Ugrás a tartalomhoz

Biatorbágy

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Biatorbágy
A biatorbágyi vasúti viadukt 2007-ben
A biatorbágyi vasúti viadukt 2007-ben
Biatorbágy címere
Biatorbágy címere		 Biatorbágy zászlaja
Biatorbágy zászlaja
Közigazgatás
Ország Magyarország
RégióKözép-Magyarország
VármegyePest
JárásBudakeszi
Jogállásváros
PolgármesterKocsis József (Biatorbágyért)[1]
Irányítószám2051
Körzethívószám23
Népesség
Teljes népesség15 338 fő (2024. jan. 1.)[2]
Népsűrűség310 fő/km²
Földrajzi adatok
Tszf. magasság280–300 m
Terület44,12 km²
IdőzónaCET, UTC+1
Elhelyezkedése
Térkép
é. sz. 47° 28′ 27″, k. h. 18° 49′ 25″47.474167°N 18.823611°EKoordináták: é. sz. 47° 28′ 27″, k. h. 18° 49′ 25″47.474167°N 18.823611°E
Biatorbágy (Pest vármegye)
Biatorbágy
Biatorbágy
Pozíció Pest vármegye térképén
Biatorbágy weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Biatorbágy témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Biatorbágy (németül: Wiehall-Kleinturwall) város Pest vármegyében, a Budakeszi járásban, a budapesti agglomerációban. 1966-ban Bia (németül: Wiehall) és Torbágy (németül: Kleinturwall) egyesítésével jött létre.

Fekvése

[szerkesztés]
A biatorbágyi vasúti viadukt
Sándor-Metternich-kastély
Szent Anna-templom, Bia
A Szentháromság-oszlop a biai körforgalom közepén

Biatorbágy Pest vármegye nyugati, dunántúli részén fekszik. A Zsámbéki-medence legnépesebb települése. Északnyugati irányban a Budai-hegység, délkeletről a Tétényi-fennsíkhoz kapcsolódó Érd-Sóskúti-fennsík övezi, délnyugat felől pedig az Etyeki-dombság határolja. A város keleti ipari negyede a Budaörsi-medencébe nyúlik át. Legmagasabb pontja a 334 méter magas Iharos-hegy.[3] Két fő településrésze, Bia és Torbágy korábban önálló települések voltak; mára ugyan már nagyrészt összenőttek, de a két egykori településközpont jelenleg is jól elkülöníthető.

Északnyugatról Herceghalom határolja, amely 1984-ig hozzá tartozott; további szomszédai északról Páty, északkeletről Budakeszi, keletről Budaörs, délkeletről Törökbálint és Érd, délről Sóskút, nyugatról pedig a Fejér vármegyei Etyek.

A Sóskúti út mellett található az Országház kőfejtő, amelyből a parlament építőanyagát bányászták. Megközelíthető az Akácos utca végétől. A közelben található a Nyakas-kő is, amely kedvelt turisztikai célpont.

Közlekedés

[szerkesztés]

Központján a 8101-es út halad végig, amelyből Sóskút–Érd felé a 8104-es út ágazik ki; Etyekkel és Alcsútdobozzal a 8106-os út, Páttyal a 81 106-os út kapcsolja össze.

A hazai vasútvonalak közül Budapest–Hegyeshalom–Rajka-vasútvonal halad át a településen. Az 1884. július 15-én átadott Újszőny-Kelenföld vasútvonal még Bia és Torbágy között haladt el, völgyhíddal keresztezve a Füzes-patakot. 1975-1977 között a korábban kanyargós, szinte minden falun átvezető vasút nyomvonala korrigálták. Ahol a terepviszonyok engedték a kanyargós részek átvágásával, nagyobb ívsugarú ívekkel és minél több egyenes szakasz beépítésével gyorsították. Biatorbágy vasútállomás 1977 óta a település északi szélén helyezkedik el. A két viadukton 1979-ben szűnt meg a forgalom.

Autóbusszal megközelíthető a 760-as, 762-es, 763-as, 767-es, 778-as, 782-es és 1253-as járatokkal.[4]

Városrészek

[szerkesztés]

