Csúza

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Csúza (Suza)
Közigazgatás
Ország  Horvátország
Megye Eszék-Baranya
Község Hercegszöllős
Rang falu
Irányítószám 31308
Körzethívószám +385(0)31
Népesség
Teljes népesség 562 fő (2011)[1] +/-
Földrajzi adatok
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Csúza  (Horvátország)
Csúza
Csúza
Pozíció Horvátország térképén
é. sz. 45° 46′, k. h. 18° 46′Koordináták: é. sz. 45° 46′, k. h. 18° 46′

Csúza (horvátul Suza) falu Horvátországban, Eszék-Baranya megyében, a Drávaszögben.

Fekvése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Horvátország délkeleti csücskében, a Drávaszögben, a Duna közelében, a Dráva, a Duna és a mai Magyarország határa között, Pélmonostortól keletre, Vörösmart és Hercegszőlős szomszédságában fekvő település.

Története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az első források már 1252-ben említik Chuza néven, mint lakott települést.

A korai okiratokban ekképpen említették: Chuza (1252), Chusach, Chuza (1266), Chuza (1301, 1307, 1313, 1325, 1334), Chusa (1370, 1381), Chwsa (1443), Chusa (1470)

A település egyrésze Baranya vármegye területén fekvő bodrogi várbirtok volt.

1252-ben IV. Béla király a birtokot 4 ekényi földdel, szántófölddel, dunai halászattal és egyéb tartozékaival, melyeket öt falu használt közösen a Bor-Kalán nemzetséghez tartozó Pósa fia Nána ispánnak adta és határát is leiratta, és egy 1256-os határjárás szerint mellette még Csaba fia Máté is birtokos volt itt.

1266-ban Nána a szerzett földjét a margitszigeti apácáknak adta, de az 1276 évi pápai megerősítés ezt az adományt már nem tartalmazta.

1301-ben Máté unokája, Csúzai Pál nővérének Venusnak és sógorának Istvánnak, Károly Róbert király familirisának egy telket adott a Szent Mártonról elnevezett templom mellett, a hozzá való szántóföldekkel és a templomban való részesedéssel, valamint részeket Sepse és Márok falukban. Pál később is birtokolt Márokon.

1324-ben a rokon Vékiekkel együtt visszaszerzi a Bor-Kalán nemzetséget illető Csabagátját.

1332-ben papja a pápai tizedjegyzék szerint 1 fertó pápai tizedet fizetett.

1334-ben a falut Nána birtoka (Nanafolua) néven nevezték a fennmaradt oklevelek szerint.

A 14. században Bodolához, s ezzel együtt Valpó várához tartozott.

1403-ban Sepsével, Vörösmarttal és más falvakkal az Órévi család résztulajdonos és birtokos benne.

1554-ben a mohácsi szandzsák török urainak fizette az adót. A császári hadjáratok céljaira szolgáló avariz (kivételes adó) helyett a csúzai hitetlenek fejadót 21 ház után fizettek.

1570-71-ben 23 ház fizetett fejadót 60 akcse összegben, s ez időből fennmaradt az adófizetők névsora is.

A török hódoltság idején sohasem néptelenedett el. Átvészelte a legsanyarúbb időket is. A 17. században ismét csinosnak mondják a falut, amelynek szőlőhegye kitűnő bort adott.

1714-ben a vármegyék uradalmak szerinti leírásában Savoyai Jenő bellyei birtokának tartozéka. A birtok 1697-es megalapításának kezdetétől hosszú időn át ez a hatalmas, az egész Drávaszögre kiterjedő domínium befolyásolta társadalmi-gazdasági fejlődését.

1852-ben kerül sor a jobbágyfelszabadításra. Végleges határa 1855 és 1914 között alakult ki: 860 katasztrális holdról 1719-re nőtt. Ennek a földterületnek a művelése, és a virágzó szőlészet adta meg a népnek a mindennapi kenyerét. 1894-ben 273 holdon termesztettek szőlőt. 1822-ben úgy jellemezték, hogy magyar lakossága van, lakói szántók, szőlők művelésével, halászattal, állattartással könnyítik sorsukat. 1836-ban jegyezték le róla, hogy földje gazdag, bora jó, marhatartása, halászata jövedelmes. 1895-ben 323 háztartást írtak össze.

A dualizmus idején komoly fejlődés volt tapasztalható: egymás után alakultak az egyletek, egyesületek. 1897-ben például a tűzoltók hozták létre szervezetüket. Az iparosok száma is évről évre gyarapodott: 1870-ben a lakosságot 3 kovács, 2 kovácslegény, 1 asztalos, 1 kádár, 1 kádárlegény, 1 szabó, 2 csizmadia és 2 bognár szolgálta. A megtermett gabonát három patakmalom őrölte meg, amelyek csak esőzések idején voltak használhatók. A századforduló táján a középbirtokosok és a kisbirtokosok voltak többségben. A napszámos réteget a lakosság negyed része adta.

