Tahitótfalu

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
(Tahi szócikkből átirányítva)
Tahitótfalu
Református templom
Református templom
Tahitótfalu címere
Tahitótfalu címere
Közigazgatás
Ország  Magyarország
Régió Közép-Magyarország
Megye Pest
Járás Szentendrei
Jogállás község
Polgármester Dr. Sajtos Sándor Imre (független)[1]
Irányítószám Tótfalu: 2021, Tahi: 2022
Körzethívószám 26
Népesség
Teljes népesség 5486 fő (2015. jan. 1.)[2]
Népsűrűség 141,05 fő/km²
Földrajzi adatok
Terület 39,17 km²
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Tahitótfalu (Magyarország)
Tahitótfalu
Tahitótfalu
Pozíció Magyarország térképén
é. sz. 47° 45′ 08″, k. h. 19° 04′ 41″Koordináták: é. sz. 47° 45′ 08″, k. h. 19° 04′ 41″
Tahitótfalu (Pest megye)
Tahitótfalu
Tahitótfalu
Pozíció Pest megye térképén
Tahitótfalu weboldala
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Tahitótfalu témájú médiaállományokat.

Tahitótfalu község Pest megyében, a Szentendrei járásban.

Fekvése[szerkesztés]

A megye északi részén, Budapesttől 28 kilométerre, Szentendrétől északra található, a 11-es főút mellett. A Szentendrei-Duna választja két részre, a szentendrei-szigeti Tótfalura és a Visegrádi-hegység lábainál húzódó Tahira. Itt van a Szentendrei-szigetre vezető egyetlen közúti híd a Tildy híd.

Története[szerkesztés]

A környező településeken előkerült gazdag leletek tanúsága szerint a terület már az őskor óta lakott volt. A rómaiak korában a birodalom határaként a térség nagy jelentőséggel bírt katonai-védelmi szempontból. A Duna vonalára eső limes mentén mindenütt fényjelzési távolságban, így a mai Tahitótfalu területén is – római őrtornyok állottak, a mai Pokol-csárda helyén római hídfőállás maradványai is előkerültek. Stratégiai jelentőségét mutatja a területén létesített 2 római őrtorony.

A honfoglalás után a mai község Tahi része egy ideig a névadó Thah családé volt. A Rosd nemzetség sarja, Domonkos a feljegyzések szerint, mint királyi pristaldus 1221-ben Thahban lakott. Ezután, 1237-ben hivatalosan a Szentendrei-szigetet is e nemzetség kapta meg. A területet a Thahiak – a Rosd nemzetség leszármazottai – kihalásával, Albert király 1439-ben Perki vagy Pöröki Franknak adományozta, de 1447-ben Tahit már a Botos család tulajdonában találjuk.

1447-ben a mai község Tótfalu részét már Thotfalw alakban írva említik az iratok. Az elnevezés oka, hogy tót (szlovén/szlovák) földművelő telepesek érkeztek a községbe. Ettől kezdve a török időkig a település folyamatosan gyarapodott. 1454-ben a dömösi prépostság szerzett birtokrészt a községben.

A község Tótfalu része a török idők alatt ellentétben a Pest megyei településekkel (ideértve Tahit is) szerencsés, a Duna által elzárt fekvése folytán nem szenvedett súlyos károkat, sőt sokan a környező településekről is ide menekültek. A többi településhez hasonlóan azonban kettős adózásra kényszerült. A török defterek 1559-ben 26 házat tartanak nyilván, miközben a komáromi kapitányság 12 házat adóztatott. A felszabadító harcok is elkerülték Tótfalut, így az újratelepítések időszakában, a 18. század elején etnikailag homogén maradt s olyan jelentős település volt, mint Cegléd. 1715-ben 45, 1720-ban 41 háztartást vettek nyilvántartásba. Mária Terézia regnálása alatti úrbéri rendezés (1770) 52 24/32 telket tart nyilván. A térség a törökök kiűzése után a Zichy család tulajdonából az óbudai koronauradalomhoz került, és királyi tulajdon maradt 1848-ig. 1838-ban és 1876-ban nagy árvíz pusztított a községben, az 1900. évi tűzvész 130 házat emésztett el.

