Wikipédia:Tibeti nevek átírása

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

Alapelvek[szerkesztés]

A tibeti nevek (és közszavak) átírására a magyar Wikipédiában – a helyesírási irányelvnek megfelelően és a keleti nyelvekre vonatkozó akadémiai helyesírással összhangban (illetve az OH. ajánlásai alapján) – a magyaros átírást használjuk.

A tibeti szavak fonetikus átírására és transzliterációjára elég sok, többé-kevésbé jól működő rendszer létezik már nemzetközi szinten; a kettő közül a problematikusabb természetesen a fonetikai átírási rendszer létrehozása. A szakkönyv jellegű tanulmányokban és fordításokban általában angolos (Wylie-féle) transzliterációt alkalmaznak, s csak ritkán használják a kiejtésnek megfelelő szóalakot.

A dominánsan angol közvetítő nyelv használata miatt elkerülhetetlen, hogy a magyaros tibeti átírási rendszerek ne az angol elvei alapján legyenek kifejlesztve. Mivel a THDL fonetikus átírási rendszere nem standardizált világszerte, nem teljesen garantált, hogy ilyen formákkal fogunk találkozni. Ha mégis, akkor is ha az ejtett forma angol átírással szerepel, de nem ismerjük az eredeti tibeti írásképét, csak tippelhetünk a szabályok alapján arra, hogy mi az átbetűzött forma. Éppen ezért a nem gyakori, és nem honosodott szavak esetén javasolt magyaros, nem kiejtés szerinti betűhív átírás (A KNMH jelölése alapján: irodalmi tibeti, rövidítve it.) használata is, mivel a csak a fonetikai alak alapján az íráskép/jelentés nem mindig kideríthető.

A THDL Simplified Phonetic Transcription of Standard Tibetan (THDL),[1] a Keleti nevek magyar helyesírása (141–164. o.) és a Terjék József: Tibeti-magyar szótár függelékében található összefoglalás alapján dolgoztuk ki ezt az átírási rendszert.

Az átírás alapelvei:

  • népszerűsítő: mivel csak a magyar helyesírás szerinti betűket használja
  • fonematikus: az átírt nyelvek fonemáit próbáljuk megfeleltetni a hangzást tekintve legmegfelelőbb magyar fonémáknak;
  • a magyar gyakorlatban már meghonosodott nevek hagyományos formáját megtartjuk akkor is, ha ezek nem felelnek meg az átírási gyakorlatnak, pl. a láma szó írása helyesen lama lenne, de a meghonosodott írásmód tekintetében a Keleti nevek magyar helyesírása és az OH. művek példaanyaga és a szójegyzéke a mérvadó;

A tibeti írás[szerkesztés]

Az OM MANI PADME HUM mantra tibeti betűkkel. Pirossal a magánhangzók, kékkel az aláírt betűk. 1.) Nazális hangzó, anuszvára (m) 2.) Acsung, (kis "a"), segédjel 3.) Aláírt "M"

A fonetikus ejtés rendszerének megértéséhez ismerni kell a tibeti írást, a tibeti szótag elemeit, a betűket és azok egymáshoz viszonyított elhelyezkedését (pl. elé- és mögé írt, fölé- vagy aláírt).

  • A tibeti a szótagokat a fej mellett lévő pontokkal választja el (cheg, Wylie: tsheg), a szóhatárokat nem jelöli, a tagmondatokat, mondatokat és a nagyobb értelmi egységeket egy vagy két függőleges vonallal jelzi.
  • A nagybetűket nem ismeri, tehát nem világos első ránézésre, hogy hol kezdődik a mondat, vagy mi tulajdonnév.
  • Az írás balról jobbra halad;
  • Alfabetikus írás, úgynevezett (abugida típusú szótagábécé, minden mássalhangzó alaphelyzetben hordoz egy alapértelmezett („inherens”) magánhangzót, a tibeti írásban ez az /a/. Az inherens magánhangzótól az eltérést mellékjelekkel (diakritikus jelek) jelzik, amelyek a mássalhangzó alatt vagy fölött helyezkednek el, azonban szó elején vagy magánhangzó után önálló alakjukkal jelölik. A ka példáján: ཀི ki, ཀུ ku, ཀེ ke, ཀོ ko. Amennyiben önállóan, vagy szókezdő helyzetben állnak, ábrázolásuk a mássalhangzósor utolsó karakterével (ritkábban a /acsung/) történik.

Mássalhangzók[szerkesztés]

Karakter Angol (Wylie) Magyar
ka ka
kha kha
ga ga
nga nga
ca csa
cha csha
ja dzsa
nya nya
ta ta
ṭha tha
da da
na na
pa pa
pha pha
ba ba
ma ma
tsa ca
tsha cha
dza dza
wa va[2]
zha zs
za za
’(a-chung) ’(acshung)
ya ja
ra ra
la la
sha sa
sa sza
ha ha
- -

Önálló magánhangzók és azok diakritikus jelölése[szerkesztés]

ཨ a ཨི i ཨུ u ཨེ e ཨོ o
Független forma mellékjelekkel hangérték
a
ཨཱ á
ཨི i
ཨཱི ཱི í
ཨུ u
ཨཱུ ཱུ ú
ཨེ e
ཨཻ ai
ཨོ o
ཨཽ au
རྀ ྲྀ ri
རཱྀ
ལྀ ླྀ li
ལཱྀ
ཨཾ am [3]
ཨྃ am (anuszvára)
ཨཿ ཿ aḥ (viszárga) [4]

Az ’a’-nak két különböző írott formája is van:

  • Az egyik ilyen az acshung (kis ’a’), amit a Wylie és a magyaros átírási rendszer aposztróffal jelöl a szótag elején (és néha a végén is). Ha szótag elején szerepel, akkor ’h’-val is átírhatjuk, ami nem jelöl teljes értékű magánhangzót (inkább nyögésszerű hang), ami mellett a szóban szerepel egy ’igazi’ magánhangzó is (pl. hbrasz/’brasz – ’rizs’). Az acshung megjelenhet a szótag végén is, ha az nyílt szótag és ’a’-ra végződik. Például dga – ’örül’. Ezt a Terjék-szótár és Wylie így írja át: dga’, ahol logikailag az aposztróf elhagyható, mert enélkül is egyértelmű az acshung jelenléte, hiszen az aposztróf nélküli átírás alapján is tökéletesen rekonstruálható a tibeti. Utolsó alkalmazása pedig a magánhangzóval kezdődő szavak esetében alapbetűként való szerepeltetése. Ha a-val kezdődik, akkor önmagában, ha más magánhangzóval, akkor csupán az alá- vagy föléírt magánhangzók ’megtartására’ szolgál, fonetikai értéke nulla.
  • A másik ’a’ az acshen (nagy ’a’), ami önállóan az ’a’ hang jelölésére, valamint a mantrákban alapbetűként a magánhangzók megtartására szolgál, aminek a fonetikai értéke ilyenkor szintén nulla – akárcsak az OM magszótag esetében, ahol középen egy nagy ’a’ van, fölötte van az ejtett O, majd azon egy pont félholddal (ami nem a tibeti írásrendszer része, hanem a szanszkrit anuszvára, azaz a nazális 'm' tibeti kölcsönzése).

