Magyarország uralkodóinak listája

A mindenkori uralkodó jelvénye a Magyar Királyság országalmája

Ezen a lapon Magyarország uralkodóinak listája található a honfoglalástól a Magyar Királyság megszűnéséig, 1918. november 13-áig, az utolsó magyar király, IV. Károly uralkodó jogainak felfüggesztésééig, amely az Eckartsaui nyilatkozat aláírásával valósult meg.

Időkép

Árpád-ház (9. század–1301)

Portré	Uralkodó	Uralkodott	Megjegyzések
Árpád-házi fejedelmek (Magyar Fejedelemség)
	Álmos * 819 körül † 895, Erdőelve	?–895	A magyarok első nagyfejedelme. A hagyomány szerint alattvalói szakrális királygyilkosságot követtek el, mielőtt bejöttek volna a Kárpát-medencébe.
	Árpád * 845 körül † 907. július eleje, Pozsony	895–907?	Álmos fia.
	Zolta * 896 † 949	907–947	Árpád fia. Fejedelemségének tényét sokan megkérdőjelezik, vagy legalábbis kétségbe vonják, hogy valóban ő lett volna Árpád közvetlen utódja.
	Falicsi * ? † 955 (?)	947–955	Árpád unokája, Jutocsa fia.
	Taksony * 931 előtt † 971	955–971	Zolta fia.
	Géza (keresztségben István) * 949? † 997. február 1., Esztergom	971–997	Taksony fia
	Vajk (utóbb I. István)	997–1000	Géza fia, anyja: az erdélyi gyula lánya, Sarolt, megkeresztelkedése után I. István
Árpád-házi királyok (Magyar Királyság)
	I. (Szent) István * 967/969, Esztergom † 1038. augusztus 15., Esztergom	1000/1001–1038
	(Orseolo, Német) Péter * 1011, Velence † 1046/1059. augusztus 30., Székesfehérvár (először)	1038–1041	A velencei dózse fia, I. István unokaöccse. 1041-ben a magyar főurak elűzték az országból.
	Aba Sámuel * 990 körül, Abaújvár (?) † 1044. (július 5. után), Ménfő	1041–1044	I. István sógora (vagy unokaöccse)
	(Orseolo) Péter (másodszor)	1044–1046
	I. (Fehér v. Katolikus) András * 1013, ? † 1060. (december 6. előtt), Zirc	1046–1060	Taksony dédunokája, I. István unokatestvérének, Vazulnak a fia
	I. (Bajnok) Béla (vagy Adalbert) * 1016, ? † 1063. szeptember 11., a Rábca vidékén	1060–1063	I. András öccse
	Salamon * 1052/1053, ? † 1087, Pula közelében (?)	1063–1074	I. András fia. Unokatestvérei, I. Géza és I. László elűzték, többször próbálkozott trónja visszaszerzésével, sikertelenül. 1081-ben lemondott trónigényéről, bár ezt követően is volt visszatérési kísérlete.
	I. Géza (vagy Magnus) * 1044, Lengyelország † 1077. április 25., ?	1074–1077	I. Béla fia.
	I. (Szent) László * 1046. június 27., Lengyelország † 1095. július 29., Nyitra	1077–1095	I. Géza öccse
	Könyves Kálmán * 1074, Székesfehérvár † 1116. február 3., Székesfehérvár	1095–1116	I. Géza fia
	II. István * 1101, ? † 1131. március 1., ?	1116–1131	Kálmán fia
	II. (Vak) Béla * 1108 körül, ? † 1141. február 13., ?	1131–1141	I. Géza unokája, Kálmán Álmos nevű öccsének fia
	II. Géza * 1130, Tolna † 1162. május 31., ?	1141–1162	II. Béla fia
	III. István * 1147. nyara, ? † 1172. március 4., ?	1162–1172	II. Géza fia.
-	II. László * 1131, ? † 1163. január 14., ?	1162–1163	II. Géza öccse, ellenkirály bizánci támogatással. A későbbi királyok történetírói sokáig nem vették figyelembe az uralkodók sorszámozásánál.
	IV. István * 1133 körül, ? † 1165. április 11., Zimony	1163–1165	II. Géza öccse, ellenkirály bizánci támogatással. Saját magát III. Istvánnak hívta, nem ismerve el unokaöccse uralmát. A későbbi királyok történetírói viszont sokáig nem vették figyelembe az uralkodók sorszámozásánál, csak utólag nevezték el IV. Istvánnak.
	III. Béla * 1148, ? † 1196. április 23., ?	1172–1196	III. István öccse
	Imre * 1174, ? † 1204. szeptember 30./november 30., Esztergom	1196–1204	III. Béla fia
	III. László * 1199/1201, ? † 1205. május 7., Bécs	1204–1205	Imre fia. Saját korában II. Lászlónak hívták, mivel az 1162-től 1163-ig uralkodó ellenkirályt nem ismerték el.
	II. András * 1176/1177, ? † 1235. szeptember 21., Buda	1205–1235	Imre öccse
	IV. Béla * 1206. november 29., ? † 1270. május 3., Buda	1235–1270	II. András fia
	V. István * 1239 (október 18. előtt), Buda † 1272. augusztus 6., Csepel-sziget	1270–1272	IV. Béla fia. Saját korában IV. Istvánnak hívták, mivel az 1163-tól 1165-ig uralkodó ellenkirályt nem ismerték el.
	IV. (Kun) László * 1262. augusztusa, ? † 1290. július 10., Körösszeg	1272–1290	V. István fia. Saját korában III. Lászlónak hívták, mivel az 1162-től 1163-ig uralkodó ellenkirályt nem ismerték el.
	III. András * 1265 körül, Velence † 1301. január 14., Buda	1290–1301	II. András unokája, vele férfiágon kihalt az Árpád-ház

