Magyarország uralkodóinak listája

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
(Magyar királyok szócikkből átirányítva)
A mindenkori uralkodó jelvénye a Magyar Királyság országalmája

Ezen a lapon Magyarország uralkodóinak listája található a honfoglalástól a Magyar Királyság megszűnéséig, 1918. november 13-áig, az utolsó magyar király, IV. Károly uralkodó jogainak felfüggesztéséig, amely az eckartsaui nyilatkozat aláírásával valósult meg.

Időkép[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Árpád-ház (9. század–1301)[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Portré
Uralkodó
Uralkodott
Megjegyzések
Árpád-házi fejedelmek (Magyar Fejedelemség)
HetVezer-ChroniconPictum.jpg Álmos
* 819 körül
895, Erdőelve
?–895
A magyarok első nagyfejedelme. A hagyomány szerint alattvalói szakrális királygyilkosságot követtek el, mielőtt bejöttek volna a Kárpát-medencébe.
Nte-kir-arpad.jpg Árpád
* 845 körül
907. július eleje, Pozsony
895907?[1]
Álmos fia.
Solt in Solt.JPG Zolta[2]
* 896
949
907947
Árpád fia. Fejedelemségének tényét sokan megkérdőjelezik, vagy legalábbis kétségbe vonják, hogy valóban ő lett volna Árpád közvetlen utódja.
Fajsz Fajsz.jpg Falicsi[2]
* ?
955 (?)
947955
Árpád unokája, Jutocsa fia.
Taksony KK.jpg Taksony[2]
* 931 előtt
971
955971
Zolta fia.
Geza-ChroniconPictum.jpg Géza (keresztségben István)
* 949?
997. február 1., Esztergom
971997
Taksony fia
Istvan-ChroniconPictum.jpg Vajk (utóbb I. István)
9971000
Géza fia, anyja: az erdélyi gyula lánya, Sarolt, megkeresztelkedése után I. István
Árpád-házi királyok (Magyar Királyság)
StefanIHongarije.jpeg I. (Szent) István
* 967/969, Esztergom
1038. augusztus 15., Esztergom
1000/10011038
Chronicon Pictum P053 Péter és III Henrik.JPG (Orseolo, Német) Péter
* 1011, Velence
1046/1059. augusztus 30., Székesfehérvár
(először)
10381041
A velencei dózse fia, I. István unokaöccse. 1041-ben a magyar főurak elűzték az országból.
Sámuel Aba.jpg Aba Sámuel
* 990 körül, Abaújvár (?)
1044. (július 5. után), Ménfő
10411044
I. István sógora (vagy unokaöccse)
Chronicon Pictum P053 Péter és III Henrik.JPG (Orseolo) Péter
(másodszor)
10441046
Szekely B I Andras koronazas.jpg I. (Fehér v. Katolikus) András
* 1013, ?
1060. (december 6. előtt), Zirc
10461060
Taksony dédunokája, I. István unokatestvérének, Vazulnak a fia
Nte-kir-1bela.jpg I. (Bajnok) Béla (vagy Adalbert)
* 1016, ?
1063. szeptember 11., a Rábca vidékén
10601063
I. András öccse
Weber Salamon a börtönben.jpg Salamon
* 1052/1053, ?
1087, Pula közelében (?)
10631074
I. András fia. Unokatestvérei, I. Géza és I. László elűzték, többször próbálkozott trónja visszaszerzésével, sikertelenül. 1081-ben lemondott trónigényéről, bár ezt követően is volt visszatérési kísérlete.
Géza I.jpg I. Géza (vagy Magnus)
* 1044, Lengyelország
1077. április 25., ?
10741077
I. Béla fia.
Laszlo-ChroniconPictum.jpg I. (Szent) László
* 1046. június 27., Lengyelország
1095. július 29., Nyitra
10771095
I. Géza öccse
Kálmán Thuróczy.jpg Könyves Kálmán
* 1074, Székesfehérvár
1116. február 3., Székesfehérvár
10951116
I. Géza fia
Stefan II węgierski.jpg II. István
* 1101, ?
1131. március 1., ?
11161131
Kálmán fia
II Bela KK.jpg II. (Vak) Béla
* 1108 körül, ?
1141. február 13., ?
11311141
I. Géza unokája, Kálmán Álmos nevű öccsének fia
Géza II.jpg II. Géza
* 1130, Tolna
1162. május 31., ?
11411162
II. Béla fia
III Istvan koronazasa KK.jpg III. István
* 1147. nyara, ?
1172. március 4., ?
11621172
II. Géza fia.
Chronicon Pictum P121 A korona elrablása.JPG II. László
* 1131, ?
1163. január 14., ?
11621163
II. Géza öccse, ellenkirály bizánci támogatással. A későbbi királyok történetírói sokáig nem vették figyelembe az uralkodók sorszámozásánál.
Stephen IV of Hungary.jpg IV. István
* 1133 körül, ?
1165. április 11., Zimony
11631165
II. Géza öccse, ellenkirály bizánci támogatással. Saját magát III. Istvánnak hívta, nem ismerve el unokaöccse uralmát. A későbbi királyok történetírói viszont sokáig nem vették figyelembe az uralkodók sorszámozásánál, csak utólag nevezték el IV. Istvánnak.
Bela3.jpg III. Béla
* 1148, ?
1196. április 23., ?
11721196
III. István öccse
Imre koronázása KK.jpg Imre
* 1174, ?
1204. szeptember 30./november 30., Esztergom
11961204
III. Béla fia
III.László.jpg III. László
* 1199/1201, ?
1205. május 7., Bécs
12041205
Imre fia. Saját korában II. Lászlónak hívták, mivel az 1162-től 1163-ig uralkodó ellenkirályt nem ismerték el.
Andrew II Hungar.jpg II. András
* 1176/1177, ?
1235. szeptember 21., Buda
12051235
Imre öccse
Bela IV MGZ 300109.jpg IV. Béla
* 1206. november 29., ?
1270. május 3., Buda
12351270
II. András fia
V Istvan koronazasa.jpg V. István
* 1239 (október 18. előtt), Buda
1272. augusztus 6., Csepel-sziget
12701272
IV. Béla fia. Saját korában IV. Istvánnak hívták, mivel az 1163-tól 1165-ig uralkodó ellenkirályt nem ismerték el.
Ladislaus IV of Hungary.jpg IV. (Kun) László
* 1262. augusztusa, ?
1290. július 10., Körösszeg
12721290
V. István fia. Saját korában III. Lászlónak hívták, mivel az 1162-től 1163-ig uralkodó ellenkirályt nem ismerték el.
III Andras Thuroczy.jpg III. András
* 1265 körül, Velence
1301. január 14., Buda
12901301
II. András unokája, vele férfiágon kihalt az Árpád-ház

