„A buddhizmus és a hinduizmus” változatai közötti eltérés
Új oldal, tartalma: „{{Hinduizmus}} {{Buddhizmus}} A '''hinduizmus és a buddhizmus''' közös eredete az észak-indiai a Gangesz kultúra, az ún. "második urbanizáció" idején az…” |
(Nincs különbség)
|
A lap 2015. február 18., 12:42-kori változata
A sorozat témája Hinduizmus |
---|
Hindu források
|
Összehasonlítása
más világvallásokkal |
Kapcsolódó fogalmak
|
Szanszkrit szavak
|
A sorozat témája Buddhizmus |
---|
|
Körvonalakban |
A hinduizmus és a buddhizmus közös eredete az észak-indiai a Gangesz kultúra, az ún. "második urbanizáció" idején az i.e. 500 körül.[1] Hasonló nézeteket vallottak, amelyek egymás mellett léteztek a társadalomban, azonban jelentős különbségek is akadtak tanaikban.[2]
A buddhizmus nagy jelentőségre tett szert az indiai szubkontinensen a királyi udvarok támogatása mellett, azonban a Gupta Birodalom idején hanyatlásnak indult és gyakorlatilag teljesen eltűnt a 11. századra, India egy-két eldugott zugát leszámítva. Indián kívül azonban továbbra is létezett a buddhizmus, amely ma is több kelet-ázsiai ország fő vallása.
Korai történet
Upanisadok
Bizonyos buddhista tanítás a korai Upanisadokban szereplő ideákra való válaszként keletkeztek – olykor egyetértőek, máskor kritikusak vagy átértelmezők.[3][4][5]
A hinduk legkorábbi filozófiai szövege, az Upanisadok buddhizmusra gyakorolt hatásáról rég óta vitatkoznak a tudósok. Míg Radhakrishnan, Oldenberg és Neumann szerit az Upanisadok hatással voltak a buddhista kánonra, addig Eliot és Thomas rámutatott pontokra, amelyekben a buddhizmus ellent mondott az Upanisadoknak.[6] Valamilyen jellegű hatásról lehet ugyan beszélni, azonban az ortodox jellegek nélkül.[7]
Uralkodói támogatás
Rengeteg bizonyíték maradt fent arról, hogy a hinduizmus és a buddhizmus is jelentős támogatást kapott az indiai uralkodóktól, függetlenül a saját vallási hovatartozásuktól. A buddhista királyok tisztelték a hindu isteneket és tanítókat és sok buddhista templomot építettek hindu uralkodók idején is.[8] Ez amiatt volt, mert a buddhizmust sohasem tekintették Indiában a hindutól idegen vallásként. Gyakorlatilag a hinduizmus rengeteg irányzata közé sorolták. Kálidása műve bemutatja a hinduizmus felemelkedését, amely a buddhizmus kárára történt.[9] A 8. századra Siva és Visnu váltotta fel Buddhát a királyi púdzsa rituálékban.[10][11][12]
Hasonlóságok
Fogalmak
A Buddha a kor értekezéseiben használatos sok terminológiát elfogadott. Azonban ezek közül sok jelentése külön értelmezést kapott a buddhizmusban. Például a Szamannyaphala-szuttában Buddha a "három tudás" (teviddzsa) fogalmát ismerteti, amely a védikus hagyományban a védák ismeretét jelenti, számára viszont ezek nem szövegismeretet jelentettek, hanem dolgokat, amelyeket megtapasztalt.[13] Az igaz "három tudásról" úgy tartják, hogy a megvilágosodás folyamatát képezik, amelyet Buddha elért egy éjszaka alatt.[14]
A karma (szanszkrit: कर्म, melynek szótöve a kṛ - "tenni") jelentése cselekvés vagy cselekedet, amely gyakran vonatkozik az azt követő eredményre (más néven karma-phala, "cselekvés gyümölcse") is. Több kozmológia filozófiájában gyakran értelmezik az ok és okozat teljes ciklusaként, közöttük a hinduizmus és a buddhizmus is.