Interregnum (1301–1308)

Portré	Uralkodó	Uralkodott	Megjegyzések
Csák Máté Az interregnum királyai vitatott legitimitású uralkodók. Az egyes tartományurak (avagy kiskirályok) hatalma oly mértékben megnőtt, hogy a királyi uralom jóformán jelképessé silányult. Az ország valódi urai ebben az időben: Csák Máté (* 1260 k.; † 1321 márc. 18.), Aba Amadé (* 1240?; † 1311 szept. 5.), Borsa Kopasz Jakab (* ?; † 1317 júl.), Kőszegi Henrik (* ?; † 1309/1310), Kán László (* ?; † 1315 aug. előtt), Ákos István (* ?; † 1315 körül) Babonić István (* ?; † ?) nemzetségei.
	Vencel (azaz László) * 1289. október 6., ? † 1306. augusztus 4., Olmütz	1301–1305	a Přemysl-ház utolsó fiági tagja, cseh és lengyel király (1305–1306), leányágon IV. Béla ükunokája. Magyar királyként a László nevet használta, de nem veszik figyelembe a László nevű királyok sorszámozásánál. 1305-ben lemondott a magyar trónról Wittelsbach Ottó javára.
	Ottó * 1261. február 11., ? † 1312. szeptember 9., Landshut	1305–1307	a Wittelsbach-ház tagja, Alsó-Bajorország hercege, leányágon IV. Béla unokája. Magát haláláig magyar királynak tekintette, bár uralma 1307-ben véget ért. Magyar királyként az V. Béla nevet használta.

Anjou-ház (1308–1395)

Portré	Uralkodó	Uralkodott	Megjegyzések
	I. Károly (Károly Róbert) * 1288, Nápoly † 1342. július 16., Visegrád	1308–1342	Leányágon V. István dédunokája, az Anjou-ház magyarországi ágának megalapítója
	I. (Nagy) Lajos * 1326. március 5., Visegrád † 1382. szeptember 10., Nagyszombat	1342–1382	Károly fia, 1370-től Lengyelország királya is
	Mária * 1371. április 14., ? † 1395. május 17., Budai-hegység	1382–1395	Lajos lánya.
	II. (Kis) Károly * 1345 † 1386. február 24., Visegrád	1385–1386	nápolyi király (1381–1386), az Anjouk nápolyi ágának tagja

Vegyesházi királyok (1387–1526)

