Gyűrűfű
Gyűrűfű 1974 óta Ibafához tartozó település Baranya megyében. Elnéptelenedett, majd üdülő- és ökofaluként éledt újjá.
Tartalomjegyzék |
Neve[szerkesztés]
Két különböző elmélet létezik a név magyarázatára. Az egyik szerint a Gyűrűfű névben a fű utótag jelentése a „fő” (valaminek a teteje, feje). Eszerint római korban épült, gyűrű alakú földsánc feje lehetett. A másik magyarázat szerint a környéken gyakori veresgyűrű som és sok forrásra utaló „fő” vagy „fű” összetételéből alakulhatott ki.
Története[szerkesztés]
1970-ig[szerkesztés]
A Magyar Nemzeti Múzeumban őrzött csiszolt kőbaltatöredék és egy gyapjas mamut 2007-ben kiásott őrlőfoga bizonyítja, hogy Gyűrűfűn és/vagy környékén már a jégkorszakban lakhattak. A honfoglalás előtt egy római sáncrendszer része volt.
A környéken két földvár is található: egy illír és egy Árpád-kori.
A településről a Vatikáni Könyvtárban találták az első írásos emléket, ami 1332-ben kelt. A pápai tizedlajstromban szereplő syrofeni (gyűrűfűi) Jakab pap 10 báni dénárt fizetett. Ekkor a település a szomszédos Ibafánál is nagyobb volt. A Hunyadiak korában is ismert falut egy 1564-es összeírás is említi. Az török 1571-es adólajstromai Gyűrűfalva néven említik; ekkor a szigetvári szandzsákhoz tartozott. A 18. század végén zömmel magyarok, németek és horvátok lakták. 1782-ben népessége 112 felnőtt és 52 gyermek volt. 1830-tól a településnek saját iskolája működött. 1907-ben 305 lakosa volt.
Népessége az 1900. évi népszámláláskor érte el csúcsát 305 fővel, ettől kezdve ütemesen zsugorodott, 1941-ben és 1949-ben egyaránt 253 főt számláltak itt. A folyamatot a helyi gazdaság kizárólagosan mezőgazdasági jellege és a mezőgazdaság munkaerőigényének csökkenése, továbbá a kedvezőtlen közlekedési helyzet határozta meg, az 1950-es évektől ehhez járult a mezőgazdaság eltartóképességét tovább csökkentető tsz-esítés és az ország erőltetett urbanizációja, ami fokozta a városokba költözést. 1960-ra a népesség 193 főre csökkent és erősen elöregedett, végül a 60-as években a községet elhagyta az összes közintézmény, mivel fenntartásuk a modernizálódó körülmények között a népesség száma és szerkezete miatt ellehetetlenült. Az iskolát felszámolták, a faluban maradt gyerekeknek 6 km-re kellett iskolába járniuk. Bekötőutat nem építettek, a településre Bükkösd felől „egy löszös partoldalba vágott keskeny szekérút”[1] vezetett.
Az 1970-es népszámlálás már csak 37 lakost vett számba, de valószínűleg már közülük sem mindenki lakott itt ténylegesen. Végül az utolsó család 1970. november 25-én hagyta el a falut. Ezzel a település megszűnt, a hátrahagyott épületeket bedöntötték. Moldova szerint Gyűrűfű „a régi paraszti életforma pusztulásának jelképe” lett.[1]
Az 1990-es évektől[szerkesztés]
1991-ben Borsos Béla és Kilián Imre az egykori településen magyarország első ökofaluját hozták létre. Ennek lényege a környezeti elemek közé a lehető legzökkenőmentesebben illeszthető permakultúrás települési modell.[2]
Az ökofalu kialakításához sok mérést végeztek: földtan, talaj, hidrogeológia, permakultúra, agroökológiai potenciál, erdészet, vízgazdálkodás, energetikai infrastruktúra, és egyéb tanulmányok.[3] A Gyűrűfű Alapítvány a völgy 1100 hektáros vízgyűjtő területéből 160 hektárt vásárolt meg. Először a közösségi házat építették fel az Európai Unió pénzügyi támogatásával, önkéntes munkával. A kezdeti időkben ez egyszerre iroda, ideiglenes lakhely és iskola is volt. Az első család 1996-ban költözött Gyűrűfűre, majd 1999-re néhány újabb ház is elkészült, 2001-ben már 26 lakosa volt, 2012-ben pedig 10 házban, több, mint harminc ember él itt.
Az itt élők megpróbálnak a természettel harmóniában, a tervezett permakultúrás elvek szerint élni. Ez több-kevesebb sikerrel működik is. Kevesen járnak el dolgozni, inkább megpróbálják otthon megteremteni a szükséges javakat: legfőbben az élelmiszert (zöldség-gyümölcs, tej, tojás, húsok), de van, aki falusi turizmusból él, mások kecskesajtot, szappant, mézet vagy textilműveket készítenek.
A Gyűrűfű Alapítvány tulajdonában lévő földeken lehet építkezni és bérelve azokat gazdálkodni is. A Gyűrűfű Egyesület falugondnoki szolgálatot tart fenn, illetve az ökológiai oktatás a legfőbb feladata. Minden évben, az őszi Napéjegyenlőség idején, szeptemberben tartják mértéktartó vigadalmukat, öko-falunapjukat, ahol az érdeklődők megismerhetik a falut, kipróbálhatnak néhány helyi tevékenységet (kecskesajt készítés, lovaglás, íjászat), helyi és kistérségi kézműves termékeket vásárolhatnak, öko-filmeket nézhetnek meg és ökológiával foglalkozó előadókat hallgathatnak meg.
Látnivalók[szerkesztés]
- Árpád-kori földvár
- Istenkúti forrás
- Vörös homokkő kibúvás
- Szent László tanösvény
- Szelídenergia-ösvény
- Ibafa – Pipamúzeum
Források[szerkesztés]
- Magyarország helységnévtára, 1944, 1951, 1962, 1973, KSH
- Népszámlálás, 1930, KSH
Hivatkozások[szerkesztés]
- Moldova György: A szent tehén – Riport a textiliparról, Budapest: Magvető, 1980, 371–378. o.