A karma a buddhista tanok kulcsfontosságú része, amelyben az egy közvetlen, akaratlagos [15] eredménye egy személy szavainak, gondolatainak vagy cselekedeteinek az élete során. A buddhizmust megelőző védikus kultúrában a karma azzal állt összefüggésben, hogy helyesen végezték-e a szertartásokat vagy sem.[16]
A dharma (szanszkrit, dévanágari: धर्म vagy páli dhamma, Devanagari: धम्म) jelentése természetes törvény, valóság vagy kötelesség, amely a spiritualitással és a vallással kapcsolatban annyit jelent, hogy a magasabb igazságot útja. A hinduk a hinduizmust úgy is nevezik, hogy szanátana dharma, melynek jelentése "az örök dharma." Ehhez hasonlóan a buddhizmust úgy is nevezik, hogy "buddhadharma". A dharma általános jelentése különböző filozófiák, hitek és gyakorlatok alapját képezi, amelyek mind Indiában keletkeztek. Ezek közül a négy legfontosabb a hinduizmus, a buddhizmus, a dzsainizmus (dzsaina dharma) és a szikhizmus (szikha dharma). Ezeknek a tanításaik központjában a dharma áll. Azok a lények, akik a dharmával összhangban élnek, azok gyorsabban eljutnak a legvégső igazsághoz (dharma jukam, moksa vagy nirvána - megszabadulás, megvilágosodás). A dharma jelenthet vallási vagy társadalmi kötelezettségeket, helyes magaviseletet, vagy egyéb erényeket.
A buddhaság fogalma is létezett a hindu szövegekben már Gautama Buddha születése előtt. A Vaju Puranában, Daksa, nemes király, buddhának nevezi Sivát.[17]
Szimbólumok
- Mudra: szimbolikus, érzelmet kifejező kézmozdulat. Buddha megjelenítései szinte mindig valamilyen mudrával történnek.
- Dharmacsakra: ez a szimbólum, amely szerepel India nemzeti lobogóján és a thai királyi család lobogóján, buddhista szimbólum, amelyet mindkét vallás tagjai használnak.
- Rudraksa: ez a rózsafűzér, amelyet a követők az imákhoz, recitálásokhoz használnak.
- Tilak: sok hindu követő jelöli meg a homlokát tilakkal, amely a harmadik szemet jelöli. Ehhez hasonlít Buddha egyik fizikai jellemzője is.
- Szvasztika: szent szimbólum, az óramutató járásának megfelelő irányban vagy azzal ellentétesen. Mindkettő előfordul a hinduizmusban és a buddhizmusban is. Buddhát olykor a balra néző szvasztikával ábrázolják a mellkasán vagy a tenyerein.[18]
Gyakorlatok
A mantra (मन्त्र) egy vallási szótag vagy vers, jellemzően szanszkrit nyelven. Használatuk az azokat használó iskoláktól és filozófiáktól függően eltérő. Első sorban spirituális csatornaként használják, ugyanis a hangjai vagy rezgései segítik az egyhegyű koncentrációt végző gyakorlót. A vallási szertartásokban arra használták, hogy szerencsét hozzon, megkíméljen a veszedelmektől, stb. A mantrák léteztek már a történelmi védikus vallásban, a zoroasztrizmusban[19] és a sramanikus hagyományokban is, ezért megmaradtak a buddhizmusban, a dzsainizmusban és a szikhizmusban is.
A jóga gyakorlatok szorosan kapcsolódnak mind a hinduizmushoz, mind a buddhizmushoz.[20] Azonban a két hagyományban eltérő jóga-kifejezéseket használnak. A hinduizmusban a jóga általánosságban a jóga nyolc végtagjára utal, ahogy azt az i.e. 100 körül keletkezett Patanydzsali jóga szútráiban is szerepelnek. A jóga szó a szanszkrit judzs szótőből származik, melynek jelentése: összeköt, egyesít, igába fog. Az egyéni lélek (átman) és az univerzális lélek (paramátman) egyesítésére utal, de vonatkoztatható a test, a tudat és a lélek egyesítésére történő utalásként is.[21]
A tibeti vadzsrajána buddhizmusban a "jóga" kifejezés mindenféle spirituális gyakorlatot jelölhet a tantráktól kezdve (mint például a krija-jóga vagy a csarja-jóga) az 'isten-' és a 'guru-jógákig'. Az Indiából származó Szútrajána és Tantrajána szövegek korai fordítási időszakában Tibetben a legmegfelelőbb 'átruházás' (szanszkrit: jána) az adi-jóga (szanszkrit) volt.
