Horvátországi háború

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Horvátországi háború
Délszláv háború
Croatia minefields.png
A szerbek által megszállt horvátországi területek, ahol létrejött a Szerb Krajinai Köztársaság
Dátum 1991. augusztus 26.1995. december 14.
Helyszín Horvátország, Bosznia-Hercegovina, Szerbia
Eredmény Horvát győzelem
Casus belli A jugoszláv tagköztársaságok sorra mondják ki függetlenségüket, melyet Szerbia és Montenegró meg akar akadályozni
Harcoló felek
Kis-Jugoszlávia:
Flag of SFR Yugoslavia.svg Jugoszlávia
Flag of SR Montenegro.svg Montenegró
Flag of the Republic of Serbian Krajina2.png Szerb Krajinai Köztársaság
Flag of Republika Srpska.svg Boszniai Szerb Köztársaság
Chetniks Flag.svg Csetnikek
Flag of Croatia.svg Horvátország
Flag of the Croatian Republic of Herzeg-Bosnia.svg Herceg-Boszniai Horvát Köztársaság
Flag of Bosnia and Herzegovina (1992-1998).svg Bosznia-Hercegovina
Crossed circle.svg Osztrák és német neonáci önkéntesek
Parancsnokok
Flag of FR Yugoslavia.svg Slobodan Milošević szerb elnök
Flag of Serbian Krajina (1991).svg Milan Babić első krajinai elnök
Flag of Serbian Krajina (1991).svg Milan Martić második krajinai elnök
Flag of Serbian Krajina (1991).svg Mile Mrkšić a krajinai szerb erők parancsnoka
Flag of Republika Srpska.svg Ratko Mladić bosznia szerb erők ezredese
horvát Franjo Tuđman horvát elnök
horvát Antun Tus főparancsnok
horvát Janko Bobetko főparancsnok
horvát Ante Gotovina
Flag of Bosnia and Herzegovina (1992-1998).svg Afit Dudaković az 5. boszniai hadtest parancsnoka

A horvátországi háború Horvátország függetlenségéért vívott háborúja Jugoszlávia ellen 1991-95 között.

A háború előzményei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Balkán nemzetiségi térképe évszázadok óta meglehetősen színes képet mutatott. 1945-ben Josip Broz Tito került Jugoszlávia elnöki székébe. A korábban partizánvezérként és „háborúügyi” miniszterként elhíresült Tito marsall hatalomra kerülésekor hat állam föderációjává kovácsolta össze a balkáni térséget. A Szerbia, Horvátország, Szlovénia, Bosznia-Hercegovina, Macedónia és Montenegró társulásából alkotott Jugoszlávia 1980-ig komolyabb probléma nélkül működött. 1980. május 4-én, 35 év elnöklés után, meghalt Josip Broz Tito. Tito halálát követően szinte azonnal repedések mutatkoztak az addig többé-kevésbé egységes délszláv egységen. Az egyre erősödő nacionalizmus az 1990-es években lángolt fel. Ez a folyamat Szlobodan Milosevics szerb, Franjo Tudjman horvát és Alija Izetbegovics bosnyák politikusoknak tulajdonítható. Heves politikai harc kezdődött, melyben Milosevics a szerb befolyást akarta erősíteni Jugoszláviában; Tudjman a horvát tagköztársaságot önállósítani és kiterjeszteni akarta, hogy egy horvát dominációjú országot hozzon létre; Izetbegovics célja a független Bosznia-Hercegovina, melyet a muszlimok uralnak. Céljaik elérésében még jobban fellobbantották a nemzetek közötti ellentéteket, hiszen mindegyik a saját népe több száz éves múltjára és régi dicsőségére hivatkozott.[1] A korábbi kommunista és internacionalista ideológiát a durva nacionalizmus és sovinizmus váltotta fel.[2]

A hatalmi harcok győztese a szerb kommunista-nacionalista politikus, Szlobodan Milosevics lett, ezért Szlovénia és Horvátország (később Bosznia-Hercegovina és Macedónia is) kiváltak Jugoszláviából.

Szlovénia volt a legfejlettebb tagállam és a Jugoszláviában maradás csak gazdaságilag gyengítette volna, ugyanis a közös pénzt leginkább a szegényebb területek (Macedónia és Koszovó) fejlesztésére fordították. 1991-ben háború kezdődött Szlovéniában, amely viszont nem tartott tovább tíz napnál, mivel az országban csekély volt a szerb lakosság, s az ott harcoló jugoszláv csapatokat visszairányították.

Bár Tudjman és Milosevics előzőleg megállapodtak Bosznia felosztásáról,[3] Horvátország kiválásával mégis ütköztek érdekeik – jelentős szerb lakosság került a csonka-Jugoszlávián kívülre, ráadásul a horvátországi szerb lakosokat tömegesen elbocsátották munkahelyükről származásuk miatt – így ott is háború kezdődött.

A háború első összecsapása a Vukovárhoz közeli Borovo Naselje-i rajtaütés volt 1991 májusában.[4]

Főbb hadmozdulatok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Szlavónia (Észak-Horvátország)[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1991-ben és 1992-ben a szerb katonák, a Jugoszláv Néphadsereg (JNA) asszisztálása mellett megkezdték a Nyugat-Szlavóniai horvát és magyar falvak felégetését.

Vukovár víztornya, amit a szerb katonák lőttek szét 1991-ben

Vukovárt 1991. augusztus 26-án fogták körbe a szerb csapatok, Mladen Bratics és Zsivota Panics szerb háborús bűnösök vezetésével, a horvát védők november 18-ig védték a várost. A harcokban 2000 horvát katona és civil halt meg, 22 000 ember elmenekült és 800 tűnt el, de a horvát hadsereg időt nyert az újjászervezésre. A 45 000 lelkes városban csaknem minden elpusztult. A Duna-parton hatalmas kereszt hirdeti a védők emlékét.

A szerb katonák a vukovári kórházból elhurcoltak 294 embert (főként sebesülteket), lemészárolták őket és tömegsírba temették, melyet 1996-ban tártak fel.

A Szerb Krajina (Közép-Horvátország)[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Szerb Krajina és a szerbek által elfoglalt területek Horvátországban

A horvátországi szerbek nem akartak a Tudjman-vezette Horvátországban élni, ezért a jugoszláv néphadsereg a csetnikekkel együtt elfoglalta az ország nyugati részét, ahol kikiáltották a Krajinai Szerb Köztársaságot, mint egy külön államot Horvátországon belül – vezetője a szerb háborús bűnös, Milan Babić. A Szerb Krajina lakossága javarészt szerb volt, de jelentős arányban éltek ott horvátok. Azonban a horvátok nem akarták elveszíteni ezt a területet, amelyet a nagyhatalmak nemzetközileg a független Horvátországnak tulajdonítottak.

1995-ben a horvát hadseregnek sikerül visszafoglalnia az ország nyugati felét és rövidesen Boszniában is véget értek a harcok.

AZ 1995-ös horvát hadjárat, az ún. Vihar hadművelet során a horvát nacionalista miniszterelnök Franjo Tudjman és Ante Gotovina tábornok katonái több szerb falut felgyújtottak. (Gotovina ellen később a volt Jugoszlávia területén elkövetett háborús bűncselekmények megbüntetésére létrejött hágai Nemzetközi Törvényszéken eljárás indult, Tudjman halála megakadályozta bírósági perét.) A hadjárat augusztus 4-7 tartott. Ezalatt a horvát katonák körülbelül 2000 szerb civilt mészároltak le[5] és temettek tömegsírokba, melyek nagy részét csak az utóbbi években tárták fel.

A mészárlás elől menekülő szerb emigránsok száma meghatározatlan. A horvátok szerint 90.000, az ENSZ szerint 150 000, a BBC szerint 200.000[6][7], a szerbek szerint pedig 200 000-250 000 szerb civilnek kellett elmenekülnie. Mára hivatalos horvát és szerb források bebizonyították, hogy a horvát katonák több ezer menekülő szerb civilt öltek meg félreeső helyeken, ahonnan kisebb (pár száz fős) csoportok haladtak a szerb határ felé. A bűnösök felkutatása videofelvételek alapján és jelentések segítségével folyamatban van.

Dalmácia (Dél-Horvátország)[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Magyarok a horvátországi háborúban[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A horvátországi háború a vajdasági és a szlavóniai magyarságot súlyosan érintette. Jelentős részük külföldre, főleg Magyarországra menekült. (Például, Szentlászlóról először a nők és gyerekek, majd a férfiak is Magyarországra menekültek.) Az otthonmaradó fiatal férfiak jelentős részét a horvátok és a szerbek egyaránt erőszakkal sorozták be. Viszont akadtak, akik önkéntesen vállalták a háborút.[forrás?]

A háború lezárása és következményei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A délszláv háború embertelenségének egyik legszörnyűbb terméke – a tömegsír

A horvátországi háborút a Vihar hadművelet zárta le.

A lenti statisztikai adatokban előfordulhatnak eltérések és ellentmondások a háború alatti és utáni irathamisítások miatt. Továbbá még számos tömegsír maradt feltáratlan.

Demográfiai arányeltolódás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A háború alatt igen nagy demográfiai változásokon ment végig az ország, amit az 1991-es és a 2001-es népszámlálás mutatnak meg.[8]

Emberveszteségek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A vukovári népirtás áldozatainak temetője Európa legnagyobb tömegsírja a II. világháború óta

Horvát veszteségek horvát jegyzékből:

  • 10 668 halott[9]
  • 37 180 sebesült[3]
  • 2 915 eltűnt[4][5]

Horvát veszteségek nemzetközi jegyzék alapján:

  • 196 000 menekült[6]

Szerb veszteségek szerb jegyzék alapján:

  • körülbelül 5.000 halott
  •  ??? sebesült
  • 447 316 menekült[7]

Szerb veszteségek nemzetközi jegyzék alapján:

[8][9]

Menekültek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

"Belső" emigránsok:[10]

  • 23 ezer horvát Bosznia-Hercegovinából Horvátországba
  • 296 ezer szerb Horvátországból Szerbiába
  • 40 ezer bosnyák Horvátországból Bosznia-Hercegovinába

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Lásd a Josip Broz Tito szócikket.
  2. História 2001/09-10. - L. R. Johnson: Forradalom után
  3. TRIBINA BOŠNJAKA PRENESENO SA WWW.HEJ.HR – 2003. október 23.
  4. Elfogták a jugoszláviai háborúk első csatájának résztvevőitIndex, 2010. november 12.
  5. Politika AD - Ilustrovana politika
  6. "Evicted Serbs remember Storm", Matt Prodger, BBC News
  7. "Croatia marks Storm anniversary", BBC News, 5 August 2005.
  8. Statističke informacije Državnog zavoda za statistiku, 2004.
  9. [1][2]
  10. Középiskolai Történelmi Atlasz – Cartographia Budapest 93. oldal

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Ablak a Világra Atlasz
  • Weiszhár Attila – Weiszhár Balázs: Háború lexikona (Atheneaum Kiadó, 2004)

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]