Lineáris szerkezeti vázlat[szerkesztés]

A 'gremsz-szdon a.m. "bemutatás", v. "kiállítás" kétszótagú tibeti szó írásképe. Kiejtése:dremtön

A tibeti nyelv alapszókincse egy szótagú szavakból áll. A mégis előforduló több szótagú szavak ragozott, illetve összetett szavak. Az írás szigorúan kötött szótagszerkezetű: a leírt szó magva a szótagképző magánhangzó (radikális), az ez elé írt, fölé írt (preradikálisok), alá írt (posztradikális), mögé írt (finális), és az mögé írt (posztfinális) karakterek alkotják a szó írásképét. A leghosszabb tibeti szó tehát hét karakterből állhat. [5] Egy szóban egy magánhangzó van, ami előtt és után állhat (de nem kötelezően) bizonyos számú mássalhangzó, de egy szótag magánhangzóval együtt maximum 7 betűből állhat, melyek között egy – aminek jelentős szerepe van a kiejtésben – az alapbetű. Az alapbetűhöz viszonyítva állapítjuk meg a többi betűnek a pozícióját, és ennek megfelelően mondjuk róla, hogy eléírt, föléírt, aláírt, mögéírt és még-mögéírt. A fenti pozíciókat csak egy betű töltheti ki, kivéve a ligatúrához szorosan kapcsolódó aláírt ’v’ (nem túl gyakori, de például a grva-pa –’szerzetes’ szóban, ahol mint látjuk, a g alapbetűt két mássalhangzó követi).
Egy maximális karakterhosszúságú, az archaikus tibeti nyelvjárásokra jellemző mássalhangzó-torlódásos szó példáján:

Íráskép: བསྒྱབས = bszgrubsz („teljesítette”).

/b/ eléírt /sz/ föléírt /b/ mögéírt /sz/ még-mögéírt
/g/ alapbetű
/r/ aláírt
/u/ (mellékjel)

Nem jelenhet meg bármelyik betű bármelyik pozícióban, adott helyen csak bizonyos mássalhangzók állhatnak. A létező pozíciók nem mindig vannak kitöltve, ilyenkor a tibeti szóban lehetséges betűkombinációk alapján kikövetkeztethető, hogy melyik az alapbetű. Az alapbetű többnyire a magánhangzó előtt áll a latinbetűs átírásban, közéjük csak az aláírtak állhatnak.

Alapbetű lehet: Bármelyik 30 mássalhangzó
Eléírtak lehetnek: ག,ད,བ,མ,འ (ga, da, ba, ma, acshung)
Föléírtak lehetnek: ར, ལ, ས (ra, la, sza)
Aláírtak lehetnek: ཡ, ར, ལ, ཝ (ja, ra, la, va)
Mögéírtak lehetnek. ག,ང,ད,ན,བ,མ,འ,ར,ལ,ས (ga, nga, da, na, ba, ma, acshung, ra, la, sza)
Még mőgéírtak lehetnek: ས, ད[6] (sza, [da])

A transzliterációs rendszer[szerkesztés]

A legelterjedtebb nemzetközi tibeti átírási rendszer a Wylie-féle_transzliterációs rendszer, az angol szövegek többségében ezt alkalmazzák, de persze találkozhatunk franciás vagy más átírásokkal is. Az összetartozó szótagokat a szövegek kritikai feldolgozásában kötőjelekkel kapcsolják össze, de gyakran a szöveg központozása teljesen megfelel az eredeti tibetinek, azaz nincs kötőjelezés és nem teszünk ki mondatjeleket. A magyarul megjelenő népszerű tibeti buddhista könyvekben szereplő átírások eseteiben helyesebb lenne a kötőjel nélküli változatot használni, mert a kötőjelezés pontos nyelvtudást igényel, amíg a másik csak szimpla másolás. (Az alábbi táblázatban félkövérrel vannak jelölve azok a betűk, amelyek eltérnek a Wylie-féle angol és a magyar fonetikus átírásban.)

Angol (Wylie) k kh g ng c ch j ny t th d n p ph b m ts tsh dz zh z (a-chung) y r l sh s h a i u e o
Magyar k kh g ng cs csh dzs ny t th d n p ph b m c ch dz zs z (acshung) j r l s sz h a i u e o

A fonetikus átírás során ez a táblázat bizonyos tekintetben egyszerűsödik (a hehezetesek többségének esetében), másokban pedig bonyolódik (a magánhangzók esetében, mivel bejönnek az umlautok és ékezetes magánhangzók).

