Rozella

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
(Szudáni hibiszkusz szócikkből átirányítva)
Wikipédia:TaxoboxInfobox info icon.svg
Rozella
Rozella
Rozella
Rendszertani besorolás
Ország: Növények (Plantae)
Törzs: Zárvatermők (Magnoliophyta)
Csoport: Valódi kétszikűek (eudicots)
Csoport: Rosidae
Csoport: Eurosids II
Rend: Mályvavirágúak (Malvales)
Család: Mályvafélék (Malvaceae)
Nemzetség: Hibiszkusz (Hibiscus)
Faj: H. sabdariffa
Tudományos név
Hibiscus sabdariffa
L.
Hivatkozások
Wikispecies

A Wikifajok tartalmaz Rozella témájú rendszertani információt.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Rozella témájú kategóriát.

A rozella (Hibiscus sabdariffa) a mályvafélék (Malvaceae) családjának hibiszkusz (Hibiscus) nemzetségébe tartozó cserjefaj. További elnevezései: ehető hibiszkusz, teahibiszkusz, pirossóska, vadhibiszkusz, afrikaimályva, szudáni hibiszkusz.[forrás?]

Származása, elterjedése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Eredeti hazája Indiától Malajziáig terjedt; mára a világ valamennyi trópusiszubtrópusi táján és a meleg mérsékelt égövben is termesztik.

Megjelenése, felépítése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Fásodó szárú, 1–2,5 m magasra növő cserje. Felálló szára alul erősen elágazik; pirosas–bordó hajtásai is felállók.

7,5–12 cm hosszú, keskeny levelei magánosan állnak. A levelek alul tojásdad alakúak ép szélűek, feljebb a száron háromkaréjúakká válnak.

Tölcsér alakú, jellemzően sápadt sárga virágai legfeljebb 10 cm szélesre nyílnak; a torkuk mélybordó. Piros csészelevelei a sárga szirmok lehullása után megvastagodnak.

Toktermését körbeveszi a csésze. A gyümölcs lényegében a növény magtokja a húsos virágkelyhekben. Ezek a fényes piros tokok mintegy 3,5 cm-esek.

Életmódja, termőhelye[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Évelő, de gyakorta egynyári növényként termesztik.

Felhasználása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A növény minden része ehető.

A gyümölcsöt a karibi térségben vízben főzik, hogy üdítő, áfonyaszínű teát nyerjenek belőle. Ugyanitt sörrel kombinálva is forgalomazzák. Használják még:

  • salátákban,
  • lekvárokban (ilyen a híres jamaicai Rosella jam),
  • mártásokban,
  • levesekben,
  • italokban,
  • egyes indiai fűszerkeverékekben,
  • csemegeuborkák, gyümölcslepények, pudingok, szirupok és borok ízesítéséhez.

A szárított és porított rosellát íze és színe miatt gyógyteákhoz adják; ilyen tea például a Red Zinger.

Virágai is ehetőek, ízük a citrusfélékére emlékeztet.

Leveleinek íze a rebarbaráéra emlékeztet: salátákban és currybe adagolják őket.

A nagy tápértékű magok sütve a legfinomabbak, vagy őrölten liszt helyett sütéshez használhatjuk őket. Szudánban a magokat erjesztik és „furundu” néven húshelyettesítőként használják.

Változatai[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • H. sabdariffa altissima: rostjáért termesztik, főképp Indiában, a Gangesz völgyében (emellett fogyasztják is. Újabban Malajziában is termesztik.
  • H. sabdariffa sabdariffa: ehető virágáért és terméséért nevelik.

Termesztői[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A legnagyobb termelők:

Gyógyhatása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A rozella virágainak vízhajtó és a keringési rendszert védő tulajdonságai vannak. Csökkentik a vérnyomást és baktériumölő hatásuk is ismert. Görcsoldóként, valamint felső légúti (orr, torok) hurutok csökkentésére alkalmazzák.

Az előírt adagokat betartó fogyasztóknál az egyéni túlérzékenységet leszámítva eleddig semmiféle káros, mérgező hatását nem jelezték.

Thaiföldön teának isszák, és koleszterint csökkentő hatást tulajdonítanak neki. A virágkelyhekben sok a:

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]