Olib (település)
| Olib | |
 | |
| A Kaštel – Olib védőtornya | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Horvátország |
| Megye | Zára |
| Község | Zára |
| Jogállás | falu |
| Irányítószám | 23 296 |
| Körzethívószám | (+385) 023 |
| Népesség | |
| Teljes népesség | 117 fő (2021. aug. 31.)[1] |
| Földrajzi adatok | |
| Tszf. magasság | 17 m |
| Időzóna | CET, UTC+1 |
| Elhelyezkedése | |
 | |
 é. sz. 44° 22′ 40″, k. h. 14° 46′ 52″44.377843°N 14.781206°EKoordináták: é. sz. 44° 22′ 40″, k. h. 14° 46′ 52″44.377843°N 14.781206°E | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Olib (olaszul: Ulbo) falu Horvátországban Zára megyében. Közigazgatásilag Zárához tartozik.
Fekvése
[szerkesztés]Zárától légvonalban 45 km-re északnyugatra, Pagtól légvonalban 23 km-re nyugatra, Mali Lošinjtól 30 km-re délkeletre az azonos nevű sziget nyugati, a szomszédos Silba-szigetre néző öblében fekszik ott, ahol a sziget legszűkebb. A sziget nyugati oldalán található a legnagyobb öböl és kikötő Olib, míg a keleti oldalon található Slatinica kikötője és az öbölben a sziget legszebb homokos strandja. A sziget a legalacsonyabb a Zárához tartozó szigetek közül, legmagasabb pontja a Kalac mindössze 74 méterrel emelkedik a tengerszint fölé. Olibot kompjárat köti össze községközpontjával Zára városával. Elsősorban a csendes nyugalmat kedvelőknek ajánlott a pihenésre. A sportok közül a horgászat, a búvárkodás, a szörfözés és a kerékpározás űzhető. A kerékpározást kedvelők a szigetet teljesen körbejárhatják. Olib régen nem volt egységes település, hanem a szigeten több kis telep alakult ki, amelyek a századok során egyesültek.
Története
[szerkesztés]Olib szigetét már az ókori görög utazó Sztrabón is említi „Aloip” néven. Ez eredetileg erődített település volt, amely a „Gradina” nevű magaslaton állt. Maga a gradina név is arra utal, hogy itt már az ókorban az illírek egyik törzsének a liburnoknak megerősített településük volt. A sziget liburnok általi lakottságáról ezen kívül más földrajzi nevek is mesélnek. Ilyenek a „Gradina Petrova”, „Zagradina”, valamint a halomsírokra utaló „Garkova gomila”, „Sambore gomile” és „Pasje gomile” nevek. Ezek alapján nyilvánvaló, hogy már a liburnok is a szigetnek ezt a legszűkebb részét választották lakhelyül, ahol a mai Olib település is áll. Ennek fő oka a sziget mindkét partjának közelsége, nyugaton Olib, keleten pedig Samotromac kikötője volt. A római uralom idején jött létre délen a kis Arat-félszigeten a Sveta Nikola-öbölnél az új Aloip település. Ezen a területen ma is sok liburn és római cseréptöredéket lehet találni. A települést később Bíborbanszületett Konstantin császár is említi. A közeli Banjve-öbölben egy 1. századi római villagazdaság, egy 4. századi temető és egy, valószínűleg a „Pax Romana” után épített erődítmény maradványai találhatók. A sziget északnyugati oldalán a Mirine nevű helyen 6. századi romokra és pénzérmékre bukkantak. A romok valószínűleg egy villa rusticához tartoztak. Nem kizárható, hogy az ókorban egyidejűleg több település is létezett a szigeten.
A horvátok fokozatosan települtek be a szigetre a 7. század közepe és a 8. század vége között. Erre a latin eredetű földrajzi nevek, illetve néhány horvát elnevezés is utal. A középkor kezdetén az élet jobbára a várakban és a szigeten található néhány szakrális épület környékén zajlott. Ilyen szakrális épület volt a Banjve-öbölben épített Szent Antal apátság, amely egészen a 19. század elejéig működött, a Szent Miklós templom és temető az azonos nevű öbölben, valamint a sziget északi részén a kis Szent János templom. A sziget középső részén Gradina körül évszázadokon át különálló települések voltak. A velencei uralom idején 1409-től a 17. századig a sziget a zárai nemességnek volt bérbe adva. Az akkori plébániatemplomon a Szent Anasztázia (Sveta Stošija) templomon található felirat szerint 1476-ban Vrlika környékéről a török elől menekülők Jur Cetinjan vezette csoportja telepedett le itt. A 16. században a kalózok elleni védelem céljából felépült a „Kaštel”, vagyis Olib védőtornya. A 17. században a velenceiek a zárai Lantana családnak adták el a szigetet, akik később továbbadták azt és az obiliak felszabadulva a jobbágyterhek alól 1900-ban megváltották a szigetet utolsó birtokosaitól a Filipiktől. Alapiskoláját 1864-ben alapították. 1857-ben 1195, 1910-ben 1331 lakosa volt. Az első világháborút követően Olib előbb a Szerb-Horvát-Szlovén Királyság, majd Jugoszlávia része lett. A rossz életkörülmények, a foglalkoztatás hiánya miatt már az I. világháború előtt megkezdődött a lakosság főként Amerikába történő elvándorlása, amely a második világháborút követően is folytatódott és egyre drámaibb méreteket öltött. A lakosság csökkenését a turizmus fejlődése sem tudta megállítani. A szigetnek 2011-ben mindössze 140 lakosa volt.
