Kerti kakukkfű

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Wikipédia:TaxoboxInfobox info icon.svg
Kerti kakukkfű
A kerti kakukkfűről készült illusztráció
A kerti kakukkfűről készült illusztráció
Természetvédelmi státusz
Nem fenyegetett
Status iucn EX icon blank.svg Status iucn EW icon blank.svg Status iucn CR icon blank.svg Status iucn EN icon blank.svg Status iucn VU icon blank.svg Status iucn NT icon blank.svg Status iucn LC icon.svg
Rendszertani besorolás
Ország: Növények (Plantae)
Törzs: Zárvatermők (Magnoliophyta)
Csoport: Valódi kétszikűek (Eudicots)
Csoport: Asterids
Csoport: Euasterids I
Rend: Ajakosvirágúak (Lamiales)
Család: Árvacsalánfélék (Lamiaceae)
Nemzetség: Kakukkfű (Thymus)
Faj: Th. vulgaris
Tudományos név
Thymus vulgaris
L. 1753
Hivatkozások
Wikispecies

A Wikifajok tartalmaz Kerti kakukkfű témájú rendszertani információt.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Kerti kakukkfű témájú médiaállományokat.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Kerti kakukkfű témájú kategóriát.

A kerti kakukkfű (Thymus vulgaris) a kakukkfű (Thymus) növénynemzetségbe tartozó növényfaj, melyet a kakukkfüvek közül a leggyakrabban használnak fűszerként.[1]

Elnevezése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Magyarul hívják még pecsenyefűnek[2] is; ez a név utal arra, hogy fűszernövényként többek között húsok ízesítésére használják. Vörös Éva művében az alábbi elnevezéseket találjuk: balzsamfű, démutka, kakukkfű, kerti démutka, kerti kakukkfű, kerti tömjénfű, magas kakukkfű, méhek füve, méhfű, mézfű, olasz kakukkfű, római kakukkfű, serkentő vérhozófű, tömjénfű, vérhozófű.[3].

Elterjedése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Mediterráneumban az Ibériai-félszigeten, Dél-Franciaországban, Nyugat- és Dél-Olaszországban, illetve Görögországban őshonos, de termesztése folytán ma már Európa egyéb részein és Észak-Amerikában is elterjedt. Magyarországon idegenhonos növénynek számít.

Megjelenése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

20–50 cm magas, mintegy 25 cm széles félcserje. A Magyarországon vadon élő más kakukkfű-fajoktól abban különbözik, hogy levelének széle visszagöngyölt, fonáka pedig molyhos. Levelének alakja lándzsás, levéllemeze 3–8 mm hosszú és 0,5–2,5 mm széles. Virágai fehérek vagy kissé rózsaszínesek.

Életmódja, előfordulása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Magyarországon júliustól augusztusig virágzó, kertekben termesztett növény, de néha elvadul. A napfényes helyeket kedveli. Fagytűrő, de a -18 °C alatti hőmérsékletet hosszabb távon nem viseli el.[1]

Felhasználása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Gyógynövény[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Gyógyászati felhasználásához a növény nem fásodott, virágzó hajtása szolgáltatja a Thymi herba nevű drogot, mely cserzőanyagot, keserűanyagot, gyantát és 1–2,5% illóolajat tartalmaz. Illóolaja szintén drog, neve Thymi aetheroleum, fő összetevője a timol (thymol) nevű vegyület, amit ebből az illóolajból kinyerve ismert meg a tudomány. A timol fontos gyógyszeralapanyag.

