Kerti kakukkfű

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Wikipédia:TaxoboxInfobox info icon.svg
Kerti kakukkfű
A kerti kakukkfűről készült illusztráció
A kerti kakukkfűről készült illusztráció
Rendszertani besorolás
Ország: Növények (Plantae)
Törzs: Zárvatermők (Magnoliophyta)
Csoport: Valódi kétszikűek (Eudicots)
Csoport: Asterids
Csoport: Euasterids I
Rend: Ajakosvirágúak (Lamiales)
Család: Árvacsalánfélék (Lamiaceae)
Nemzetség: Kakukkfű (Thymus)
Faj: Th. vulgaris
Tudományos név
Thymus vulgaris
L. 1753
Hivatkozások
Wikispecies

A Wikifajok tartalmaz Kerti kakukkfű témájú rendszertani információt.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Kerti kakukkfű témájú médiaállományokat.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Kerti kakukkfű témájú kategóriát.

A kerti kakukkfű (Thymus vulgaris) a kakukkfű (Thymus) növénynemzetségbe tartozó növényfaj, melyet a kakukkfüvek közül a leggyakrabban használnak fűszerként.[1]

Elnevezése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Magyarul hívják még pecsenyefűnek[2] is; ez a név utal arra, hogy fűszernövényként többek között húsok ízesítésére használják. Vörös Éva művében az alábbi elnevezéseket találjuk: balzsamfű, démutka, kakukkfű, kerti démutka, kerti kakukkfű, kerti tömjénfű, magas kakukkfű, méhek füve, méhfű, mézfű, olasz kakukkfű, római kakukkfű, serkentő vérhozófű, tömjénfű, vérhozófű.[3].

Elterjedése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Mediterráneumban az Ibériai-félszigeten, Dél-Franciaországban, Nyugat- és Dél-Olaszországban, illetve Görögországban őshonos, de termesztése folytán ma már Európa egyéb részein és Észak-Amerikában is elterjedt. Magyarországon idegenhonos növénynek számít.

Megjelenése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

20–50 cm magas, mintegy 25 cm széles félcserje. A Magyarországon vadon élő más kakukkfű-fajoktól abban különbözik, hogy levelének széle visszagöngyölt, fonáka pedig molyhos. Levelének alakja lándzsás, levéllemeze 3–8 mm hosszú és 0,5–2,5 mm széles. Virágai fehérek vagy kissé rózsaszínesek.

Életmódja, előfordulása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Magyarországon júliustól augusztusig virágzó, kertekben termesztett növény, de néha elvadul. A napfényes helyeket kedveli. Fagytűrő, de a -18 °C alatti hőmérsékletet hosszabb távon nem viseli el.[1]

Felhasználása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Gyógynövény[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Gyógyászati felhasználásához a növény nem fásodott, virágzó hajtása szolgáltatja a Thymi herba nevű drogot, mely cserzőanyagot, keserűanyagot, gyantát és 1–2,5% illóolajat tartalmaz. Illóolaja szintén drog, neve Thymi aetheroleum, fő összetevője a timol (thymol) nevű vegyület, amit ebből az illóolajból kinyerve ismert meg a tudomány. A timol fontos gyógyszeralapanyag.

Fűszernövény[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Fűszerként szintén a növény leveleit és virágos hajtásait használják fel különféle húsok, mártások, saláták, tészták, levesek ízesítésére, de fűszervajat, túrót, sajtot, tojást, illetve likőröket (például a benediktinert) is ízesítenek vele. A hagyományos angol párolt vadnyúl fűszere.[4]

Dísznövény[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az alábbi fajták ismertebbek:

