Ménfői csata

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ménfői csata
Chronicon Pictum P050 A ménfői csata.JPG
A ménfő csata a Képes krónika ábrázolásában

Konfliktus Aba Sámuel és Orseolo Péter harca a trónért
Időpont 1044. július 5.
Helyszín Ménfő, Magyarország
Eredmény német győzelem
Szemben álló felek
bajorok, magyarok magyarok
Parancsnokok
III. Henrik
Orseolo Péter
Aba Sámuel
Szemben álló erők
ismeretlen ismeretlen
Veszteségek
ismeretlen ismeretlen
é. sz. 47° 41′ 03″, k. h. 17° 38′ 04″Koordináták: é. sz. 47° 41′ 03″, k. h. 17° 38′ 04″
Aba Sámuel magyar király
Orseolo Péter hűbérül adja Magyarországot III. Henrik német-római császárnak.

A ménfői csata 1044-ben a ménfői csatatéren zajlott magyar és német seregek között, és a magyarok vereségével végződött. Aba Sámuel a csatatérről elmenekült, de menekülés közben elfogták és megölték.

Előzmények[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1041-ben a magyar főurak körében összeesküvés és lázadás tört ki Orseolo Péter ellen, és Aba Sámuelt választották meg maguk közül királynak.[1] Péter azonban időben elmenekült az országból korábbi ellensége, III. Henrik udvarába.[2] Henrik a Magyar Királyságban kitört trónviszályt arra próbálta meg felhasználni, hogy visszavágjon az 1030-ban elszenvedett veszteségekért és Magyarországot a Német-római Császárság hűbéresévé tegye, ezért támogatta Pétert a trón visszaszerzésében.

Aba először követek útján békét próbált kötni a III. Henrikkel, majd ennek a próbálkozásnak a kudarca után, 1042-ben betört az osztrák és karantán területekre, hogy felégesse Henrik csapatai előtt a felvonulási területet. Zsákmánnyal és foglyokkal visszavonuló csapatait azonban megtámadták és szétverték. Ezután Henrik csapatai a Dunától északra törtek be az országba és elfoglalták Nyitrát, azonban Henrik kivonulása után Aba Sámuel visszafoglalta a területet.

1043-ban Aba Sámuel újabb sikertelen békekötési kísérlete után Henrik és Péter csapatai újra támadtak, most azonban a Dunától délre, de a támadás elakadt a mocsaras területen. Aba ekkor újabb békeajánlatában lemondott az 1030-ban elfoglalt Lajta és Fischa közötti területről, illetve Morva-mezőről, az így megkötött béke azonban jelentősen hozzájárult itthoni népszerűsége elvesztéséhez az őt megválasztó főurak körében.

A népszerűségvesztés következtében kialakuló újabb összeesküvésnek és lázadásnak Aba véres leszámolással igyekezett elejét venni, Kézai Simon krónikája szerint 50 összeesküvéssel gyanúsított főurat csapdába csalt és híveivel lekaszaboltatott. A leszámolást III. Henrik ürügyként használta fel az előző évben megkötött béke megszegésére és az újabb támadásra.

A csata menete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1044-ben III. Henrik és Péter csapatai ugyanazon az útvonalon támadtak, mint előző évben, azonban most a német oldalon harcoló magyarok segítették a mocsaras területek történő átkelést és így a sereg gond nélkül át tudott kelni a gázlókon.[3] Aba Győr alatt, Ménfőnél próbálta feltartóztatni a német sereget. A német és magyar sereg létszáma megközelítőleg azonos lehetett,[4] azonban a német oldalon harcoltak magyarok is és Aba serege nem volt egységes, mert az őt megválasztó főurak egy része már újra inkább Péter pártján állt. A csata kimenetelét illetően ez utóbbi tényező döntőnek bizonyult, mert Aba seregének egy része megfutamodott, ezért Abának menekülnie kellett a csatatérről.[5]

Következmények[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Abát menekülés közben egy faluban elfogták és megölték,[6] így Péter - Henrik támogatásával - bevonult Fehérvárra és újra elfoglalta a magyar trónt.[7]

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. „…az ország nagyai és nemesei a püspökök tanácsára egybe gyülekezének Péter ellen, szorgosan keresve ha valakit találhatnának a királyi nemből, ki alkalmas lenne az országot kormányozni s őket Péter zsarnokságától hatalmasan megszabadítani. S minthogy az országban illyet semmi módon nem találhattak, magok közzűl egy Aba nevezetű ispánt, szent István király húgának férjét, tették királyukká.” - Kézai Simon mester Magyar Krónikája
  2. „Látván Péter, hogy a magyarok segítségétől elesett, Henrik császárhoz futa Bavariába, hogy magának segítséget kérjen.” - Kézai Simon mester Magyar Krónikája
  3. „A magyarok tehát kik a császárral és Péter királylyal valának, a császár seregét fölvezeték a Répcze folyó mellett, s egész éjjel lovagolva nap keltekor mind a két folyón könnyű gázlón átkelének.” - Kézai Simon mester Magyar Krónikája
  4. „Aba király pedig Ménfőnél szálla vele szembe roppant sok fegyveressel, igen bizakodva győzedelmébe, mivel némely bajorok jelentették volt neki, hogy a császár kevesed magával jött.” - Kézai Simon mester Magyar Krónikája
  5. „Aba királyé lett volna a győzelem, ha csak némely Péter barátságában megmaradt magyarok zászlaikat földre nem dobták s meg nem futamodtak volna. Tehát hosszan és erősen folyt csata után végre is, isten segítségébe bizva, a császár diadalt nyere.” - Kézai Simon mester Magyar Krónikája
  6. „Aba király pedig a Tisza felé futa s a magyarok, kiknek uralkodtában vétett vala, egy faluban, egy ó veremben megölik s egy egyház mellé eltemetik.” - Kézai Simon mester Magyar Krónikája
  7. „A császár, miután diadalt nyert, Székes-Fejérvárba szálla, hol Péternek az országot visszaadá…” - Kézai Simon mester Magyar Krónikája

Lásd még[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Magyarország története Előzmények és magyar történet 1242-ig, Akadémiai Kiadó, Budapest, 1987, ISBN 963-05-1518-0

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]