Ginkgo biloba

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából.

Wikipédia:Hogyan használd a taxoboxokat?Infobox info icon.svg
Ginkgo biloba
Ginkgolevél
Ginkgolevél
Státusz
••••••• Veszélyeztetett •••••••
Rendszertani besorolás
Ország: Növények (Plantae)
Törzs: Páfrányfenyők (Ginkgophyta)
Osztály: Ginkgoopsida
Rend: Ginkgoales
Család: Ginkgoaceae
Nemzetség: Ginkgo
Faj: G. biloba
Tudományos név
Ginkgo biloba
Szinonimák
  • Gingko
  • Gingkyo
  • Ginko
  • Ginkyo
Hivatkozások
Wikispecies

A Wikifajok tartalmaz Ginkgo biloba témájú rendszertani információt.

Commons

A Wikimedia Commons tartalmaz Ginkgo biloba témájú médiaállományokat.

A Ginkgo biloba vagy páfrányfenyő (röviden Ginkgo, újabb népies nevén ginkó) lombhullató, gyógynövényként ismert kétlaki fa, amely a páfrányfenyők (Ginkgophyta) törzsének egyetlen ma élő faja. Nagyon ősi növényfaj, mintegy 270 millió évvel ezelőtt a földtörténeti őskorban fejlődhetett ki. Élő kövületek, nincsenek közeli rokonai.

Az egyik leghosszabb életű fa. Ezer évnél idősebb példányok is ismeretesek.

Tartalomjegyzék

[szerkesztés] Rendszertan

Az új, filogenetikus osztályozás szerint a páfrányfenyők (Ginkgophyta) önálló törzset alkotnak. A törzshöz csupán egyetlen osztály, a Gingkoopsida, egyetlen rend a Gingkoales és egyetlen ma élő család, a Ginkgoaceae tartozik. Ezen belül az egyetlen ma élő faj a Ginkgo biloba.

  • Törzs: Páfrányfenyők (Ginkgophyta)
    • Osztály: Gingkoopsida
      • Rend: Gingkoales
        • Család: Ginkgoaceae
          • Nemzetség: Ginkgo
            • Faj: Ginkgo biloba

[szerkesztés] Jellemzői

A ginkgo kétlaki, lombhullató fa. Ellenálló a betegségekkel szemben, koronája ellenáll a szélnek, hókárnak, fája a kártevőknek. 20–35 méteresre nő meg, egyes példányai Kínában 50 m magasság fölé magasodnak. A fiatal példányok karcsúk és kevéssé elágazók, később a kúp alakú korona kiszélesedik. Az ágak már fiatalon is erősek, vastagok, hegyesszögben felfelé törve nőnek, később terülnek szét. A hosszúhajtások egyenesek, messzire nyúlók, a vörös rügyben végződő törpehajtások télen különös külsőt kölcsönöznek a csupasz ágaknak. A kéreg barnásszürke-sötétbarna, mélyen repedezett vagy hálósan barázdált, felfelé haladva a növényen egyre vékonyodik. A törzsön bütykök találhatók.

A hosszúhajtásokon csavarvonalban, egymástól messze, míg a törpehajtásokon 3-5-ös csomókban elhelyezkedő, kb. 10 cm hosszú levelei bőrszerűek, legyező formájúak, erezetük villás, a levéllemez középen mélyen bemetszett. A feltűnően puha, hosszú szárú levelek világos- vagy középzöld színűek, ősszel élénksárgává válnak, majd lehullnak, néha 1-15 nap alatt.

A hímivarú növények porzós virágai sárga, hengeres barkákban, általában a törpehajtásokon fejlődnek. A nőivarú ginkgók termős virágainak száma 2-3, a szél porozza be őket. A szabadon álló, ovális magkezdemények igen aprók, színük világoszöld. A csonthéjas termésre emlékeztető magvak húsos héja (magköpenye) éréskor szürkészöldről aranysárgára változik, vajsavtartalma miatt kellemetlen szagot áraszt, emiatt közterületekre általában a hímivarú példányokat ültetik (a növények azonban ültetés előtt nem szelektálhatók nem szerint).

[szerkesztés] Hatóanyagai

A páfrányfenyőlevelek flavonoidokat (kvercetint, kempferolt) és terpenoidokat tartalmaznak. A terpenoidokat a ginkgolidok (diterpén-laktonok) és a bilobalidok (szeszkviterpén) képviselik. A levélben ginkgolsav található, ennek allergizáló és toxikus hatásai is lehetnek, ezért nem ajánlott teát főzni belőle. A levélből készült kivonata ginkgolsavat nem tartalmaz.

[szerkesztés] Felhasználása

A páfrányfenyő levelét használják fel gyógyászati célokra. Levele tavasztól őszig szedhető.

Alkalmazzák agyi vérellátási zavar, szédülés, fülzúgás, illetve hallásgyengülés gyógyítására. Jótékonyan hatnak a visszértágulatra, az aranyérre és a lábfekélyre. Kutatások szerint hatásos enyhe és közepes depresszió kezelésére, impotencia és Alzheimer-kór ellen. A vizsgálatok kimutatták, hogy a páfrányfenyőben lévő flavonoidok hatása miatt jó értágító, biztosítják a bőr és az izmok jó vérellátását, és fokozzák az anyagcserét. Kiváló antioxidáns tulajdonságú, és javítja az agyi vérellátást is. A kivonat javítja a koncentrálókészséget, szellemi teljesítőképességet. Használják még az öregkori elbutulás (demencia) ellen is. A homeopátiában mandulagyulladás és fejfájás ellen alkalmazzák. A VIII. Magyar Gyógyszerkönyvben páfrányfenyőlevél (Ginkgo folium) néven hivatalos drog.

Felhasználás módja:

  • Kivonat: A friss levelekből készült kivonat értágító hatású.
  • Tabletta: Javítja a vérkeringést.
  • Tinktúra: Rossz vérkeringés esetén ajánlott.

[szerkesztés] Külső hivatkozások

[szerkesztés] Forrás

  • Ingrid és Peter Schönfelder: Gyógynövényhatározó, 2001 (ISBN 963 684 124 1)
  • Természetkalauz – Bruno P. Kremer: Fák – Őshonos és betelepített fafajok Európában (M-Érték Kiadó Kft., 2006, ISBN 963 7304 80 0, korábbi kiadások: 1984, 1995)
A lap eredeti címe: „http://hu.wikipedia.org/wiki/Ginkgo_biloba