Valpó
| Valpó (Valpovo) | |||
 |
|||
| A valpói Prandau-Normann kastély | |||
|
|||
| Közigazgatás | |||
| Ország |  Horvátország |
||
| Megye | Eszék-Baranya | ||
| Rang | város | ||
| Polgármester | Leon Žulj | ||
| Irányítószám | 31550 | ||
| Körzethívószám | (+385) 031 | ||
| Testvértelepülései | Komló | ||
| Népesség | |||
| Teljes népesség | 12 327 fő (2001) +/- | ||
| Földrajzi adatok | |||
| Tszf. magasság | 91 m | ||
| Terület | 143 km² | ||
| Időzóna | CET, UTC+1 | ||
| Elhelyezkedése | |||
 Valpó
Pozíció Horvátország térképén
|
|||
| é. sz. 45° 40′, k. h. 18° 25′ | |||
| Valpó weboldala | |||
Valpó (horvátul Valpovo, németül Walpowo vagy Walpach) kisváros Horvátországban, Eszék-Baranya megyében.
Tartalomjegyzék |
Fekvése [szerkesztés]
A magyar határtól 30 km-re Eszék felé, a Dráva jobb partja mentén húzódó síkságon fekszik.
Nevének eredete [szerkesztés]
Nevét az ófelnémet Walpoto (= uradalmi intéző) személynévből kapta.
Története [szerkesztés]
Az ókorban a rómaiak Jovalium nevű települése állt a helyén.
A középkori települést a 14. században említik először, akkor Sandin Solyag birtoka volt. Ennek halála után 1427-ben Luxemburgi Zsigmond Valpót Maróti Jánosnak, későbbi macsói bánnak adta. A várat Maróti János kezdte építeni 1397 után és 1431-ben bekövetkezett haláláig az építést nagyrészt be is fejezte. A várat először 1438-ban említik. Fia László építette a várhoz a Szent László király tiszteletére szentelt kápolnát, amely a család temetkezési helye lett. A vár később is a Marótiaké maradt, egészen 1476-ig Maróti Mátyás macsói bán haláláig, akivel kihalt a dinasztia. A várat övező település Albert királytól kiváltságokat és vásártartási jogot kapott. Hunyadi Mátyás a valpói várkastélyt és birtokot unokatestvéreinek Geréb Mátyásnak és Péternek adományozta.
1543-ban elfoglalta a török (lásd: Valpó ostroma). 1599-ben Pálffy Miklós foglalta vissza, de később újra török kézre került és csak a nagyharsányi csata után 1687-ben került vissza végleg Magyarországhoz. Ezután az udvari kamara birtoka, majd 1721-ben VI. Károly császár Prandau Péternek adományozta. Ebben az időben épült fel a település plébániatemploma is. 1801 végén a kastélyban tűz ütött ki, mely után Prandau József az épületet barokk stílusban építtette át és kibővítette. Ekkor kapta fényűző berendezését is. 1809-ben Valpót vásártartási joggal rendelkező várossá nyilvánították.
A 19. század végére a település egyre inkább városi külsőt nyert. 1884-ben a város mellett fűrésztelep épült. 1910-ben 5739 lakosából 3604 horvát, 933 német, 770 magyar, 188 szerb volt. A trianoni békeszerződésig verőce vármegye Eszéki járásához tartozott. Az első világháborúban a vadászkastélyt előbb kirabolták, majd lerombolták, a második világháború után pedig mintegy 1000 német lakost hurcoltak munkatáborba. A település a délszláv háborúban is súlyos harcok színhelye volt. Ma mintegy 9000 lakosa van.
Látnivalók [szerkesztés]
- Határában állnak Valpó (Leszkovec) várának romjai.
- Ősi kastélya ma is áll.
- Római katolikus temploma 1700-ban épült.
- Közelében található az európai hírű bizovaci gyógyfürdő.
- A népi hagyományokat 200 fős folklór együttese ápolja.
Testvérvárosok [szerkesztés]
Híres emberek [szerkesztés]
- Itt született 1750. április 12-én Katancsich Péter történész.
- Itt vette feleségül Pallavicini Ede őrgróf 1873. szeptember 28-án székhelyi Majláth Etelkát.
Külső hivatkozások [szerkesztés]
- Györkös Attila: Valpó várának története a hódoltság előtti és alatti korszakban
- Vilko Čuržik: Háromszáz éve szabadult fel Valpó és környéke a török uralom alól – Várak.hu