  • Th. vulgaris 'Argenteus' – leveleinek széle ezüstös; cserépben is tartható fajta.[1]
  • Th. vulgaris 'Aureus' – levelei aranysárgák, virágai pirosak.[1]
  • Th. vulgaris 'Compactus' – hajtásai alacsony és sűrű párnát képeznek, levelei szürkészöldek.[1]
  • Th. vulgaris 'Erectus' – felálló szárú fajta; szálas levelei szürkészöldek, nagyon illatosak, virágai fehéresek.[1]
  • Th. vulgaris 'Silver Posie' – leveleinek széle fehér, virágai halvány lilás rózsaszínűek.[1]

Mézelő növény[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A méhek kedvelik virágait. A mediterrán térségben híres a szicíliai kakukkfűméz.[4]

Kultúrában betöltött szerepe[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az ókori görögöknél egyfelől a vitézséget jelképezte, s virágát a harcba induló katonák ruhájára hímezték az asszonyok[5], másfelől templomokban a tömjénhez hasonlóan égették[4]. Az idősebb Plinius füstölőszerként való használatát említi.[4]

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. ^ a b c d e f g Thymus vulgaris: kerti kakukkfű. In Flóra: A világ legnagyobb kertészeti enciklopédiája I-II. Főszerk.: Janet Parker, Margaret Malone. A magyar kiadást szerkesztette: K. Bende Ildikó. Fordította: Algeier Wendy, Bacsó András, Gadó György Pál, Halász Júlia, Hegedűs Attila, Hegedűs Gyula, Kósa Géza, Molnárné Pap Edina, Sárosi Szilvia, Tart Teodóra, Udvardy László. Szakmailag ellenőrizte: Kósa Géza. Budapest: Athenaeum 2000 Kiadó. 2006. 1416. o. ISBN 9639615102  
  2. Priszter Szaniszló. Növényneveink: A magyar és a tudományos növénynevek szótára. Budapest: Mezőgazda Kiadó, 133, 204, 522. oldal ISBN 963 9121 22 3 (1999)
  3. Vörös Éva: A magyar gyógynövények neveinek történeti-etimológiai szótára. A Debreceni Egyetem Magyar Nyelvtudományi Intézetének Kiadványai, 85. sz. (2008) 472. o. Debrecen, ISBN 978-963-473-084-2, ISSN 1588-6433, (PDF) Hozzáférés: 2014. február 2
  4. ^ a b c d kakukkfű (Thymus vulgaris). In Britannica Hungarica Világenciklopédia 10. Főszerkesztő: Széky János. Budapest: Magyar Világ Kiadó. 1998. 38. o. ISBN 9637815902  
  5. Galambosi Bertalan: 88 színes oldal a fűszer- és gyógynövényekről. A színes felvételeket Wenszky Béla készítette. Lektorok: Dr. Dános Béla, Dr. Hornok László. Budapest: Mezőgazdasági Kiadó. 1983. 30. o. = 88 színes oldal (ISSN 0230-2845), ISBN 9632314557  

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Thymus. In Simon Tibor: A magyarországi edényes flóra határozója: Harasztok - virágos növények. A rajzokat készítette: Csapody Vera, kiegészítette: Széll Marianne. negyedik, átdolgozott kiadás. Budapest: Nemzeti Tankönyvkiadó. 2001. 377–380. o. ISBN 9631912264  
  • Urania Növényvilág: Magasabbrendű növények II. Fordította: Dr. Horánszky András, Dr. Stohl Gábor. Szakmailag ellenőrizte: Dr. Simon Tibor. Budapest: Gondolat Kiadó. 1976. 237. o. ISBN 9632800834  
  • Magyar nagylexikon X. (Ir–Kip). Főszerk. Bárány Lászlóné. Budapest: Magyar Nagylexikon. 2000. 427. o. ISBN 9639257028  
  • Galambosi Bertalan: 88 színes oldal a fűszer- és gyógynövényekről. A színes felvételeket Wenszky Béla készítette. Lektorok: Dr. Dános Béla, Dr. Hornok László. Budapest: Mezőgazdasági Kiadó. 1983. 30. o. = 88 színes oldal (ISSN 0230-2845), ISBN 9632314557