Huaj-nan-ce

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

A Huaj-nan-ce 淮南子 az i. e. 2. században született kínai filozófiai mű állítólagos szerzője Liu An 劉安 (i. e. 179 - i. e. 122), aki a Huaj-nan hercege címet viselte. A mű melynek csak 21 belső fejezete (nej-pien 內篇) maradt fenn, a kínai hagyomány az úgy nevezett "eklektikusak" közé Kao Jao előszavából megtudhatjuk, hogy a könyv formális irodalmi szimpózium, amely Liu An és az udvaránál tartózkodó vendégek között zajlott. A modern kutatások alapján a legtöbb kutató azon a véleményen van, hogy a Huaj-nan-ce alapvető gondolatait tekintve taoista szellemiségű mű. Ennek ellenére a különféle gondolati iskolák hatása, illetve a keletkezés körülménye következtében a Huaj-nan-ce hangnemében és nyelvi stílusában rendkívüli módon sokszínű és változó alkotás, jelentős műve az ókori kínai filozófiának és páratlan forrása például a kínai mitológiának.

A szerző[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A mű szerzőjének azt a Liu Ant 劉安 (i. e. 179–122) tartják, aki a Han-dinasztia alapítójának, Kao-cunak 高祖 (Liu Pang 劉邦) volt az unokája. Már apja Huajnan 淮南 hercege, ő maga i.e. 164-ben kapta meg a címet. Liu Csang 劉長 (Liu An apja) anyját Csao 趙 hercege adta a császárnak 199-ben. Még a rákövetkező évben, 198-ban a császár áthaladt Csao államon, de elmulasztotta, hogy illendő módon látogatást tegyen a neki feleséget adományozó hercegnél, ezért a sértett herceg a Csao állam megtámadására összeesküvést szervezett. Az összeesküvésüket 198-ban leleplezték, így a családra üldöztetés várt. Anyja megszülte Liu Csangot, aki 196-ban Huajnan hercege lett. Liu Csang idősebb féltestvére, Ven-ti 文帝 uralkodása alatt megölt egy herceget, akit öngyilkos anyja haláláért vádolt. Liu Csang ezek után császári méltóságot vett magára és „Keleti Uralkodó”-nak neveztette magát. Erre Ven-ti (a féltestvére) kitelepíttette Su 蜀 államba, Liu Csang azonban útközben halálra éheztette magát, így 174-ben meghalt. Ven-ti 164-ben a régi Huajnan birtokot szétosztotta Liu Csang három fia között, így a legidősebb Liu An kapta a címet. Unokatestvére trónra kerülésekor bosszút akart állni, és 126-ban fellázadt, a császár ekkor még csak kisebb büntetéssel sújtotta. 122-ben azonban nagyobb lázadást szított, mire elrendelték üldözését. Mielőtt azonban a parancs megérkezett volna, Liu An 122-ben önkezével vetett véget életének. Élettörténetét A történetíró feljegyzéseinek 118. fejezete és a Han-su 漢書/汉书 44. fejezete őrizte meg.

A könyv[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Stiláris sokszínűség[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Han-su besorolása szerint az "eklektikusok" (ca 雜/杂) közé tartozik. Ez részben annak a ténynek köszönhető, hogy tematikájában olyan különböző területeket érint, mint a kormányzás, az asztronómia, a didaktikus történeti anekdoták, hadászat, vagy a topográfia és a miszticizmus. A másik eklektikusnak is nevezhető jellegzetessége, hogy konfuciánus, taoista, illetve legista nézeteket is tartalmaz. A számos filozófiai iskola hatása ellenére azonban az egész műben felfedezhető az az egyéni megközelítésmód, mely egy alapvetően egységes elméleti keretet ad a sokszínű elképzeléseknek. Az ideológia átvételeket keresve, a mű kiváló szakértője, Charles Le Blanc összesen több mint 800, más műből vett idézetet talált:

  • Klasszikusok: Ji-csing (11), Csou-su (2), Dalok könyve (Si-king) (10);
  • Taoista művek: Lao-ce (99), Csuang-ce (269), Szun-ce ping-fa (16), Kuan-ce (28), Huang Ti sze-csing (26);
  • Konfuciánus művek: Lun jü (1), Meng-ce (11), Ce-sze (11), Hszün-ce (35), Jen-ce csun-csiu (9);
  • Motista művek: Mo-ce (7), Hu Fej-ce (2), Szuj Csao-ce (2);
  • Legista művek: Han fej-ce (72), Sen Pu-haj (3), Sen Tao (5);
  • Szinkretista művek: Lü-si csun-csiu (190), Si-ce (27), Co Jen (1).

