Harka (méltóság)
A harka vagy horka, esetleg karha (Bíborbanszületett Konstantinnál karkhasz) az államalapítás előtt a magyar törzsszövetség harmadik legmagasabb méltósága volt a nagyfejedelem és a gyula után.[1][2]
A harka funkciója [szerkesztés]
A címről a császár a nála 948 körül járt magyar küldöttségtől értesült, aminek vezetője Bulcsú harka, egyik tagja pedig az Árpád-házi Termacsu vagy Tormás herceg volt. Ő a cím bírói jellegét említi.[3] Róna-Tas András a nyugati türkök és a kazárok hatalmi rendszerével öszehasonlítva a magyart úgy találta, hogy a harka, mint harmadik fejedelmi rang megfelelhet az eltebernek, aki az idegen népek felügyelője (bírája) volt és ebben a szerepben hadvezéri funkciója is volt a segédnépek élén.[1]
A cím viselői [szerkesztés]
A császár a nála járt küldöttségvezetőt, Bulcsút jelöli meg mint a cím akkori viselőjét, akinek már apja, Kál is ezt a címet viselte.[3] Róna-Tas András feltételezi, hogy Kurszán fejedelem is a harka tisztséget viselte korábban.[1]
A magyar források között Anonymusnál találkozunk a tisztséghez hasonló személynévvel, Tétény fia Horka alakban, azonban vitatott a történészek körében, hogy valóban az egykori méltóságnevet őrzi-e. A következtetések levonását pedig nehezíti, hogy éppen Tétény leszármazottai között előfordul egy másik tisztségből lett személynév, a Gyula is.
Jegyzetek [szerkesztés]
- ^ a b c Róna-Tas András: A honfoglaló magyar nép: Bevezetés a korai magyar történelem ismeretébe. Budapest: Balassi. 1997. ISBN 963 506 140 4
- ↑ Györffy György: István király és műve. 2. kiadás. Budapest: Gondolat. 1983. ISBN 963 281 221 2
- ^ a b Szerk.: Györffy György, függelék: Elter István. A magyarok elődeiről és a honfoglalásról – Kortársak és krónikások híradásai. Osiris Kiadó Budapest 2002. ISBN 963 389 272 4