Meditációk
A meditatív állapotok leírására egy sor hasonló kifejezést használnak a hindu jógában és a buddhizmusban. Több tudós is megállapította, hogy mind a dhjána és a szamádhi - a meditatív elsajátítás szintje – általános meditációs gyakorlatnak tekinthetők mindkét vallás gyakorlataiban. Ebben a kontextusban a legérdekesebb a négy buddhista dhjána tudatszint rendszere és a klasszikus jóga szampradzsnata szamádhi szintjei közötti kapcsolat.[22]
Különbségek
A fogalmi hasonlóságok ellenére jelentős különbségek vannak a két vallás között. Nincs bizonyíték arra, hogy a buddhizmusban valaha is azonosult volna a védikus áldozatbemutatásokkal, védikus istenekkel vagy a kasztrendszerrel.[23]
Isten
Gautama Buddha tanításaiban elutasította a teremtő isten (Brahman) és a lélek (átman) fogalmát. A páli kánon több forrása is azt mutatja, hogy Buddha azt tanította, hogy a szenvedéstől való megszabaduláshoz nincs szükség egy teremtő istenben való hitre. Szándékosan kerülte a teológiai kérdéseket, mert azokról úgy tartotta, hogy gyakrabban szültek ellentéteket és haragot, mint békét. Buddha nem tagadta a védikus pantheonban szereplő népszerű istenek létezését, azonban úgy vélte, hogy ezek a dévák, jóllehet jelen állapotukban jobb körülmények között élnek, ugyanúgy fogva tartja őket a szamszára körforgása és nem szükségszerűen érdemesek az üdvözítésre. Annak ellenére, hogy a nemes nyolcrétű ösvény több gyakorlatot és ideológiát is örökölt a korábbi hindu jógahagyományból, tanításai eltérnek a Bhagavad Gitától és a korábbi dharmikus vallásoktól abban, hogy a megvilágosodás (nirvána agy Moksa) nem a Brahmannal (az "Istenfej") való egyesülésen, önmegvalósításon és üdvözítésen keresztül történik. Buddha tanításai inkább az Eknath Easwaran által a "vágy pszichológiájának" nevezett dolgon múlik, azaz az önakarat, az önző vágyak és a szenvedélyek vizsgálatán. Ez nem azt jelenti, hogy ezek a tanítások nem léteztek a korábbi hindu hagyományokban, inkább csak ki lettek válogatva a védikus teológiából.
Buddha fontos trendet állított fel a buddhista egyházi közösségben azzal, hogy létrehozott egy valamelyest ateista nézetet a mindenható istennel kapcsolatban, amelyről úgy vélte, nem lényegesek az ő tanaiban.[24] Mindazonáltal a Tipitaka több fejezetében is említésre kerülnek olyan emberek, akik dévaként (istenként) születtek újra, illetve olyan dévák, akik azután emberként születtek újra. A buddhista kozmológiában az isteneknek több fajtája és szintje van, azonban egyiket sem tekintik a világ vagy az emberi faj teremtőjének.[24]
Rítusok
A későbbi hagyományokban, mint például a japán mahájána buddhizmusban, a singon tűz-szertartás (Homa /Jagna) és az Urabon (szanszkrit: Ullambana) hindu hagyományokból ered.[25] Általánosak az ehhez hasonló hagyományok a tibeti buddhizmusban is.
