Szamannyaphala-szutta

A Dígha-nikája szuttái
PTS rövidítés
DN1 · DN2 · DN3 · DN4 · DN5 · DN6 DN7 · DN8 · DN9 · DN10 · DN11 · DN12 DN13 · DN14 · DN15 · DN16 · DN17 · DN18 DN19 · DN20 · DN21 · DN22 · DN23 · DN24 DN25 · DN26 · DN27 · DN28 · DN29 · DN30 DN31 · DN32 · DN33 · DN34
A Szutta-pitaka nikájái
DN · MN · SN · AN · KN
Szutták listája
DN · MN · SN · AN · KN

A Szamannyaphala-szutta a páli kánonhoz tartozó Dígha-nikája 34 szuttája (páli, szutta; szanszkrit, szútra) közül a második. A cím jelentése „A szerzetesi élet gyümölcsei”.

Magadha uralkodójának, Adzsátasatru királynak a története, aki Bimbiszára király örököse és utódja volt. A követkekző kérdéssel fordult kora nagy indiai spirituális tanítóihoz: Mik a szerzetesi élet gyümölcsei? Miután elégedetlen volt a válaszokkal, feltette a kérdést Buddhának is, akinek a válasza után maga a király is Buddha világi követője lett.

Az ind filozófia és a spirituális tanok vonatkozásában ez a szutta:

• feltárja Buddha véleményét a buddhista szerzetesi életformával kapcsolatban, illetve hogy milyen mentális, fizikális és spirituális jótéteményekkel jár ez az életforma;
• a Szutta-pitaka egyik legrészletesebb jellemzése a szangha (közösség) erkölcsi viselkedésével kapcsolatban;
• feltárja buddhista nézőpontból Buddha korának néhány vezető spirituális tanításainak lényegét (lásd a lentebb található táblázatot); és,
• Adzsátasatru király történetén keresztül bemutatja a buddhista érdem és kamma működését a kortárs tanítók egyéb tanításaival szemben, akik például erkölcstelenséget, fatalizmust, materializmust, eternalizmust és agnoszticizmust hirdettek.

Thánisszaró Bhikkhu szerint ez a diskurzus a Tipitaka egyik mesterműve.

Tartalma

A 6 sramana világnézete a páli kánonban (a Samannaphala-szutta alapján1)
Kérdés: "Lehetséges rámutatni a szerzetesi élet gyümölcseire, amely itt és most látható?"1
sramana	világnézet (ditthi)
Púrana Kasszapa	Erkölcstelenség: tagad minden jutalmat vagy büntetést a jó és a rossz cselekedetekért.
Makkhali Goszála	Fatalizmus: nincs hatalmunk; a szenvedés előre meg van írva.
Adzsita Keszakambalí	Materializmus: halálkor minden megszűnik.
Pakudha Kaccsájana	Eternalizmus: Az anyag, az öröm, a fájdalom és a lélek végtelen és egymáshoz semmi közük.
Nigantha Nátaputta	Önmegtartóztatás: ruházd fel magad, tisztítsd meg magad és vond be magad minden gonoszság elkerülésével.2
Szanydzsaja Belatthaputta	Agnoszticizmus: "Nem hiszem. Én nem úgy gondolom vagy máshogy. Nem gondolom, hogy nem vagy nem nem." Az ítélkezés felfüggesztése.
Jegyzetek:	1. DN 2 (Thanissaro, 1997; Walshe, 1995, pp. 91-109). 2. DN-a (Ñāṇamoli & Bodhi, 1995, 1258-59. o., n. 585).

Egy upószatha éjjelén Adzsátasatru király a minisztereitől azt kérte, hogy hozzanak neki olyan tanítót, aki le tudná csillapítani felkavart lelkiállapotát. A választás végül Buddhára esett, aki a közelben szállt meg éppen. A király ellátogatott Buddha szálláshelyére és feltette neki a kérdést, hogy mik a szerzetesi élet gyümölcsei ebben az életben. Buddha megkérdezte a királytól, hogy feltette-e a kérdést korábban már másoknak is. A király elmesélte, hogy már hat köztiszteletben álló remetének is feltette a kérdést. Azonban egyikük válaszát sem találta kielégítőnek.

