Sándor Móric

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Sándor Móric
Moritz Sándor Litho.jpg
Született 1805. május 23.
Buda
Elhunyt 1878. február 23. (72 évesen)
Bécs
Foglalkozása
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Sándor Móric témájú médiaállományokat.

Gróf szlavnicai és bajnai Sándor Móric az Ördöglovas (Buda, 1805. május 23.Bécs, 1878. február 23.) magyar főúr, európai hírű lovas, úszó és vadász.[1]

Élete[szerkesztés]

Sándor Móric a Sándor család grófi ága utolsó férfisarjaként született. Édesapja gróf Sándor Vince (1766-1823) cs. kir. kamarás, és édesanyja gróf szapári Szapáry Mária (1757-1819) volt. Apai nagyszülei oldaláról, nagyapja Sándor Antal (1734-?) megszerezte a grófi címet 1787-ben, nagyanyja gróf Viczay Eszter (1734-1794) volt. Anyai nagyszülei gróf szapári Szapáry Péter (1711-1796) és hallerkői Haller Julianna grófnő (1719-1759) voltak.[2] Sándor Móricnak, három leánytestvére volt: gróf Dezasse Antal (1788-1853 felesége, gróf Sándor Erzsébet (1793-1829), gróf Keglevich Gábor (1784-1854) neje, gróf Sándor Matild (1798-1843) és gróf Festetics Béla (1786-1869) felesége, gróf Sándor Vilma (1801-1864).[3]

A család különcsége Móricot sem hagyta meg a normális emberek között. Sajnos a súlyos deviancia sem volt új a családban, apja például budai palotájukat kis fedett híddal kötötte össze a szomszédos Várszínházzal, hogy ne kelljen az utcára kilépnie színházba menet. Bátyját és őt édesanyjuk gróf Szapáry Mária nevelte, másodszülöttként 17 éves koráig szinte semmire nem tanították meg, amikor is bátyját elvitte a tüdővész. A tragédia után ő lett a bajnai uradalom várományosa. Első intézkedésével a birtok temetőjében családi sírhelyet alakított ki, hogy méltó helyre temettethesse szeretteit. 1823-ban édesapját is elveszítette, ekkor autodidakta módon tanulásba kezdett.

Sándor Móric kedvenc lovaglóhelyeinek egyike volt a Várba vezető lépcső
Gróf Sándor Móric átugratja Széchenyi sétapálcáját

Igen rövid idő alatt elsajátította az olasz és a francia nyelvet, megtanult zongorázni, citerázni, sőt néha még stájer dalokat is komponált. Móric kimondottan gyenge testalkatú, vézna fiú volt, de apja mindentől óvta. Saját beszámolói szerint annak haláláig még csak közelébe sem mehetett a lovaknak. Akkor ült először lóra, amikor már saját maga rendelkezett birtokai felett. Lovásza figyelmeztetése ellenére egy angol telivért nyergeltetett fel, melyet úgy ült meg, mintha összenőttek volna. Mikor arra figyelmeztették, hogy a lovaglást tanulni kell csak ennyit mondott: „Akinek tanulni kell a lovaglást, az soha nem fogja megtanulni.” Kezdésnek többször átugratott egy póznán, végül a nyerget félredobva akadályt ugrott. Lovaglása végén a szájtátva bámuló lovásznak így szólt: „Látod, lovaglásra születtem, mit kellene még tanítani nekem?” Tehetséges volt, és ez lett a szenvedélye.

1822-ben Pesten, a mai Deák Ferenc utcában mutatta be első produkcióját: két kocsi közé beszorulva úgy szabadult ki, hogy lovával átugratott három egymás mellé fogott lovat. Az 1825-ös országgyűlés megnyitójára érkezett királyi pár tiszteletére nyaktörő mutatványokat és viharzó vágtákat mutatott be Pozsonyban.[4] Az 1820-as évek végére a főúri társaságok népszerű alakjává vált. Budai palotája erkélyéről lóháton, pipázva, gyakran nézelődött. A nyílt utcán is hajmeresztő mutatványokat hajtott végre. Kedvenc lovaglóhelyeinek egyike volt a Várba vezető lépcső. Előszeretettel lovagolt be más házakhoz is, lábadozó kertésze szobájába éppúgy, mint a főúri palotákba, vagy a bécsi Fehér Hattyú fogadó második emeletére. Személyiségét személyzete is megszenvedte. Egyszer egymást sértegető szakácsát és komornyikját lovon megvívandó mogyorópálca-párbajra kényszerítette, másszor pedig orvosa fejéről lőtt le egy almát, vagy kapusa feleségét rémisztgette, hogy átugratja lóval. Palotájában akkoriban szokatlannak számító dolgok zajlottak. Személyzete például lepedőben dobálta urát, de például udvari bolondot is tartott. A lovak szerelmeseként többször járt Angliában is, ahol ugyancsak megbabonázta mutatványaival a szigetlakókat is. Fogadott az angolokkal, hogy képes betörni egy addig teljesen kezelhetetlen lovat, a fogadást megnyerte, és ráadásnak egy lóversenyt is a már betört lóval. Ezt látván a ló gazdája csak ennyit mondott: „Ez nem egy ember, ez egy ördög”.

