Parancs János

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Parancs János
Parancs János
Parancs János
Élete
Született 1937. augusztus 30.
Pusztavacs
Elhunyt 1999. október 24. (62 évesen)
Budapest
Nemzetiség magyar
Szülei Parancs János
Fehér Julianna
Házastársa Péterfy Katalin (1965-től)
Gyermekei Anna (1970)
Pályafutása
Jellemző műfaj(ok) versek
Első műve Félálomban (versek, 1963)
Irodalmi díjai József Attila-díj (1990)
Déry Tibor-díj (1991)
Forintos-díj (1998)

Parancs János (Pusztavacs, 1937. augusztus 30.Budapest, 1999. október 24.) magyar költő, műfordító, szerkesztő.

Életpályája[szerkesztés]

Szülei Parancs János és Fehér Julianna voltak. Egyéves korában Biatorbágyra költöztek. Öt testvére született. Gépipari technikumban érettségizett kitűnő tanulóként. 195556-ban a Műegyetem gépészmérnöki karának hallgatója. Ötvenhatban elhagyta az országot. Két évvel később meghalt édesanyja. Párizsban a Sorbonne-on matematikát, francia nyelvet és irodalmat hallgatott, majd technikusként dolgozott. Ekkor kezdett írni. Megalapította és szerkesztette a Párizsi Magyar Műhely c. folyóiratot. 1964-ben hazajött; 1966-ig a Művelődésügyi Minisztérium műszaki emlékeket nyilvántartó és gyűjtő csoportjának munkatársaként, 1975-ig a Petőfi Irodalmi Múzeumban muzeológusként, majd 1975–92 között a Magvetőnél szerkesztőként dolgozott. 1992-től főmunkatárs lett az Új Embernél, amely lapnak már régebb óta „házi költője” volt. 1997-ben betegsége miatt nyugdíjba kényszerült.

Munkássága[szerkesztés]

Párizsban elsajátította az avantgard szellemét és technikáját; fordított is avantgard költészetet, mely azonban csak rövid ideig hatott rá. Lírájában egyszerre van jelen a moralista és szatirikus hang, a pátosz, az önirónia, a szenvedély és a tárgyilagosság. A hétköznapi élet trivialitásai és a metafizika nagy kérdései egyaránt foglalkoztatták. Költeményei gyakran naplószerű híradások az emberi élet állomásairól.

Magánélete[szerkesztés]

1965-ben házasságot kötött Péterfy Katalinnal. Egy lányuk született: Anna (1970).

Művei[szerkesztés]

  • Félálom (versek, 1963)
  • Portölcsér (versek, 1966)
  • Mélyvízben (versek, 1970)
  • Fekete ezüst (versek és műfordítások, 1973)
  • A versírás természetrajza (versek, 1977)
  • Az idő vonulása (versek, 1980)
  • Profán szertartás (válogatott versek, 1981)
  • Sivatagi följegyzések (versek, 1985)
  • A köznapi lét szakadéka (versek és műfordítások, 1988)
  • Távol és közel. Versek, 1987–1989 (1991)
  • A labirintus mélyén. Versek, 1989–1992 (1994)
  • Sötét folyam. Válogatott és új versek, 1958–1995 (1996)
  • Tőletek távolódóban (1999)

Kiadói munkái[szerkesztés]

Műfordításai[szerkesztés]

  • P. Gamarra: Pirenneusi rapszódia (1966)
  • P. Boulle: Nagyúri mesterség (1970)
  • Fekete ezüst (benne műfordítások) (1973)
  • O. V. de Lubicz-Milosz: A megismerés himnusza (1973)
  • B. Cendrars: A villámsújtotta ember (1975)
  • P. Gripari: Mesék a Broca utcából (1980)
  • A mágneses mezők. (A. Breton és Ph. Soupault versei) (1984)
  • A köznapi lét szakadéka (a Függelékben B. Péret válogatott verseivel) (1988)
  • R. Char: A könyvtár lángban áll (1989)
  • T. Tzara: Dadaista kiáltványok és válogatott versek (1992)

Díjai, kitüntetései[szerkesztés]

Források[szerkesztés]

  • Új magyar irodalmi lexikon. Akadémiai Kiadó, Bp., 1994. ISBN 9630568047
  • Hermann Péter: Magyar és nemzetközi ki kicsoda 1998. CD-ROM, Biográf Kiadó, Bp., 1997. ISBN 9639051195
  • Ki kicsoda a magyar irodalomban? Könyvkuckó Kiadó, Bp., 1999. ISBN 9638157917
  • Ki kicsoda a magyar irodalomban? Tárogató Könyvek, Bp., 2000. ISBN 9638607106

További információk[szerkesztés]