„Dunaföldvár” változatai közötti eltérés
[ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Visszavontam RuIsZa (vita) szerkesztését (oldid: 19787177) székesfehérvári vagyok és anélkül is látom, hogy oda lenne írva Címke: Visszavonás |
építészeti vonatkozások a Dunaföldvár története képekben könyv alapján |
||
90. sor: | 90. sor: | ||
Az 1918-tól részvénytársaságként működött, majd 1949-ben államosított gőzmalmot a rendszerváltás után privatizálták. A kendergyár azonban a privatizáció során nem talált gazdára, 1991-ben bezárt. 1998-ban teljesen felújították a [[Dunaföldvári városháza|városházát]]. Helyreállítottak az 1950-ben levésett homlokzati díszeket, a cementes helyett terranova lábazatot kapott az épület, 2000-ben helyreállították az udvari szárnyakat, 2004-ben pedig az épület kis tornyára új óralap került fel. |
Az 1918-tól részvénytársaságként működött, majd 1949-ben államosított gőzmalmot a rendszerváltás után privatizálták. A kendergyár azonban a privatizáció során nem talált gazdára, 1991-ben bezárt. 1998-ban teljesen felújították a [[Dunaföldvári városháza|városházát]]. Helyreállítottak az 1950-ben levésett homlokzati díszeket, a cementes helyett terranova lábazatot kapott az épület, 2000-ben helyreállították az udvari szárnyakat, 2004-ben pedig az épület kis tornyára új óralap került fel. |
||
A [[Duna-híd]] nagyjavítása során a vasutat 2000-ben végleg felszámolták. Az 1979 óta már csak teherforgalmi célokat szolgáló pályát felszedték, az úttest a hídon aszfaltburkolatot kapott, a régi pályatest további részének helyén a városközpontot elkerülő utat alakítottak ki. |
A [[Duna-híd]] nagyjavítása során a vasutat 2000-ben végleg felszámolták. Az 1979 óta már csak teherforgalmi célokat szolgáló pályát felszedték, az úttest a hídon aszfaltburkolatot kapott, a régi pályatest további részének helyén a városközpontot elkerülő utat alakítottak ki. |
||
== Építészet == |
|||
A 20. század elején a házakat jellemzően kenderzsúppal, a belvárosban hornyolt bádogcseréppel fedték. A régi házak lábazatán ma is megfigyelhetők a kőművesektől származó zománcminták. Az 1970-es években a Mátrából hozott kövekkel is divatos volt a házak alsó részét fedni. A belváros régebbi házainak eredeti ikerablakait a 20. század második felében többnyire dupla ablakokra cserélték. A gémeskutak helyén többnyire szalonnasütő helyeket alakítottak ki. |
|||
A parasztházak padlásterének szellőzését többnyire a térdfalba vájt lyukakkal biztosítják, amelyekbe körbe foglalt kerámiafigurákat tettek. Korábban népszerű volt a juharfából ácsolt kapu, amelyeket később Bochumból importált bádogból készültekkel helyettesítettek. A városban a magas talajvízszintű területeken (pl. Derecskei utca, a korábbi Zalka Máté utca) az önkormányzat 2003-ban segélyt folyósított a régi házak lakói számára, hogy utólagos beton vízzáró szigeteléssel lássák el otthonaikat.<ref>{{cite book |title=Dunaföldvár története képekben |year=2008 |first=Endre |last=Déry |id=ISBN 978-963-2485-78-2}}</ref> |
|||
== Népesség == |
== Népesség == |
A lap 2018. április 9., 19:05-kori változata
Dunaföldvár | |||
Látképe a Beszédes József híd felől | |||
| |||
Közigazgatás | |||
Ország | Magyarország | ||
Régió | Dél-Dunántúl | ||
Vármegye | Tolna | ||
Járás | Paksi | ||
Jogállás | város | ||
Polgármester | Horváth Zsolt (független)[1] | ||
Irányítószám | 7020 | ||
Körzethívószám | 75 | ||
Népesség | |||
Teljes népesség | 8176 fő (2023. jan. 1.)[2] | ||
Népsűrűség | 76,3 fő/km² | ||
Földrajzi adatok | |||
Terület | 111,42 km² | ||
Időzóna | CET, UTC+1 | ||
Elhelyezkedése | |||
é. sz. 46° 48′, k. h. 18° 55′Koordináták: é. sz. 46° 48′, k. h. 18° 55′ | |||
Dunaföldvár weboldala | |||
A Wikimédia Commons tartalmaz Dunaföldvár témájú médiaállományokat. | |||
Sablon • Wikidata • Segítség |
Dunaföldvár Duna-parti város a Dél-Dunántúl régióban, Tolna megye északkeleti csücskében, a Paksi járásban, a Fejér megyei Dunaújvárostól 20 kilométerre délre.