Sándor grófot aligha lehet elegáns lovasnak nevezni és semmilyen körülmények között sem szabályos lovas. Lovaglóiskolai előképzettségének hiányát sokszorosan pótolja teljesítményeinél a rettenthetetlen bátorság, mely abban csúcsosodik ki, hogy sem a maga, sem a lova bőrére nincs tekintettel. A lovaglás művészete nem érdekli. A rögtönzött bravúr izgatja, a kaland, a rendkívüli élmény, amit a nyereg nyújt, sőt amit a ló nyújthat. Gyakran ugyanis lova a kezdeményező, ha szembe kell nézni a veszedelemmel, vagy menekülnie kell előle. A gróf, ki vasakaratát rá tudja kényszeríteni lovára – még olyan áron is, hogy a paripa belepusztul – természetesen könnyedséggel fogadja, ha lováé az iniciativa. Tudománya nem a szó szoros értelmében vett lovasművészet, egészen más valami! Fantáziával vegyült kalandhajszolás, rettenthetetlen akaraterővel párosult elszántság, a lehetetlenség megkísérlése, sőt megvalósítása; olyasmi, amire e sportnak úgynevezett művészei álmukban sem mernek gondolni. Mindezt pedig oly született adottság, oly szív és vérmérséklet segíti a grófnál diadalra, amire csak egy lehet a magyarázat: az ember öt érzékén felül egy hatodikkal bír, amely által bűvös hatalmában tartja a lovakat.
– Kortárs lovasszakértő véleménye
Sándor Móric lovasmutatványa, a Die Gartenlaube című német újság illusztrációja, 1866-ban

Ettől kezdve Londonban, Bécsben, Pesten szájról szájra terjedt az ördöglovas legendája. Elképesztő népszerűsége lett: a londoni üzletek kirakatába tették festett képeit, az elit pedig megveszett azért, hogy legyőzzék őt lovaglásban vagy hajtásban, sikertelenül, az ő részük a rajongás maradt. A közügyekkel nem nagyon foglalkozott, az egyetlen ilyen, ami érdekelte, az a hídépítés volt. Sokat levelezett gróf Széchenyi Istvánnal, és leveleiben arra biztatta a Hídembert, hogy Buda és Pest között hidat kellene építeni.

Sándor Móric két lovas kocsi közé szorulva, kiugrik Tatár nevű lovával

Később, egy lovasbaleset miatt, mikor is leesett lováról, és vasba verte fejét kezdett megőrülni. Többször szándékosan kőfalnak lovagolt, vagy kocsival nekihajtott. Hajmeresztő mutatványai miatt számtalanszor törött el a kulcscsontja és a bordái, rengeteg agyrázkódása volt, és hihetetlenül sokszor kificamodtak térdei, ettől lábai elgyengültek és gyakran kis terhelésre is kiugrottak a helyükről térdei, ekkor vissza kellett igazítani. „Csak bátran, nem vagyok üvegből!” – mondogatta ilyenkor orvosainak. Már az 1848-as események sem érdekelték, pedig közvetlenül érintették a dolgok, ugyanis apósa, a megbukott Metternich herceg államkancellár volt. 1850-ben bécsi tartózkodása alatt elméje végleg elborult. A dühöngő Sándor grófot megkötözték és egy prágai elmegyógyintézetbe vitték. Állapota csak lassan javult, de néhány év elteltével hazaengedték. Az ötvenes években ideje nagy részét ménesével és vadászattal töltötte. Az agg gróf lovas emlékeivel vette körül magát. Öregkorára azonban újra úrrá lett rajta az elmebaj, s így élete hátralévő részét a döblingi elmegyógyintézetben töltötte.

Családja[szerkesztés]

1835. február 8-án feleségül vette Klemens Wenzel Lothar von Metternich (1773-1859) herceg, kancellár és Maria Eleonore von Kaunitz-Rietberg (1775-1825) grófnő leányát, Leontine Adelheid Maria Pauline von Metternichet (Bécs, 1811. június 18. - Bécs, 1861. november 16.)[5] Egyetlen leánygyermekük született: Paulina Klementína Mária Walburga (1836-1921). Így gróf Sándor Móriccal - férfi ágon - kihalt a neves Sándor család.

Irodalom[szerkesztés]

  • Lestyán Sándor: Sándor Móric az ördöglovas, Dr. Vajna és Bokor kiadó, Budapest, 1942
  • E. A. Rodriguez: Az ördöglovas – Sándor Móric gróf kalandos élete, Anno Kiadó, Budapest, 2004, ISBN 963-375-391-0

Források[szerkesztés]

  1. Az Ördöglovas festője, lovaskalendarium.com
  2. http://genealogy.euweb.cz/hung/szapary1.html
  3. Szluha Márton, Nyitra vármegye nemes családjai. II. kötet. Budapest, 2005. 412. o.
  4. Ördöglovas: Filmvetítés a Bethlen Téri Színházban
  5. Graf Moric Sándor de Szlavnicza, genealogy.euweb.cz

További információk[szerkesztés]

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés]

  • lovas Lovasportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap