Úrbéri rendelet

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Jump to navigation Jump to search

Az úrbéri rendelet vagy úrbéri pátens Mária Terézia magyar királynő, Habsburg uralkodó által 1767-ben kiadott szabályozás, melynek célja a jobbágyok jobb állami adóképességének biztosítása volt. A rendelet egyik megalkotója a királynő bizalmasa, Festetics Pál.

Az abszolutista uralkodó által kiadott urbárium felváltotta az addig részben szokásjogon, részben helyről helyre változó módon írásban rögzített úrbéri előírásokat, szabályozta a jobbágyokat terhelő, földesurukat megillető szolgáltatásokat. Az egész telekkel rendelkező jobbágy évi 52 nap igás, vagy 104 nap kézi robot végzésére volt köteles. Ennek Magyarországon volt legnagyobb jelentősége, mivel addig itt volt a jobbágyság leginkább kiszolgáltatva a birtokos nemességnek.

A rendelet a birodalom legtöbb részén enyhítette a korábbi jobbágyterheket és csökkentette a jobbágyok kiszolgáltatottságát. Néhány helyen mégis a terhek növekedését eredményezte, ugyanis a legtehetősebb földesuraknak szolgáló jobbágyok a rendelet előtt kevesebbet dolgoztak az újonnan államilag megszabottnál. Ez egyes helyeken fokozta a társadalmi feszültségeket.

Mária Teréziát a földesúri önkény elleni 1765-66-os dunántúli zavargások (lásd például a Nagyszentmihály szócikket) ösztönözték a rendelet kiadására, amelyet "először 1767. január 23-án hirdették ki hat dunántúli vármegyében. A rendi országgyűlés mellőzésével bevezetett szabályozás előbb Vas, Zala, Somogy, Sopron, Tolna és Baranya területén lépett életbe, a következő években azonban a kiküldött bizottságok valamennyi magyarországi vármegyében keresztülvitték a királynő akaratát. ... Az urbárium értelmében az egész birtokkal rendelkező jobbágyok heti 1 nap igás, vagy 2 nap kézi robottal tartoztak, ami a házas zsellérek esetében évi 18, míg a ház nélküliek esetében évi 12 napra csökkent. Ezenfelül a telkes jobbágyok további 1 forint füstadót fizettek, miközben a rendelet azt is megszabta, hogy uruk miként szedhette be a kilencedet, és fenti járandóságain felül milyen ajándékokat – pl. évi 1 icce vaj, 2 kappan, 12 tojás – követelhetett. ... A Mária Terézia által kirendelt biztosok első és legfontosabb feladata az adott vármegyében földdel rendelkező birtokosok összeírása, valamint a jobbágyok lajstromba vétele volt, a felmérés során azonban részletesen beszámoltak a környezeti viszonyokról, a birtokok, legelők, rétek, kertek méreteiről, illetve foglalkoztak az ott élő jobbágyság jogállásával és adózási szokásaival is."[1]

A biztosok tehát minden földbirtokosnak külön urbáriumot készítettek, az előre megadott törzsszöveg alapján. Az urbáriumok 9 punktumot (fejezetet) tartalmaztak:

  • Első punktum: Jobbágy házhelynek mivoltárul.
  • Második punktumː A jobbágyoknak haszon vételeiről.
  • Harmadik punktumː A jobbágyoknak szolgálatairól, vagyis robotjukról,
  • Negyedik punktumː A jobbágyok adózásáról.
  • Ötödik punktumː Az kilencedrül és hegy-vámrul.
  • Hatodik punctumː Az földesuraknak jussárul és tulajdon jövödelmirül
  • Hetedik punktumː Minden eltiltott és ennekutána eltávoztatandó rend kívül és helytelen szokásról.
  • Nyolcadik punktumː A jobbágyoknak eltiltott állapotokrol és azok iráánt rendelt büntetésekről.
  • Kilencedik punktumː Azokrol, melyek a belső rendtartozást illetik.


Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Tarján M. Tamás: 1767. január 23. Mária Terézia kihirdeti az úrbéri rendeletet. RUBICONONLINE http://www.rubicon.hu/magyar/oldalak/1767_januar_23_maria_terezia_kihirdeti_az_urberi_rendeletet

Források[szerkesztés]