	Uralkodó	Uralkodott	Megjegyzések
Luxemburgi-ház
	Zsigmond * 1368. február 14., Nürnberg † 1437. december 9., Znaim	1387–1437	Mária férje, német király (1410–1433), cseh király (1420–1437), német-római császár (1433–1437)
Habsburg-ház
	Albert * 1397. augusztus 16., Bécs † 1439. október 27., Neszmély	1437–1439	Zsigmond veje, cseh és német király (1438–1439)
Jagelló-ház
	I. Ulászló magyar király * 1424. október 31., Krakkó † 1444. november 10., Várna	1440–1444	III. Ulászló néven lengyel király is (1434–1444). Ellenkirályként léptették fel ellenében Albert utószülött fiát: V. Lászlót (1440–1444)
Habsburg-ház
	V. László * 1440. február 22., Komárom † 1457. november 23., Prága	1445–1457	Albert utószülött fiát Ulászló halála után a rendek elismerték királyuknak (1445), de ő akadályoztatva volt, a rendek tehát kormányzót választottak a helyettesítésére: Hunyadi Jánost (* 1407; † 1456 aug. 11.) (1446–1452). Az ő halála után Cillei Ulrik (* 1406; † 1456 nov. 9.) főkapitány (1456) következett. Halála után a király kényszerből kinevezte Hunyadi Lászlót (* 1433; † 1457 márc. 16.) főkapitánnyá (1457). Az ő halála után nem neveztek ki új főkapitányt.
Hunyadi-ház
	I. Mátyás(Mátyás király) * 1443. február 23., Kolozsvár † 1490. április 6., Bécs	1458–1490	Hunyadi János kisebbik fia, akit a Mátyás bátyját megölető, utód nélkül elhalt László király után a Hunyadi-párt meghívott a magyar trónra
Jagelló-ház
	II. Ulászló * 1456. március 1., Krakkó † 1516. március 13., Buda	1490–1516	I. Ulászló unokaöccse, Albert vejének a fia és I. Mátyás feleségének a 2. férje. Cseh király (1471–1516) Perényi Imre 1509-ben az ország teljhatalmú kormányzója
	II. Lajos * 1506. július 1., Buda † 1526. augusztus 29., Mohács	1516–1526	II. Ulászló fia, magyar és cseh király, a mohácsi csatában esett el

Magyar Királyság és Erdélyi Fejedelemség (1526–1699)

Az országban az 1526-os mohácsi vereséget követően kettős királyválasztás történt, később kialakult az „egy ország, két király” állapot. Buda 1541-es török elfoglalásával az ország keleti és nyugati fele között az összeköttetés gyakorlatilag megszűnt. Az ország középső, Hódoltságnak nevezett részét a törökök fokozatosan szállták meg. Északon és Nyugaton Habsburg fennhatóság alá került, Keleten pedig a középkori erdélyi vajdaságból és hozzá kapcsolódó részekből (Partium) létrejött az 1570-es speyeri szerződéssel az Erdélyi Fejedelemség. A fejedelemség kialakulásával az ország hosszú időre két részre szakadt. „Három részre szakadt ország” sosem volt, mert a török hódoltság nem önálló terület. Ez az ún. török háborúk kora.

Királyi Magyarország
	Uralkodó	Uralkodott	Megjegyzések
Habsburg-ház
	I. Ferdinánd	1526–1564	II. Lajos sógora, cseh király (1527–1564), német-római császár (1556–1564)
	Miksa	1564–1576	I. Ferdinánd fia, II. Miksa néven német-római császár és cseh király (1564–1576)
	Rudolf	1576–1608	Miksa fia, II. Rudolf néven német-római császár és cseh király (1576–1612). A magyar királyi címről öccse, II. Mátyás 1608-ban lemondatta.
	II. Mátyás	1608–1619	Rudolf öccse, német-római császár és cseh király (1612–1619)
	II. Ferdinánd	1619–1637	I. Ferdinánd unokája, német-római császár és cseh király (1619–1637)
	III. Ferdinánd	1637–1657	II. Ferdinánd fia, német-római császár (1637–1657)
	IV. Ferdinánd	1647–1654	III. Ferdinánd fia, német király (1653–1654). Még apja életében megkoronázták, de betegsége folytán még III. Ferdinánd előtt meghalt, így sosem uralkodott ténylegesen.
	I. Lipót	1657–1705	III. Ferdinánd fia, német-római császár (1657–1705)

keleti Magyar Királyság
Portré	Uralkodó	Uralkodott	Megjegyzések
	Szapolyai János (* 1487 febr. 2.; † 1540 júl. 22.)	1526–1540	Korábban erdélyi vajda
	János (Zsigmond) (* 1540 júl. 18.; † 1571 márc. 14.)	1540–1570	Szapolyai János fia, választott király, címéről 1570-ben a speyeri szerződésben mondott le, élete utolsó évében erdélyi fejedelemként uralkodott. Kiskorúsága idején nevében Fráter György (* 1482; † 1551 dec. 17.) érsek (1541–1551) gyakorolta a hatalmat. 1556-tól nevében édesanyja, Izabella királyné (* 1519 jan. 18.; † 1559 szept. 15.) kormányzott (1556–1559).

Az erdélyi országrész területén létrejött az Erdélyi Fejedelemség.

Késmárki Thököly Imre (* 1657 szept. 25.; † 1705 szept. 13.) a bujdosók vezéreként előbb Felső-Magyarországon hozott létre török vazallusállamot a Habsburgok abszolutista törekvései ellen harcolva (1682–1685), majd 1690-ben megszerezte az Erdélyi Fejedelemséget – mindkettőt a törökkel szövetségben, így a felszabadító háború győzelmei mindkettőtől megfosztották.