Egyszerűsített fonetikus átírási szabályok[szerkesztés]

Általános tudnivalók[szerkesztés]

Az itt bemutatott magyarosított tibeti fonetikus átírási rendszer nem teljesen illeszkedik a magyar hangállomány nagyobb lehetőségeihez, tehát a magyarok nyelvi adottságainak szempontjából nézve némileg tökéletlen. Viszont szem előtt kell tartani, hogy a tibeti buddhizmussal elsősorban az angol közvetítőnyelven keresztül ismerkedünk, ahol már kialakult és régóta használatban lévő fonetikai átírási formák léteznek. Szinte mindig ezekkel találkozunk, ezért a tibetivel csak közvetett módon vagyunk kapcsolatban, a feladatot az angol dekódolása jelenti.

A kódolási sor első láncszeme az, ahogyan a tibetiből létrehozták az angol THDL rendszert - ezzel szintén érdemes megismerkedni, ha véletlenül az eredeti szöveggel találkoznánk. Ugyanis az egységesség miatt ekkor is az angol alapján létrejött magyaros átírást kell használni. A tibeti angolos-magyaros fonetikai átírásának kritériumai:

  • A kiejtés alapja a standard, lhászai nyelvjárás.
  • A cél a könnyű használhatóság és egyértelműség.
  • A magyar rendszer a THDL-t követi, ezért bemutatása azzal párhuzamos.
  • A THDL rendszerben megadott hangkapcsolódásokból született jelek számát (a fonetikai kódok számát), vagyis az általa felállított hangtani törvényszerűségeket nem növeljük. Ennek oka az egyszerűségre törekvés, valamint az, hogy úgyis az angolt kell alapul vennünk az esetek többségében.
  • A diakritikus jelek használatának kerülése (pl.ā, ś, ŗ)
  • Mivel szótagírásról van szó, egy szót több szótag is alkothat. Az egybe és különírásukban az értelemszerűség elvét követjük.
  • A közszók, a tulajdon- és földrajzi nevek helyesírását (kötőjelezését pl.) a magyar helyesírási szabályok szerint kell megszabni, s a tibeti szavak mondatbeli funkciójának jelzését (ragok, képzők használata) szintúgy.

A fonetikus átírási rendszer[szerkesztés]

Alább a THDL szabályait vettük alapul, melyek teljesen megegyeznek a magyarba adoptáltakéval. Az angol mellett a zárójelekben a magyar kiejtés és betűhasználat áll, melyek viszonya – ha nincs kiemelve – megegyezik a fenti táblázatban bemutatottal: k (k), kh (kh), g (g), ng (ng), ch (cs), ch (cs), j (dzs),ny (ny), t (t), d (d), n (n), p (p), b (b), m (m), ts (c), dz (dz), w (v), zh (zs), z (z), a=’ (a), y (j), r (r), l (l), sh (s), s (sz), h (h), a (a), i (i), u (u), e (e), o (o) + magánhangzók: é (é), ö (ö), ü (ü).

Összefoglaló táblázat:

Angol (THDL) k kh g ng ch j ny t d n p b m ts dz w zh z a=' y r l sh s h a i u e o é ö ü
Magyar k kh g ng cs dzs ny t d n p b m c dz v zs z a j r l s sz h a i u e o é ö ü

Az é-n kívül ne használjunk hosszú magánhangzókat, mert megjelenésüket szabályhoz nem tudjuk kötni. Tehát nem túl szerencsés a láma, Lhásza írásmód, viszont sajnálatos módon ezek már viszonylag mélyen beépültek a köztudatba. Ezekben elég sok a következetlenség, hiszen az eddigi magyaros átírással: bla ma → láma, viszont bla brang → Labrang és nem Lábrang. A modern lhászai tibeti hangkészletének nemzetközi fonetikai átírása szerint is minden bizonnyal egy sereg különböző képzéshelyű reprezentációja van az a-nak a környezettől függően: [a][æ][ə] [e] stb., viszont ha nem jelöljük mindet (a megfelelő szabályok ismertetése mellett), akkor nem javasolt egyiknek sem a különösebb preferálása (á) sem. Ugyanez vonatkozik a többi hosszú magánhangzóra (talán az é kivételével).