Nagy pusztítást okozott 1926-ban az árvíz, amely szinte az egész határt elöntötte.

Jégesőveszélyes zónában fekszik: 1925-ben, 1935-ben, 1941-ben, 1961-ben a jég elverte a határt, és szinte a teljes termést megsemmisítette. A lakosság ragaszkodása a földhöz mindvégig megmaradt: 1981-ben népének 54,3 százaléka, azaz 457 fő alkotta az aktív keresők táborát. A mezőgazdasági aktív keresők száma 261 fő volt.

Csúza népe közadakozásból 1897 július 5-én nagy ünnepélyességgel avatta fel a 12 méteres obeliszket, amelynek oldalára Kossuth Lajos színes domborművét helyezték el. A talapzatra ezt a feliratott vésték: Kossuth Lajosnak, az utolsó nemes és első polgárnak, ki örökké élni fog polgártársai szívében, Magyarország ezredéves fennállása alkalmából emelte Csúza község lakossága. A szoboravató ünnepség díszvendége Kossuth Ferenc volt. A múlt század húszas éveitől kalandos sors jutott az emlékműnek. Elbontották, a domborművet azonban sokáig rejtegették a csúzaiak. 1991-ben a művelődési otthon falán avatták fel újra. Csúza első megmaradt pecsétje 1772-ből való. 24 mm-es kör alakú, amelynek betűszalagjára vésték: SIGILUM PAGI CSUZA 1772. Középütt élével balra forduló ekevas látható, és madár, amely a csőrében hatalmas répaszerű növényt tart (talán szőlőt).

A falu lakossága a 18. századi első megbízható összeírásoktól kezdődően folyamatosan növekedett. 1910-ben érte el a legmagasabb szintet, ekkor 1262 lakosa volt. Utána lassú apadás kezdődött, amely elsősorban a világháborúnak, a trianoni határrendezésnek volt a következménye. A fogyás nem állt meg, hanem fokozódott. A községnek 1941-ben 1209 lakosa van, 1971-ben 963 és 1991-ben már csak 792 személy él Csúzán. A legutolsó honvédő háború is hozzájárult a lakosság fogyásához, a 2001-ben végzett népszámlálás szerint már csak 696 lélek él a faluban. Csúza ma Eszék Baranya megye része. Horvát neve Suza, amelynek jelentése könny. Ez a forma a magyar névhez hasonló hangzású szóalak meglelésének eredménye.

A falu jellegzetessége a református templom, amelyben még Ács Gedeon, Kossuth Lajos tábori lelkésze is szolgált.

1910-ben 1262 lakosából 1247 magyar volt. Ebből 413 római katolikus, 785 református, 27 izraelita volt.

A trianoni békeszerződés előtt Baranya vármegye Baranyavári járásához tartozott.

Művelődési élet[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A községben, két művelődési egyesületének köszönhetően élénk kulturális tevékenység folyik. A csúzai Jókai Mór Kultúregyesület az 1882-ben alapított Csúzai Polgári Olvasóegyletet tekinti elődjének. Alapító-elnöke Ács Gedeon volt. Az egylet épülete nemcsak a könyvtárnak adott otthont, s nemcsak olvasóterem működött benne, hanem itt tartották a bálokat is, és színpaddal is rendelkezett. A színjátszás igen kedvelt volt a faluban több mint fél évszázadon keresztül. A két háború között a legjelentősebb rendezők Zsilli Dániel tanító, Berta Imréné, a lelkész felesége és Fischer János borbélymester, a világháború után pedig Pasza Rozália volt. A 40-es és 50-es évek fordulóján alakult meg a kultúregyesület, amely a csúzaiak körében akkor legnépszerűbb és legolvasottabb írónk, Jókai Mór nevét vette föl. Pasza Rozália, lelkes amatőrként, néptáncokat is tanított a gyerekeknek és az ifjúságnak. A kóruséneklésnek három korszaka volt Csúzán: az első világháború előtt Tarr Géza tanító, a két háború között Zsilli Dániel, 1983-tól pedig Veres Mária vezetett énekkart. Ez a kórus összeolvadt a vörösmartival, majd a rétfalusi énekkarral, és a Horvátországi Magyarok Szövetségének központi kórusaként szerepelt 1991-ig.

