Magyar törzsek

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

A honfoglalás kori magyarok más sztyeppei népekhez hasonlóan törzsekre tagozódtak. Maga a „törzs” szó részben tudományos kategória: feltételezések szerint a korabeli megnevezése a „had” volt. A törzsek ennek megfelelően az együtt hadakozók megszervezésére jöttek létre, bizánci forrás szerint a magas rangú törzsfők, a gyula és a horka bírói hatalommal is bírtak. Szavuk döntő volt a törzsek közti vitás ügyek rendezésében, az egy törzshöz tartozó nemzetségek felett vélhetően az egyes törzsfők bíráskodtak. A törzsneves helynevek arra engednek következtetni, hogy a szállásterület kijelölésében szerepe volt a törzsi hovatartozásnak, a törzs tagjai pedig bizonyos fokú etnikai identitással rendelkeztek.

Bíborbanszületett Konstantin listája[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A magyar törzsek nevéről egyedül Bíborbanszületett Konstantin bizánci császár 950 körül írt műve (De adminstrando Imperio, A birodalom kormányzásáról) számol be. A császár nyolc törzset sorol fel. Elsőnek a kazároktól elszakadt kabarokat említi, de hozzáteszi, hogy a kabarok voltaképpen három törzsre (törzstöredékre?) tagolódnak, akik felett egyetlen fejedelem uralkodik. Ezek elnevezését nem ismerjük, a helynevek alapján a kutatók főként a varsány, eszlár, ladány, berény, székely nevekre következtetnek, anélkül, hogy kizárnának más lehetőségeket. [1] Konstantin szerint a kabar törzseket csatlakozásuk után a magyarok idővel „az első törzsek rangjára emelték”; a törzsszövetség kezdetben eszerint hét törzsre tagozódott.

Nevüket a kavarok említése után sorolja fel a császár:[1]

A törzsnevek eredete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A magyar törzsnevekről két forrás áll a nyelvészek rendelkezésére, VII. Konstantin listája, amelyet a Bulcsú harka vezette követségtől kapott információk alapján hagyott ránk, és helyneveink. Konstantin listája a nevek többféle olvasatát is megengedi, a helynevek viszont az ezeréves magyar nyelvfejlődés eredményét mutatják. Ezekből kell megállapítani először a 10. századi magyar nevet, hogy abból a régebbi magyar, illetve átvétel esetén az eredeti nyelvű alakot helyreállíthassuk. [2]

Általános etimológiák[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A korai etimológiák általában figyelmen kívül hagyták a helynévi anyagot, amiből rendszer nélküli, sokszor tréfás megfejtések jöttek ki a törzsnevekre. 1930-ban Németh Gyula volt az első, aki megpróbált rendszert vinni a törzsnevek magyarázatába, bár konkrét megfejtéseit ma már többnyire nem tartják helyesnek. Szerinte a nyék, valamint a megyer törzsnév első tagja finnugor, a többi török eredetű. A nyék finnugor 'sövény, bekerített védőhely' megfejtése általánosan elfogadott, amit ő is már átvett korábbi megfejtésekből, hasonlóan a tarján török 'alkirály' megfejtéséhez. További javaslatai a következők voltak: kabar 'lázadó', megyer 'mańć-ember', kürt 'hótorlasz', gyarmat 'fáradhatatlan', jenő 'miniszter', kér 'óriás', keszi 'töredék'. A kritikák hatására később ezek közül a megyerét, kürtét és kérét visszavonta. A megyer törzsnévre publikálatlanul, hagyatékában javasolta a manysi mansin 'fajdkakas' eredetet. [2]

Hadrendhez kapcsolódó etimológiák[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1988-ban írt, 1994-ben publikált munkájában Berta Árpád négy törzsnévre teljesen új etimológiát javasolt: kürt 'mellecske', gyarmat 'hát-mögé', jenő 'oldalka', kér 'utolsó'. Ezzel a neveket erőteljesen elvitte a hadrendet ábrázoló rendszer irányába, sőt a törzsszövetség kialakulásának egyes fázisaira is következtetni lehet belőle. A rendszert még egységesebbé tette azzal, hogy a nyék finnugor eredete helyett a kirgiz ǰĕk 'bekerített ágyás, árokpart, szegély, perem' vagy a hasonló jelentésű baskír 'šĕyäk'-ből magyarázza. A megyer törzsnévre pedig az összetett szó helyett pedig egy 'mancser'-'mandzser' átmeneten keresztül egy türk 'bancser'-'bandzser' alakot, végeredményben 'ban jer' „fő hely” alakot javasol, de további vizsgálatokat tart szükségesnek. A kabar névnek pedig 'orr' jelentését mondja nagy valószínűségűnek. [2]

Végeredményben Berta rendszere a törzszövetség történetének két fázisát tükrözi egy hatalomváltás miatti átalakulás előtti és utáni állapotot, mindent török etimológiával magyarázva: [2]

  • kabar 'orr' – a frissen csatlakozott „élen járó” védőtörzs, előörs a második fázisban
  • nyék 'sövény – védőtörzs, ami az első fázisban a szövetség határait védte
  • megyer 'fő hely – az első fázis vezértörzse
  • kürt–gyarmat 'mell–hát-mögé' – az első fázisban a megyer törzs elő és utóvédje
  • tarján 'tarχan' – az új vezértörzs, a második fázisban
  • jenő 'oldalka' – az új vezértörzs oldalvédje
  • kér 'hátsó, utolsó' – az új vezértörzs hátvédje
  • keszi 'töredék' – egy régebbi nagyobb törzs maradéka

Ez a hatalomváltás a törzsek között valószínűleg a dinasztiaváltás, amiről Konstantin császár ír A birodalom kormányzásáról című munkájában, amikor leírja, hogy Levedi fejedelem – ezek szerint a megyer törzs feje – átadta a hatalmat Árpádnak [3] – és így a tarján törzsnek.[2]

A törzsfő nevéből vagy méltóságából kiinduló etimológiák[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Németh Gyula korábban a besenyők nyolc törzsnevének megfejtésére talált egy igen világos rendszert, eszerint a besenyő törzsnevek egy török lószínnév és méltóságnév kombinációi. [2]

635 előtt a nyugati türköknek szintén nyolc törzsük volt. [4] Ekkor elszakadt a türk befolyás alól az onogur-bolgár birodalom Kuvrat vezetésével. [5] Válaszul 635 után katonai reformot hajtottak végre. Az eddig csak 3 törzsből álló nyugati, azaz jobbszárnyukat a keleti, azaz balszárnyhoz hasonlóan 5 törzsűvé alakították és végeredményben 10 törzset alakítottak ki. Az új törzsek vezetőinek méltóságneveit úgy alakították ki, hogy régi méltóságnevükhöz a keleti szárny esetén a csor, a nyugati szárny esetén az erkin méltóságnevet adták hozzá. Így a tudun méltóságnévből keleten tudun csor, nyugaton tudun erkin lett.[4]

A nyugati türkök még az egységes Türk Birodalom idején Istemi vezetése alatt foglalták el a Volgától keletre az alánok és ogurok – köztük az onogurok – földjét. Györffy György javaslata szerint ekkor megszervezhették saját módszerük szerint a magyar törzsszövetséget is, azaz a magyar törzsnevek méltóságnév-tiszteleti név eredetét is kutatni kellene. Györffy egyébként a saragurokban azaz fehér ogurokban – másképpen fehér ugorok – sejti a magyar törzsszövetséget. [1]

Más népekkel közös törzsnevek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Magyar törzsnevek találhatók a baskírokéi között.[6][7][8].

A törzsek hetes száma[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

id. Bibó István szerint a hetes szám kiemelt szerepe Eurázsiában az ókori keleti időszámításból terjedt el, ahol a holdhónap negyedét, a hetet számolták. A hetes beosztás katonai szervezeti forma volt. Az 1074-es mogyoródi csatában Géza herceg vezette a derékhadat, és mindkét szárny három seregrészből állt. A jobbszárny középső seregrészét László herceg, a balszárnyét Ottó morva herceg, Géza és László sógora vezette. Azaz a Salamon elleni sereg hetes handrendet alkotott. A derékhadon túli 3-3 seregrész mindegyike 4 alegységre tagolódott, amely felosztás lényegében megegyezik a székelyek oguz mintát követő szervezetével, akik 6 nemre és mindegyik 4 ágra oszlanak, s így vonultak hadba az ispáni főhadot kísérve. [1]

A hetes számból eredően a „hétmagyar” nem romantikus találmány, hanem bevett sztyeppei szövetségnév-birodalomnév volt. Ehhez hasonló a bolgárok onogur azaz „tízogur”, a kutrugur – csuvasos, azaz ogur, szemben az oguzzal – azaz talán tokuzoguz „kilencoguz”-„kilencogur”, vagy utrigur „harmincugor” nevekhez. A krónikák dentumoger neve is valószínűleg a „hétmagyar” törökös formája. Ez azonban már csak akkor alakulhatott ki, amikor a kürt és a gyarmat törzsek végleg összeolvadtak, mivel ezekkel eredetileg nyolc (általunk ismert) törzs alkotta a törzsszövetséget. Az is elképzelhető, hogy Kónsztantinosz csak a legfontosabbakat sorolta fel, és többet kihagyott. A törzsneves települések ezt a lehetőséget is nyitva hagyják.

Törzsi helynevek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A magyarok és a csatlakozott népek törzsneveit viselő települések a fejedelmi, dukátusi és határvédelmi területeken a legsűrűbbek.

Mindegyik törzsnév több (20-40) településnévben maradt fenn. Pl.: Nyékládháza, Bábonymegyer, Salgótarján, Tiszatarján,Tiszajenő, Hajmáskér, Tiszakeszi, Dunakeszi, Kőkeszi stb.

Feltűnő, hogy Kürtgyarmat nevű településnév nincs, de van külön Gyarmat és külön Kürt. Például Füzesgyarmat, Tiszakürt.

A hét magyar és a csatlakozott népek törzsi neveit viselő falvak népe a valószínűleg még Géza fejedelem által széttelepített törzsi-nemzetségi szervezet katonai kíséretéből származott, akiket várjobbágyként a kialakuló vármegyeszervezethez csatoltak. Ők később szabad állapotukat Szent Istvánra vezették vissza, ezért a Szent Király szabadjainak, fiainak, jobbágyainak (liberi, filii, iobagiones Sancti Regis) is nevezték magukat, ami faluneveikben is tükröződött (Szentkirályszabadja). Az ő falvaik lehettek a magyar vagy a csatlakozott népek törzsi vagy népneveit viselő falvak is mint a Nyék, Megyer, Jenő, Kér, Keszi, Kürt, Gyarmat, Tarján, Tolmács, Ság, Varsány, Eszlár, Ladány, Besnyő, Kozár, Várkony, Oroszi, Horváti, Székely, stb). [9] E falvak várjobbágyi eredetét az is alátámasztja, hogy csak várjobbágy nemzetségek nevezték el magukat törzsekről – Kér nemzetség, Kürt nemzetség. [10]

A különböző törzsnevek egymáshoz nagyon közeli csoportokban fordulnak elő – Budaörs, Budakeszi, Budanyék, Budajenő, Békásmegyer–, azaz az ilyen nevű falvak nem a törzsek szállásterületét jelzik, hanem a belőlük máshová eltelepített néptöredéket. Vagyis egy törzs szállásterületét inkább úgy lehet megtalálni, ha azt keressük, mely megyékben nem fordul elő a neve.

A törzsneveket többen is térképre vitték, az eddigi legteljesebb publikált munkával Török Sándor állt elő 1982-ben. Ő 27 nyék, 38 megyer, 19 kürt, 18 gyarmat, 27 tarján, 24 jenő, 51 kér, 47 keszi törzshöz kapcsolható helynevet talált. A lista folymatosan változhat, mert amellett, hogy újabb elfeledett helynevek bekerülhetnek a listára, néhány név ki is kerülhet, mert későbbi névadás, nem államalapítás-kori, illetve mégsem törzsnévnől származik. Korábban Pauler Gyula 1900-ban publikált hasonló listát és ő a baskír törzsek felfedezett két ideillő törzsnevet, a jeneit és a jurmatyot. [1]

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. ^ a b c d e Györffy György. A magyar törzsnevek és törzsi helynevek., Honfoglalás és nyelvészet. Balassi Kiadó Budapest 1997. ISBN 963-506-108-0 
  2. ^ a b c d e f Berta Árpád. Eltérő nézetek a magyar törzsnevek eredetéről., Honfoglalás és nyelvészet. Balassi Kiadó Budapest 1997. ISBN 963-506-108-0 
  3. Róna-Tas András. XI.2. A legkorábbi magyar krónika és a Levedi-kérdés., A honfoglaló magyar nép. Balassi Kiadó Budapest, 1997. ISBN 963-506-140-4 
  4. ^ a b Dobrovits Mihály: (cím nélkül) . Antik tanulmányok, XVIII k. 1–2. sz. (2004)
  5. Róna-Tas András. IV.3. A régi török népek, A honfoglaló magyar nép. Balassi Kiadó Budapest 1997. ISBN 963-506-140-4 
  6. Gyala Nemeth. Ungarische Stammesnamen bei den Baschkiren. «Acta Linguistica», t. 16 (1–2). (Budapest, 1966)
  7. Кузеев Р.Г. Происхождение башкирского народа. М., Наука, 1974, С.413-416
  8. Муратов Б.А. К этимологии угорских этнонимов и венгерско-башкирские этнические параллели//Этногенез. История. Культура. I Юсуповские чтения. Уфа, ИИЯЛ УНЦ РАН, 2011, С.175-177.
  9. Magyar történelmi fogalomtár, szerkesztette Bán Péter, Gondolat, Budapest, 194-195. o. ISBN 963 282 202 (1989) 
  10. Györffy György. 15 / A vármegye X. századi előzményei és korai szervezete., István király és műve. Gondolat Budapest 1983. ISBN 963-281-221-2 

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]