Kerti kakukkfű
 | ||||||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
 A kerti kakukkfűről készült illusztráció
| ||||||||||||||||||
| Természetvédelmi státusz | ||||||||||||||||||
Nem fenyegetett      
| ||||||||||||||||||
| Rendszertani besorolás | ||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||
| Tudományos név | ||||||||||||||||||
| Thymus vulgaris L. 1753 | ||||||||||||||||||
| Hivatkozások | ||||||||||||||||||
 A Wikifajok tartalmaz Kerti kakukkfű témájú rendszertani információt.  A Wikimédia Commons tartalmaz Kerti kakukkfű témájú médiaállományokat és Kerti kakukkfű témájú kategóriát. |
A kerti kakukkfű (Thymus vulgaris) a kakukkfű (Thymus) növénynemzetségbe tartozó növényfaj, melyet a kakukkfüvek közül a leggyakrabban használnak fűszerként.[1]
Elnevezése
Magyarul hívják még pecsenyefűnek[2] is; ez a név utal arra, hogy fűszernövényként többek között húsok ízesítésére használják. Vörös Éva művében az alábbi elnevezéseket találjuk: balzsamfű, démutka, kakukkfű, kerti démutka, kerti kakukkfű, kerti tömjénfű, magas kakukkfű, méhek füve, méhfű, mézfű, olasz kakukkfű, római kakukkfű, serkentő vérhozófű, tömjénfű, vérhozófű.[3]
Elterjedése
A Mediterráneumban az Ibériai-félszigeten, Dél-Franciaországban, Nyugat- és Dél-Olaszországban, illetve Görögországban őshonos, de termesztése folytán ma már Európa egyéb részein és Észak-Amerikában is elterjedt. Magyarországon idegenhonos növénynek számít.
Megjelenése
20–50 cm magas, mintegy 25 cm széles félcserje. A Magyarországon vadon élő más kakukkfű-fajoktól abban különbözik, hogy levelének széle visszagöngyölt, fonáka pedig molyhos. Levelének alakja lándzsás, levéllemeze 3–8 mm hosszú és 0,5–2,5 mm széles. Virágai fehérek vagy kissé rózsaszínesek.
Életmódja, előfordulása
Magyarországon júliustól augusztusig virágzó, kertekben termesztett növény, de néha elvadul. A napfényes helyeket kedveli. Fagytűrő, de a -18 °C alatti hőmérsékletet hosszabb távon nem viseli el.[1]
Felhasználása
Gyógynövény
Gyógyászati felhasználásához a növény nem fásodott, virágzó hajtása szolgáltatja a Thymi herba nevű drogot, mely cserzőanyagot, keserűanyagot, gyantát és 1–2,5% illóolajat tartalmaz. Illóolaja szintén drog, neve Thymi aetheroleum, fő összetevője a timol (thymol) nevű vegyület, amit ebből az illóolajból kinyerve ismert meg a tudomány. A timol fontos gyógyszeralapanyag.
Fűszernövény
Fűszerként szintén a növény leveleit és virágos hajtásait használják fel különféle húsok, mártások, saláták, tészták, levesek ízesítésére, de fűszervajat, túrót, sajtot, tojást, illetve likőröket (például a benediktinert) is ízesítenek vele. A hagyományos angol párolt vadnyúl fűszere.[4]
Dísznövény
Az alábbi fajták ismertebbek:
- Th. vulgaris 'Argenteus' – leveleinek széle ezüstös; cserépben is tartható fajta.[1]
- Th. vulgaris 'Aureus' – levelei aranysárgák, virágai pirosak.[1]
- Th. vulgaris 'Compactus' – hajtásai alacsony és sűrű párnát képeznek, levelei szürkészöldek.[1]
- Th. vulgaris 'Erectus' – felálló szárú fajta; szálas levelei szürkészöldek, nagyon illatosak, virágai fehéresek.[1]
- Th. vulgaris 'Silver Posie' – leveleinek széle fehér, virágai halvány lilás rózsaszínűek.[1]
Mézelő növény
A méhek kedvelik virágait. A mediterrán térségben híres a szicíliai kakukkfűméz.[4]
Kultúrában betöltött szerepe
Az ókori görögöknél egyfelől a vitézséget jelképezte, s virágát a harcba induló katonák ruhájára hímezték az asszonyok,[5] másfelől templomokban a tömjénhez hasonlóan égették.[4] Az idősebb Plinius füstölőszerként való használatát említi.[4]
Jegyzetek
- ↑ a b c d e f g Thymus vulgaris: kerti kakukkfű. In Flóra: A világ legnagyobb kertészeti enciklopédiája I-II. Főszerk.: Janet Parker, Margaret Malone. A magyar kiadást szerkesztette: K. Bende Ildikó. Fordította: Algeier Wendy, Bacsó András, Gadó György Pál, Halász Júlia, Hegedűs Attila, Hegedűs Gyula, Kósa Géza, Molnárné Pap Edina, Sárosi Szilvia, Tart Teodóra, Udvardy László. Szakmailag ellenőrizte: Kósa Géza. Budapest: Athenaeum 2000 Kiadó. 2006. 1416. o. ISBN 963-9615-10-2
- ↑ Priszter Szaniszló: Növényneveink: A magyar és a tudományos növénynevek szótára. Budapest: Mezőgazda. 133., 204., 522. o. ISBN 963 9121 22 3 1998. [1999]
- ↑ Vörös Éva: A magyar gyógynövények neveinek történeti-etimológiai szótára. A Debreceni Egyetem Magyar Nyelvtudományi Intézetének Kiadványai, 85. sz. (2008) 472. o. Debrecen, ISBN 978-963-473-084-2, ISSN 1588-6433, (PDF) Hozzáférés: 2014. február 2
- ↑ a b c d kakukkfű (Thymus vulgaris). In Britannica Hungarica Világenciklopédia 10. Főszerkesztő: Széky János. Budapest: Magyar Világ Kiadó. 1998. 38. o. ISBN 963 7815 90 2
- ↑ Galambosi Bertalan: 88 színes oldal a fűszer- és gyógynövényekről. A színes felvételeket Wenszky Béla készítette. Lektorok: Dr. Dános Béla, Dr. Hornok László. Budapest: Mezőgazdasági Kiadó. 1983. 30. o. = 88 színes oldal (ISSN 0230-2845), ISBN 963 231 455 7
Források
- Thymus. In Simon Tibor: A magyarországi edényes flóra határozója: Harasztok - virágos növények. A rajzokat készítette: Csapody Vera, kiegészítette: Széll Marianne. negyedik, átdolgozott kiadás. Budapest: Nemzeti Tankönyvkiadó. 2001. 377–380. o. ISBN 963 19 1226 4
- Urania Növényvilág: Magasabbrendű növények II. Fordította: Dr. Horánszky András, Dr. Stohl Gábor. Szakmailag ellenőrizte: Dr. Simon Tibor. Budapest: Gondolat Kiadó. 1976. 237. o. ISBN 963 280 083 4
- Magyar nagylexikon X. (Ir–Kip). Főszerk. Bárány Lászlóné. Budapest: Magyar Nagylexikon. 2000. 427. o. ISBN 963-9257-02-8
- Galambosi Bertalan: 88 színes oldal a fűszer- és gyógynövényekről. A színes felvételeket Wenszky Béla készítette. Lektorok: Dr. Dános Béla, Dr. Hornok László. Budapest: Mezőgazdasági Kiadó. 1983. 30. o. = 88 színes oldal (ISSN 0230-2845), ISBN 963 231 455 7