Kasztok
Buddha megtagadta a brahmanikus vallások kaszt alapján történő besorolását[26] és a szerzetesi közösségébe bármilyen származású embert felvett.[27]
A buddhista szövegek háttértörténeteiben szerepelnek a kor létező kasztjai, azonban a szútrák nem tesznek kísérletet azok magyarázatára.[28] Az Aggannya-szuttában Buddha elmagyarázza, hogy az emberek a kasztjuktól függetlenül felelősek a cselekedeteikért.[29]
Kozmológia és világnézet
A buddhista kozmológiában 31 létsík van a szamszárában.[30] Időnként a lények újraszületnek a lét körforgatagában, kivéve a nem-visszatérők (anágamik). Buddha értelmezésében nem cél újjászületni gyakorlatilag semelyik birodalomban. A buddhák a parinirvána után a 31 létsíkot maguk mögött hagyják. A hindu szövegekben a dévák főleg a Kamma Lokában vannak. Csupán Brahma, a hindu isten lakozik a Rupa loka birodalomban. A brahma birodalmon kívül sok birodalomba el lehet jutni meditáció révén. Buddha szerint a brahma birodalom lakói is ki vannak téve a halálnak és az újjászületésnek.
Gyakorlatok
Képet kaphatunk a buddhizmus előtti hitrendszerek és a gyakorlatok valamint a buddhizmus közötti különbségekről ha megvizsgáljuk a Dígha-nikája Samannyaphala-szuttáját. Ebben a szútrában Magadha egyik királya felsorolja a kor több neves spirituális tanítójának tanításait. Ezután megkérdezi Buddhát is az ő tanításairól, aki elmondja a királynak, hogy a tanítványainak milyen gyakorlatokat javasol és milyeneket nem. A szöveg nem nevezi meg, hogy melyek az új tanítások, hanem a régiekről állítja, hogy azok nem újak.
Meditáció
A Mahá-Szaccsaka-szutta szerint Buddha visszaemlékezett gyermekkorából egy spontán meditatív állapotra, amelynek hatására abbahagyta az aszkéta gyakorlatokat.[31]
Az Upakkilésza-szutta szerint Buddha miután rájött bizonyos okokra, akadályokra és leküzdötte azokat, belépett a "jelbe", majd végig haladt a 4 dhjána meditációs szintjein. Az okok és akadályok mentális tényezők voltak, mint például a félelem, tunyaság, gőg, emelkedett hangulat, vágy, stb. A négy dhjánát később úgy nevezte, hogy szamma szamádhi.
A buddhista szövegek szerint megvilágosodása előtt, Buddha a két alak-nélküli meditációt tanult két tanítótól, Alara Kalamától és Uddaka Ramaputtától.[32] Valószínűsíthető, hogy mindketten a brahma hagyományhoz tartoztak.[33] Azonban rájött, hogy sem a "semmi dimenziója", sem a "se-nem-észlelés sem a nem-észlelés dimenziója" nem vezet el a nirvánához, ezért elhagyta tanítóit.
Buddha felfedezte az "érzelmek és észlelések megszüntetésének" útját. Ezt néha a "kilencedik dhjánának" is nevezik a szövegmagyarázatok és tudományos irodalmak.[32][34]
A meditáció a jógik gyakorlata volt már évszázadokkal Buddha előtt is. Buddha a jógik befelé-figyelésére épített és a meditatív technikák módszereire, azonban elutasította a megvilágosodásról alkotott elméleteiket.[35] A buddhizmusban mindig a tudatosságot (szati) és a szampadzsannyát (tiszta megértés) kell kifejleszteni. A buddhizmus előtti jógagyakorlatokból hiányzik ez a meghatározás. A brahma hagyományba tartozó jógiknak például tilos volt székletürítés közben gyakorolni, a buddhista szerzetesek akkor sem hagyják abba a gyakorlást.[36]
Buddha egy másik újítása volt, hogy a meditatív megértés ötvözte a megvilágosító tudással.[37]
Védák