Fekvése
A város az ország közepén, a Duna jobb partján fekszik, Budapesttől délre mintegy 90 kilométer távolságra.
Fontos közúti csomópont. Itt találkozik a 6-os, a 61-es és az 52-es út; a Beszédes József híd itt köti össze a Dunántúlt az Alfölddel.
Vonattal a Pusztaszabolcs–Dunaújváros–Paks-vasútvonalon volt elérhető 2009-ig. Korábban Solttal is összekötötte vasútvonal, ezt azonban már felszedték, és a vasúti töltés helyén 2015-ben kerékpárút épült.[3]
Története
Neve a Római Birodalom részeként Annamatia volt.
Dunaföldvár címere
Kék pajzsban ezüstfolyam látszik, zöld alapon látható három vörös torony, kereszttel. A kapuzat nyitva áll, tőle jobbra egy magyar vitéz szablyát tart a kezében. Látható még a jobb oldalon egy szőlőfürt, baloldalt pedig zöld talajból egy búzakalász nőtt ki. A pajzs színei: vörös-kék.
Középkor
Földvár nevét ismereteink szerint először 1199-ben említi oklevél Monasterium de Felduar formában, ahol 1131-ben II. (Vak) Béla király Szent Péter tiszteletére apátságot alapított.[4] Rosner Gyula régész azonban úgy véli, hogy valószínűleg „nem ő alapította a Szent Péter tiszteletére emelt monostort 1131 és 1141 között.” Az 1199-ben kelt oklevél szövege alapján (Monasterium abbas de Feldwar) szerinte bizonyossággal annyi állítható, hogy az ekkor „Földváron álló, már ismert monostor” a bencés szerzeteseké volt, és azzal együtt ők birtokolták a földvári határt is. Rosner Gyula véleménye továbbá: „nem lehet kétséges, hogy már a 11. században volt Dunaföldvárnak egy igen figyelemreméltó, kőfaragványokkal díszített temploma…”, ezt talán Szent Ilona tiszteletére szentelték. A nagy javadalmakkal bíró apátság az idők folyamán lassan veszített rangjából, a 15. századra korábbi birtokait jórészt elvesztette, építményei pedig a török uralom idején teljesen elpusztultak.[5]
Szulejmán szultán a mohácsi csata (1526) után Földváron fogadta Buda város tanácsát, hogy tőlük a város kulcsait átvegye. A török uralom idején Jur Hisszarit volt a település neve.
A város híres Csonka-tornyának keletkezéséről szintén hiányoznak a megbízható adatok. Korábban a IV. Béla király idején emelt lakótornyok egyikének vélték, de a régészeti kutatás azt mutatta, hogy az 1530-as évekből vagy csak kissé korábbról való. Miután a törökök elfoglalták a vidéket, erődítményt, sáncokat építettek itt, amihez a monostor és díszes templomának faragott köveit is felhasználták, és a vár körül település alakult ki. Így látta ezt Evlija Cselebi török utazó is, akinek 1663-ban készült leírását ismerjük.[6]
18. század
A török kiűzése után az elnéptelenedett vidéken betelepítés kezdődött, nagyobb számban szerbek (rácok) és német telepesek, később tótok is érkeztek. Földvár fontos dunai átkelőhely volt és mezővárosnak számított. Ezt a jogállását megerősítette I. Lipót király 1703. évi rendelete, melyben évi három országos vásár tartására jogosította fel a települést.
