Jonten Gyaco
.svg){kind=small}
| Jonten Gyaco | |
 | |
| ཡོན་ཏན་རྒྱ་མཚོ་་ (wylie: yon tan rgya mtsho) | |
| Életrajzi adatok | |
| Született | 1589. február 15. Mongólia |
| Elhunyt | 1617. január 21. (27 évesen) Tibet |
| Munkássága | |
| Vallás | buddhizmus |
| Felekezet | tibeti buddhizmus gelug iskola |
| Tisztség | a 4. dalai láma |
| Hivatal | 1601–1617 |
| Elődje | Szönam Gyaco |
| Utódja | Loszang Gyaco |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Jonten Gyaco témájú médiaállományokat. | |
| A sorozat témája Tibeti buddhizmus |
|---|
 |
|
Gyakorlatok és szintek
|
|
Történelem és áttekintés
|
Jonten Gyaco (wylie: Yon-tan-rgya-mtsho, 1589. február 15. – 1617. január 21.) a 4. dalai láma Mongólia területén született a tibeti holdnaptár föld tehén évében a 12. hónap 30. napján[1] (más források szerint, azonban az év első hónapjában született).[2] Jonten Gyaco az egyik olyan dalai láma, aki nem tibeti származású. Édesapja a mongol csokur törzs kánja volt, Cultrim Csödzse, dédapja pedig Altan mongol nagykán volt (a másik idegen származású dalai láma Cangjan Gyaco volt, a 6. dalai láma, aki monpa nemzetiségű volt—jóllehet a monpák a tibetiek rokonnépének is tekinthető).[3]
Élete[szerkesztés]
A nemzeti orákulum, a Necsung, és Lamo Cangpa, szintén orákulum, mindketten megjövendölték, hogy a következő dalai láma Mongóliában fog születni. Ekkortájt a 3. dalai láma, Cultrim Gyaco legfőbb kísérője levelet küldött a tibeti hatóságok számára, hogy a reinkarnáció megszületett, továbbá a születéssel kapcsolatos néhány csodáról is beszámolt.[4]
- „Egy a Drepung kolostor szerzeteseiből és Ü tartomány hercegeiből álló küldöttség ismerte fel, akik elutaztak Kvejszuj-ba (Köke Csoto, Belső-Mongólia), hogy találkozzanak vele 1601-ben.[5]
Jonten Gyaco tízéves korában, 1599-ben kelt útra Tibetbe, édesapjával, tibeti szerzetesekkel és hivatalnokokkal, ezer mongol lovag kíséretében. 1603-ban érkeztek meg, ugyanis minden fő kolostornál megálltak az út mentén.[6]
Miután megérkezett Lhászába, hivatalosan kinevezték 4. dalai lámának. A beavatási szertartást Szangen Rincsen végezte, a Congkapa átadási vonal fő tartója, aki Ganden kolostor korábbi apátja volt.[7]
Jonten Gyaco a Drepung kolostorban kezdte el tanulmányait, ahol a 4. pancsen láma, Loszang Csökji Gyalcen tanítványa volt, és akitől 1614-ben kapta meg a teljes jogú szerzetesi címet.[8]
Jonten Gyaco lett a Drepung kolostor apátja, majd később a Szera kolostoré is.[9]
Sok tibeti nem ismerte el személyét dalai lámaként, és a kagyü iskola támogatásával több alkalommal kísérelték meg átvenni tőle a hatalmat. 1605-ben egy kagyüpát támogató herceg megszállta Lhászát és sikerült elűznie a mongol lovagokat. 31 éves korában harcosok támadtak a Drepung kolostorra, ezért Jonten Gyaco menekülésre kényszerült.
1616-ban elvonulást tartott a Szangyib forró források fölötti barlangokban, amelyek híresek a Padmaszambhava által a 8. században otthagyott lábnyomokról.[10]
Zavaros körülmények között halt meg (egyesek szerint megmérgezték - bizonyítékokat azonban nem találtak) a tűz sárkány évének 12. hónapjában (1617. január) 27 éves korában[11][12].
Fő kísérője, Szonam Rapten (Szonam Csöphel) fedezte fel az 5. dalai lámát, Loszang Gyaco-t.[3]
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ Thubten Samphel and Tendar 87. oldal
- ↑ Mullin 167. oldal
- ↑ a b Yonten Gyatso. Dalai Lama website. [2005. december 13-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2016. január 30.)
- ↑ Thubten Samphel and Tendar 87. oldal
- ↑ Stein 82. oldal
- ↑ Mullin 172-173. oldal
- ↑ Thubten Samphel and Tendar 89. oldal
- ↑ Mullin 181. oldal
- ↑ Thubten Samphel and Tendar 90. oldal
- ↑ Mullin 181. oldal
- ↑ Mullin 182. oldal
- ↑ Laird 148-149. oldal
Források[szerkesztés]
- ↑ Laird: Laird, Thomas. The Story of Tibet: Conversations with the Dalai Lama. Grove Press, N.Y. (2006). ISBN 978-0-8021-1827-1
- ↑ Mullin: Mullin, Glenn H.. The Fourteen Dalai Lamas: A Sacred Legacy of Reincarnation. Clear Light Publishers. Santa Fe, New Mexico (2001). ISBN 1-57416-092-3
- ↑ Stein: Stein, R. A.. Tibetan Civilization. Stanford University Press (1972). ISBN 0-8047-0806-1
- ↑ Thubten Samphel and Tendar: Thubten Samphel and Tendar. The Dalai Lamas of Tibet. Roli & Janssen, New Delhi (2004). ISBN 81-7436-085-9
 | | ||
