Padlizsán
 | ||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| ||||||||||||
| Rendszertani besorolás | ||||||||||||
| ||||||||||||
| Tudományos név | ||||||||||||
| Solanum melongena L. | ||||||||||||
| Hivatkozások | ||||||||||||
 A Wikimédia Commons tartalmaz Padlizsán témájú médiaállományokat és Padlizsán témájú kategóriát. |
A padlizsán vagy tojásgyümölcs (Solanum melongena) a burgonyafélék (Solanaceae) családjába, a csucsor (Solanum) nemzetségbe tartozó növényfaj, zöldségnövény.
Elnevezései
A padlizsán név az arab badinjan szóból származik, amely a perzsa badin-gan alakon keresztül a szanszkrit vatin-ganah kifejezésből ered. Ritkábban törökparadicsom vagy kékparadicsom névvel is jelölik, Erdélyben vinete vagy vinetta néven ismert.
Az USA-ban, Ausztráliában, Új-Zélandon és Kanadában eggplant-nek, azaz „tojásnövénynek” nevezik, mert a 18. századi európai változatok termése fehér vagy sárga volt, és liba- vagy tyúktojásra hasonlított. Az indiai és a dél-afrikai angolban brinjal-ként ismerik. Francia neve aubergine, amely a katalán albergínia szóból származik. Ez – a padlizsán szóhoz hasonlóan – az arab al-badinjan-ból ered.
Jellemzői
.JPG)
Egynyári növény. Délkelet-Ázsiából származik, ahol már évezredekkel ezelőtt is termesztették, de Magyarországon is egyre jobban kedvelik és termesztik. Tartalmaz C- és A-vitamint, és igen gazdag ásványi sókban is. Bokra 40–100 cm magas, fásodó szára elágazik. A termés színe fajta szerint lehet fehér, sárga, lila, fekete; formája gömbszerű vagy hosszúkás. Környezeti igénye megegyezik a paprikáéval. Akkor szedjük, ha a sötétlila termése elérte a teljes nagyságát és fényes felületű. Amikor már fénytelen és a magok barnák, rágós és kesernyés lehet a húsa. Július végétől a fagyok beálltáig terem.[1]
Felhasználása
Kitűnő előétel, saláta, kirántva, palacsintatésztában megforgatva és kisütve, vagy rakottan főétel, levesbe is főzhető, főzeléknek, de töltve, és párolva, padlizsánkrémként, vagy paradicsommártással, illetve körítésként is kitűnő.
A padlizsán akkor alkalmas a felhasználásra, amikor még egészen kemény. Ha már ráncosodni, vagy puhulni kezd, az íze rendszerint keserű.
A padlizsánból számtalan étel készül, leginkább a balkáni és mediterrán térségekben. A legismertebbek:
- muszaka (görög)[2]
- parmigiana di melanzane (olasz)
- ratatouille (francia, provanszi)[3]
- escalivada (katalán)
- vinetta vagy vinetesaláta (román és erdélyi magyar)[4]
- ajvár (szerb)
Gazdaság
A világ legnagyobb padlizsántermelő országai Kína, India és Törökország, Európában pedig Olaszország, Spanyolország és Görögország.
|
2003-2004 termelési adatok (tonna) | |||||
| Kína | 16 029 929 | 56% | 16 529 300 | 56% | |
| India | 7 830 000 | 27% | 8 200 000 | 28% | |
| Törökország | 970 000 | 3% | 970 000 | 3% | |
| Egyiptom | 710 000 | 2% | 710 000 | 2% | |
| Japán | 395 000 | 1% | 400 000 | 1% | |
| Olaszország | 376 553 | 1% | 385 000 | 1% | |
| Indonézia | 301 030 | 1% | 301 030 | 1% | |
| Egyéb | 1 984 858 | 7% | 1 966 653 | 7% | |
| Összes | 28 597 370 | 100% | 29 461 983 | 100% | |
Jegyzetek
- ↑ Házikerti kézikönyv Mezőgazdasági kiadó 1985. Szerk.: Lelkes Lajos ETO 635 712.28 ISBN 963-231-656-8
- ↑ a muszaka receptje a Wikikönyvekben
- ↑ a ratatouille receptje a Wikikönyvekben
- ↑ a vinetta receptje a Wikikönyvekben
