Wikipédia:Hettita nevek átírása

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Jump to navigation Jump to search

A hettita nyelvet a mindennapi életben az akkád ékírás asszír változatával jegyezték le. Olvasása két hang értékétől eltekintve hagyományosan azonos az akkáddal.

A hettita hangzókészlet jelentősen eltért az akkád-asszír hangkészlettől, ezért ezzel az írásrendszerrel a hettiták csak pontatlanul, közelítő módon írhatták le saját nyelvüket. Valószínűleg más vagy módosult hangértéket kapcsoltak egyes ékjelekhez, ezért a valódi hettita kiejtés vitatott, mivel nem tudjuk, a szótagjeleket hogyan ejtették.

A tudományos átírás a logogramok megkülönböztetésére a nagybetűs átírást használja, amelyben az álló nagybetűk sumér, a dőlt nagybetűk akkád logogramokat jelentenek. (Példa: LÚ IL.KI – sumér és akkád logogramokkal írt szó.) Amennyiben a logogram hettita hangértéke is ismeretlen, általában az átírásban is a nagybetűs forma marad meg. Például PU-Szarruma király esetében. Ugyanakkor helyesnek tekinthető a Puszarruma átírás is, bár ebből nem derül ki egyértelműen, hogy az első szótag ejtése teljesen bizonytalan, lehet akár hiszmi is (ahogy néhányan javasolják)!

Jelek és ejtésük[szerkesztés]

Az akkádtól eltérőek:

  • Š, šsz
  • Z, zc

Fontos: amennyiben a hettita nyelvvel kapcsolatos a szócikk (hettita személy, történelem, stb), úgy a hettita nyelvben honosodott szavak esetén a hettita szempontú kiejtés szerinti átírást alkalmazzuk. Így például Tessub isten a hettita szócikkekben Teszub alakban szerepel.

Az akkáddal megegyezőek:

  • Â, â, Ê, ê, Î, î, Û, û – összevonásból keletkezett hosszú magánhangzók, átírásuk á, é, í, ú.
  • Ā, ā, Ē, ē, Ī, ī, Ū, ū – hosszú magánhangzók, átírásuk á, é, í, ú.
  • Ḫ, ḫ – hátulképzett, zöngétlen h-hang, átírása h vagy kh, a jelenlegi gyakorlatban általában h.
  • Q, q – hátulképzett k, átírása k.
  • U̯, u̯ (vagy W, w) és I̯, i̯ (vagy Y, y) – félhangzók

A hettitákkal foglalkozó cikkekben a nevek és kifejezések átírása kiejtés szerint történik.

A hettita szótagírás jeleire és konkrét átírására vonatkozóan lásd: hettita ékjelek listája. Az ott alkalmazott tudományos átírás ejtés szerinti magyarosítása a fentiek alapján történik.

Példák[szerkesztés]

  • 𒇽𒆳𒌷 – átírása LÚ.KURURU; e három logogram egyikének sem ismert a hettita kiejtése, ezért vagy az átírás közvetlen formájában, vagy a fordítás értelmezett alakjában használandó. (Fordítása: LÚ = szabad ember, KUR = hegy, hegység, átvitt értelemben terület, földrajzi egység, URU = államiságra, territoriális viszonyra utaló ideogram, összességében a három jel „elöljáró”, „kormányzó” értelmű.)
  • 𒄴 – sumer NUN, akkád RUBÛ, a hettitában rabā, díszítő jelző az úr és hölgy szavak előtt, körülbelül az uram, hölgyem értelmű → ejtése és átírása: rabá
  • 𒀭 – sumer DINGIR, akkád AN, a hettiták an szótagjelként, vagy isteni determinatívumként használták → ejtése és átírása: an
  • A mša(r)-ḫu-ru-nu-wa(-aš) szótagjelek Szar(r)hurunuva(sz) formában olvasandók, ugyanezen névnek ismert egy bizonytalan változata is (mša-ḫu?-ru?-nu?-u?-wa?-a?), amelyet ugyanígy olvasunk, bár a šaḫurunûwâ is helyes lenne. → ejtése és átírása: szarhurunuvasz, szahurunúvá
  • A szótagjelekben lévő hangértékek nem mindig olvasandók ki, vagy az azonos hangzók találkozásánál összevonást jelölünk, így a šu-up-pi-lu-li-u-ma(-aš) karaktersort általában Szuppiluliumasznak olvassuk, bár lehetséges lenne a šûpilulum olvasása is. Ez esetben segítséget jelenthet az egyiptomi hieroglif írásban fennmaradt Szapalulu forma elemzése is. → ejtése és átírása: szuppiluliumasz, szúpilulum
  • A nevek végén megjelenő š hangzó (=sz, általában -aš szótagjellel, de hangrendi egyeztetés miatt -uš vagy -iš is lehet) az alanyeset külön jelzése. A magyar szakirodalom a német mintát követve ezt általában elhagyja, holott a főnevek szerves része. A német irodalom a latin és görög nevek esetében is elhagyja a főnév alanyesetének -us és -osz végződését, amelyet viszont magyarul nem teszünk meg (pl. Vergil = Vergilius). Ennek mintájára a hettita főnevek végén is kiírjuk az alanyeset állandó végződését.

Forrás[szerkesztés]

Ókori keleti történeti chrestomathia., Szerk.: Harmatta János, Budapest: Osiris. ISSN 1218 9855 (2003). ISBN 963 389 425 5