Poljana (Preko)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Poljana
Közigazgatás
Ország Horvátország
MegyeZára
KözségPreko
Jogállás falu
Irányítószám 23 273
Körzethívószám (+385) 023
Népesség
Teljes népesség294 fő (2011)[1] +/-
Földrajzi adatok
Tszf. magasság9 m
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Poljana (Horvátország)
Poljana
Poljana
Pozíció Horvátország térképén
é. sz. 44° 05′ 30″, k. h. 15° 11′ 00″Koordináták: é. sz. 44° 05′ 30″, k. h. 15° 11′ 00″

Poljana (olaszul: Pogliana) falu Horvátországban Zára megyében. Közigazgatásilag Prekóhoz tartozik.

Fekvése[szerkesztés]

Zárától légvonalban 5 km-re délnyugatra, Ugljan szigetének közepén, községközpontjától 1 km-re északnyugatra, a sziget északkeleti partján Zárával szemben fekszik. A tengerparton már összeépült a szomszédos Prekoval. Egyik oldalon a Sveti Petar-félsziget az azonos titulusú középkori templomocskával és házsorokkal, a másik oldalon a mai napig is művelt kertek határolják. A zöldség és gyümölcstermesztést a kutak és források bősége, valamint a napos órák nagy száma teszi sikeressé.

Története[szerkesztés]

Ugljan szigete a régészeti leletek tanúsága szerint már a kőkorszak óta lakott. Első lakói az illírek egyik törzse a liburnok voltak. Erődített településeik maradványai a Celinjak, Kuranj és Sv. Mihovil nevű magaslatokon (i. e. 4. század) ma is láthatók. A sziget római betelepítése az i. e. 1. századra tehető. Első ismert említése a neves római írótól Pliniustól származik „Lissa” alakban.[2] A rómaiak több villagazdaságot is építettek a szigeten, ezek közül mintegy tíznek máig fennmaradtak a romjai. Közülük a legjelentősebbek a Supetar-fok felé a Gospodski nevű halmon és a Muline-öbölnél Stivonon találhatók, ahol fennmaradt az olajbogyó feldolgozásához épített római malom romja is.[2] A középkorban zárai nemesi családok birtoka volt, akik felépítették saját udvarházaikat, gazdaságaikat. Területe Zárához tartozott, majd 1409-től a várossal együtt a Velencei Köztársaság része lett. A 18. század végén Napóleon megszüntette a Velencei Köztársaságot. Ugljan szigete 1797 és 1805 között Habsburg uralom alá került, majd az egész Dalmáciával együtt a Francia Császárság része lett. 1815-ben a bécsi kongresszus újra Ausztriának adta, amely a Dalmát Királyság részeként Zárából igazgatta 1918-ig. A településnek 1857-ben 437, 1910-ben 728 lakosa volt. Az I. világháborút követően előbb a Szerb-Horvát-Szlovén Királyság, majd Jugoszlávia része lett. Az 1970-es évektől a több munkalehetőség miatt sok fiatal vándorolt ki, illetve költözött a nagyobb városokba és vándorolt ki az Egyesült Államokban és Ausztráliában is. A falunak 2011-ben 294 lakosa volt, akik hagyományosan mezőgazdasággal (főként olívatermeléssel), halászattal és újabban turizmussal foglalkoznak. A kiépített strandok a település partjának szinte teljes hosszában találhatók, mellettük sétányok, kerékpárutak vannak kiépítve. At éttermekben hely különlegességekkel is szolgálnak. A „Bobac“ sportközpont labdarúgó, kosárlabda és teniszpályáival számos sport gyakorlását teszi lehetővé.

Lakosság[szerkesztés]

Lakosság változása[3][4]
1857 1869 1880 1890 1900 1910 1921 1931 1948 1953 1961 1971 1981 1991 2001 2011
437 495 534 642 744 728 900 803 848 843 713 694 448 448 270 294

Nevezetességei[szerkesztés]

  • A Sveti Petar félszigeten áll a Szent Péter tiszteletére szentelt kis templom, amelyet a 13. században építettek. Védett kulturális örökség. A homlokzat feletti harangépítményben egy harang látható.
  • A település felett a 265 méter magas azonos nevű magaslaton állnak a Szent Mihály erőd maradványai. A mai erődöt 6. századi elődje helyén a sziget stratégiailag fontos pontján építették. Jelentős szerepet játszott a Zára és a Velencei Köztársaság közötti 1345-ben és 1346-ban dúlt háborúban. Egy bencés kolostor is állt itt Szent Mihály tiszteletére szentelt templomával, melyet legkésőbb a 12. században építettek a kora középkori erődítmény helyén és a 15. századig működött. A ma is látható falakat a 14. század végén, vagy a 15. század elején emelték a zárai Bilšić testvérek és Nikola Arbusjanić kőműves mesterek.[5] A vár jelentős romjait ma kedvelt kirándulóhelyként tartják számon, ahonnan felejthetetlen látvány nyílik Zára városára és a város előtti öbölre, valamint a zárai szigetvilág több mint kétszáz kisebb-nagyobb szigetére a Kornati Nemzeti Parkkal. A vártól sziklás út vezet a sziget legmagasabb pontjához az északnyugatra fekvő 288 méter magas Šćahhoz.

További információk[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]