Adzsita Keszakambalí
| A 6 sramana világnézete a páli kánonban (a Samannaphala-szutta alapján1) | |
| Kérdés: "Lehetséges rámutatni a szerzetesi élet gyümölcseire, amely itt és most látható?"1 | |
| sramana | világnézet (ditthi) |
| Púrana Kasszapa |
Erkölcstelenség: tagad minden jutalmat vagy büntetést a jó és a rossz cselekedetekért. |
| Makkhali Goszála |
Fatalizmus: nincs hatalmunk; a szenvedés előre meg van írva. |
| Adzsita Keszakambalí |
Materializmus: halálkor minden megszűnik. |
| Pakudha Kaccsájana |
Eternalizmus: Az anyag, az öröm, a fájdalom és a lélek végtelen és egymáshoz semmi közük. |
| Nigantha Nátaputta |
Önmegtartóztatás: ruházd fel magad, tisztítsd meg magad és vond be magad minden gonoszság elkerülésével.2 |
| Szanydzsaja Belatthaputta |
Agnoszticizmus: "Nem hiszem. Én nem úgy gondolom vagy máshogy. Nem gondolom, hogy nem vagy nem nem." Az ítélkezés felfüggesztése. |
| Jegyzetek: | 1. DN 2 (Thanissaro, 1997; Walshe, 1995, pp. 91-109). 2. DN-a (Ñāṇamoli & Bodhi, 1995, 1258-59. o., n. 585). |
Adzsita Keszakambalí (kínai: 無勝髮褐, pinjin: Wúshèng Fàhè) ősi, indiai filozófus volt az i.e. 6. században, akit az indiai materializmus első alakjának tartanak. Valószínűleg a történelmi Buddha és Mahávíra kortársa volt. Sokan úgy tartják, hogy a lokájata iskola tanainak jelentős része Adzsita tanításaiból ered.
Filozófiája[szerkesztés]
A lokájata tanokhoz hasonlóan semmi nem maradt fent írásban Adzsita tanításaiból sem, csupán utalások léteznek a más mesterekkel vívott vitáiról. Adzsita filozófiájának vázát az őt körülvevő homályos legendákból kell kibontani.
A buddhista források szerint[szerkesztés]
Egy buddhista legenda szerint Adzsita emberi hajból készült párnát viselt (szanszkrit: keszakambali - „a hajpárnával”), amelyet a legszörnyűbb díszítésnek neveztek. Hideg időben hideg volt, melegben meleg volt, büdös volt és kellemetlen tapintású.[1] Az Adzsita név jelentése „meghódítatlan”, amely arra utal, hogy szeretett vitázni.[2]
Egy korai buddhista forrás szerint Adzsita így érvelt:
Nem létezik olyan, hogy alamizsna, vagy áldozat vagy felajánlás. Nincs se gyümölcse, se eredménye a jó vagy a rossz cselekedeteknek... Az embert négy elem építi fel. Amikor meghal a földrésze visszatér a földhöz, a folyadék része a vízhez, a hője a tűzhöz, a szele a levegőhöz és a szervei átalakulnak térré. A négy tartó, az ötödiken keresztül elviszi a halott testet, amíg el nem érik az égő földet; az emberek dicshimnuszokat zengnek, de ott a csontjait kifehérítik és a felajánlásaik porba vesznek. Bolondok tana csak az ajándék. Csak hazugság, butaság, amikor jussról beszélnek. Bolond és bölcs teste egyaránt elenyészik, megszűnik és nincs a halál után.[3]
A Brahmadzsala-szutta szerint Adzsita felvetése az uccsedaváda (a halál utáni megsemmisülés tana) és a tam-dzsivam-tam-szariram-váda (a lélek és test identitásának tana), amely tagadta az örök lélek önálló létezését.[1]
Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés]
- Buddhizmus
- Dzsainizmus
- Lokájata (Csárváka)
- Sramana
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ a b Bhaskar (1972)
- ↑ David J. Kalupahana. Ethics in Early Buddhism. University of Hawaii Press, 18. o. (1995. január 1.). ISBN 978-0-8248-1702-2. Hozzáférés ideje: 2013. szeptember 6.
- ↑ Lásd: Thomas William Rhys Davids: Dialogues of the Buddha, 1899 - idézet: Debiprasad Chattopadhyaya (1964/1993) 194. o.
Források[szerkesztés]
- Bhaskar, Bhagchandra Jain, Jainism in Buddhist Literature (Alok Prakashan, Nagpur, 1972)
- Chattopadhyaya, Debiprasad, Indian Philosophy (People's Publishing House, New Delhi, 1964, 7th Edition: 1993)
- Damodar Dharmanand Kosambi, An Introduction to the Study of Indian History (Popular Prakashan, Mumbai, India, 1956)
- Damodar Dharmanand Kosambi, The Culture and Civilisation of Ancient India in Historical Outline (Routledge & Kegan Paul, London, 1965)
- Ñāṇamoli, Bhikkhu (ford.) és Bodhi, Bhikkhu (szerk.), The Middle-Length Discourses of the Buddha: A Translation of the Majjhima Nikāya (Wisdom Publications, Boston, 2001) ISBN 0-86171-072-X.
- Thánisszaró Bhikkhu (ford.) Samaññaphala Sutta: The Fruits of the Contemplative Life (DN 2) (1997) Available on-line at http://www.accesstoinsight.org/tipitaka/dn/dn.02.0.than.html.
- Walshe, Maurice O'Connell (ford.), The Long Discourses of the Buddha: A Translation of the Dīgha Nikāya (Wisdom Publications, Somerville, MA, 1995) ISBN 0-86171-103-3.