A buddhizmusban nem tagadják, hogy a védák eredeti formájukban szent szövegek lehettek, amelyeket azonban bizonyos brahminok a társadalmi pozícióik bebiztosításának céljából többször módosítottak. Buddha kijelentette, hogy a Védát igaz formájában Kasjapa adta át bizonyos "risiknek" (bölcsek), akik látó szintet értek el (isteni szemük lett).[38] A Vinaja-pitakában (Mahavagga - I.245)[39] Buddha megnevezi ezeket a bölcseket: "Atthako, Vâmako, Vâmadevo, Vessâmitto, Dzsamadagni, Angiraso, Bhâradvâdzso, Vâsettho, Kasszapo, és Bhagu"[40] A védákat azonban néhány brahmin megváltoztatta ezért Buddha visszautasította a kora védáinak tiszteletét.[41]
A hinduizmusban a különböző filozófiákat "asztikának" vagy "nasztikának" nevezik azalapján, hogy elfogadják-e a Védákat vagy sem. Ez alapján a buddhizmus nasztikának számít, mivel az nem fogadja el a Védákat.[42]
Buddha alakja
Gautama Buddhát a hinduizmusban Visnu isten avatárjának tartják, még akkor is, ha a történelmi Buddha tagadta, hogy isten volna vagy egy isten inkarnációja.[43] Buddha tanai nem fogadják el azt, hogy a Védákat egy teremtő ihlette volna, ezért a buddhizmust általánosságban násztikának (tévhitű iskolának) tekintik.[44]
Buddhát megemlítik fontos hindu írások, köztük szinte mindegyik fontosabb Purána. Úgy tartják, hogy nem mindegyik utal ugyanarra a személyre. A legtöbb a buddhizmus alapítójára utal ugyan, de némelyik buddha egyszerűen olyan személyekre utal, akik rendelkeznek a buddhi képességgel.[45] Árbázolásuknak két szerepe van: az ateista védák terjesztése, hogy visszaállítsa a dharmát, valamint az állati áldozatok bírálata.[46]
Gyakran nevezik jóginak, jógácsárjának vagy szannyászinak. Apját legtöbbször Suddhódana néven említik, amely megfelel a buddhista hagyományoknak is - azonban egy-két forrás Buddha apját Andzsanának vagy Dzsinának nevezi. A jellemzések gyönyörűnek írják le, sárga bőrrel és barnás-vörös ruhában.[47]
A 8. században királyi körökben egyre többen cserélték le Buddhát hindu istenekre.[48] Ez egybeesik azzal az időszakkal, amikortól Buddha alakja átalakult Visnu isten egyik avatárjává.[49]
Ez az avatár az erőszakmentesség (ahimsza) alakja volt és a mai napig így tekintenek rá a modern Vaisnava egyes szervezetei, beleértve az ISKCON-t (Krisna-tudat) is.[50]
Több neves hindu személy (például Radhakrishnan vagy Vivékánanda) Buddhát az egyetemes igazság egy példájának tekintik.
A hinduizmus néhány forradalmi alakját, például Mahatma Gandhit, is inspirálta Buddha élete, tanításai és reformjai.[51]
Kapcsolódó szócikkek
- Brahmá (budhizmus)
- Gautama Buddha a hinduizmusban
- Összehasonlító vallástudomány
- Dzsambudvipa
- Kanheri-barlangok
- Vegetarianizmus a buddhizmusban
Jegyzetek
- ↑ Samuels 2010.
- ↑ Y. Masih (2000) In : A Comparative Study of Religions, Motilal Banarsidass Publ : Delhi, ISBN 81-208-0815-0 18. o.
- ↑ Helmuth von Glasenapp, "Vedanta and Buddhism, A Comparative Study" (1950) 1950 Proceedings of the Akademie der Wissenschaften und Literatur
- ↑ (Gombrich 1997, p. 31)
- ↑ Fahlbusch et al. (2008) The Encyclopedia of Christianity: Volume 5: Si-Z 645. o., ford: Geoffrey William Bromiley, Wm. B. Eerdmans Publishing ISBN 0-8028-2417-X, 978-0-8028-2417-2
- ↑ Pratt, James Bissett (1996), The Pilgrimage of Buddhism and a Buddhist Pilgrimage, Asian Educational Services, p. 90, ISBN 978-81-206-1196-2, <http://books.google.com/books?id=cLXwU9e6D4sC&pg=PA90>
- ↑ Upadhyaya, Kashi Nath (1998), Early Buddhism and the Bhagavadgītā, Motilal Banarsidass Publ., pp. 103–104, ISBN 978-81-208-0880-5, <http://books.google.com/books?id=JBbznHuPrTYC&pg=PA103>
- ↑ January 2008, VOL. 213, #1
- ↑ Hill, Christopher. South Asia: An Environmental History. ABC-CLIO 2008, 35. o.