Felsővadászi II. Rákóczi Ferencet (* 1676 márc. 27.; † 1735 ápr. 8.) az általa vezetett szabadságharc (1703–1711) során előbb Erdély (1704), majd a magyarországi szövetkezett rendek vezérlő fejedelmének választották (1705). Az ónodi országgyűlés 1707-ben trónfosztottnak nyilvánította a Habsburg-dinasztiát.

Habsburg-ház (1699–1918)

A Habsburg-birodalom részeként. Magyarország a török uralom alól való felszabadítása nyomán (1683–1699) teljes egészében a Habsburg-dinasztia uralma alá került. Bár a Magyar Királyságot és az Erdélyi (Nagy)Fejedelemséget 1867-ig nem egyesítették, mindkettő élén a Habsburg uralkodó állt.
Portré	Név	Uralkodás	Megjegyzés
Habsburg-ház
	I. József	1705–1711	I. Lipót fia. 1707-ben a magyarországi rendek trónfosztottnak nyilvánították. Német-római császár.
	III. Károly	1711–1740	I. József öccse. VI. Károly néven német-császár (1711-1740),II. Károly néven cseh király (1711-1740).
	Mária Terézia	1740–1780	III. Károly leánya – férfiágon kihalt a Habsburg-család. Mária Terézia a férjével, Lotaringiai Ferenccel megalapította a Habsburg–Lotaringiai dinasztiát. Csehország királynője (1740-1780).
Habsburg–Lotaringiai-ház
	II. József	1780–1790	Mária Terézia főhercegnő és I. (Lotaringiai) Ferenc császár fia. Nem koronáztatta meg magát („kalapos király”). Német-római császár (1765-1790).
	II. Lipót	1790–1792	II. József öccse, 1790-ig Toszkána nagyhercege, majd német-római császár (1790-1792).
	I. Ferenc	1792–1835	II. Lipót fia, II. Ferenc néven az utolsó német-római császár (1792-1806), I. Ferenc néven az első osztrák császár (1804-1835).
	V. Ferdinánd	1835–1848	I. Ferenc fia. 1830 szeptemberében,(még apja életében) Pozsonyban már magyar királlyá koronázzák. I. Ferdinánd néven osztrák császár (1835-1848). 1848 decemberében lemondatták.
1848–49-es forradalom és szabadságharc. 1849. április 14-én a debreceni országgyűlés trónfosztottnak nyilvánította a Habsburg-dinasztiát. Ezt követően Kossuth Lajost kormányzó-elnökké választották.
	Ferenc József	(1848)1867–1916	V. Ferdinánd unokaöccse. Csak 1867-ben a kiegyezés betetőzéseként koronázták meg. Osztrák császár (1848-1916)
	IV. (Boldog) Károly	1916–1918	Ferenc József unokaöccse, Habsburg Ottó apja. I. Károly néven osztrák császár (1916-1918).

1918. november 13-án eckartsaui nyilatkozatában IV. Károly király lemondott az államügyekben való részvételi jogáról, november 16-án pedig Budapesten kikiáltották a köztársaságot. Az őszirózsás forradalom és a Magyarországi Tanácsköztársaság bukása után visszatérő ellenforradalmi rendszer előbb helyreállította a királyságot, amelynek keretében 1920. március 1-jén kormányzóvá választotta Horthy Miklóst, majd 1921. november 6-án kimondta – immár végleges érvénnyel – a Habsburg–Lotaringiai-ház trónfosztását.

Érdekességek

• Egy magyar királyt sem végeztek ki.
• Öt magyar király halt meg harctéren vagy az ott szerzett sérüléseiben: Aba Sámuel, I. András, Salamon (aki halálakor már nem volt király), I. Ulászló és II. Lajos.
• Hat király gyilkosság áldozata lett: I. Géza (lehetséges, hogy betegségben halt meg), III. István, II. László, IV. István, IV. László, II. (Kis) Károly. Hetedikként említhető Orseolo Péter, akit viszont már a trónfosztása után gyilkoltak meg. Mátyás esetében a mérgezés elmélete bizonyíthatatlan.
• Ketten haltak meg balesetben: I. Bélára rászakadt a trónszék, Mária pedig lovasbalesetben hunyt el várandósan, születendő fiával együtt.
• Hat király nem uralkodott élete végéig: Orseolo Pétert megfosztották a tróntól és megvakították, Rudolf, V. Ferdinánd és Vencel lemondott, Salamont elűzték, IV. Károlyt pedig trónfosztottá nyilvánították.

