Ribnjak (Nekcse)
| Ribnjak | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Horvátország |
| Megye | Eszék-Baranya |
| Község | Nekcse |
| Jogállás | falu |
| Irányítószám | 31225 |
| Körzethívószám | +385 031 |
| Népesség | |
| Teljes népesség | 45 fő (2021. aug. 31.)[1] |
| Földrajzi adatok | |
| Tszf. magasság | 94 m |
| Terület | 0,61 km² |
| Időzóna | CET, UTC+1 |
| Elhelyezkedése | |
 | |
 é. sz. 45° 34′ 15″, k. h. 18° 08′ 36″Koordináták: é. sz. 45° 34′ 15″, k. h. 18° 08′ 36″ | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Ribnjak falu Horvátországban, Eszék-Baranya megyében. Közigazgatásilag Nekcséhez tartozik.
Fekvése[szerkesztés]
Eszéktől légvonalban 41, közúton 47 km-re nyugatra, Diakovártól légvonalban 34 közúton 41 km-re északnyugatra, községközpontjától légvonalban 7, közúton 9 km-re északkeletre, Szlavónia középső részén, a Szlavóniai-síkságon, a Nekcséről Eszékre menő úttól és az Eszékről Verőcére menő vasútvonaltól északra, a Jelisavacot Klokočevcivel összekötő út mentén fekszik. Határának jelentős részét a Ribnjak-Breznica halastórendszer foglalja el.
Története[szerkesztés]
A települést 1900-ban alapították, amikor a térség birtokosa Pejácsevich gróf halnevelés céljára az első halastavat létesítette a határában. Kezdetben a halastavaknál dolgozó munkások szálláshelye volt. A kialakított tórendszer teljes területe 1400 hektár volt. A településnek 1900-ban 39, 1910-ben 153 lakosa volt. Verőce vármegye Nekcsei járásához tartozott. Az 1910-es népszámlálás adatai szerint lakosságának 50%-a német, 20%-a horvát, 17%-a magyar, 8%-a szlovák, 5%-a szerb anyanyelvű volt. Az első világháború után 1918-ban az új szerb-horvát-szlovén állam, majd később (1929-ben) Jugoszlávia része lett. A német és magyar lakosságot a második világháború idején elűzték. Helyükre az ország más területeiről érkezett horvátok települtek. A legnagyobb tó Kravlje mellé az 1960-as években önálló település létesült. A leggyakoribb halfajta a ponty, a süllő és a harcsa volt. A halakat keskeny nyomtávú vasúttal hordták a breznicai vasútállomásra, ahol vonatra rakták őket. A vasúti szállítás azonban az 1990-es években megszűnt és azóta kamionokkal történik. A kisvasút ma turisztikai célokra és a halászok, vadászok szállítására szolgál. 1991-ben lakosságának 97%-a horvát nemzetiségű volt. 2011-ben 51 lakosa volt.
Lakossága[szerkesztés]
| Lakosság változása[2][3] | |||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| 1857 | 1869 | 1880 | 1890 | 1900 | 1910 | 1921 | 1931 | 1948 | 1953 | 1961 | 1971 | 1981 | 1991 | 2001 | 2011 |
| 0 | 0 | 0 | 0 | 39 | 153 | 66 | 205 | 204 | 186 | 168 | 80 | 65 | 68 | 60 | 51 |
(1981-től önálló településként.)
Nevezetességei[szerkesztés]
A faluban étterem működik, ahol a halkülönlegességek mellett ehhez kapcsolódó szolgáltatásokat is igénybe lehet venni.
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ Popis stanovništva, kućanstava i stanova 2021. – stanovništvo prema starosti i spolu po naseljima. Horvát Statisztikai Hivatal, 2022. szeptember 22.
- ↑ - Republika Hrvatska - Državni zavod za statistiku: Naselja i stanovništvo Republike Hrvatske 1857.-2001.
- ↑ https://www.dzs.hr/Eng/censuses/census2011/results/htm/e01_01_01/E01_01_01.html
Források[szerkesztés]
- Nekcse város honlapja (horvátul)
- Nekcse turisztikai irodájának honlapja (horvátul)
További információk[szerkesztés]
- A megye turisztikai irodájának honlapja Archiválva 2019. december 28-i dátummal a Wayback Machine-ben (horvátul)
- Nasice.com – Nekcse város információs portálja (horvátul)