A Jókai Mór Kultúregyesület mindig törődött és együttműködött a könyvtárral is. Könyvkiállításokat és író-olvasó találkozókat szervezett, s az olvasóegylet alapításának centenáriumát kétnapos rendezvénysorozattal ünnepelte meg. Ma a művelődési egyesületnek három szakosztálya működik rendszeresen: a Hajnalcsillag gyermektánccsoport, a Pódium irodalmi színpad és a Szivárvány rajzszakkör.

A Hajnalcsillag igen népszerű a gyerekek körében, a létszám 25 és 35 között ingadozik. Ők képezik a Csárdás utánpótlását. A csoport vezetője és koreográfusa O. Kettős Zsuzsanna.

A Pódium irodalmi színpad nemzeti és egyéb ünnepeink alkalmával rendezett műsorokban különböző zenés, irodalmi-történelmi összeállításokkal szerepel. Ezeket a műsorokat a Pódium vezetője, Dékány Zsuzsanna szerkeszti. A Szivárvány rajzszakkör tagjai Vojnović Korina vezetésével ismerkedhetnek a legkülönbözőbb technikákkal, s az alkotások tematikája is igen változatos. Részt vesznek különböző kiállítások megrendezésében, amelyeken egyrészt a szakkör munkái tekinthetők meg, másrészt a falu és a környék amatőr képzőművészei mutatkoznak be.

A Csárdás Művelődési Egyesület 1999. május 26-án a csúzai fiatalok kezdeményezésére alakult meg. A tervek szerint az Egyesület a csúzai és a környékbeli fiatalokat gyűjtené össze, és megszervezné a magyar néptáncok tanulását, gyakorlását. Szeretné ápolni a helyi hagyományokat, a magyar lakosság szokásait. A néptánccsoport fellépéseivel gazdagabbá teszi a helyi kulturális életet. Az egyesület elnökévé Fica Jánost választották. A tánccsoport vezetésére O. Kettős Zsuzsanna ének és zene tanárnőt kérték fel, aki azóta is eredményesen vezeti az Egyesületet. A koreográfus Kiss Gábor. Az Egyesületben 40 fiatal táncol. A táncosok csúzai, laskói, vörösmarti fiatalok.

Az Egyesület rövid idő alatt szép eredményeket ért el. Több helyen is felléptek, a legjelentősebb fellépéseik Zágrábban, Budapesten, Splitben, Pécsett, Sellyén, Komlón, Mohácson, Pellérden és Eszéken voltak. Fellépéseik alkalmával mindig nagy sikert arattak. Az Egyesület több alkalommal vendégül látott néhány kiváló tánccsoportot (Hargita Nemzeti Székely Népi Együttes – Csíkszereda, Népi Tánccsoport – Sátoraljaújhely). A Csárdás 2000-ben megszervezte a horvátországi magyar néptánccsoportok nagy sikerű találkozóját.

A népi hagyományokat is eredményesen ápolja. Évenként megrendezésre kerül Csúzán az „aratóbál" és a lovas felvonulással egybekötött „szüreti bál”.

Az Egyesület a Horvátországi Magyarok Demokratikus Közösségének a védnöksége alatt működik. Az Egyesület távlati céljai közé tartozik a tagság bővítése, minél több fiatal bevonása a táncok tanulásába, valamint eredményes fellépések és együttműködés több magyar tánccsoporttal.

A falu művelődési életében a kulturális tevékenység mellett fontos szerepet tölt be az oktató-nevelő munka is. Az általános iskola alsó négy tagozatába 20 tanuló jár, s az oktatást 2 tanító végzi. Az általános iskola felső osztályait a tanulók a Vörösmarti Általános Iskolában végzik.

Társadalmi szervezetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A nőszervezet 1945-ben alakult meg, azóta szinte folyamatosan működik. Rendszeres anyagi támogatást soha senkitől nem kapott, de az asszonyok szorgalma és leleményessége a falu legerősebb szervezettévé tette.

A nőszervezett mindig nagyon sikeres bálokat rendezett, jó zenével és kiszolgálással, s ott nemcsak a csúzaiak, hanem a környékbeli fiatalok is szívesen szórakoztak. A bálok jövedelméből többek között edényeket vásárolt, s ezeket kölcsönözte lakodalmakra és egyéb rendezvényekre. A kölcsönzési díj aztán újabb bevételt jelentett a szervezetnek. Közvetlenül az 1991-es háború előtt több mint 350 személy kiszolgálására elegendő edénye volt, amiből a háború után alig maradt valami.

Az asszonyok minden héten összejöttek. A téli hónapokban csütörtökönként kézimunka-délutánokat tartottak, nyáron pedig vasárnap délután gyűltek össze egy kis fagylaltra, tereferére.

