Valpó

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Valpó (Valpovo)
Schloss Valpovo.JPG
A valpói Prandau-Normann kastély
Valpó címere
Valpó címere
Közigazgatás
Ország  Horvátország
Megye Eszék-Baranya
Jogállás város
Polgármester Leon Žulj
Irányítószám 31550
Körzethívószám (+385) 031
Testvérvárosok
Népesség
Teljes népesség 12 327 fő (2001) +/-
Földrajzi adatok
Tszf. magasság 91 m
Terület 143 km²
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Valpó (Horvátország)
Valpó
Valpó
Pozíció Horvátország térképén
é. sz. 45° 40′, k. h. 18° 25′Koordináták: é. sz. 45° 40′, k. h. 18° 25′
A Valpó weboldala

Valpó (horvátul Valpovo, németül Walpowo vagy Walpach) kisváros Horvátországban, Eszék-Baranya megyében.

Fekvése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A magyar határtól 30 km-re Eszék felé, a Dráva jobb partja mentén húzódó síkságon fekszik.

Nevének eredete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Nevét az ófelnémet Walpoto (= uradalmi intéző) személynévből kapta.

Története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Malta híd Karasica folyón

Az ókorban a rómaiak Jovalium nevű települése állt a helyén.

A középkori települést a 14. században említik először, akkor Sandin Solyag birtoka volt. Ennek halála után 1427-ben Luxemburgi Zsigmond Valpót Maróti Jánosnak, későbbi macsói bánnak adta. A várat Maróti János kezdte építeni 1397 után és 1431-ben bekövetkezett haláláig az építést nagyrészt be is fejezte. A várat először 1438-ban említik. Fia László építette a várhoz a Szent László király tiszteletére szentelt kápolnát, amely a család temetkezési helye lett. A vár később is a Marótiaké maradt, egészen 1476-ig Maróti Mátyás macsói bán haláláig, akivel kihalt a dinasztia. A várat övező település Albert királytól kiváltságokat és vásártartási jogot kapott. Hunyadi Mátyás a valpói várkastélyt és birtokot unokatestvéreinek Geréb Mátyásnak és Péternek adományozta.

1543-ban elfoglalta a török (lásd: Valpó ostroma). 1599-ben Pálffy Miklós foglalta vissza, de később újra török kézre került és csak a nagyharsányi csata után 1687-ben került vissza végleg Magyarországhoz. Ezután az udvari kamara birtoka, majd 1721-ben VI. Károly császár Prandau Péternek adományozta. Ebben az időben épült fel a település plébániatemploma is. 1801 végén a kastélyban tűz ütött ki, mely után Prandau József az épületet barokk stílusban építtette át és kibővítette. Ekkor kapta fényűző berendezését is. 1809-ben Valpót vásártartási joggal rendelkező várossá nyilvánították.

A 19. század végére a település egyre inkább városi külsőt nyert. 1884-ben a város mellett fűrésztelep épült. 1910-ben 5739 lakosából 3604 horvát, 933 német, 770 magyar, 188 szerb volt. A trianoni békeszerződésig verőce vármegye Eszéki járásához tartozott. Az első világháborúban a vadászkastélyt előbb kirabolták, majd lerombolták, a második világháború után pedig mintegy 1000 német lakost hurcoltak munkatáborba. A település a délszláv háborúban is súlyos harcok színhelye volt. Ma mintegy 9000 lakosa van.

Látnivalók[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Határában állnak Valpó (Leszkovec) várának romjai.
  • Ősi kastélya ma is áll.
  • Római katolikus temploma 1700-ban épült.
  • Közelében található az európai hírű bizovaci gyógyfürdő.
  • A népi hagyományokat 200 fős folklór együttese ápolja.

Testvérvárosok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Híres emberek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Valpó témájú médiaállományokat.