A Magyar Királyság trónját igénylők

A monarchisták arra hivatkozva, hogy IV. Károly, a Habsburg-ház feje formálisan lemondott magyar trónigényéről, arra, hogy a Magyar Királyság hagyományaival szembenéző, király önkéntes lemondási akarata nélkül elrendelt detronizáció nonszensz, illetve az 1687-es országgyűlés tekintélyére - mely szerint a magyar rendek lemondtak a szabad királyválasztás jogáról, és így a magyar jogrend halála óta, az ő leszármazottait tartják "trónkövetelőknek". Ám ez az érvelés, az 1504-es Rákosi végzés alapján, illetve az 1620-as, 1707-es, 1849-es és 1921-es Habsburg trónfosztásokra tekintettel, érvényét veszti. Ezáltal ma a Habsburg–Lotaringiai-ház egyetlen tagjának sincsen – és jogtörténetileg nem is lehetséges, hogy legyen – joga a magyar trónhoz vagy követelése azzal szemben.

A történelmi jogfolytonosság helyreállítása esetén a franciaországi Crouy-Chanel családnak lehet joga a magyar koronához, amely család esetében igazolható - a család birtokában megmaradt oklevelekkel- a vérszerinti Árpád-házi leszármazás. Elgondolkodtató, hogy a Habsburg-ház, majd később a Habsburg–Lotaringiai-ház sok tagja - különösen Mária Terézia uralkodásának idején - miért is lépett fel a Crouy-Chanel-ekkel szemben és próbálta a családot ellehetetleníteni a századok során, és a család származását igazoló korábbi birtokadományokról szóló, illetve születési és házassági okleveleket megsemmisíteni. Azonban ez utóbbiban nem járhattak teljes sikerrel, bizonyos oklevelek alapján igazolható az Árpád-házi eredet, melyről érvényben lévő bírósági döntés (1790) is született.

Portré	Név	Trónigény	Dinasztia	Trónigény bejelentése	Halála	Megjegyzés
	Habsburg Ottó	Osztrák, magyar és cseh korona	Habsburg–Lotaringiai-ház	1922	2011	Apja koronáztatta meg, hivatalosan sosem uralkodott. 1960-ban a Habsburg–Lotaringiai-ház több tagja elfogadta az osztrák Habsburg-törvényt és aláírta a lemondó nyilatkozatot. 1961. május 31-én maga Ottó is aláírta az osztrák trón igényéről való lemondását.
	Habsburg Károly	Osztrák, magyar és cseh korona	Habsburg–Lotaringiai-ház	2011	-	Ottó fia, apjával ellentétben nem mondott le az osztrák trónigényről.

Kormányzók

• Kőszegi Iván (? - 1308) korm.: 1305
• Hunyadi János (1407–1456) korm.: 1446–1452
• Szilágyi Mihály (~1400–1460) korm.: 1458
• Lodovico Gritti (1480–1534) korm.: 1530–1534
• Ampringen János Gáspár (1619–1684) korm.: 1673–1681
• Kossuth Lajos (1802–1894) kormányzó-elnök: 1849
• Horthy Miklós (1868–1957) korm.: 1920-1944

Lásd még

• Magyarország államfőinek listája
• Magyarország kormányfőinek listája
• Erdélyi fejedelmek listája
• Erdélyi vajdák 1526 előtt
• Árpád-ház
• Nádor vagy Nádorispán
• Országbíró
• Horvát bánok listája

Külső hivatkozások

• Uralkodók és államfők
• Titles of the kings of Hungary

Irodalom

• Királyok könyve: Magyarország és Erdély királyai, királynői, fejedelmei és kormányzói. Szerk. Horváth Jenő. Budapest: Helikon. 2004 – 7., jav. kiad.
• Korai magyar történeti lexikon : 9–14. század. Főszerk. Kristó Gyula. Budapest: Akadémiai. 1994. ISBN 963-05-6722-9
• Magyarország uralkodói. Budapest: Pannonica. 2003. = Magyar Századok. ISBN 963-9252-60-3
• Klaus-Jürgen Matz: Ki mikor uralkodott, kormányzott: Uralkodók táblái a világtörténelemhez: Császárok, királyok, államfők, miniszterelnökök és pártvezérek. Budapest: Magyar Könyvklub. 2003. ISBN 963-547-849-6 – a Magyarországra vonatkozó részt Pálinkás Mihály állította össze.
• Oborni Teréz: Erdély fejedelmei. Budapest: Pannonica. 2002.
• Vég Gábor: Magyarország királyai és királynői. Budapest: Maecenas. 1997 – 4. bőv., jav. kiad.