A hét vezér

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
A hét vezér ábrázolása a Képes krónikában

A hét vezér a honfoglalás idején, 895-ben a magyarok hét törzsének vezére, azaz törzsfőnöke – korabeli szóval úr – volt. Bíborbanszületett Konstantin művében a magyar törzsek neve fennmaradt, s ez a lista igazolható a magyar helynevekből. A törzsek vezetőit tekintve azonban a krónikás hagyomány több, egymásnak ellentmondó listát őrzött meg, s ezek neveinek egy részével kapcsolatban a történettudomány kimutatta a datálás téves voltát. A hét vezér valódi névsorát tehát nem ismerjük, bár egy részük hiteles név lehet, elsősorban Árpád nagyfejedelemé.[1]

A nyolc törzs[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A magyar törzsek névsorát egyetlen forrásból, Bíborbanszületett Konstantin A birodalom kormányzása című művéből ismerjük. A magyarokat illető információit a 948 körül nála járt magyar küldöttségtől szerezte, amelynek vezetője Bulcsú harka volt, s amelynek tagja volt Árpád dédunokája, Tormás herceg is.[1][2]

Konstantin császár nyolc törzsről beszél műve 39. fejezetében (A kabarok népéről), ahol a kabarokat mondja az első törzsnek. A császár megmondja, hogy ez valójában három törzs, akik a kazárok közül csatlakoztak a magyarokhoz és akiknek egy vezetője volt a honfoglaláskor és azóta is mindig.[3]

A másik hét törzsnek nevét a következő sorrendben adja meg megszámozva kettőtől nyolcig: Nyék, Megyer, Kürtgyarmat, Tarján, Jenő, Kér, Keszi.[3] Ezek közül is a Kürtgyarmat összetett törzsnév, a Kürt és a Gyarmat nevek összeolvasztásából keletkezett. Ma már nem tudni, hogy ennek oka a két törzs töredékes jellege volt-e, vagy szándékos ferdítés a hetes szám miatt. Ténylegesen a két törzs nem egyesült, amiről törzsneves településeink egyértelműen tanúskodnak.

A hét vezér[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A hét vezér. Részlet Feszty Árpád A magyarok bejövetele („Feszty-körkép”) című festményéről

Bíborbanszületett Konstantin sajnos nem adja meg név szerint a magyar törzsek vezetőit, annyit mond csak el a magyar törzsszövetség vezetőiről, hogy legnagyobb fejedelmük mindig az Árpád nemzetségéből sorban következő fejedelem (a tisztség magyar elnevezését nem adja meg) és van két másik is, a jila és a karcha is. Az első tisztség kortárs (948 körüli) viselőjeként Falicsit, a harmadikra az udvarába látogató Bulcsút nevezi meg, akinek elődje apja, Kál volt. A honfoglalás előtti időszakból két törzsfőt említ: Levedit és Árpád apját, Álmost, de egyiküket sem köti törzshöz. Azt is elmondja, hogy a „türkök” (azaz magyarok) nyolc törzse nem engedelmeskedik a maguk fejedelmeinek, de ha veszély fenyeget, akkor – megegyezés van köztük erre – együtt harcolnak. Majd hozzáteszi, hogy minden törzsnek is van saját fejedelme.[3] Ebből sajnos nem világos, hogy a nagyfejedelem, gyula és harka azok külön személyek a törzsek vezetőin kívül, vagy ők egyben egy-egy törzs vezetői is, de a más sztyeppei törzsszövetségekhez hasonlóan az utóbbit valószínűsítik a történészek. A türkök és kazárok szokásához híven a csatlakozott népek vezetője – a magyarok esetén a kabaroké – minden bizonnyal a törzsszövetség trónörököse volt, azaz a magyarok esetén Árpád nemzetségének a tagja.[1][2] Az is vitakérdés, voltak-e más tisztségek az említetteken kívül. Egyes vélemények szerint mind a hét törzsfő töltött be valamilyen speciális katonai, politikai vagy bíró szerepet a törzsszövetség vezetésében.[4]

Anonymus listája[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Anonymus szerint a honfoglalás előtt „Szkítiában” – azaz Etelközben, aminek ezt a nevét nem ismeri – hét fejedelmi férfi kötött szövetséget:[3]