Biatorbágy belterületén a biai és torbágyi városközpont között, a felhagyott régi vasúti nyomvonal mentén épült ki a város új központja az önkormányzat épületével, a régi állomás épületében berendezett faluházzal és könyvtárral, a művelődési központtal, a piaccal és a szakorvosi rendelővel (egészségház). A település keleti részéin található belterületi településrészek: Füzes, Iharos és Szarvasugrás. A település nyugati szélén (a Kinizsi, Hársfa és Kamilla utcáktól nyugatra) jelenleg intenzíven beépülő, fejlesztés alatti terület található (nyugati lakóterület). A település legkeletibb részén, az M1-es és M0-s autópályák által közrezárt területen található a Tópark nevű ingatlanfejlesztés, mely részben lakó, részben irodai funkciókat lát el. A település népszerű külterületi üdülőövezetei az M1-es autópályától északra található Katalinhegy és a településtől délre, a Benta-patak völgyében található Pecató. A települést keletről határoló erdős, dombos külterületi részeken található Szarvashegy, a Kutyahegy, az Öreghegy és Ürgehegy. További, mezőgazdasági jellegű külterületi településrészek Alsómajor, Biatorbágyitanyák, Erdészlak, Halászházak, Kálváriadűlő és Kőbánya.[5] A vasútvonal és az M1-es autópálya közötti területen (Rozália park), valamint a Budaörs felé eső külterületi részeken (Vendel park) az 1-es főút mindkét oldalán jelentős szolgáltatóipari, kereskedelmi és logisztikai központok, valamint Budaörs határában a 2004-ben megnyitott Premier Outlet bevásárlóközpont kapott helyet.[6]

Mindkét anyatelepülés, Bia és Torbágy központja is utcás jellegű, csupán legrégebbi részeik halmazosak (Torbágy: csillag utca). Az újabban kiépült lakóparkok kertvárosi jellegzetességeket is mutatnak.

Története

[szerkesztés]

Biatorbágy az őskor óta lakott terület. Bronzkori földvármaradványokat találtak Bián, a Pap-réti dűlőben. Ugyancsak Bián honfoglalás kori településmaradványokra is bukkantak.

Bia legkorábbi írásos említésére 1192-ből van adatunk: a Torbágyerdő alatti Biuai szerepel egy birtokösszeírásban.

A török hódoltság idején Bia és Torbágy fokozatosan elnéptelenedett. A török kiűzése után Biára többségében magyar családok települtek vissza, de nem az eredeti faluba (református temető környéke), hanem mellette építették újjá a falut. (A mai Nagy utca, Rákóczi utca, Tópart utca és környéke.) A magyarokon kívül más nemzetiségűek a környékbeli falvakból költöztek ide. Míg Bia magyar faluként élt tovább, Torbágyot német nemzetiségűekkel telepítették be.

1712-től Bia a Farkas és Hochenberg család tulajdona volt fele-fele arányban. 1739-ben a nagy pestisjárványban a falu lakóinak fele meghalt. Bia földbirtokosai a helyükre német családokat telepítettek be. Közben 1768-ban tulajdonosváltás történt. Az új tulajdonos, báró Sándor Antal ellen fellázadtak a jobbágyok. Bia egy másik része a 18–19. században a Szily család tulajdona volt.

Az 1780-as években több malmot telepítettek a biai Szelíd-tó mellé, és ezekben az években történt a patakok szabályozása is. 1811-ben gróf Sándor Vince és Szily József lecsapoltatta a Szelíd-tavat. Ugyanezen év szeptember 16-án az osztrák dragonyosok felgyújtották a falut, aminek következtében leégett a református paplak (az egyházközség anyakönyvei is elpusztultak), valamint 32 ház is porig égett.

Az 1856-os összeíráskor Bián 1600 magyar lakost írtak össze, 1870-ben pedig 1039 katolikus, 930 református és 36 izraelita lakost tartottak számon.

1870-ben megépült az új biai református templom. Ebben az időszakban élte virágkorát a gróf Sándor Móric tulajdonában lévő földbirtok. Az emeletes kastélyban működött az uradalmi igazgatóság. Az uradalom a környék legkorszerűbb birtokai közé tartozott. A gróf Sándor család birtoka ezután leányági öröklés útján a herceg Metternich családhoz került. A Szily birtok ugyanakkor a Fáy család tulajdona lett, akik igen szép uradalmat hoztak létre több gazdasági épülettel.

1884-ben megépítették az első vasúti vágányt és az első torbágyi viaduktot. 1898-ban megépült a második pálya és a következő viadukt. A vasút megépítésével a két település folyamatosan terjeszkedett a vasútvonal felé. Bia 1886-tól a Pilisi alsó járás székhelye volt, amit 1898-tól Biai járásra neveztek át. Olyan települések is ide tartoztak, mint Budafok és Budatétény. A Biai járást végül 1934-ben szüntették meg.

1924. június 13-án Magyarország eddig ismert legnagyobb tornádója (néhány más környékbeli település mellett) Bián és Torbágyon végzett hatalmas pusztítást, majd egy másik katasztrófa, a torbágyi merénylet Torbágyot tette országos hírűvé. 1931. szeptember 13-án Matuska Szilveszter felrobbantotta az egyik sínszálat a viadukton a Budapest-Bécs vonalon közlekedő gyorsvonat alatt, amely kisiklott, majd a gőzmozdony és első kocsijai a mélybe zuhantak. A robbantás 22 halálos áldozatot követelt. A merénylet ürügyén kezdődött meg az 1930-as évek politikai leszámolása az illegális kommunistákkal.

