Közönséges gyömbér

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
(Zingiber officinale szócikkből átirányítva)
Közönséges gyömbér
Természetvédelmi státusz
Közönséges
Rendszertani besorolás
Ország: Növények (Plantae)
Törzs: Zárvatermők (Magnoliophyta)
Osztály: Egyszikűek (Liliopsida)
Csoport: Commelinidae
Rend: Gyömbérvirágúak (Zingiberales)
Család: Gyömbérfélék (Zingiberaceae)
Alcsalád: Zingiberoideae
Nemzetség-
csoport
:
Zingibereae
Nemzetség: Gyömbér (Zingiber)
Mill., 1754
Faj: Z. officinale
Tudományos név
Zingiber officinale
Roscoe[1]
Hivatkozások
Wikifajok
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Közönséges gyömbér témájú rendszertani információt.

Commons
Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Közönséges gyömbér témájú médiaállományokat és Közönséges gyömbér témájú kategóriát.

nyers gyömbérgyökér
Tápanyagtartalom 100 g-ban
Energia 19 kcal   80 kJ
Szénhidrátok17.77g
- Cukrok  1.7 g
- Étkezési rostok  2 g
Zsír0.75 g
Fehérje 1.82 g
Tiamin (B1-vitamin)  0.025 mg2%
Riboflavin (B2-vitamin)  0.034 mg3%
Niacin (B3-vitamin)  0.75 mg5%
Pantoténsav (B5-vitamin)  0.203 mg4%
B6-vitamin  0.16 mg12%
Folsav (B9-vitamin)  11 μg3%
C-vitamin  5 mg6%
Kalcium  16 mg2%
Vas  0.6 mg5%
Magnézium  43 mg12% 
Foszfor  34 mg5%
Kálium  415 mg9%
Cink  0.34 mg4%

A közönséges gyömbér (Zingiber officinale) a gyömbérfélék (Zingiberaceae) családjába tartozó növényfaj, fűszer- és gyógynövény. Nevezik egyszerűen gyömbérnek, illetve fűszergyömbérnek.[2] Nagyon hasonlít hozzá a sziámi gyömbérnek is nevezett galangál.

Származása, élőhelye[szerkesztés]

Kínában már Kr. e. több évszázaddal használták, Marco Polo is említi könyvében. A középkorban jelentős szerepet játszott a fűszerkereskedelemben. A 16. század óta Amerikában is ismert. Ma Dél-Ázsiában, Dél-Amerikában és Nyugat-Afrikában termesztik.[3]

Felhasználása[szerkesztés]

A növény gyökértörzse (Zingiberis rhizoma) szolgáltatja a sajátságosan illatos, csípős, kesernyés ízű fűszert. Aromáját illóolaja, ízét pedig gingeroltartalma okozza. Cukrot, gyantát, gyantasavat, keményítőt is tartalmaz. Kitűnő gyomorerősítő, étvágyjavító, emésztést elősegítő hatása miatt kedvelik. Főbb fajtái a hámozatlan, fekete „barbadosi” és a hámozott, fehér „bengáliai” gyömbér. Vágva, őrölve, egyes országokban kandírozva (cukrozva) is árusítják. Gyökérgumóját nyersen is felhasználják; ilyenkor előbb meg kell hámozni.[3]

Kevés gondoskodással virágcserépben is nevelhető. Levesek (hús-, bab-, burgonya-, gyümölcs- stb.), levesgombócok, burgonya-, és babfőzelékek, szószok, húsételek, vadhúsok, mártások, sütemények (mézeskalács, keksz stb.), forralt bor, likőrök, pálinkák, keleti ételek, valamint uborka, tök, és gyümölcsök eltevésénél is használt kitűnő ízesítő.

Ételeinket csak a főzés utolsó fázisában ízesítjük vele, így kiemeli, teltebbé teszi az ízeket. Intenzív aromája miatt adagolásával takarékosan kell bánni, mert túladagolva kellemetlen, kesernyés ízt ad az ételnek. Angliában, Amerikában a híres „Ingver” sört készítik belőle, de a magyar recept szerint készített „gyömbérsör” is igen frissítő, ízletes ital.[3]

Gyógyhatásai[szerkesztés]

A gyömbér gyökerének hagyományosan gyógyhatást tulajdonítanak, az ezzel kapcsolatos tudományos bizonyítékokat az Európai Gyógyszer Ügynökség (angolul: European Medicines Agency, EMA) monográfiája foglalja össze.[4] Bizonyítottan csökkenti a hányingert és segíthet az utazási betegség megelőzésében. Ezek mellett tradicionálisan használják egyéb emésztőrendszeri panaszok enyhítésére is, pl. hasi görcsök vagy puffadás ellen. Egyes egyénekben túlérzékenységi reakció léphet fel vele szemben, nekik, illetve gyermekek számára sem ajánlott.[4] A gyógynövényüzletekben, patikákban kapszulákban szerezhető be; ezeket az utazás előtt 1-2 órával kell bevenni.[5] A gyömbér csökkenti a koleszterinszintet,[6] illetve antioxidáns tulajdonságokkal is bír,[7] igaz, utóbbiakat még csak sejttenyészeteken sikerült bizonyítani.[8] Segít kordában tartani a vércukorszintet, növeli az inzulin hatékonyságát.[9][10]

Ismeretterjesztők szerint szíverősítő, hatékony a rákbetegségeknél, különösen a petefészek- és vastagbélrák ellen, de a tüdő-, mell-, bőr-, prosztata- és hasnyálmirigyrák kóros sejtjeit is pusztítja.[11]

Képek[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Zingiber officinale information from NPGS/GRIN. www.ars-grin.gov. (Hozzáférés: 2008. március 3.)
  2. Priszter Szaniszló: Növényneveink: A magyar és a tudományos növénynevek szótára. Budapest: Mezőgazda. 104., 545. o. ISBN 963 9121 22 3 1998. [1999]  
  3. a b c Blogger:Böbe: Gyömbér (Zingiber officinale): erősíti a testet és a lelket, fokozza az intelligenciát és határozottabbá tesz. AntalVali.com, 2010. június 18. (Hozzáférés: 2011. január 8.)
  4. a b Community herbal monograph on Zingiber officinale Roscoe, rhizoma (angol nyelven). European Medicines Agency. [2015. február 15-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2015. február 15.)
  5. Gyömbér gyógynövény. Gyógynövénytár. HáziPatika.com. (Hozzáférés: 2011. január 9.)
  6. http://jn.nutrition.org/content/130/5/1124.short
  7. Archivált másolat. [2017. február 21-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2017. február 20.)
  8. http://journals.lww.com/nutritiontodayonline/Abstract/2010/07000/Ginger__An_Overview_of_Health_Benefits.8.aspx
  9. Archivált másolat. [2017. március 7-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2017. március 6.)
  10. https://www.ncbi.nlm.nih.gov/pmc/articles/PMC4277626/
  11. A gyömbér 10 gyógyhatása. szimpatika.hu, 2014. szeptember 13. (Hozzáférés: 2017. december 18.)

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]

  • Ellen Heidböhmer: A gyömbér titkai. Egészség, szépség, konyha; ford. Szaszákné Sebők Viola; Sziget, Bp., 2020