Buddha ezután elmagyarázta a királynak a nézőpontját az anyagi dolgokkal kezdve és a spirituálissal folytatva:

• A magány öröme: Például a rabszolgáknak vagy a rabnak a szolgaságból illetve rabságból való szabadulása után érzett elégedettsége a legegyszerűbb étellel és lakhellyel, ez a magányban érzett elégedettség.
• Az 'erény öröme': Az önuralomtól erényes remete nem fél sehol. Ez a feddhetetlenségből származó öröm.
• Az egyszerűség elégedettsége: Bárhova megy a remete, csupán a legszükségesebb dolgait viszi magával, és ekként elégedett.
• Mentális nyugalom: Tudatosságával és éberségével (lásd szampadzsanna) a remete tudata mentes a sóvárgástól, a rosszakarattól, a haragtól, a restségtől, az álmosságtól, a nyughatatlanságtól, az aggodalomtól és a kétségtől (lásd öt akadály).
• Elmélyülés általi öröm: a remete eléri a négy elmélyülés általi (dhjána) tudatállapotot, amelyekben a testet áthatja az elfordulásból származó boldog elragadtatás, az összeszedettségből származó boldog elragadtatás, az elragadtatás elhalványulásából származó öröm, végül átitatja testét a tiszta fénylő éberség.
• Belátás ismerete: A tudatát, ami összeszedett, megtisztult és fényes, feddhetetlen, mentes a tökéletlenségektől, rugalmas, alakítható és rendíthetetlen, a bölcsességre és az éleslátásra irányítja. Észreveszi, hogy: „Ez a testem, ami formával rendelkezik, a négy elsődleges elemből áll, anyától és apától született, rizzsel és zabkásával tápláltam, mulandóságnak van alávetve, kopásnak, nyomásnak, pusztulásnak és szétoszlásnak. A tudatosságom pedig ezen támaszkodik, ehhez kapcsolódik.”
• Természetfeletti erők: „Egy lévén megsokszorozódik, számos lévén eggyé válik. Megjelenik és eltűnik. Szabadon átmegy falakon, bástyákon és hegyeken, mintha üres terek lennének. Alámerül és kibukkan a földből, mintha az víz lenne. Jár a vízen anélkül, hogy nedves lenne, mintha az száraz talaj lenne. Keresztbe tett lábbal ülve repül az égen, mintha szárnyakkal rendelkező madár lenne. Akkora ereje van, hogy a kezével megfogja és megsimítja akár a napot és a holdat is. Befolyást gyakorol a testével olyan távolságra, mint a Brahma-világok.”
• Gondolatolvasás: Képes érteni mások gondolatát (a tudatossággal kapcsolatban lásd Szatipatthána-szutta).
• A hármas tudás: Képes visszaemlékezni előző életeire, látja mások újraszületését és ismeri a szenvedés megszüntetését
• Megszabadulás a szanszárától: Megérti: „A születés véget ért, az egész élet beteljesült, a feladat végrehajtatott. Nincsen más, amit ezért a világért tehet.”

A király reakciója

Adzsátasatru ezután megvallja Buddhának, hogy megölte a saját édesapját. Buddha a következőket válaszolta neki:

„Igen, nagy király, a bűn legyőzött téged, esztelen voltál és oly zavart és olyan képzetlen, hogy megölted atyádat, egy igaz embert, egy igaz királyt, saját hatalmad érdekében. De mivel felismered bűnödet és a Dhammával összhangban lévő jó útra térsz, elfogadjuk vallomásodat. A bűn felismerése és a Dhammával összhangban lévő jó útra térés, valamint önmérséklet tanúsítása a jövőben, az a Dhammában és a szerzetesi fegyelemben való növekedés forrása.”

Szövegmagyarázatok

• Bodhi, Bhikkhu. Discourse on the Fruits of Recluseship. Buddhist Publication Society (1997) 
• Khema, Ayya. Visible Here and Now: The Buddha's Teachings on the Rewards of Spiritual Practice. Shambhala Publications (2001) 

Kapcsolódó szócikkek

• Fokozatos gyakorlat (buddhizmus)

Források

• ↑ Thánisszaró: Thánisszaró Bhikkhu (ford.). Samaññaphala Sutta: The Fruits of the Contemplative Life (DN 2). Access to Insight (1997). Hozzáférés ideje: 2017. március 28. 
• ↑ Walshe: Walshe, Maurice O'Connell (ford.). The Long Discourses of the Buddha: A Translation of the Dīgha Nikāya. Somerville: Wisdom Publications (1995). ISBN 0-86171-103-3 

További információk

• Ñāṇamoli, Bhikkhu (ford.) and Bodhi, Bhikkhu (ed.) (2001). The Middle-Length Discourses of the Buddha: A Translation of the Majjhima Nikāya. Boston: Wisdom Publications. ISBN 0-86171-072-X.
• Sāmaññaphala Sutta: The Fruits of Recluseship - Sutta Central