A dunai átkelőhely birtoklásáért a Rákóczi-szabadságharc idején kemény harcokat vívtak. A várat a kurucok 1704 januárjában elfoglalták, a császáriak nyolc hónappal később visszaszerezték; 1705 őszén Vak Bottyán csapatai ismét elfoglalták, és ezúttal a kuruc sereg sokáig birtokolta, végül azonban a vár elesett. A harcok következményeként a település egy időre újból elnéptelenedett.
1713-ban a vidék földesura, Mednyánszky Ferenc László földvári apát – bár apátság már nem volt, de az apát cím megmaradt – ún. szerződést (contractus) adott ki, amely a szabad bíróválasztás mellett többek között a szabad költözködést is biztosítja, és mentesít a földesúrnak egyébként járó robot alól.[7] Ezek a kiváltságok vonzották a betelepülőket és hozzájárultak Dunaföldvár gazdasági fejlődéséhez, a céhes kézműipar kialakulásához.
A 18. század közepén már hat, később kilenc, (1872-ben, a céhek megszüntetésekor tizenegy) céh létezett, nagy forgalmat bonyolító sóhivatal és királyi postaállomás működött. A népesség gyors ütemben nőtt, Dunaföldvár – Szekszárdot a század végén egy időre utolérve – a vármegye legnépesebb települése lett.
19. század
Nagy jelentőségű esemény volt az itteni Duna-szakaszon az első gőzhajó megjelenése, 1830-ban. A hajóvontatást fokozatosan felváltó, rendszeres gőzhajózás a kereskedelem, a személy- és áruforgalom fellendüléséhez vezetett. Dunaföldvár kikötőjében[8] főként gabonát és más terményeket raktak hajóra, míg Erdélyből só, a Felvidékről fenyőfa, továbbá különféle iparcikk érkezett. Később forgalma tovább nőtt, miután a folyószabályozás miatt Tolna kikötőjét megszüntették.
1831-ben, majd 1855-ben kolera tizedelte a lakosságot. 1858-ban a város történetének legnagyobb tűzvésze pusztított, ennek 715 halálos áldozata volt. A szegényház, a kórház, a sóház, az 1789-ben épült ún. Nemzeti Oskola és az Öreg-templom is leégett. 1862-ben újabb tűzvész pusztított, ez kisebb kárral járt.
Az 1871-ben elfogadott ún. első községi törvény az addigi mezővárosokat, így Földvárt is a nagyközségek kategóriájába sorolta. A közigazgatás élén a bíró állt, munkáját egy helyettes, 12 esküdt és 2 jegyző segítette. Egy megyei döntés alapján a dunaföldvári járás neve megmaradt ugyan, de a járási székhely a szomszédos Paks lett.
A millennium évében, 1896 decemberében befutott Dunaföldvár újonnan épült állomására az első vonat. A Pusztaszabolcsról kiinduló vasútvonal ma is csak Paksig vezet, a megyeszékhellyel nem teremtett közvetlen összeköttetést. A vasút nem vonzott ide új iparvállalatokat. A dunántúli vasúthálózat fővonalai a Duna völgyét elkerülték, sőt kiépülésük maga után vonta a folyami teherszállítás csökkenését is. A folyó menti kisvárosok, köztük Dunaföldvár fejlődése lelassult.
A 20. század elején
A századfordulóra kialakult a városközpont a közhivatalokkal, néhány pénzintézettel; több utcában emeletes házak sorakoztak. 1904-ben felépült az új, tekintélyt parancsoló városháza (községháza), a régi emeletesre való átépítésével. 1906-ban megvalósult a helyi és helyközi telefonhálózat bekötése, a következő évben a főtéren elkészült az artézi kút (100 évvel később is helyén áll). A városiasodás jelei egyértelműen megmutatkoztak. A helység házainak több mint 90%-a azonban még mindig vályogból vagy sárból készült (az alap is), a tetők 76%-a zsúp- vagy nádfedeles volt.[9]
A 20. század elején két jelentősebb ipari létesítmény működött a községben: az 1884-ben épített Reitter-féle gőzmalom és az 1911-ben alapított kendergyár. Nagyobb iparvállalat mintegy fél évszázadon át nem is alakult. A lakosság továbbra is főként kézműipari és mezőgazdasági tevékenységből (gabonatermesztés, kert- és szőlőművelés, állattenyésztés), illetve árui piaci értékesítéséből, valamint fuvarozásból és kereskedelemből élt.
