Rosd nemzetség

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Jump to navigation Jump to search

A Rosd nemzetség[szerkesztés]

A Ruusd, Rusd, Rysd, Rosdo, Rosd nemzetség ősi magyar nemzetségek egyike. A Rosd genust Horváth István (történész) is a honfoglaló 108 ősnemzetség között említette.

Története[szerkesztés]

Egykor a Szentendrei-sziget Visegrádtól Békásmegyerig terjedő részét Rosd-nak nevezték, mely valószínűvé teszi, hogy a Rosd nemzetség e szigeten lakhatott, s nevét a nemzetség névadójától vette.

A Rosd nemzetség a 13. századra már sok, összeköthetetlen szálra bomlott, melyek közül eddigre már több el is aprózódott.

1237-ben a Szentendrei-szigetet is e nemzetség kapta meg. A területet a Thahiak – a Rosd nemzetség leszármazottai – kihalásával, Albert király 1439-ben Perki vagy Pöröki Franknak adományozta.

Kézai Simon krónikája is említi az V. fejezet 2. bekezdésében a nemzetség egyik tagját: "László király másik harczáról a kúnokkal.(...)Ezen ütközetben tehát a kúnok megölik Olivért, Pata fiát, az Aba nemzetségből, Andrást, Lőrincz testvérét, Miklós gróf fiát, a Vigmán nemzetségből, Lászlót, Pannyit gróf fiát, a Miskolcz nemzetségből, és Demetert, Mihálka fiát, a Rosd nemzetségből."

A Rosd nemzetség tagjai[szerkesztés]

A nemzetség első, név szerint ismert tagja Acsa nádor (1063 – 1108), akinek testvére Miklós.

Domokos - 1221-ben élt és a feljegyzések szerint, mint királyi pristaldus ekkor Thahban lakott.

Dénes (1237-1247 - 1237-ben még Tomaj Dénes nádor szolgálatában állt és mint poroszló hajtotta végre annak utasításait a pannonhalmi apátság és szolgálónépei közt folyt perben. Róla a feljegyzések ugyancsak azt írták, hogy a Rosd szigetével szembe eső Tahon lakott, de később Győr- és Komárom megyében is voltak birtokai.

Endre - fiai:I. Demeter és Kis I. Mihály a Rosd nemzetség legkiválóbb tagjai voltak és az ország első főurai közé emelkedtek. Endre fiai 1264-ben elhagyva Duna-menti birtokaikat V. István ifjabb királyhoz csatlakoztak.

I. Demeter - követve V. István ifjú királyt a feketehalmi várba, magára vállalta az IV. Béla öreg király és V. Istvánhoz való követséget kegyelemnyerés céljából, de utközben Matucsinay Lőrinc elfogta és megkínozta. Nemsokkal ezután felépülve részt vett a Kőszegi Henrik, Ákos Ernye és Matucsinay Lőrinc elleni harcban.

I. Mihály - nevű testvére pedig ezalatt a Füzéri és Temetvény nevű várakat védelmezte az ostromlók ellen, majd Isaszegen ismét V. István seregéhez csatlakozott.

E tetteikért I. Demeter és I. Mihály Füzér várát és a füzéri uradalmat kapták, és I. Mihály ezen kívül még megkapta Lónya, Szalóka, Bátyu, Bótrágy, Szentmiklós és Szolyva nevű falvakat is.

A két testvér; I. Demetert és I. Mihályt V. István királytól Borsmonostor kegyuraságát is elnyerte, valamint I. Demeternek érdemeiért adta a Zemplén megyei Szada falu egy részét is, amit I. Demeter 1278-ban hű szolgáinak adott ajándékba. I. Mihályt nyitrai ispánná is tette, aki az ispánságot 1270-től 1273 augusztusáig, majd 1274 októbertől 1276-ig bírta. A borsmonostori kegyuraságot 1273-ban egy időre elvesztették ugyan, de egy év múlva újra visszakapták.

A nemzetség tagjai közül ismertebbek voltak még:

- II. Demeter, aki a kunok elleni csatában esett el 1282-ben.

- I. Herbort fia: Márk , aki 1277-ben a királynő jegyzője volt az Esztergom megyei Csolnok népei között támadt perben, majd 1285-ben ugyancsak e Márk és testvére Miklós átengedték marosi birtokaikat a visegrádi királyi vár számára, ezért IV. László királytól a Szentendre és Tah között fekvő Bagod (Bagud) földjét kapták.

- Elek fia Madocsa is említve volt egy 1320 előtti oklevélben, aki az esztergomi egyház egyik jobbágyát megölte, melyért és még 50 márkáért az esztergomi egyháznak adta csévi birtokát.

Települések, amelyek birtokosként említik[szerkesztés]

A Szentendrei-szigeten és környékén

Északkelet-Magyarországon és Kárpátalján:

Felvidéken:

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]