Anonymus listáján valószínűleg minden személy valóban élt jelentős személyiség volt, de a lista, mint a honfoglalásba kezdő hét vezéré bizonyosan téves.[1] Bíborban született Konstantin Tast Árpád unokái közé sorolja, a történészek csak azon vitatkoznak, Árpád melyik fiának volt a fia, Jutocsáé vagy Üllőé.[5] Szabolcsról Györffy György azt feltételezi, hogy Árpád utóda volt a nagyfejedelmi pozícióban, de ez azt jelenti, hogy valóban kortársa volt Árpádnak, ugyanakkor rokona is. Anonymus szerint Szabolcs apja volt Előd, más krónikák szerint Álmosé. Kurszánnal kapcsolatban Róna-Tas András vetette fel, hogy esetleg Árpád öccse lehetett.[2] Ond, Huba és Tétény (Töhötöm) kapcsán viszont elképzelhető, hogy egy-egy törzs vezérei voltak, akiknek nemzetsége még Anonymus korában is az ország vezető családjai közé tartozott.[1]

Kézai Simon listája[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Kézai Simon krónikájában hét kapitányról beszél, akik hét sereg élén vonultak be „Szkítiából Pannóniába”, a seregek és kapitányok sorrendjét a következőképpen adja meg:[3]

A Képes krónika listáján ugyanezek a nevek szerepelnek, eltérő sorrendben: Örs a névsor végére kerül. A Madzsar Tarihi szintén ezeket a neveket közli, ott a sorrend Árpád, Gjula, Kend, Szabolcs, Ürs, Lejl, Bulcs. Ez a lista Anonymusénál is kevésbé hiteles, több benne a mondai elem. Örs egyes helynevekre alapozott feltevések szerint a kabarok egyik törzse volt a honfoglalás idején. Lél és Bulcsú 955-ben az augsburgi csata után haltak meg, miután elfogták és felakasztották őket. Gyula méltóságnév volt, később vált személynévvé, akárcsak Künd/Kund. Csak Árpád és Szabolcs sorolható be a honfoglalás idejére.[1] Kusid a Fehér ló mondából került be Kézai listájába, mint Kund fia, Kurszán helyére.[3]

A két lista összefüggései[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Nem tudni, melyik vezérlista keletkezett hamarabb: Anonymus műve korábbi, mint Kézaié, de elképzelhető, hogy utóbbi az elveszett ősgesztát vette alapul. Annyi azonban valószínűsíthető, hogy aki a későbbit lejegyezte, ismerte a másikat is. A két névsor ugyanis öt esetben kapcsolatba hozható:

  • Álmost és Árpádot egybehangzóan apaként és fiaként, valamint a későbbi magyar fejedelmek és királyok őseiként említik. Anonymus előbbit, Kézai utóbbit sorolja a hét vezér közé. A honfoglalás döntő szakaszában azonban már Anonymusnál is Árpád szerepel fejedelemként, miután Álmos „Hung várában” átadta a hatalmat.
  • Szabolcsot Anonymus Előd fiaként említi, más krónikákhoz hasonlóan a Csák nemzetség ősének teszi meg. Kézainál és a krónikáshagyományban Előd Ügyek fiaként és Álmos apjaként szerepel, Anonymus szerint viszont Álmos apja Ügyek volt.
  • Künd (Kende, Kond) neve mindkét listán megtalálható. A különbség annyi, hogy Anonymus Kurszánt nevezi meg a fiaként, letelepedési helyét pedig Óbuda környékére, a későbbi Kurszán várának helyére teszi. Kézai szerint viszont a fiai Kusid és "Cupian" voltak, letelepedési helye pedig a Nyírség.
  • Lél Anonymus szerint Tas fia volt.
  • Gyula nagyapja Anonymus szerint Tétény, aki meghódította Erdélyt, ahol Kézai szerint Gyula telepedett meg.

A további két vezér szintén szerepel Anonymus gesztájában: Bulcsú Bogát fiaként, különállóan, Örs pedig Ocsád, a „hét kun vezér” egyikének fiaként. Ond és Huba a rendelkezésre álló források alapján nem hozható kapcsolatba velük.

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. ^ a b c d e f Györffy György: István király és műve. 2. kiadás. Budapest: Gondolat. 1983 ISBN 9632812212  
  2. ^ a b c Róna-Tas András: A honfoglaló magyar nép: Bevezetés a korai magyar történelem ismeretébe. Budapest: Balassi. 1997 ISBN 9635061404  
  3. ^ a b c d e f Szerk.: Györffy György, függelék: Elter István. A magyarok elődeiről és a honfoglalásról – Kortársak és krónikások híradásai. Osiris Kiadó Budapest 2002. ISBN 963 389 272 4 
  4. Földes Péter: Ha az ősi krónikák igazat mondanak, ISBN 963-11-2731-1 Bp., 1982
  5. Erdélyi István: A magyar honfoglalás előzményei. Budapest: Kossuth Könyvkiadó. 1986 = Népszerű történelem, ISBN 9630930196