A két községet először 1950-ben egyesítették. Az 1956-os forradalomból a biatorbágyiak is kivették részüket. Több száz oldalnyi irat, számos érdekes dokumentum került elő 2006 szeptemberében a Pest Megyei Levéltárból, melyek újabb adalékokkal szolgálnak a forradalom itteni eseményeivel kapcsolatban. 1958-ban Bia és Torbágy különváltak, 1966-ban azonban ismét egyesültek.

A település és Érd közötti hegytetőn 1978-ban légvédelmi rakétabázis épült (MN5818 hivójel: Holdfény), mely Budapest védőgyűrűjének része volt; fegyverzetként a bázisra Sy-125 Nyeva típusú légvédelmi rakétarendszert telepítettek. 1996-ban a fegyverzetet leszerelték, majd kiürítették a bázist. Sajnálatos módon a területen szinte azonnal megjelentek a fémgyűjtők, akik néhány hét alatt elhordtak minden hasznosíthatót; jelenleg már csak a beton fedezékek állnak az egykori bázis helyén.

1985-ben a település északnyugati területei (Herceghalom, Kozárom, Móriczmajor, Simontanya) Herceghalom néven különváltak Biatorbágytól.[5]

Biatorbágy 2007. július 1-jével kapott városi rangot.

Közélete

[szerkesztés]

Polgármesterei

[szerkesztés]
  • 1990–1994: Palovics Lajos (KDNP)[7]
  • 1994–1998: Palovics Lajos (KDNP-FKgP)[8]
  • 1998–2002: Palovics Lajos (MKDSZ-Fidesz)[9]
  • 2002–2003: Palovics Lajos (MKDSZ)[10]
  • 2003–2006: Dr. Palovics Lajos (Szövetség Biatorbágyért Egyesület)[11]
  • 2006–2010: Dr. Palovics Lajos (Szövetség Biatorbágyért Egyesület)[12]
  • 2010–2014: Tarjáni István (Fidesz)[13]
  • 2014–2019: Tarjáni István János (Fidesz-KDNP)[14]
  • 2019–2024: Tarjáni István (Fidesz-KDNP)[15]
  • 2024– : Kocsis József (Együtt Biatorbágyért Egyesület)[1]

A településen 2003. december 28-án időközi polgármester-választást (és képviselő-testületi választást) tartottak,[11] az előző képviselő-testület önfeloszlatása miatt.[16] A választáson az előző polgármester is elindult, és megerősítette pozícióját.

Népesség

[szerkesztés]

A település népességének változása:

A népesség alakulása 1990 és 2024 között
Lakosok száma
7176
9523
12 310
12 723
12 767
13 132
13 528
14 749
15 002
15 338
1990200520112014201520172018202120222024
Adatok: Wikidata

A 2011-es népszámlálás során a lakosok 87,7%-a magyarnak, 5,1% németnek, 0,6% románnak, 0,2% szerbnek mondta magát (12,2% nem nyilatkozott; a kettős identitások miatt a végösszeg nagyobb lehet 100%-nál). A vallási megoszlás a következő volt: római katolikus 33,7%, református 15,7%, evangélikus 1,1%, görögkatolikus 0,6%, felekezeten kívüli 18,5% (27,9% nem nyilatkozott).[17]

2022-ben a lakosság 86,5%-a vallotta magát magyarnak, 3,5% németnek, 0,2% cigánynak, 0,2% románnak, 0,1-0,1% szerbnek, lengyelnek, görögnek, szlováknak, ukránnak és horvátnak, 5,6% egyéb, nem hazai nemzetiségűnek (13,2% nem nyilatkozott; a kettős identitások miatt a végösszeg nagyobb lehet 100%-nál). Vallásuk szerint 26,8% volt római katolikus, 11,4% református, 1,4% evangélikus, 1% görög katolikus, 0,2% ortodox, 0,1% izraelita, 2% egyéb keresztény, 0,6% egyéb katolikus, 16% felekezeten kívüli (40,3% nem válaszolt).[18]

Nevezetességei

[szerkesztés]

A település leghíresebb építménye a ma már használaton kívüli kettős vasúti völgyhíd, mely két különálló, egyvágányú hídszerkezetből áll. Érdekessége a merényleten kívül, hogy ma már nincs Magyarországon másik völgyhíd kétvágányú vonalon.[19] (Bicske és Szár állomások között volt még egy kisebb (vágányonként 2×40 méteres), hasonló völgyhíd a Váli-víz felett Óbarok és Újbarok határában, de azt az 1930-as évek elején: a Kandó-féle villamosítás előtti nyomvonal-korrekciókor elbontották.[20])

  • Nyakaskő és környéke
  • Sándor-Metternich-kastély, ma iskola
  • Szily-kastély: a 17. században épült, jelenleg iskola és egy része üres
  • Szent Vendel-kápolna (avagy az iharosi Szily-sírkápolna) (47°27'38.61"É – 18°50'36.25"K)
  • Torbágyi Szentháromság-szobor: az 1739-es pestisjárvány emlékére lett emelve.
  • Biai Szentháromság-szobor: eredetije 1760-ban Házl Ádám uradalmi ispán által állíttatva, 1873-ban Juhász Mihály és felesége oszlopra emeltette. (47°27'55.80"É – 18°48'28.46"K)
  • Szent Anna római katolikus templom: 1863-ban készült el.
  • Biai református templom.
  • Szent Kereszt-templomrom a biai református temetőben
  • Az Iharos – egy nem bizonyított állítás szerint Árpád vezér a honfoglalás idejében itt vadászott.
  • Az Ürge-hegy: természetvédelmi terület.
  • Kaptárkövek – Hármas-szikla (47°27'34.99"É – 18°51'11.95"K)

Sport

[szerkesztés]

Testvérvárosai

[szerkesztés]

Ismert és híres biatorbágyiak

[szerkesztés]

Biatorbágyon született:

Biatorbágy lakói:

Képgaléria

[szerkesztés]

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. ↑ a b Biatorbágy települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Nemzeti Választási Iroda, 2024. június 9. (Hozzáférés: 2024. október 2.)
  2. ↑ Magyarország helységnévtára (magyar és angol nyelven). Központi Statisztikai Hivatal, 2024. szeptember 23. (Hozzáférés: 2024. szeptember 23.)
  3. ↑ Zelenka Tibor, Pécskay Zoltán, Földvári Mária, Kovács-Pálffy Péter, Thamóné Bozsó Edit, Kónya Péter, Szegő Éva, Váczi Tamás – A Tétényi-fennsík szarmata bentonit-előfordulásai (Magyarhoni Földtani Társulat – Földtani Közlöny / 143. kötet, 4. szám, 2013)
  4. ↑ https://www.volanbusz.hu/hu/menetrendek/volanbusz-menetrend-kereso/B#horgony
  5. ↑ a b https://www.ksh.hu/apps/hntr.telepules?p_lang=HU&p_id=08891
  6. ↑ Bán Dávid - A kereskedelem Mekkája: a Budaörsi-medence (Építészfórum, 2022. 09. 11.)
  7. ↑ Biatorbágy települési választás eredményei (magyar nyelven) (txt). Nemzeti Választási Iroda, 1990 (Hozzáférés: 2020. február 21.)
  8. ↑ Biatorbágy települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 1994. december 11. (Hozzáférés: 2019. december 1.)
  9. ↑ Biatorbágy települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 1998. október 18. (Hozzáférés: 2020. március 1.)
  10. ↑ Biatorbágy települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 2002. október 20. (Hozzáférés: 2020. március 1.)
  11. ↑ a b … települési időközi választás eredményei (magyar nyelven) (html). Nemzeti Választási Iroda, 2003. november 13. (Hozzáférés: 2020. május 27.)
  12. ↑ Biatorbágy települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 2006. október 1. (Hozzáférés: 2020. március 1.)
  13. ↑ Biatorbágy települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 2010. október 3. (Hozzáférés: 2012. január 15.)
  14. ↑ Biatorbágy települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Nemzeti Választási Iroda, 2014. október 12. (Hozzáférés: 2019. december 29.)
  15. ↑ Biatorbágy települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Nemzeti Választási Iroda, 2019. október 13. (Hozzáférés: 2024. július 25.)
  16. ↑ Időközi önkormányzati választások 2003-ban (magyar nyelven) (html). Nemzeti Választási Iroda, 2003 (Hozzáférés: 2020. május 26.)
  17. ↑ Biatorbágy Helységnévtár
  18. ↑ Biatorbágy Helységnévtár
  19. ↑ Tótpál Judit: Javaslat a Viadukt (biatorbágyi völgyhidak) felvételére a Biatorbágyi Értéktárba. Hozzáférés: 2018. április 23.
  20. ↑ Nagy Tamás: Az elfeledett baroki viadukt. Indóház 8. évf. (2012) 10. sz. 26–31. o.

További információk

[szerkesztés]
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Biatorbágy&oldid=27488604”