Dunaföldváron két helyen működött vízimalom, az egyik Felső-révnél, a másik Alsó-révnél. Az előző században a 40-et is elérte a vízimalmok száma. Az 1944-ben megrongálódott utolsó vízimalom Paksnál akadt meg, tulajdonosa Bukovits Ferenc volt.
A világháborúk éveiben
1915 áprilisában a dunaföldváriakat már súlyos drágaság sújtotta. A termő vidék miatt növekedtek az árak, ami itt jelentősen érződött. Mindent összevásárolt a lakosság és Budapestre vitte feketézni. Forster Zoltán alispánnak a lakosság a monstre népgyűlést követően pontokba szedte követeléseit. A háború előre haladtával ui. támogatásukkal segítették Földvárt a háborús károk miatt, 5000 korona készpénzt jegyeztek a paksi vöröskereszt javára is, 5000 koronát pedig a községi jegyzők árváira fordítottak.
1925-ben helyi villanytelep létesült, megkezdődött a villamosítás; az 1930-as évek elején a várost rákötötték a Tatabánya felől jövő 20 kV-os távvezetékre. Különösen fontos változást jelentett az új Duna-híd megépítése és – száz évvel az első gőzhajó megjelenése után – 1930. november 23-ai felavatása. Ezzel a helység az ország úthálózatának egyik csomópontja lett. Tíz évvel később megnyitották a hídon át vezető Dunaföldvár–Solt-vasútvonalat.
A II. világháború ismert hazai eseményei – előbb csak a kötelező beszolgáltatások, a mozgósítások, a légiriadók, később a zsidóság deportálása – az itteni lakosságot sem kímélték. 1944 végén a város a hídfők miatt frontvonallá változott. Alig maradt sértetlen ház, a városházát 13 bombatalálat érte. A visszavonuló német csapatok a hidat november 14-én felrobbantották. A szovjet hadsereg december 3-án foglalta el a várost, utána saját utánpótlása biztosítására pontonhidat létesített. Az újjáépített végleges hídon 1951 decemberében indult meg a közlekedés.
1950-től
1950-től elkezdték a városházának díszeitől történő megfosztésát. Durva kőporos vakolattal látták el, több vakolattagozatot levéstek, a címer helyére vörös csillag, a saroklámpa helylre hangszóró került.[10] Az 1952-ben megnyílt Magyar László Gimnázium a feloszlatott ferences rend államosított rendházának épületében kapott helyet. 1949 novemberében határozat született az országos jelentőségű nagyberuházás, a Sztálin Vasmű, későbbi nevén Dunai Vasmű létesítéséről a közeli Dunapentelén. Sztálinváros (ma Dunaújváros) építkezéseire és a vasműbe földváriak százai jártak át dolgozni.
Dunaföldváron a kendergyár mellett pozdorjalemez-gyár, néhány kisipari termelő szövetkezet és a helyi ellátást biztosító élelmiszeripari vállalat alakult. Később újabb üzemek létesültek (Oxigén- és Dissousgáz Vállalat, a Beloiannisz Híradástechnikai Gyár helyi részlege, faipari-, gumiipari szövetkezet). A már korábban létrehozott mezőgazdasági szövetkezet mellé az 1960-as erőltetett kampány eredményeként további három alakult.
1969-től zajlott a vízhálózat kialakítása, az egymillió literes víztározó építése. Kenyérgyár létesült, 1969-ben megnyílt az áruház. 1970-ben befejeződött a villamosítás, ugyanebben az évben a település nagyközségi címet kapott,[11] 1989. március 1-jén pedig várossá nyilvánították. A rendszerváltás egyik első jeleként kiürítették az itteni szovjet laktanyát, leszerelték a föld–levegő rakétabázist, 1990. április 22. és május 14. között a szovjet csapatok elhagyták Dunaföldvárt. A felújított épületekben több száz fiatal család lelt otthonra. Szintén a város határában volt a Magyar Néphadsereg 104. Honi Légvédelmi Rakétaezred 3. Honi Légvédelmi Tüzér/Rakétaosztálya is Dunaújváros, illetve Paks oltalmazására.
Az 1918-tól részvénytársaságként működött, majd 1949-ben államosított gőzmalmot a rendszerváltás után privatizálták. A kendergyár azonban a privatizáció során nem talált gazdára, 1991-ben bezárt. 1998-ban teljesen felújították a városházát. Helyreállítottak az 1950-ben levésett homlokzati díszeket, a cementes helyett terranova lábazatot kapott az épület, 2000-ben helyreállították az udvari szárnyakat, 2004-ben pedig az épület kis tornyára új óralap került fel. A Duna-híd nagyjavítása során a vasutat 2000-ben végleg felszámolták. Az 1979 óta már csak teherforgalmi célokat szolgáló pályát felszedték, az úttest a hídon aszfaltburkolatot kapott, a régi pályatest további részének helyén a városközpontot elkerülő utat alakítottak ki.
Építészet
A 20. század elején a házakat jellemzően kenderzsúppal, a belvárosban hornyolt bádogcseréppel fedték. A régi házak lábazatán ma is megfigyelhetők a kőművesektől származó zománcminták. Az 1970-es években a Mátrából hozott kövekkel is divatos volt a házak alsó részét fedni. A belváros régebbi házainak eredeti ikerablakait a 20. század második felében többnyire dupla ablakokra cserélték. A gémeskutak helyén többnyire szalonnasütő helyeket alakítottak ki.
A parasztházak padlásterének szellőzését többnyire a térdfalba vájt lyukakkal biztosítják, amelyekbe körbe foglalt kerámiafigurákat tettek. Korábban népszerű volt a juharfából ácsolt kapu, amelyeket később Bochumból importált bádogból készültekkel helyettesítettek. A városban a magas talajvízszintű területeken (pl. Derecskei utca, a korábbi Zalka Máté utca) az önkormányzat 2003-ban segélyt folyósított a régi házak lakói számára, hogy utólagos beton vízzáró szigeteléssel lássák el otthonaikat.[12]
Népesség
A település népességének változása:
Lakosok száma | 8722 | 8646 | 8593 | 8380 | 8242 | 8176 |
2013 | 2014 | 2015 | 2021 | 2022 | 2023 |
Nevezetességei
-
A városháza óratornya
-
A városháza oromzata
-
A Magyar László-emlékmű
|}
- Csonka-torony (1500 körül)
- Vármúzeum
- Várudvar
- Református templom
- Római katolikus templom
- Szent Ilona-templom, helyi elnevezésben Öreg templom (1723-1725)
- Szent Sebestyén, Rókus és Rozália-kápolna (1742)
- Szentháromság-szobor (1755)
- Nepomuki Szent János-kápolna (1763) (Chapel of Saint John of Nepomuk)
- Szent Anna ferences templom és kolostor, helyi elnevezésben Barátok temploma (1790 körül)
- Szerb ortodox templom (rác templom) (1788, tornya: 1828)
- Kálvária (XVIII. század végén)
- Dunaföldvári Gyógy- és Strandfürdő
Híres emberek
- Magyar László (1818–1864) – Afrika-kutató.
- Itt halt meg 1852-ben Beszédes József vízépítő mérnök, az MTA levelező tagja.
- Itt is működött és itt halt meg Egyed Antal katolikus pap, költő, a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja.
- Reitter József - főbíró (1825–1902), 1868-ban lett a polgári olvasókör alelnöke. 1877-től az Önkéntes Tűzoltó Egylet főparancsnoka. Nevét utca őrzi Dunaföldváron.
- Reitter Ferenc - gőzmalom- és gőzfürdő-tulajdonos, (1855–1918. február), a dunaföldvári Reitter gőzmalom tulajdonosa.
- Itt született Baumgarten Sándor építész.
- Itt született Erdőss Pál filmrendező.
- Itt született Gábor Pál filmrendező.
- Itt született és alkotott Oszoli (sz. Névery) Piroska (* 1919) festőművész.