Interregnum (1301–1308)[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Portré Uralkodó Uralkodott Megjegyzések
Az interregnum királyai vitatott legitimitású uralkodók. Az egyes tartományurak (avagy kiskirályok) hatalma oly mértékben megnőtt, hogy a királyi uralom jóformán jelképessé silányult. Az ország valódi urai ebben az időben:
Csák Máté (* 1260 k.; † 1321 márc. 18.),
Aba Amadé (* 1240?; † 1311 szept. 5.),
Borsa Kopasz Jakab (* ?; † 1317 júl.),
Kőszegi Henrik (* ?; † 1309/1310),
Kán László (* ?; † 1315 aug. előtt),
Ákos István (* ?; † 1315 körül)
Babonić István (* ?; † ?) nemzetségei.
Wenzel3.jpg Vencel (azaz László)
* 1289. október 6., ?
1306. augusztus 4., Olmütz
13011305
a Přemysl-ház utolsó fiági tagja, cseh és lengyel király (1305–1306), leányágon IV. Béla ükunokája. Magyar királyként a László nevet használta, de nem veszik figyelembe a László nevű királyok sorszámozásánál. 1305-ben lemondott a magyar trónról Wittelsbach Ottó javára.
Ota3 Thurocsi.jpg I. Ottó
* 1261. február 11., ?
1312. szeptember 9., Landshut
13051307
a Wittelsbach-ház tagja, Alsó-Bajorország hercege, leányágon IV. Béla unokája. Magát haláláig magyar királynak tekintette, bár uralma 1307-ben véget ért. Magyar királyként az V. Béla nevet használta.

Anjou-ház (1308–1395)[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Portré Uralkodó Uralkodott Megjegyzések
Károly Róbert TK.jpg I. Károly (Károly Róbert)[3]
* 1288, Nápoly
1342. július 16., Visegrád
13081342
Leányágon V. István dédunokája, az Anjou-ház magyarországi ágának megalapítója[4]
Ludwik d'Anjou.jpg I. (Nagy) Lajos
* 1326. március 5., Visegrád
1382. szeptember 10., Nagyszombat
13421382
Károly fia, 1370-től Lengyelország királya is
Mária Thuróczy.jpg Mária
* 1371. április 14., ?
1395. május 17., Budai-hegység
13821395
Lajos lánya.
Kis Karoly TK.jpg II. (Kis) Károly
* 1345
1386. február 24., Visegrád
13851386
nápolyi király (1381–1386), az Anjouk nápolyi ágának tagja[5]

Vegyesházi királyok (1387–1526)[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Uralkodó Uralkodott Megjegyzések
Luxemburgi-ház
Zsigmond Thuroczy.jpg Zsigmond
* 1368. február 14., Nürnberg
1437. december 9., Znaim
13871437
Mária férje, német király (1410–1433), cseh király (1420–1437), német-római császár (1433–1437)
Habsburg-ház
Albert II of Germany Habsburg.jpg Albert
* 1397. augusztus 16., Bécs
1439. október 27., Neszmély
14371439
Zsigmond veje, cseh és német király (1438–1439)
Jagelló-ház
Jagelló Ulászló.jpg I. Ulászló
* 1424. október 31., Krakkó
1444. november 10., Várna
14401444
III. Ulászló néven lengyel király is (1434–1444). Ellenkirályként léptették fel ellenében Albert utószülött fiát:[6]
Habsburg-ház
VLaszlo.gif V. László
* 1440. február 22., Komárom
1457. november 23., Prága
14451457
Albert utószülött fiát Ulászló halála után a rendek elismerték királyuknak (1445), de ő akadályoztatva volt[8], a rendek tehát kormányzót választottak a helyettesítésére:
  • Hunyadi Jánost
    (* 1407; † 1456 aug. 11.) (1446–1452).[9] Az ő halála után
  • Cillei Ulrik
    (* 1406; † 1456 nov. 9.) főkapitány (1456) következett.[10] Halála után a király kényszerből kinevezte
  • Hunyadi Lászlót
    (* 1433; † 1457 márc. 16.) főkapitánnyá (1457).[11] Az ő halála után nem neveztek ki új főkapitányt.
Hunyadi-ház
Matei Corvin Johannes de Thurocz f137.jpg I. Mátyás (Mátyás király)
* 1443. február 23., Kolozsvár
1490. április 6., Bécs
14581490
Hunyadi János kisebbik fia, akit a Mátyás bátyját megölető, utód nélkül elhalt László király után a Hunyadi-párt meghívott a magyar trónra
Jagelló-ház
Vladislaus II of Bohemia and Hungary.jpg II. Ulászló
* 1456. március 1., Krakkó
1516. március 13., Buda
14901516 I. Ulászló unokaöccse, Albert vejének a fia és I. Mátyás feleségének a 2. férje. Cseh király (1471–1516)
Louis2.jpg II. Lajos
* 1506. július 1., Buda
1526. augusztus 29., Mohács
15161526 II. Ulászló fia, magyar és cseh király, a mohácsi csatában esett el