Fűszernövény[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Fűszerként szintén a növény leveleit és virágos hajtásait használják fel különféle húsok, mártások, saláták, tészták, levesek ízesítésére, de fűszervajat, túrót, sajtot, tojást, illetve likőröket (például a benediktinert) is ízesítenek vele. A hagyományos angol párolt vadnyúl fűszere.[4]

Dísznövény[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az alábbi fajták ismertebbek:

  • Th. vulgaris 'Argenteus' – leveleinek széle ezüstös; cserépben is tartható fajta.[1]
  • Th. vulgaris 'Aureus' – levelei aranysárgák, virágai pirosak.[1]
  • Th. vulgaris 'Compactus' – hajtásai alacsony és sűrű párnát képeznek, levelei szürkészöldek.[1]
  • Th. vulgaris 'Erectus' – felálló szárú fajta; szálas levelei szürkészöldek, nagyon illatosak, virágai fehéresek.[1]
  • Th. vulgaris 'Silver Posie' – leveleinek széle fehér, virágai halvány lilás rózsaszínűek.[1]

Mézelő növény[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A méhek kedvelik virágait. A mediterrán térségben híres a szicíliai kakukkfűméz.[4]

Kultúrában betöltött szerepe[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az ókori görögöknél egyfelől a vitézséget jelképezte, s virágát a harcba induló katonák ruhájára hímezték az asszonyok[5], másfelől templomokban a tömjénhez hasonlóan égették[4]. Az idősebb Plinius füstölőszerként való használatát említi.[4]

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. ^ a b c d e f g Thymus vulgaris: kerti kakukkfű. In Flóra: A világ legnagyobb kertészeti enciklopédiája I-II. Főszerk.: Janet Parker, Margaret Malone. A magyar kiadást szerkesztette: K. Bende Ildikó. Fordította: Algeier Wendy, Bacsó András, Gadó György Pál, Halász Júlia, Hegedűs Attila, Hegedűs Gyula, Kósa Géza, Molnárné Pap Edina, Sárosi Szilvia, Tart Teodóra, Udvardy László. Szakmailag ellenőrizte: Kósa Géza. Budapest: Athenaeum 2000 Kiadó. 2006. 1416. o. ISBN 9639615102  
  2. Priszter Szaniszló. Növényneveink: A magyar és a tudományos növénynevek szótára. Budapest: Mezőgazda Kiadó, 133, 204, 522. oldal ISBN 963 9121 22 3 (1999)
  3. Vörös Éva: A magyar gyógynövények neveinek történeti-etimológiai szótára. A Debreceni Egyetem Magyar Nyelvtudományi Intézetének Kiadványai, 85. sz. (2008) 472. o. Debrecen, ISBN 978-963-473-084-2, ISSN 1588-6433, (PDF) Hozzáférés: 2014. február 2
  4. ^ a b c d kakukkfű (Thymus vulgaris). In Britannica Hungarica Világenciklopédia 10. Főszerkesztő: Széky János. Budapest: Magyar Világ Kiadó. 1998. 38. o. ISBN 9637815902  
  5. Galambosi Bertalan: 88 színes oldal a fűszer- és gyógynövényekről. A színes felvételeket Wenszky Béla készítette. Lektorok: Dr. Dános Béla, Dr. Hornok László. Budapest: Mezőgazdasági Kiadó. 1983. 30. o. = 88 színes oldal (ISSN 0230-2845), ISBN 9632314557  

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Thymus. In Simon Tibor: A magyarországi edényes flóra határozója: Harasztok - virágos növények. A rajzokat készítette: Csapody Vera, kiegészítette: Széll Marianne. negyedik, átdolgozott kiadás. Budapest: Nemzeti Tankönyvkiadó. 2001. 377–380. o. ISBN 9631912264  
  • Urania Növényvilág: Magasabbrendű növények II. Fordította: Dr. Horánszky András, Dr. Stohl Gábor. Szakmailag ellenőrizte: Dr. Simon Tibor. Budapest: Gondolat Kiadó. 1976. 237. o. ISBN 9632800834  
  • Magyar nagylexikon X. (Ir–Kip). Főszerk. Bárány Lászlóné. Budapest: Magyar Nagylexikon. 2000. 427. o. ISBN 9639257028  
  • Galambosi Bertalan: 88 színes oldal a fűszer- és gyógynövényekről. A színes felvételeket Wenszky Béla készítette. Lektorok: Dr. Dános Béla, Dr. Hornok László. Budapest: Mezőgazdasági Kiadó. 1983. 30. o. = 88 színes oldal (ISSN 0230-2845), ISBN 9632314557