A számos idézet, a sok különböző téma, a különféle gondolati iskolák hatása, illetve a keletkezés körülménye következtében a Huaj-nan-ce hangnemében és nyelvi stílusában rendkívüli módon sokszínű és változó, mely nemcsak a fejezek, hanem akár egy-egy bekezdés esetében is tapasztalható.

Huang-Lao taoizmus[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A legtöbb kutató azon a véleményen van, hogy a Huaj-nan-ce az úgy nevezett Huang-Lao taoizmus egyik produktuma. Sze-ma Csien egyik megjegyzése szerint ez az iskola a taoizmus és a legizmus egységesítésére törekedett, így, ezt támaszthatja alá az a tény, hogy a Huaj-nan-ceben számos helyen felfedezhetjük a legista Han Fej-ce gondolatiságát. Ugyanakkor, mások szerint a művet elsősorban a déli hagyományok mestereinek alkotása, s így semmi köze nincs az eredetileg és elsősorban Csi államhoz kötődő Huang-Lao tradíció vonulatához.

A mágusok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A hagyomány szerint Liu An herceg olyan mágusokkal (fang-si 方士) vette magát körbe, akik különböző mágikus technikák (su 術/术) birtokosai voltak (pl. forrásokat fakasztottak, hegyeket teremtettek, az évszakokat irányították, köhögéssel ködöt hoztak létre stb.). Ezek a mágusok nemcsak a mágikus hagyományokban, hanem a hagyományos konfuciánus művekben is járatosak voltak, akárcsak az álomelemzés, a gyógyítás vagy az alkímia tudományában.

Meditációs technikák[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Huaj-nan-ce számos helyen utal a Han-korban elterjedt meditációs technikákra. Ilyen például a Vang-ce Csiao 王子喬 és Cse Szung-ce 赤松子 nevével összefüggésbe hozott légzés-technika, amely lehetővé tette számukra, hogy „a felhők közé emelkedjenek, és közeli kapcsolatot alakítsanak ki az Éggel.” Ezekről a technikákról azonban a Huaj-nan-ce gyakran elítélőlen szól, mivel alacsonyabb rendűnek tartja őket bizonyos absztraktabb igazságok megismerésénél.

Kozmogónia és kozmológia[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Huaj-nan-ceben a mitológiai források között páratlan módon öt különböző világteremtés elméletet is olvasható. Ezek azonban gyakorlatilag csak más-más aspektusban láttatják ugyanazt a lényegi történést: Az 1. fejezetben a kozmogónia a Tao szempontjából; a 2. fejezetben a kozmogónia a Lét, a Nem-Lét és az Idő szempontjából; a 3. fejezetben a kozmogónia az Ég és a Föld szempontjából; a 7. fejezetben a kozmogónia az ember szempontjából; a 14. fejezetben a kozmogónia az igaz ember szempontjából. A Huaj-nan-ce ugyanakkor nemcsak az univerzum létrejöttének folyamatát, hanem a már létrejött világegyetem és föld leírását is tartalmazza. Részletes leírás található a csillagképekről, a csillagászat különféle témáiról vagy az évszakok váltakozásának elvéről. A hagyományos kínai világképpel összhangban a föld a Huaj-nan-ce szerint négyszögletes, középen helyezkedik el a kultúrvilág, körülötte a négy barbár törzs, amit végül a négy tenger határol.

Politikai utópia[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Huaj-nan-ce egyik legfontosabb célja a tökéletes szocio-politikai rend feltételeinek meghatározása. Ez a tökéletes rend elsődlegesen az Igaz Ember (csen-zsen 真人) tulajdonságait birtokló uralkodótól származik, ezért a Huaj-nan-cet felfoghatjuk a politikai utópizmus leírásának vagy a kormányzást segítő útmutatások kézikönyvének is. A kormányzás filozófiai alapjaként a természet és a kormányzás alapvető hasonlatossága szolgál.