- Itt született Pollák János teológiai doktor, egyetemi tanár.
- Itt él Vadász Istvánné Velis Mária kékfestő és veje, Gál Gyula kékfestő népi iparművész, a helybeli kékfestő dinasztia tagjai.[13]
- Itt él és alkot Schneider Csilla Krisztina festőművész.
Testvérvárosai
Képgaléria
-
Fésűs beépítésű utca Dunaföldváron
Jegyzetek
- ↑ Dunaföldvár települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Nemzeti Választási Iroda, 2014. október 12. (Hozzáférés: 2016. február 11.)
- ↑ Magyarország helységnévtára (magyar és angol nyelven). Központi Statisztikai Hivatal, 2023. október 30. (Hozzáférés: 2023. november 5.)
- ↑ Kerékpárút köti össze Dunaföldvárt Solttal. (Hozzáférés: 2015. december 20.)
- ↑ A dunaföldvári Vármúzeum kiállításának tablóján, 2010.
- ↑ Rosner Gyula.szerk.: Töttős Gábor: I. fejezet, Dunaföldvár története az őskortól napjainkig. Dunaföldvár: Part–Oldalak Kulturális Egylet, 34–36. o. (2002). ISBN 963-00-9434-7
- ↑ i.m. Rosner Gyula. szerk.: Töttős Gábor: I. fejezet, 37. oldal.
- ↑ szerk.: Krizsán László: Mednyánszky Ferenc László földvári apát szerződése a város lakóival, Földvári képes krónikáskönyv. Dunaföldvár: TÉKA Könyvkiadó, 10–12. o. (1989)
- ↑ Dunaföldvári kikötőrend
- ↑ Szalay Károly.szerk.: Töttős Gábor: III. fejezet, Dunaföldvár története az őskortól napjainkig. Dunaföldvár: Part–Oldalak Kulturális Egylet, 141. o. (2002). ISBN 963-00-9434-7
- ↑ Dunaföldvár város településfejlesztési koncepciója. Örökségvédelmi hatástanulmány. (Hozzáférés: 2015. december 22.)
- ↑ Götzinger Károly.szerk.: Töttős Gábor: IV. fejezet, Dunaföldvár története az őskortól napjainkig. Dunaföldvár: Part–Oldalak Kulturális Egylet, 221. o. (2002). ISBN 963-00-9434-7
- ↑ Déry, Endre. Dunaföldvár története képekben. ISBN 978-963-2485-78-2 (2008)
- ↑ Lukácsi Pál.szerk.: Raffainé Kókány Judit: Földvári tabló. Dunaföldvár: Berze-Nagy Ilona Városi Könyvtár, 173–175. o. (2009). ISBN 978-963-06-8572-6
- szerk.: Töttős Gábor: Dunaföldvár története az őskortól napjainkig. Dunaföldvár: Part–Oldalak Kulturális Egylet (2002). ISBN 963-00-9434-7
- Szabó Virág. Szeretettel vár, Dunaföldvár. Foto Európa Könyvkiadó (2008). ISBN 963-00-9434-7
- Földvári képes, Krónikáskönyv, Dunaföldvár (1989). ISBN 978 963 06 8572 6
- Földvári tabló, II. kötet, Életrajzok és arcképek, Dunaföldvár múltjából és jelenéből. Berze-Nagy Ilona Városi Könyvtár, Dunaföldvár, Séd Nyomda Kft.. 978 963 06 8572 6 (2011)
- Raffainé Kókány Judit. Földvári tabló, Életrajzok és arcképek Dunaföldvár múltjából (2009). ISBN 963-00-9434-7
- Dunaföldvár története az őskortól napjainkig. Földvári tabló, Életrajzok és arcképek Dunaföldvár múltjából. TEXT Nyimdaipari KFT., Kötészet: Reálszisztéma Daasi Nyomda Rt. (2002). ISBN 963 00 9434 7
További információk
- Dunaföldvár város önkormányzatának honlapja
- Startlap Dunaföldvárról
- Légifotók Dunaföldvárról
- 3D képek a dunaföldvári várról
- Dunaföldvár a Google térképen
- Dunaföldvár – Térkép Kalauz
- Archív képek