A lakosság megtelepedését az ingoványos, földművelésre csak néhol alkalmas talaj igencsak megnehezítette. Téglás első lakói a Latorcán létesített révnél alkalmazásban lévő családok voltak. Az írások tanúsága szerint 150 évvel ezelőtt a révnél már vendégfogadó is állt. A Csap-Ungvár főútvonal mentén elterülő község – éppen a két város közelsége miatt – az utóbbi 150 évben jelentős változáson ment keresztül. 1890-ben közel 100 ház áll itt. Bennük 471-en élnek. 50 évvel később,
Az 1787-es és 1869-es összeíráskor a Szerednyei járáshoz (Szürte) tartozott, de 1880-as népszámláláskor már önálló településként számolják.[1]
1910-ben 487 lakosából 454 magyar, 12 német volt. Ebből 205 római katolikus, 224 görögkatolikus, 45 református volt. Az 1920. évi trianoni békeszerződés előtt Ung vármegye Nagykaposi járásához tartozott.
A kolhozrendszer megszűnését követően (2000 tavasza) a téglásiak között fölosztották a földet. Ezek jelentős részét két újonnan megalakult Mezőgazdasági Kft. vette bérbe. A téglási határban jelenleg 14 farmer gazdálkodik. A mezőgazdasági termelők többsége szemes terményt termel, jószágot nevel. Feljövőben van az intenzív zöldségtermesztés.
A településen teherszállító vállalat, gépkocsijavító és asztalosműhely működik.