Kováts J. István

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Kováts J. István
Dr. Kováts J. István
Dr. Kováts J. István
Életrajzi adatok
Születési név Kováts J. István
Cím teológus, országgyűlési képviselő, a Független Kisgazdapárt alelnöke.
Született 1880. november 20.
Kistelek
Nemzetiség magyar Magyarország
Elhunyt 1965. október 4. (84 évesen)
Sírhely Tahitótfalu
Munkássága
Vallás kereszténység
Felekezet református
Tisztség magyar országgyűlési képviselő

Dr. Kováts. J. István (Kistelek, 1880. november 20.1965. október 4.) teológiai professzor, egyházkerületi főjegyző, dr. jur., dr phil., dr. theol., országgyűlési képviselő, a Független Kisgazdapárt alelnöke.

Élete[szerkesztés]

Iskolái[szerkesztés]

1880-ban született Kisteleken. Apja szegény kovácsmester, majd gépész volt. Hat és fél éves korában Budapestre került. Édesapja, akinek tíz gyermeke volt, művelt iparost akart belőle nevelni. Tanárai azonban azt ajánlották az apának, hogy adja a fiát mérnöki pályára.

A reáliskolai érettségi után nem a műegyetemre, hanem a jogi egyetemre iratkozott be, s élénk részt vett az ifjúság társadalmi és politikai mozgalmaiban. Diák Otthonok szervezését követelte, hogy tanulni vágyó szegény diákok is végezhessenek egyetemet. Az egyetemi ifjúságnak gyönyörű Kossuth-serleget szerzett, buzgó ápolója volt a Rákóczi-kultusznak, s igyekezett szorosabbra fűzni a magyar-lengyel barátságot.

Teológiai tevékenységei[szerkesztés]

A Ne Temere és a Ius Placeti (1908).jpg
Kováts J.István - A református egyházalkotmány alapvetö kérdései (1948) .jpg

A jogi doktorátus megszerzése után a papi pályára lépett, elvégezte a református teológiát, de ezalatt is vezére maradt az egyetemi ifjúságnak, s amikor a szocialisták egy politikai tüntetésen ronggyá tépték az ifjúság nemzeti színű lobogóját, lelkes magyarok adakozásából új háromszínű lobogót készíttetett az ifjúságnak.

A teológia elvégzése után Edinburgh-be, a híres skóciai református teológiára küldték ki az ifjú lelkipásztort. Onnan Szlavóniába ment, a szerbek és horvátok közt élő reformátusok közé.

Genfben Kálvin születésének négyszáz éves évfordulóján francia előadást tartott a világ minden tájáról összesereglett kálvinisták előtt a magyar református egyházról s buzdítására svájci, francia és angol protestánsok jöttek Magyarországra.

Megszerezte a teológiai tanári oklevelet és Bécsben a teológia licenciátust. Nagykőrösön, Veresegyházán, Budapesten, majd Szatmárnémetiben volt lelkipásztor. A Presbiteri Világszövetség Skóciában tartott tizedik nagy zsinatján ő képviselte a magyar református egyházat. Angol nyelvű előadásban ismertette, hogy mi a szerepe Magyarországnak Kelet-Európa evangelizálásában.

1913 őszén a Budapesti Református Teológia tanárává választották meg; tevékeny munkása az egyház társadalmi és irodalmi mozgalmainak. Társszerkesztője volt éveken át a Protestáns Egyházi és Iskolai Lapoknak.

Megalapította a tízezer tagot számlaló Református Sajtóegyesületet, szerkeszti a református sajtót. Amikor az ország szétdarabolásának veszélye fenyegetni kezdett, mozgalmat indított a kormánynál, hogy a protestáns külföldet a legjelesebb magyar protestánsokkal kell tájékoztatni a magyar viszonyokról, a hazánk földarabolásával az itt élő négymillió protestánst fenyegető veszedelemről. E nagy jelentőségű munkának lett az eredménye, hogy Svájc, Svédország, Hollandia, Anglia és Amerika protestánsaihoz kijuttatott több, mint húsz jeles protestáns követet, s az egész világ protestánsai megmozdultak Magyarország érdekében.

Politikai pályája[szerkesztés]

1918-ban a protestáns ügyek kormánybiztosává nevezik ki.

A tanácsköztársaság bukása után a Kisgazdapárt alelnöke volt. Az enyingi kerület választotta meg kisgazda- és földmívespárti programmal képviselőjévé. A Nemzetgyűlésen amelynek 1920-1922 között volt tagja - mindjárt első felszólalásával nagy sikert aratott. Később is több ízben tartott főleg közjogi és külügyi kérdésekben tetszéssel fogadott beszédeket. Nagy visszhangja volt a debreceni templomgyalázás alkalmából tartott felszólalásának.

A Teleki-kormány alatt a miniszterelnökség létszámához tartozó kultuszminiszteri államtitkár volt, néhány hónap múlva azonban, hogy a királykérdésben szabad kezet biztosítson magának, állásáról lemondott. Lelkes vezető harcosa a királyválasztóknak. Kitűnő szónok. Az 1921 júniusban tartott Dunamelléki Református Egyházkerületi püspökválasztáson Ravasz Lászlóval szemben kisebbségben maradt.

Tagja a közjogi, külügyi, közoktatási és összeférhetetlenségi állandó bizottságnak.

Tanítványai[szerkesztés]

Tevékeny élete során több generációt tanított, nevelt a hitre, Isten szeretetére. Ám nem csak írásokból, könyvekből adta át tudásának egy-egy szeletét, hanem személyes példával is élen járt a jövő generáció oktatás-nevelésében. Volt tanítványai mindig szívesen emlékeznek vissza volt tanárukra, köztük is megemlítendő Dr. Dobos Károly, aki gyönyörű bevezető szöveget írt Dr. Kováts J. István 2000-ben kiadott "Jöjjetek énhozzám" c. könyvéhez. Egy másik volt tanítvány, Balla Árpád pedig "Péntekhegyi levelek" c. könyvében emlékezik meg róla. A Magyar Református Egyház figyelőjének - a Confessionak - 2006. évi 1. számában Hegyi-Füstös István megindító értekezést írt egykori tanáráról, professzoráról.

Családi élete[szerkesztés]

Felesége Riecke Johanna (1885. március 20 - 1968. május 9), született Schulek Irén, aki Schulek Frigyes műépítész lánya volt. Hat gyermekük született.

Tahitótfalu-ban szívesen időzött, a református gyülekezet vezetőjeként és lelkészeként a község egyik vezető személyisége volt.

Művei[szerkesztés]

  • Egy élet prédikációja - Magánkiadás (2005)
506 oldal, Kötés: karton, Új állapotú antikvár könyv, Szállító: Szindbád Antikvárium
  • Magyar református templomok. Főszerk. 1-2. köt.
Bp. 1942. Athenaeum. 2 sztl. lev. 358 l. 1 t. (színes); 1 sztl. lev. (359) 361-734 l. 298 mm.
Rendkívül gazdag szövegközti képanyaggal. Kiadói egészvászon-kötésben
  • A Ne Temere és a Ius Placeti - Budapest, Kiadó: Kókai Lajos Könyvkereskedése, 1908
  • Jöjjetek énhozzám (2000)
Kováts J. István áhítatos könyve az év minden napjára egy-egy Igét tartalmaz, melyet rövid magyarázatokkal lát el, minden napra egy imádságot s a református énekeskönyv egy-egy énekének versszakát fűzi hozzá. Az egyes Igéket különböző témákba csoportosítja, úgy mint Isten, Az ember, A megszentelődés útja, Közösségeink, Meglátogatásunk ideje és Alkonyati tájakon járásunk.
  • A református egyházalkotmány alapvető kérdései – A reform kérdések - Budapest, IX. Kálvin-tér 8 (1948) – Bethlen Gábor Irodalmi és Nyomdai Részvénytársaság

Források[szerkesztés]

  • Nemzetgyűlési Almanach, 1920-22, 80-82. oldal online
  • 2006/1
  • Tolnai Új Világlexikona, Kilencedik kötet, Tolnai Nyomdai Műintézet és Kiadóvállalat Részv.-Társ., Budapest, 1927, 142-143. oldal
  • Confessio - A Magyarországi Református Egyház figyelője, 2006. 1. szám