1789-ben területén 2058 hold szántó. 400 hold szőlő, 25 hold kert, 499 hold rét, 1102 hold legelő, 1522 hold erdő található. A feljegyzések szerint lakosai hajóvontatással és hajóslegénykedéssel, halászattal is keresik kenyerüket. A filoxéra pusztításáig nagy jelentőségű a szőlőtermesztés és borkultúra. Ezt bizonyítja Canci Ágost stuttgarti születésű festőművész 1859-ben festett „Tahi szüret” című festménye, ami ma a Magyar Nemzeti Galéria gyűjteményében található) A község ez időben malommal rendelkezik, valamint jelentős folyami átkelő.

A sziget egyéb településeihez hasonlóan a reformáció tanai elég korán hatottak a községben, s ez mindvégig meghatározó maradt. Tahitótfalu református közösségének egyik kiemelkedő vezetője és lelkésze Kováts J. István volt, akinek földi maradványai a falu református temetőjében nyugszanak. A második legnagyobb közösség, a reformátusoknak körülbelül a felét kitevő katolikusok mellett feltétlenül megemlítendő a 19. század második felében betelepülő baptista közösség.

A két településrészt összekötő híd (Almásy-híd) 1914-re készült el, a második világháborúban a németek által felrobbantott hidat 1947-ben építették újjá (Tildy híd), mai formájában a növekvő közlekedési igényeket kielégítve 1978 óta áll. A mai napig ez az egyetlen út, mely a szigetet a szárazfölddel összeköti.

A Szentendrei-szigeten fekvő Tótfalu a községet a sziget legnagyobb agrártelepülésévé teszi. Noha az utóbbi időben nőtt a településrészen a tercier szektorban dolgozók száma, a község megőrizte tradicionális és agrár jellegét. Tahitótfalu legjellemzőbb termesztett növénye az eper.

Tahi a 19. századtól kezdve fokozatosan betelepült, elsősorban a fővárosi tehetős, polgári-művészi réteget vonzotta a nyugodt környezet és a Budapesthez való közelség. Ez meghatározta a községrész üdülő jellegét. Olyan hírességek találtak otthonra itt a Visegrádi-hegység lábánál, mint például a festő Ferenczy család és az építész Pollack Mihály. Az 1960-as évektől máig ható fővárosi migráció viszont alaposan felduzzasztotta az agglomerációba tartozó településrészt. Az 1980-as években Tahi és Tótfalu egyesültek. A község Tótfalu részének lakossága pedig az 1990-es években, elsősorban az Erdélyből érkezőkkel gazdagodott. Így Tahitótfalu község lélekszáma mára meghaladta az 5000 főt. Jelenleg egyébként az ország harmadik legnagyobb községi rangú települése (Erdőkertes és Páty után), amely városi rangra vágyik.

Nevezetességei[szerkesztés]

Képek[szerkesztés]

Gazdaság[szerkesztés]

Hagyományos epertermesztés folyik.

Testvértelepülés[szerkesztés]

Szerbia Tóthfalu, Délvidék

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Tahitótfalu települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Nemzeti Választási Iroda, 2014. október 12. (Hozzáférés: 2016. február 17.)
  2. Magyarország közigazgatási helynévkönyve, 2015. január 1. (magyar és angol nyelven). Központi Statisztikai Hivatal, 2015. szeptember 3. (Hozzáférés: 2015. szeptember 4.)
  3. Pollack Mihály

További információk[szerkesztés]

Reinel compass rose.svg Magyarország HUN Dunabogdány Címer.svg Dunabogdány 5 km Magyarország HUN Kisoroszi Címer.svg Kisoroszi 10 km Héraldique meuble compas.svg

Észak
Nyugat  Magyarország HUN Tahitotfalu Plain Cimer.svg Tahitótfalu  Kelet
Dél

Magyarország HUN Vác Címer.svg Vác 3 km
Magyarország HUN Leányfalui Címer.svg Leányfalu 2 km Magyarország HUN Pócsmegyer Címer.svg Pócsmegyer 5 km