Magyar Királyság és Erdélyi Fejedelemség (1526–1699)[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az országban az 1526-os mohácsi vereséget követően kettős királyválasztás történt, később kialakult az „egy ország, két király” állapot. Buda 1541-es török elfoglalásával az ország keleti és nyugati fele között az összeköttetés gyakorlatilag megszűnt. Az ország középső, Hódoltságnak nevezett részét a törökök fokozatosan szállták meg. Északon és Nyugaton Habsburg fennhatóság alá került, Keleten pedig a középkori erdélyi vajdaságból és hozzá kapcsolódó részekből (Partium) létrejött az 1570-es speyeri szerződéssel az Erdélyi Fejedelemség. A fejedelemség kialakulásával az ország hosszú időre két részre szakadt. „Három részre szakadt ország” sosem volt, mert a török hódoltság nem önálló terület. Ez az ún. török háborúk kora.
Királyi Magyarország
Uralkodó Uralkodott Megjegyzések
Habsburg-ház
Hans Bocksberger der Aeltere 001.jpg I. Ferdinánd
15261564
II. Lajos sógora[12], cseh király (1527–1564), német-római császár (1556–1564)
Nicolas Neufchâtel 002.jpg Miksa
15641576
I. Ferdinánd fia, II. Miksa néven német-római császár és cseh király (1564–1576)
Joseph Heintz d. Ä. 002.jpg Rudolf
15761608
Miksa fia, II. Rudolf néven német-római császár és cseh király (1576–1612). A magyar királyi címről öccse, II. Mátyás 1608-ban lemondatta.
Lucas van Valckenborch 003.jpg II. Mátyás
16081619
Rudolf öccse, német-római császár és cseh király (1612–1619)
Kaiser Ferdinand II. 1614.jpg II. Ferdinánd
16191637
I. Ferdinánd unokája, német-római császár és cseh király (1619–1637)
Frans Luycx 002.jpg III. Ferdinánd
16371657
II. Ferdinánd fia, német-római császár (1637–1657)
Jan van den Hoecke 002.jpg IV. Ferdinánd
16471654
III. Ferdinánd fia, német király (1653–1654). Még apja életében megkoronázták, de betegsége folytán még III. Ferdinánd előtt meghalt, így sosem uralkodott ténylegesen.
Kaiser-Leopold1.jpg I. Lipót
16571705
III. Ferdinánd fia, német-római császár (1657–1705)
keleti Magyar Királyság
Portré Uralkodó Uralkodott Megjegyzések
Szapolyai János fametszet.jpg I. János
(* 1487 febr. 2.; † 1540 júl. 22.)
15261540
Korábban Szapolyai János erdélyi vajda
John II Sigismund.jpg II. János
(* 1540 júl. 18.; † 1571 márc. 14.)
15401570
Szapolyai János fia, János Zsigmond, választott király, címéről 1570-ben a speyeri szerződésben mondott le, élete utolsó évében erdélyi fejedelemként uralkodott.[13] Kiskorúsága idején nevében
  • Fráter György
    (* 1482; † 1551 dec. 17.) érsek (1541–1551) gyakorolta a hatalmat.[14] 1556-tól nevében édesanyja,
  • Izabella királyné
    (* 1519 jan. 18.; † 1559 szept. 15.) kormányzott (1556–1559).[15]

Az erdélyi országrész területén létrejött az Erdélyi Fejedelemség.

Thokolyi.jpg Késmárki Thököly Imre
(* 1657 szept. 25.; † 1705 szept. 13.)
a bujdosók vezéreként előbb Felső-Magyarországon hozott létre török vazallusállamot a Habsburgok abszolutista törekvései ellen harcolva (16821685), majd 1690-ben megszerezte az Erdélyi Fejedelemséget – mindkettőt a törökkel szövetségben, így a felszabadító háború győzelmei mindkettőtől megfosztották.
II. Rákóczi Ferenc Mányoki.jpg Felsővadászi II. Rákóczi Ferencet
(* 1676 márc. 27.; † 1735 ápr. 8.)
az általa vezetett szabadságharc (17031711) során előbb Erdély (1704), majd a magyarországi szövetkezett rendek vezérlő fejedelmének választották (1705).
Az ónodi országgyűlés 1707-ben trónfosztottnak nyilvánította a Habsburg-dinasztiát.

Habsburg-ház (1699–1918)[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Habsburg-birodalom részeként.
Magyarország a török uralom alól való felszabadítása nyomán (16831699) teljes egészében a Habsburg-dinasztia uralma alá került. Bár a Magyar Királyságot és az Erdélyi (Nagy)Fejedelemséget 1867-ig nem egyesítették, mindkettő élén a Habsburg uralkodó állt.
Portré Név Uralkodás Megjegyzés
Habsburg-ház
Joseph I, Holy Roman Emperor.jpg I. József 17051711 I. Lipót fia. 1707-ben a magyarországi rendek trónfosztottnak nyilvánították. Német-római császár.
Johann Gottfried Auerbach 005.jpg III. Károly 17111740 I. József öccse. VI. Károly néven német-császár (1711-1740), II. Károly néven cseh király (1711-1740).
Maria Theresa, Queen of Hungary.jpeg Mária Terézia 17401780 III. Károly leánya – férfiágon kihalt a Habsburg-család. Mária Terézia a férjével, Lotaringiai Ferenccel megalapította a Habsburg–Lotaringiai dinasztiát. Csehország királynője (1740-1780).
Habsburg–Lotaringiai-ház
Anton von Maron 006.png II. József 17801790 Mária Terézia főhercegnő és I. (Lotaringiai) Ferenc császár fia. Nem koronáztatta meg magát („kalapos király”). Német-római császár (1765-1790).
Leopold II.jpg II. Lipót 17901792 II. József öccse, 1790-ig Toszkána nagyhercege, majd német-római császár (1790-1792).
Francis II, Holy Roman Emperor at age 25, 1792.png I. Ferenc 17921835 II. Lipót fia, II. Ferenc néven az utolsó német-római császár (1792-1806), I. Ferenc néven az első osztrák császár (1804-1835).
Ferdinand I; Keizer van Oostenrijk.jpg V. Ferdinánd 18351848 I. Ferenc fia. 1830 szeptemberében,(még apja életében) Pozsonyban már magyar királlyá koronázzák. I. Ferdinánd néven osztrák császár (1835-1848). 1848 decemberében lemondatták.
1848–49-es forradalom és szabadságharc.

1849. április 14-én a debreceni országgyűlés trónfosztottnak nyilvánította a Habsburg-dinasztiát.
Ezt követően Kossuth Lajost kormányzó-elnökké választották.

Franz Joseph, circa 1915.JPG Ferenc József 18481916 V. Ferdinánd unokaöccse. Csak 1867-ben a kiegyezés betetőzéseként koronázták meg. Osztrák császár (1848-1916)
Emperor karl of austria-hungary 1917.png IV. (Boldog) Károly 19161918 Ferenc József unokaöccse, Habsburg Ottó apja. I. Károly néven osztrák császár (1916-1918).
1918. november 13-án eckartsaui nyilatkozatában IV. Károly király lemondott az államügyekben való részvételi jogáról, november 16-án pedig Budapesten kikiáltották a köztársaságot. Az őszirózsás forradalom és a Magyarországi Tanácsköztársaság bukása után visszatérő ellenforradalmi[16] rendszer előbb helyreállította a királyságot, amelynek keretében 1920. március 1-jén kormányzóvá választotta Horthy Miklóst, majd 1921. november 6-án kimondta – immár végleges érvénnyel – a Habsburg–Lotaringiai-ház trónfosztását.[17]

Érdekességek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Egy magyar királyt sem végeztek ki.
  • Öt magyar király halt meg harctéren vagy az ott szerzett sérüléseiben: Aba Sámuel, I. András, Salamon (aki halálakor már nem volt király), I. Ulászló és II. Lajos.
  • Hat király gyilkosság áldozata lett: I. Géza (lehetséges, hogy betegségben halt meg), III. István, II. László, IV. István, IV. László, II. (Kis) Károly. Hetedikként említhető Orseolo Péter, akit viszont már a trónfosztása után gyilkoltak meg. Mátyás esetében a mérgezés elmélete bizonyíthatatlan.
  • Ketten haltak meg balesetben: I. Bélára rászakadt a trónszék baldachinja, Mária pedig lovasbalesetben hunyt el várandósan, születendő fiával együtt.
  • Hat király nem uralkodott élete végéig: Orseolo Pétert megfosztották a tróntól és megvakították, Rudolf, V. Ferdinánd és Vencel lemondott, Salamont elűzték, IV. Károlyt pedig trónfosztottá nyilvánították.
  • IV. Károly halála után legidősebb fiát Magyarországon II. Ottó néven örökös királyként ismerték el 1922-ben, régensként édesanyja, Zita királyné képviselte 1930-as nagykorúvá válásáig, noha ténylegesen nem tudta biztosítani jogait, a kormányzó állt az ország élén továbbra is, mint ideiglenes államfő. Abban az esetben, ha 1922-ben el tudta volna foglalni a trónt, ő lett volna a világtörténelem második leghosszabb ideig regnáló uralkodója 89 uralkodási évvel. A leghosszabb regnálással II. Pepi egyiptomi fáraó büszkélkedhet, aki 94 esztendeig állt Egyiptom élén Kr. e. 2278–2184 között, s hat évesen lépett trónra.

A Magyar Királyság trónját igénylők[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A monarchisták arra hivatkozva, hogy IV. Károly, a Habsburg-ház feje formálisan nem mondott le magyar trónigényéről, hanem felfüggesztette uralkodói jogkörét, s arra, hogy a Magyar Királyság hagyományaival ellentétes, király önkéntes lemondási akarata nélkül elrendelt detronizáció értelmezhetetlen, illetve az 1687-es országgyűlés tekintélyére – amely szerint a magyar rendek lemondtak a szabad királyválasztás jogáról, és így a magyar jogrend halála óta, az ő leszármazottait tartják „trónkövetelőknek”.

Portré Név Trónigény Dinasztia Trónigény bejelentése Halála Megjegyzés
Otto Habsburg 001.jpg II. Ottó Osztrák, magyar és cseh korona Habsburg–Lotaringiai-ház 1922 2011 Apja koronáztatta meg, hivatalosan sosem uralkodott. 1960-ban a Habsburg–Lotaringiai-ház több tagja elfogadta az osztrák Habsburg-törvényt és aláírta a lemondó nyilatkozatot. 1961. május 31-én maga Ottó is aláírta az osztrák trón igényéről való lemondását. 1922-től a legitimisták II. Ottó örökös királyként ismerték el. Magyar trónigényéről haláláig nem mondott le, ugyan nem is hangoztatta. Az 1940-es években valószínűsítették, hogy a háború után trónra léphet ténylegesen.
SKKH Erzherzog Karl von Österreich.jpg V. Károly Osztrák, magyar és cseh korona Habsburg–Lotaringiai-ház 2011 - Ottó fia, nem mondott le sem osztrák, sem a magyar trónigényről, noha nem hangoztatja. A legitimisták szemében II. Károly címzetes császár illetve V. Károly címzetes király. Örököse Habsburg Ferdinánd Zvonimir herceg.