A rezonancia elve[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Huaj-nan-ce egyik legrészletesebben kidolgozott filozófiai koncepciója a hatás és reakció, vagy másképpen a rezonancia (kan-jing) elve. A 6. fejezetben részletesen tárgyalt elképzelés szerint az univerzumban található összefüggések és hatások egy eleve meghatározott mintát követnek.

Szerkezete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Fejezetszám Címe Olvasat Fordítás
1 原道訓 Jüan-tao A forrás: a Tao
2 俶真訓 Csu-csen Primordiális valóság
3 天文訓 Tien-ven Az ég ékességei
4 墜形訓 Csuj-hszing A föld formái
5 時則訓 Si-cö Az évszakok szabályszerűségei
6 覽冥訓 Lan-ming Vizsgálódás a homályban
7 精神訓 Csing-sen Az esszenciáról és a szellemről
8 本經訓 Pen-csing Alapvető normák
9 主術訓 Csu-su Az uralkodó mesterségbeli tudása
10 繆稱訓 Miu-cseng Téves elnevezések
11 齊俗訓 Csi-szu Azonos szokások
12 道應訓 Daoying Tao-jing Megflelni a Taonak
13 氾論訓 Fan-lun Általános elmélet
14 詮言訓 Csüan-jen Példabeszédek
15 兵略訓 Binglue Ping-lüe A harcászati stratégia
16 說山訓 Suo-san Beszélgetés a hegyekről
17 說林訓 Suo-lin Beszélgetés az erdőkről
18 人間訓 Zsen-csien Az emberi világban
19 脩務訓 Ju-vu A gyakorlás nélkülözhetetlensége
20 泰族訓 Tai-cu Nagy újraegyesítés
21 要略 Yaolue Jao-lüe Summázat

Irodalom[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Magyarul[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Idegen nyelven[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Ames, Roger T. (1983).The Art of Rulership: A Study of Ancient Chinese Political Thought. Honolulu: University of Hawaii Press. ISBN 0-7914-2062-0
  • Ames, Roger T. and D.C. Lau. (1998). Yuan Dao: Tracing Dao to Its Source. Ballantine Books.
  • Balfour, Frederic H. (1884). Taoist Texts: Ethical, Political, and Speculative. London: Trubner. ISBN 1-59752-175-2.
  • Le Blanc, Charles. (1985). Huai-nan Tzu: Philosophical Synthesis in Early Han Thought: The Idea of Resonance (Kan-Ying) With a Translation and Analysis of Chapter Six. Hong Kong: Hong Kong University Press. ISBN 962-209-179-2.
  • Major, John S. (1993). Heaven and Earth in Early Han Thought: Chapters Three, Four, and Five of the Huainanzi. Albany: SUNY Press. ISBN 0-7914-1586-4.
  • Major, John S., Sarah Queen, Andrew Meyer, and Harold Roth. (2010). The Huainanzi: A Guide to the Theory and Practice of Government in Early Han China, by Liu An, King of Huainan. Columbia University Press. ISBN 978-0-231-14204-5
  • McClain, Ernest G. and Ming Shui Hung. "Chinese Cyclic Tunings in Late Antiquity," Ethnomusicology, Vol. 23, No. 2 (May, 1979): 205-224.
  • Morgan, Evan S. (1934). Tao, the Great Luminant: Essays from the Huai Nan Tzu. Shanghai: Kelly and Walsh. ASIN: B00085Y8CI.
  • Roth, Harold. (1992). The Textual History of the Huai-nan Tzu. Ann Arbor: AAS Monograph Series. ISBN 0-924304-06-5.
  • Vankeerberghen, Griet. (2001). The Huainanzi and Liu An's Claim to Moral Authority. Albany. SUNY. ISBN 0-7914-5147-X.
  • Wallacker, Benjamin E. (1962). The Huai-nan-tzu, Book Eleven: Behavior, Culture and the Cosmos. New Haven: American Oriental Society. ASIN: B0007DSHAA.

Lásd még[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • A Huaj-nan-ce kínai szövege, angol szószedettel: [1]
  • A Huaj-nan-ceról a Terebess Ázsia Lexikonban: [2]
  • Huaj-nan-ce bibliográfia: [3]