A konzisztencia érdekében ügyelni kell arra, hogy ne azt írjuk le, amit a magyar fülünkkel hallunk, hanem azt, amit a tibeti írásképből az alábbi szabályok alapján megállapítunk. Például rinpocse helyett ne írjunk „Rimpócse”-t, mert az eredeti tibeti: rin-po-che.

A THDL és a magyaros fonetikus átírás általános szabályai[szerkesztés]

A betűk ejtése (Ø=nem ejtett):

eléírt föléírt ALAPBETŰ aláírt magánhangzó mögéírt még-mögéírt
(többnyire)Ø (többnyire)Ø ejtett,módosítható, a zöngés zárhangok
ག,ཇ,ད,བ,ཛ
hehezetessé válnak, ha nincs elé/föléírt
(g→kh,dzs→csh,d→th, b→ph,dz→ch)
ha igen, akkor zöngétlenednek
(g→k,dzs→cs,d→t, b→p,dz→c)
A zs, z,(ཞ,ཟ) minden esetben zöngétlenedik:→s, sz
módosít
A ('j') és ('r') aláírtak
az alapbetűvel összeolvadnak pl.:
+ཀྱ, és +ཀྲ
módosítható ད, ཀ nem ejtett
ན,ལ ejtett mögéírtak által
e→é, i→í, o→ö, u→ü
d, sz, ’ → Ø sz → Ø
  • Az alábbi mögéírtak ejtendők: g, ng, m, b, n, r, l. Az élőbeszédben általában az r és l szuffixumok eltűnnek, de megnyújták az előttük álló magánhangzót. A THDL-ben – és így a magyaros átírásban is – azonban ezek megmaradnak, mert az artikulált ejtés során hallhatóak.
  • Minden kiejtetlen betű jelöletlen a szótagban. Ez vonatkozik a föléírt r, l , sz, az eléírt g, d, b, m és ’, a mögéírt d, és sz, valamint a még-mögéírt sz és d hangokra. Ezek elhagyása azonban nyomot hagy a magánhangzó és az alapbetű ejtésén.
  • A fonetikus átírásban nincsenek hehezetesek a kh kivételével (a wylie ch/c→ch(cs), th/t→t(t), ph/p→p(p), tsh/ts→ts(c)).

Speciális szabályok[szerkesztés]

Az eléírtaknak és az aláírtaknak az alapbetűvel való bizonyos kombinációi, valamint a mögéírtak hatással lehetnek a tibeti szó ejtésére. Az alábbiakban ezen hatások kiváltódásának 17 szabálya található, melyeket következetesen használni is kell.

1. A betű szerinti átírásban 'c'-vel jelölt mássalhanzó 'cs'-nek írandó át.

    • Bcu > csu
    • Gcig pa > csikpa
    • Rin chen > Rincsen
    • Nag chu > Nakcsu

2. Az átírásban szereplő 'th', 'ph', 'ch' a kiejtésnél elveszti hehezetes jellegét: 't', 'p', 'c'.

    • ’phag pa > pakpa
    • gszer thang > Szertang
    • khang chan > Khangcen

3. Ha 'o','u', magánhangzót 'd', 'n', 'l' vagy 'sz' követ, akkor az o>ö, u>ü-vé változik. (Megjegyzés: mögéírt l, n: ejtendő; d, s (sz): eltűnik, de hatással van a magánhangzóra)

    • bka’ brgjud > Kagyü
    • bszod namsz > Sönam Szönam
    • jul > jül
    • dusz tsod > dücö
    • bon po > Bönpo

4. Ha az ’a’-t 'd', 'n', 'l' vagy 'sz' követi, akkor e-nek írjuk át, azonban ha ez egy szótagzáró magánhangzó, akkor ’é’-nek írandó, akárcsak a szótagzáró ’e’ betű (ami egyébként ’e’ marad).