Magyarország államfői 1918. november 13-ától[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Kormányzók[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Lásd még[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Bizonytalan adat. Vö. Kristó Gyula: Magyarország története 895–1301. Budapest, Osiris, 2006. p. 309
  2. ^ a b c Némelykor a személyek, illetve a ténylegesen uralmuk alá tartozó terület nagysága sem, annyi azonban valószínűnek látszik, hogy Árpád halála után mind névlegesebbé vált a vezérlő fejedelmi méltóság.
  3. A nápolyi születésű uralkodó olasz neve Caroberto, melynek nincs magyar megfelelője, így itthon a Károly nevet használta.
  4. Nagyapja, II. Károly nápolyi király IV. László halála után azonnal agitálni kezdett III. András ellen, igaz, eredetileg fia, Martell Károly érdekében. Annak halála után a délvidéki bárók támogatásával 1300-ban partra tette unokáját a dalmáciai Spalatóban. III. András halála után, 1301-ben megkoronázták, de a teljes királyi hatalmat csak 1308-tól tudta gyakorolni. (Harmadik, legitim koronázására 1310-ben került sor.)
  5. V. István magyar király ükunokája leányágon – Mária elismerni kényszerült a trónkövetelőt, de a rövid ideig tartó közös uralkodás után Nagy Lajos özvegye, Kotromanić Erzsébet királyné tudtával és beleegyezésével Károlyt megölték.
  6. Albert király utód nélküli halála után (bár felesége teherben volt az utószülött későbbi IV. Lászlóval), a németellenes párt – a fenyegető török veszélyre hivatkozva – az országgyűléssel Ulászló lengyel királyt hívatta meg a magyar trónra. László édesanyja, Zsigmond lánya, Erzsébet királyné azonban kijátszotta az alkut (amely szerint feleségül megy Ulászlóhoz), és megkoronáztatta a fiát.
  7. Két koronás király lévén kezdetét vette a polgárháború, ami Ulászló királynak a várnai csatában bekövetkezett haláláig tartott. Miután sikerült biztos híreket kapni Ulászló haláláról, a magyar rendek 1445-ben elismerték V. Lászlót királyuknak.
  8. Gyámja, III. Frigyes német-római császár fogságában volt édesanyjával együtt, s az osztrák főhercegi címét féltő Habsburg-rokon császár nem akarta kiadni a gyermekkirályt.
  9. Formálisan 1452-ben leköszönt a kormányzóságról, de a király rögtön megtette főkapitánnyá, és valójában haláláig (1452–1456) ő kormányozta az országot.
  10. Őt a Hunyadi-párt hatalmát féltő Hunyadi-örökös, László és hívei meggyilkolták.
  11. Büntetlenséget ígért neki, majd Budára csalta, elítéltette és lefejeztette.
  12. Az 1515-ös HabsburgJagelló házassági szerződés alapján formált jogot a magyar trónra.
  13. Apja halála és Buda eleste után a keleti Királyság gyakorlatilag Erdélybe szorult vissza.
  14. Fráter 1551-ben Erdélyt átadta a császáriaknak, János Zsigmond ekkor lengyelországi száműzetésbe kényszerült, majd 1556-ban az erdélyi rendek visszahívták.
  15. 1570-ben a speyeri szerződésben János Zsigmond lemondott királyi címéről, ezzel a keleti Magyar Királyság 44 éves történelme véget ért.
  16. Az ellenforradalmi jelzőt a Horthy-korszak vezető politikusai (is) magukénak vallották, a kormányzótól, Bethlen Istvánon és Teleki Pálon keresztül Gömbös Gyuláig.
  17. 1921. évi XLVII. törvénycikk

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Irodalom[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Királyok könyve: Magyarország és Erdély királyai, királynői, fejedelmei és kormányzói. Szerk. Horváth Jenő. Budapest: Helikon. 2004 – 7., jav. kiad.
  • Korai magyar történeti lexikon : 9–14. század. Főszerk. Kristó Gyula. Budapest: Akadémiai. 1994. ISBN 963-05-6722-9
  • Magyarország uralkodói. Budapest: Pannonica. 2003. = Magyar Századok. ISBN 963-9252-60-3
  • Klaus-Jürgen Matz: Ki mikor uralkodott, kormányzott: Uralkodók táblái a világtörténelemhez: Császárok, királyok, államfők, miniszterelnökök és pártvezérek. Budapest: Magyar Könyvklub. 2003. ISBN 963-547-849-6 – a Magyarországra vonatkozó részt Pálinkás Mihály állította össze.
  • Oborni Teréz: Erdély fejedelmei. Budapest: Pannonica. 2002.
  • Vég Gábor: Magyarország királyai és királynői. Budapest: Maecenas. 1997 – 4. bőv., jav. kiad.