Lakosság
[szerkesztés]| Lakosság változása[2][3] | |||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| 1857 | 1869 | 1880 | 1890 | 1900 | 1910 | 1921 | 1931 | 1948 | 1953 | 1961 | 1971 | 1981 | 1991 | 2001 | 2011 |
| 1.195 | 1.297 | 1.256 | 1.371 | 1.495 | 1.331 | 1.331 | 1.128 | 914 | 805 | 585 | 569 | 226 | 714 | 147 | 140 |
Nevezetességei
[szerkesztés]- A sziget természeti látványossága a déli részen a Kalac nevű magaslat alatt található "Cukrov dolac" nevű beszakadás, amely a körülvevő lépcsőzetes kőfallal amfiteátrumra hasonlít.
- Kitűnő állapotban maradt fenn az Olib kikötő végében a Kaštel torony,[4] a sziget 16. századi, a kalózok ellen épített védőtornya. A torony durván faragott, szabálytalan helyi kőből épült, mészhabarcs kötéssel. A torony kétemeletes, négyzet alaprajzú (7 x 7 méteres), és mintegy 12 méter magas. Felül pártázatos fallal védett terasszal zárul. A torony fala mentén több keskeny nyílás, puskalőrés látható. A torony főbejárata az első emeleten található, és felvonóhíddal, valamint rámpával lehetett megközelíteni. A torony körül a második emelet felett egy sor konzolos párkány fut, amelyek eredetileg egy fa járófelületet hordoztak. Stílusbeli sajátosságai alapján a tornyot a 16. századra keltezik.
- A középkori Szent Antal apátság romjai a Banjve-öbölben.
- Olib északi részén található a Szent János templom maradványa.
- Olib Szent Anasztázia (Sveta Stošija) tiszteletére szentelt régi plébániatemploma 1412-ben épült, 1632-ben meghosszabbították és megújították, ezt a bejárat feletti kereszt és a bevésett évszám igazolja, majd 1868-ban újra megújították. 1892-ig ez volt Olib plébániatemploma. Három oltára van. A mai főoltárt 1868-ban márványból faragták, előtte aranyozott, fából faragott és szobrokkal díszített oltára volt. A templomot temető övezi. Itt található Juraj Cetinjanin plébános 1519-ben faragott glagolita feliratos sírkőlapja.[5]
- Az 1872-ben épített plébániaházban őrzik az egyházi és néprajzi gyűjteményt glagolita kódexekkel.[5]
- Olib Nagyboldogasszony tiszteletére szentelt új plébániatemploma 1899-ben épült egy 1560-ból származó és 1769-ben átépített kápolna helyén. A templomnak öt márvány oltára van: a főoltár Mária mennybevétele (Szent Mihály főangyallal, Szent Vince vértanúval és Ferrer Szent Vincéval, a mellékoltárok bal oldalon Szent Simon és Páduai Szent Antal, a jobb oldalon a Szent Család és a Szent Lélek tiszteletére vannak szentelve. A kagyló formájú keresztelőmedence hátterében a falon dombormű látható Keresztelő Szent János és Jézus ábrázolásával. A templom közepén bal oldalon fából faragott fedett szószék található. A templomot 1905-ben szentelte fel az olibi születésű dr. Vinko Pulišić akkori šibeniki püspök, aki 1912-ben egy nagy márvány oltárt adományozott a templomnak. A templomot 1999-ben teljesen megújították. A harangtornyot felirata szerint 1869-ben „segítség nélkül” a hívek maguk építették.[5]
- Olib településtől keletre a Smatvorac kikötő felé vezető út mellett áll az 1888-ban épített Szent Rókus templom. Márvány oltárán Szűz Mária, Szent Rókus és Szent Sebestyén ábrázolásai láthatók. Harangtornyában egy harang található, amelyet 1929-ben Vinko Pulišić zárai érsek adományozott. A templomot ugyanő szentelte fel 1922-ben.[5]
- A sziget délnyugati részén a Sveti Nikola-öbölben a kikötő mellett található az 1881-ben épített Szent Miklós templom. A régi 17. századi templomból alakították ki a mai templom sekrestyéjét. A homlokzat feletti harangtoronyban egy harang található. Oltárképei Szent Miklóst, a Havas Boldogasszonyt és Keresztelő Szent Jánost ábrázolják.1917-ben szentelte fel Vinko Pulišić zárai érsek.[5]
- A Banjve-öbölben római kori villagazdaság és erőd romjai, valamint egy 4. századi temető láthatók.
Galéria
[szerkesztés]-
Olib szigetének fekvése a Zárai szigetvilágban -
Szárazon épített kőfal a szigeten -
Öböl kis kikötővel Olibon
További információk
[szerkesztés]- Olib község hivatalos oldala[halott link] (horvátul)
- Zára turisztikai irodájának honlapja (horvátul)
- A zárai érsekség honlapja (horvátul)
- Olib turistainformációk (magyarul)
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ Popis stanovništva, kućanstava i stanova 2021. – stanovništvo prema starosti i spolu po naseljima. Horvát Statisztikai Hivatal, 2022. szeptember 22.
- ↑ - Republika Hrvatska - Državni zavod za statistiku: Naselja i stanovništvo Republike Hrvatske 1857-2001
- ↑ http://www.dzs.hr/Hrv_Eng/publication/2011/SI-1441.pdf
- ↑ Örökségvédelmi jegyzékszáma: Z-4339.
- ↑ a b c d e Zupe.zadarskanadbiskupija.hr:Olib (Olib egyházi emlékei) Archiválva 2015. július 3-i dátummal a Wayback Machine-ben (horvátul)
Fordítás
[szerkesztés]Ez a szócikk részben vagy egészben az Olib (Zadar) című horvát Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
