egyikének tartja, és alakjáról mint ideális uralkodóról emlékezik meg.
Neve[szerkesztés]
Csuan-hszü () nevének jelentés máig nem pontosan tisztázott, ezzel kapcsolatban több álláspont is létezik. A legkorábbi magyarázat szerint, amely az i. sz. 100-ban összeállított Suo-ven csie-ce ()ben olvasható, a csuan-hszü () szóösszetétel jelentése: „óvatos arc”, amely a rájellemző arckifejezésre utal, amit apjától örökölt. Egy másik korai magyarázat szerint a neve egyszerűen csak azt jelenti, hogy „ősatya”. Egy harmadik változat szerint a név úgy értelmezendő, hogy „igaz ember”, vagyis az az ember, aki az igaz utat követi. Todzso Akijaszu japán tudós véleménye szerint pedig a csuan-hszü () kifejezés azt jelenti, hogy „olyan sima fejű, mintha csak jádéből csiszolták volna”, ami a bölcsesség, a bölcsek ismertető jegye.[1]
Alakja[szerkesztés]
Egyes források szerint Csuan-hszü () csodálatos körülmények között, egy csillag fényétől született, amely szivárványként elhatolt egészen a Holdig. Más források szerint pajzzsal és lándzsával a fején született. A szovjet-orosz tudós, Riftyin szerint nem zárható ki, hogy a Csuan-hszü () születésében megjelenő szivárvány motívum arra utal, hogy az ősatya a totemsárkány szülötte, hiszen a hagyományos kínai elképzelés szerint a szivárvány valójában egy sárkány, melynek mindkét végén fej van.[2]
Az i. e. 3. században keletkezett Lü mester Tavaszok és ősze (Lü-si Csun-csiu () 《呂氏春秋》) szerint Csuan-hszü () tízéves koráig Sao-hao ()val együtt nevelkedett, majd húszévesen trónra került, és 78 éven át bölcsen uralkodott. A mitológiai hagyomány szerint a víz elem oltalma alatt, a víz mágikus elemével kormányzott, a hivatali tisztségeket pedig a folyó nevei után nevezte el. (A Sárga Császár ugyanezt a felhők nevei után tette, és ő a föld elem oltalma alatt kormányozta népét.)[3]
Csung () 重 szellemet azzal bízta meg, hogy kormányozza a déli égtájat, az eget és a szellemeket; Li 黎 szellemet az északi égtáj, a föld és az emberek kormányzását bízta. Ennek volt köszönhető, hogy az emberek és az istenek nem keveredhettek össze, s így mindenütt rend uralkodott. Csuan-hszü () megparancsolta továbbá Csung ()nak és Linek, hogy szakítsák meg az ég és a föld között eladdig meglévő kapcsolatot, hogy az emberek többé ne emelkedhessenek fel az égbe.[4]
Csuan-hszü () volt az, aki Fej-lung ()ot 飛龍(„repülő sárkány”) azzal bízta meg, hogy a nyolc égtáj szeleinek hangját utánozva alkosson a Magasságos Úrnak bemutatandó szertartásokhoz illő új zenéket és dallamokat.[5]
A Huaj-nan-ce () arról tudósít, hogy Csuan-hszü () háborút viselt a vizek istenével, Kung-kung ()gal. Más források szerint Csuan-hszü () ellenségei a kilenc li (csiu-li () 九黎) és a miao 妙 törzs volt.[6]
A hagyomány Csuan-hszü ()nek tulajdonít egy időszámítási rendszer, az úgy nevezett „Csuan-hszü () naptár” megalkotását is.[7]
Szabályozta továbbá a nők helyét a társadalomban, és az ő idején vezették be a vérfertőzés bűnét elkövetők megbüntetését is.[8]
A források szerint több utódja is volt, három fián kívül, például a háromarcúak és a félkezűek törzse is az ő leszármazottai, Peng-cu (), a „kínai matuzsálem”, aki a hagyomány szerint 800 évig élt, az ő dédunokája volt.[9]
Megjegyzések[szerkesztés]
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ Kínai mitológia 1988 400. o.
- ↑ Kínai mitológia 1988 400. o.
- ↑ Kínai mitológia 1988 400. o.
- ↑ Kínai mitológia 1988 400. o.
- ↑ Kínai mitológia 1988 400. o.
- ↑ Kínai mitológia 1988 400. o.
- ↑ Kínai mitológia 1988 400. o.
- ↑ Kínai mitológia 1988 400. o.
- ↑ Kínai mitológia 1988 400. o.
Irodalom[szerkesztés]
- ↑ Kínai mitológia 1988: „Kínai mitológia”. In Mitológiai enciklopédia II. kötet, 385-456. o. Fordította: Kalmár Éva. Budapest: Gondolat Kiadó, 1988. ISBN 963 282 028 2 II. kötet
- ↑ Vasziljev 1977: Vasziljev, L. Sz.: Kultuszok, vallások és hagyományok Kínában. Budapest: Gondolat Kiadó, 1977. ISBN 963 280 475 9
Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés]
Kína legendás uralkodói | ||
|---|---|---|
| A három fenség kora (kb. i. e. 2700-ig) |  | |
| Az öt császár kora (kb. i. e. 2700–2100) | ||
| Kapcsolódó személyek | ||
| Hszia-dinasztia (kb. i. e. 2100–1600) | ||