- ↑ Morley, Grace. 2005. Indian Sculpture. Roli Books. 28. o.
- ↑ Inden, Ronald. "Ritual, Authority, And Cycle Time in Hindu Kingship." In JF Richards, ed., Kingship and Authority in South Asia. New Delhi: Oxford University Press, 1998, 67 o.
- ↑ Holt, John. The Buddhist Visnu. Columbia University Press, 2004, 12, 15. o.
- ↑ (Gombrich 1997, pp. 29–30)
- ↑ R.F. Gombrich in Paul Williams, ed., "Buddhism: Critical Concepts in Religious studies." Taylor and Francis 2006, 120. o.
- ↑ Kamma A Study Guide by Thanissaro Bhikkhu http://www.accesstoinsight.org/lib/study/kamma.html
- ↑ (Gombrich 1997, p. 37)
- ↑ "namah suddhaya buddhaya"; 67. o. Cultural History From The Vayu Purana By Devendrakumar Rajaram Patil, Rajaram D. K. Patil
- ↑ Buddha image
- ↑ http://tenets.parsizoroastrianism.com/IsthereanysenseinchantingAvestaprayers.pdf
- ↑ The Yoga Tradition: its literature, philosophy and practice By Georg Feuerstein. ISBN 81-208-1923-3. 111. o.
- ↑ Stratton Hawley, John (1981. január 1.). „Yoga and Viyoga: Simple Religion in Hinduism”. The Harvard Theological Review 74, 1–20. o. DOI:10.1017/s0017816000028492. (Hozzáférés: 2012. szeptember 22.)
- ↑ Samadhi: The Numinous and Cessative in Indo-Tibetan Yoga By Stuart Ray Sarbacker. ISBN 0-7914-6553-5. 77. o.
- ↑ Y. Masih (2000) In : A Comparative Study of Religions, Motilal Banarsidass Publ : Delhi, ISBN 81-208-0815-0 Page 18.
- ↑ a b Dr V. A. Gunasekara: The Buddhist Attitude to God. Statement made to a Multi-religious Seminar. [2007. április 8-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2007. április 27.)
- ↑ R.K. Payne: The Tantric Ritual of Japan. Feeding the Gods: the Shingon Fire Ritual., and Koenraad Elst: Who is a Hindu? 2001
- ↑ K.N. Upadhaya, The Impact of Early Buddhism on Hindu Thought. Philosophy East and West Vol.18(1968) 163-173. o., - http://ccbs.ntu.edu.tw/FULLTEXT/JR-PHIL/ew27039.htm.
- ↑ Mrozik, Susanne. "Upali" in McMillian Encyclopedia of Buddhism, 870. o.
- ↑ Cohen, Richard S. "India" in McMillian Encyclopedia of Buddhism, 358. o.
- ↑ Maurice Walshe. The Long Discourses of the Buddha. Wisdom Publications Inc, 216. o. (2005)
- ↑ 14. o., The Emergence of Buddhism: Classical Traditions in Contemporary Perspective, By Jacob N. Kinnard, Fortress [1]
- ↑ Nanamoli, Bhikkhu (ford.) (1995, szerk. Bhikkhu Bodhi). The Middle Length Discourses of the Buddha: A New Translation of the Majjhima Nikaya. Boston: Wisdom Publications. ISBN 0-86171-072-X.
- ↑ a b Steven Sutcliffe, Religion: Empirical Studies. Ashgate Publishing, Ltd., 2004, 135. o.
- ↑ John J. Holder, Early Buddhist Discourses. Hackett Publishing Company, 2006, 11. o.
- ↑ Chandima Wijebandara, Early Buddhism, Its Religious and Intellectual Milieu. Postgraduate Institute of Pali and Buddhist Studies, University of Kelaniya, 1993, 22. o.
- ↑ Michael Carrithers, The Buddha. fejezet: Founders of Faith, Oxford University Press, 1986, 30. o.