De ez a szervezet nemcsak a nőkkel foglalkozott, hanem részt vállalt az egész falu gondjainak megoldásában. Részt vett a faluszépítési akciókban, díszfákat vásárolt és ültetett az utcákon és a kultúrotthon körül, zászlórudakat állított föl, s a ház belsejét is igyekezett otthonosabbá és funkcionálisabbá tenni. Az asszonyok háttér függönyöket vettek és varrtak a színpadra, elválasztó függönyöket az öltözőbe, tükröket szereltek föl a nagyteremben, az öltözőben és a mosdóban.

A nőszervezet az óvodát és az iskolát is támogatta. Rendszeresen hozzájárult a gyerekeknek vásárolt újévi csomagok költségeihez, s az óvodának TV-készüléket ajándékozott.

A temetések körüli gondok enyhítésére ravatalt és halottas kocsit készíttetett hozzávaló fekete bársony terítőkkel. 1980-ban egyedülálló akciót bonyolított le, a csúzai nők rákszűrését, s a szűrővizsgálat költségének a felét is vállalta. 90 asszony és lány vett részt ezen a vizsgálaton, s akinek szüksége volt rá, gyógykezelést és gyógyszereket kapott.

De amire a csúzai asszonyok a legbüszkébbek voltak, s amiért a legtöbben irigyelték őket, az a sok-sok felejthetetlen kirándulás volt. Látták Jugoszlávia olyan történelmi és kulturális emlékeit, mint Kragujevac vagy Dubrovnik, és a természet olyan gyöngyszemeit mint a Plitvicei-tavak vagy az Al-Duna. Bejárták az anyaország tájait, városait, megismerkedtek a történelem és a kultúra emlékeivel Budapesten, Egerben, Debrecenben, Szegeden, a Balatonon, de szerveztek kirándulást Erdélybe, és Bécsbe is.

A háború után 1999-ben a szervezet egyesületként alakult újjá. A megváltozott körülmények között némileg a tevékenysége is megváltozott. Azonban továbbra is nagy figyelmet szentel kirándulások szervezésére, és rendez kiállításokat, bálokat is.

Az Önkéntes Tűzoltó Testület 1897-ben alakult meg, kezdetben 24 taggal, és a parancsnok Tar Géza lett. Ettől kezdve a tűzoltóság folyamatosan működött, és mindig jelentős társadalmi szerepe volt a falu életében. Különösen Szűcs Ferenc vezetése alatt számos versenyen vettek részt és sokszor a legjobbak között voltak.

A falu a Hercegszőllősi községhez (járáshoz) tartozik, a község elöljárósága a Helyi Választmány, amely 5 tagból tevődik össze, és ennek egyik tagját választják meg elnöknek. A község polgármestere Kollár Lajos.

A Horvátországi Magyarok Demokratikus Közösségének (HMDK) is működik alapszervezete Csúzán.

A Magyar Kisebbségi Önkormányzatok megválasztására 2003-ban került sor. A Magyar Kisebbségi Önkormányzat számára Csúzán biztosítanak egy irodahelyiséget.

Lakosság[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A falu lakosainak száma a 2001. évi népszámláláskor 696 fő. A legtöbben 1910-ben lakták, az akkori népszámlálási adatok szerint 1262-en.

2001-ben a falu lakosságának összetétele a következő volt: magyarok 84,1%, horvátok 10,3%, szerbek 1,3%, németek 2,3% és egyéb nemzetiségűek 1,2%. A református templom kb. 200 éves. Katolikus temploma 2007-ben épült, a falu szülöttének, Josip Šimićnek (Simits József) támogatásával.

Kultúra[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A településen több szervezet is működik, a melyek a következők: ÖTT (vagy DVD) (Önkéntes tűzoltó testület), Hajnalcsillag tánccsoport, az Ács Gedeon ifjúsági szervezet, Pódium irodalmi és művelődési csoport, Szivárvány rajz csoport, a Nőegylet és természetesen a csúzai Csárdás tánc csoport.

A helyi szervezetek a népi hagyományokat is eredményesen ápolják. Évenként megrendezésre kerül Csúzán az „Aratóbál” és a lovas felvonulással egybekötött „Szüreti és bor napok” ami évről évre egyre sikeresebbre sikeredik.

A faluban működik egy óvoda és egy 4 osztályos általános iskola, a nagyobb gyerekek a szomszéd faluba, Vörösmartra járnak iskolába.

Hitélet[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A községben református és katolikus vallású emberek élnek együtt.

Testvértelepülés[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Horvát Statisztikai Hivatal. (Hozzáférés: 2012. november 28.)

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]