Levedi fejedelem

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
A magyar törzsek vándorlásának feltételezett útvonalai

Levedi (IX. század) magyar törzsfő, az első név szerint is ismert magyar történelmi személyiség.

Neve és címe[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Levedi címét Bíborbanszületett Konstantin bizánci császár (913-959) „vajda”-ként jelölte meg.[1] Ez a szó mind a bizánci görögben (voevodos), mind a magyarban szláv gyökerekkel rendelkezik, eredeti jelentése „hadvezér”. Mivel a hadi egység ekkoriban a magyarságnál egyben törzsi egység is volt, feltehető, hogy Levedi az egyik törzs fejeként működött. Ezt alátámasztani látszik az is, hogy a császár szerint „az utána való többit is vajdának hívták”. Összegezve látható, hogy Levedi egyike volt a magyar törzsfőknek, de a hierachia szempontjából közöttük a kiemelkedő első helyen állt. Talán a kende cím viselőjeként a magyarok szakrális uralkodója volt – a hadvezér gyula mellett –, a kazár kagánéhoz hasonló helyzetben. Egy ilyen szakrális királyságról az arab források megemlékeznek a honfoglalás előtt.

Nevének eredetét illetően számos álláspont született már meg. Legkorábban a magyar létige (lesz) v-s tövének -d kicsinyítőképzős és tővégi magánhangzós alakjával számoltak; a -d kicsínyítőképzővel a későbbi nyelvemlékekben lehet is találkozni. Eszerint neve „levőcske” jelentésű. Később, mivel erre a megfejtésre semmiféle analógiát nem lehet találni, más megoldást javasoltak. Felmerült a magyar gesztákból ismert Előd vezérrel való azonossága is (Előd – „eleved” – Levedi), de ez a feltevés sem kellően alátámasztott. Csupán nyelvészeti szempontból akár a török, német vagy szláv eredet is szóba jöhetne, de ezeket a történelmi tényezők cáfolják: a német bizonyosan, a szláv eredet pedig nagy valószínűséggel elvethető. Helyette sokkal indokoltabb a finnugor eredetű magyar igéből az első változat szerint származtatni az elnevezést, de megnyugtató választ sehogy sem lehet adni a kérdésre. A névvel később is lehet találkozni a történelem folyamán: Lewedi néven egy 1138-as magyarországi irat említ meg egy szolgát.

Élete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Levedi Levédia, a magyarság vándorlásának egyik állomása névadója. A magyarok e területre költözése Konstantin műve alapján 950-hez képest „régen” volt. Különböző forrásokra alapozva feltehető, hogy a hódítás 830 körül történt. A mintegy négy emberöltőt kitevő időszak akkoriban hosszú periódusnak számított, és a beköltözés pontos dátumát nem őrizte meg az emberi emlékezet. A terület ilyen elnevezését valószínűleg soha sem használták a gyakorlatban, az a császár alkotása, a végén ugyanis az -(i)a országnévképző fedezhető fel. Levedinek a magyarok bizonyára Levedi közvetlen szálláshelyét hívták;[2] a bizánciak pedig Levedihez és Levedibe utazhattak diplomáciai ügyekben. Ezt a császár tévedésből kivetítette az egész magyar szállásterületre.

Róna-Tas András szerint Levedi történetének van egy valóságos magva, az egy dinasztiaváltást ír le. A történet szerint a kazárok kagánja elhívta magához Levedit, hogy feleségül adja hozzá a lányát, és megtegye őt a magyarok fejedelmévé. Levedi azonban elutasította ezt, mondván, van erre alkalmasabb személy, akár Álmos, akár a fia, Árpád. A kagán megörült a beszédnek, és végül is Árpádot választotta. Ez teljesen életszerűtlen viselkedés lett volna Leveditől, de nyilván az Árpád-ház későbbi hagyományának meg kellett magyaráznia, hogyan került a kezébe a hatalom. Ehhez felhatalmazás kellett, ami akkoriban a kazárokat jelentette, akiknek kagánja a nyugati türk Istemi családjából származott, aki a sztyeppei szakralitással rendelkező Asina-klán tagja volt. Talán Levedi is a klán tagja volt, ehhez kapcsolódik a magyar szakrális kettős királyság intézménye, amiről a honfoglalás előtt arab források megemlékeznek, de amiről a honfoglalás idején és után a bizánci források már nem tudnak. Valószínűleg Levedi dinasztiájának letételével tűnt el ez a szakralitás, amit egy új dinasztia csak nehezen tud felépíteni.

Szabados György a dalmáciaiakkal való motívumhasonlóság és egyéb következetlenségek miatt a DAI ezen részének egyes elemeit (is) megbízhatatlannak tartja.[3]

Megjegyzések[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. A császár A birodalom kormányzásáról című művében.
  2. Arra, hogy a magyarok személynévvel csupán egy szűk és körülhatárolt területet jelöltek, több mai magyarországi település neve utal.
  3. Szabados Gy. 2011: Magyar államalapítások a IX-XI. században. Szegedi Középkortörténeti Könyvtár 26. Szeged, 97-104.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]