- ↑ Alexander Wynne, The origin of Buddhist meditation. Routledge, 2007, p. 72.
- ↑ Alexander Wynne, The origin of Buddhist meditation. Routledge, 2007, 73. o.
- ↑ Robert Spence Hardy - The sacred books of the Buddhists compared with history and modern science 177. o.
- ↑ Thomas William Rhys Davids, William Stede - The Pali-English dictionary 494. o.
- ↑ Hermann Oldenberg (szerk) The Vinaya piṭakaṃ: one of the principle Buddhist holy scriptures ..., 1. kötet 245. o.
- ↑ Robert Spence Hardy - The legends and theories of the Buddhists, compared with history and science 44. o.
- ↑ Broughton, Jeffrey L.. The Bodhidharma Anthology: The Earliest Records of Zen. Berkeley: University of California Press (1999). ISBN 0-520-21972-4 p. 2.
- ↑ [2]
- ↑ Satischandra Chatterjee and Dhirendramohan Datta. An Introduction to Indian Philosophy. 8. újranyomott kiadás. (University of Calcutta: 1984). p. 5, lábjegyzet 1.
- ↑ Buddha as depicted in the Purāṇas, Encyclopaedia of Hinduism, Volume 7. Anmol Publications PVT. LTD., 260–275. o. (1997). ISBN 978-81-7488-168-7
- ↑ Singh, page 264.
- ↑ Singh, pp. 262–264
- ↑ Inden, Ronald. "Ritual, Authority, And Cycle Time in Hindu Kingship." In JF Richards, ed., Kingship and Authority in South Asia. New Delhi: Oxford University Press, 1998, p.67, 55
- ↑ Holt, John. The Buddhist Visnu. Columbia University Press, 2004, p.12,15
- ↑ Lecture 1974 by founder of ISKCON - A. C. Bhaktivedanta Swami Prabhupada
- ↑ Mahatma Gandhi and Buddhism (PDF). (Hozzáférés: 2012. augusztus 14.)
Források
- Gombrich, Richard (1997). How Buddhism Began: The Conditioned Genesis of the Early Teachings, New Delhi, Munshiram Manoharlal Publishers Pvt. Ltd. - ISBN 81-215-0812-6
- Robinson, Richard, Willard Johnson és Bhikkhu Thanissaro (Geoffrey DeGraff)(2005). Buddhist Religions: A Historical Introduction, Belmont, California, ISBN 0-534-55858-5
- Samuel, Geoffrey (2010). The Origins of Yoga and Tantra. Indic Religions to the Thirteenth Century, Cambridge University Press
- Zaehner, R. C. (1969). The Bhagavad Gītā, Oxford University Press, ISBN 0-19-501666-1
További olvasmányok
- N.N Bhattacharyya: Buddhism in the History of Indian Ideas.
- Chitrarekha V. Kher: Buddhism as Presented by the Brahmanical Systems.
- Coomaraswamy, Ananda Kentish: Buddha and the Gospel of Buddhism. Citadel Press, Secaucus NJ, 1988 (1916).
- Coomaraswamy, Ananda Kentish: Hinduism and Buddhism (Golden Elixir Press, 2011), ISBN 978-0-9843082-3-1
- Elst, Koenraad: Who is a Hindu, 2001. Delhi: Voice of India. ISBN 978-81-85990-74-3
- GOEL, Sita Ram: Samyak Sambuddha. Bhârata-Bhâratî, Delhi 1997 (1957).
- Ram Swarup: Buddhism vis-à-vis Hinduism. Voice of India, Delhi 1983 (1958).
- V. Subramaniam, ed.: Buddhist-Hindu Interactions.
- Gurusevak Upadhyaya: Buddhism and Hinduism.
- Shinjo Ito: "Shinjo:Reflections". Somerset Hall Press 2009.
Külső hivatkozások
- Hindu és buddhista istenek
- Gandhi és Buddha
- Megvilágosodás a buddhizmusban és az Advaita Vedantában: ugyanaz a nirvána és a moksa? - David Loy, Szingapúri Nemzeti Egyetem.