    • szde ge > Degé
    • brgjad > gyé
    • dge rgan > gegen
    • ral pa can > Rel pa chen
    • Ce ring > Cering
    • bjesz > Dzsé
    • bsztan ’dzin > Tendzin
    • ’Dzsam dpal bjangsz > Dzsampeljang

5. A 'g' és 'b' szuffixumokból 'k' és 'p' lesz, mert ez van legközelebb a tényleges kiejtéshez.

    • dge legsz > Gelek Gelek
    • kha btagsz > khak khatak
    • szngagsz pa > ngakpa ngakpa
    • bjang chub > dzsangcsup
    • thub bsztan > Tupten
    • thabsz > tap

6. Ha egy szó zárószótagja 'ba' vagy 'bo', akkor 'va' és 'vo' formában írjuk át. Továbbá: 'ba’i' > 'vé', 'bar' > 'var'

    • lha sza ba > Lhaszava
    • jo bo > Dzsovo
    • dpa’ bo > pavo
    • ’gro ba’i > drové
    • gszal bar > szelvar

7. A 'pj', 'phj', 'bj' alapbetűs kombinációk → 'cs', 'cs' és 'dzs'

    • szpjan rasz gzigsz > Csenrezig
    • phjag > csak
    • szbjin bdag > dzsindak

8. A 'mj' alapbetűs kombinációk → 'ny'.

    • smjong > nyong
    • dmjal ba > nyelva

9. Az r aláírtak megmaradnak, de:

kr, pr, tr → tr
khr, phr, thr → tr
gr, br, dr → dr
    • szgrol ma > Drölma
    • grub thob > druptop
    • szprul szku > trülku
    • ’brasz szpung > Drepung
    • ’phrin lasz > trinlé

10. A többi ’r’-aláírtas összetételekben (mr, szr stb.) az 'r' nem ejtendő:

    • szrung ma > zszungma
    • szrog lung > zszoklung
    • rdzun szmra ba > zdzünmava

11. A ’l’ aláírtak ejtendők, kivéve a ’zl’ betűkapcsolat, amit ’d’-vel írunk át.

    • klad pa > lepa
    • glog > lok
    • zla ba > dava

12. Az 'l' föléírt és 'h' kapcsolata → 'lh'.

    • lha sza > Lhasza (Lhásza[7])
    • lho phjogsz > lhocsok
    • lhun grub > lhündrup lhündrup

13. 'd' eléírt és 'b' alapbetű kapcsolata attól függően, hogy van-e aláírt 'j' vagy 'r'.

'db' → 'v'
'dbj' → 'j'
'dbr' → 'r'
    • dbang > vang
    • dbjar kha > jarkha
    • dbral > rel

14. Ha egy szó második szótagja acsunggal (’) kezdődik, az alábbi nazalizáció történik:

A. Egy ’n’ jelenik meg az első szótag után, miközben az első szótag szuffixuma eltűnik (ilyenkor az n előtti magánhangzót az n nem umlautosítja, csak az eltűnt szuffixum teheti ezt meg!):
    • bka’ ’gjur > Kandzsúr
    • dge ’dun > Gendün
    • ngos ’dzin > ngöndzin
    • rig ’dzin > rindzin
    • mkha ’gro > khandro
    • dkjil khor > kjilkor
B. Ha a második szótag alapbetűje 'ph' vagy 'b', az első szótag után egy 'm' jelenik meg és eltűnik az első szótag szuffixuma (utánirtja).
    • chosz ’phel > Csömpel
    • dpal ’bar > Pembar
    • szku ’bum > Kumbum
  • Ha a második szótag 'ph', 'b' alapbetűjének van 'j' vagy 'r' aláírtja, akkor az 'm' helyett 'n' kerül a szótagok közé:
    • dpal ’bjor > Pendzsor
    • rgju ’brasz > gyündré
  • Vannak azonban kivételek:
    • szkjabs ’gro > kjamdro
  • rten ’brel > temdrel
    • lam ’brasz > lamdré

15. Egymástól acsunggal elválasztott két, önálló hangalakkal bíró magánhangzó átírásakor az acsungot elhagyjuk:

    • le'u > leu
    • khji’u > khjiu

16. Acsunggal elválasztott két azonos magánhangzó átírásakor az acsungot elhagyjuk és a két magánhangzó összeolvad:

    • pa' ang > pang
    • gri’i > dri

17. Ha az i (nyelvtani partikula) előtt acsunggal elválasztva egy másik magánhangzó áll, akkor az első magánhangzó olyan változásokon megy át, mintha d, n, l vagy s (sz) előtt állna, azaz o, u→ö, ü; a→e

    • ’gro ba’i > drové
    • rgyal bu’i > gjelbü
    • rin po che’i > rinpocsé (rinpocse[8])
    • bdag po’i > dakpö
    • le’u’i > leü

Különleges ejtésű szavak[szerkesztés]

Ide olyan szavak tartoznak, melyekre a fenti szabályok valamilyen okból kifolyólag nem vonatkoznak.

1. Ha a második szótag föléírtja 'l' vagy az eléírtja 'm', akkor nazális kötőhangok ('m','n') jelenhetnek meg:

'l' vagy ’ → n/m
    • 'm' → m
    • dga’ ldan > Ganden
    • ’bras ljongs > Drendzsong
    • a mdo > Amdo
    • rta mgrin > Tamdrin

Ennek az lehet az oka, hogy az első szótag mássalhangzóval szeret záródni, ezért a magánhangzóra végződő szótag (nyílt szótag) megmenti a következő szótag lekopásra ítélt elé- vagy föléírt mássalhangzóját eredeti vagy módosult hangértékben, s azt a saját szótagvégéhez csatolja. (A laterális l és nazális n felcserélődése és kölcsönös helyettesítődése nem idegen más nyelvekben sem, hiszen képzési helyük igen közel áll egymáshoz.)

2. A második szótag eléírt 'm'-je vagy föléírt 'l'-je következtében a nazalizáció mellett az előző szótag szuffixuma eltűnhet.

    • chab mdo > Chamdo
    • dpal ldan > Penden

3. Bizonyos pr phr és br kapcsolatokból az 'r' anélkül tűnik el, hogy módosította volna az alapbetűt:

    • ’bri ru > Biru
    • sbra nag zhol > Banakzsöl

4. Bizonyos esetekben a második szótag r föléírtja ejtendő:

    • rdo rje > Dordzse
    • o rgjan > Orgyen
    • lha rje > lhardzse

Szóhatárok[szerkesztés]

A tibeti írásban csak a szótaghatárokat jelölik, a szóhatárokat nem. (Ritkán e pontokkal (cheg) két szótagot is egybekapcsolhatnak.) Az olvasónak kell eldöntenie, hogy mely szótagok alkotnak egy szót. A személynevek és terminuszok szótagkapcsolásának általános szabályai:

  • monoszillabikus szavak azok is maradnak az átírásban.
  • A kétszótagú szavakat egybeírjuk: lha sa → Lhasa (Lhásza), bsod nams → Sönam (Szönam), sngon po → ngönpo (ngönpo)
  • A háromszótagú szavakat is egybeírjuk: lha mo skyid → Lhamokyi (Lhamokji), dpal ldan rgyal → Pendengyel (Pendengjel). Figyelem: vigyázz arra, hogy helyesen állapítsd meg az egy szóba tartozó szótagokat: bod rang skyong ljongs → Bö rangkyongjong (Bö rangkjongdzsong), bu ston ron chen grub → Butön Rinchendrup (Butön Rincsendrup).
  • A négyszótagú szavakat két szóval írjuk át: bsod nams rin chen – Sönam Rinchen (Szönam Rincsen), gang byung ma byung → gangjung majung (gangdzsung madzsung).
  • Az általában a szót követő nyelvtani partikulákat egybeírjuk a szóval: chos kyi rnam grangs → chökyi namdrang (csökji namdrang), gtan la phab pa → tenla pappa (tenla pappa). Ha megelőzi a szót, akkor a mögötte állóval írjuk egybe: ma byas pa → majepa (madzsepa)

A magyaros helyesírás[szerkesztés]

  • a tibeti szavak kiejtés szerint átírt változata a magyar mondatban úgy funkcionál, mint bármely más teljes értékű magyar szó. Ennek megfelelően ugyanolyan szerkesztési elvek és szabályok mellett szerepelhetnek nyelvtani elemekkel, mint a többi szó teszi. Például vonatkozik rá a ragok okozta esetleges magánhangzó-hosszabbodás (dalai lamánál), az –i képzős földrajzi- és tulajdonnevekre vonatkozó aktuális szabályok stb.
  • titulusokat kisbetűvel írunk (pacsen lama)
  • A köznévi utótagú földrajzi nevekben a közszót kötőjellel kapcsoljuk a főelemhez: -co (tó), -csu (folyó), -tang (fennsík), -la (hágó), -ri (hegy), -gangri (havas hegy), -tangla (hegység). Pl.: Nam-co, Kji-csu, Dri-csu, Dzsang-tang stb.
  • A közszói elemet le is fordíthatjuk: Nam-tó, Kji-folyó stb.
  • A ce (orom), sza (föld), dzong (város, falu, erőd) közszói elemeket egybeírjuk a főelemmel (Gjance).

Példák[szerkesztés]

Tibeti íráskép Betűhív-átírás
(irodalmi tibeti)
Magyaros átírás
འཇིགས་མེད་གེ་སར་རྣམ་རྒྱལ་དབང་ཕྱུག dzsigsz-med-ge-szar-rnam-rgjal-dbang-phjug Dzsigme Keszar Namgyal Vangcsuk
(Bhutáni király)
སངས་རྒྱས་ szangsz-rgjasz szangye (Buddha)
བྱང་ཆུབ་སེམས་དཔའ་ bjang-cshub-szemsz-dpa csangcsubszempa (bodhiszattva)
དགོན dgon-pa gonpa (monostor)
འཁོར་བ་ ’khor-ba korba (létforgatag)
ཐེག་པ་ཆེན་པོ་ theg-pa-cshen-po tegpacsenpo (mahájana buddhizmus)
མྱ་ངན་ལས་འདས་པ་ mja-ngan-lasz ‘dasz-pa nyangenle depa (nirvána)
འགྲེམས་སྡོན་ ’gremsz-szdon dremtön (bemutatás, kiállítás)
ང་བོད་པ་ཡིན nga Bod pa jin nga Bö pa jin (tibeti vagyok)
རྗེ་བཙུན་མི་ལ་རས་པ rdzse-bcun-mi-la-rasz-pa Dzsecün Milarepa

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Tibetan and Himalayan Digital Library
  2. Eredetileg nem része a tibeti írásjeleknek
  3. Nazális hangzóvá alakítja a magánhangzót
  4. Néma hangzó
  5. A tibetológia magyar terminusának megfelelően a továbbiakban: eléírt, föléírt, alapbetű, aláírt, mögéírt, még-mögéírt
  6. A modern tibeti írásban már nem használják
  7. A KNMH meghonosodottnak tekinti
  8. KNMH alapján meghonosodott ejtés

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés]