Vietnam

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Vietnami Szocialista Köztársaság
Cộng hòa Xã hội chủ nghĩa Việt Nam
Vietnam zászlaja
Vietnam zászlaja
Vietnam címere
Vietnam címere
Nemzeti mottó: Ðộc lập, tự do, hạnh phúc
(Függetlenség, szabadság, boldogság)
Nemzeti himnusz: Tiến Quân Ca
Location Vietnam ASEAN.svg

Fővárosa Hanoi
é. sz. 21° 02′, k. h. 105° 51′
Államforma kommunista pártállam
(szocialista köztársaság)
Vezetők
Elnök Trương Tấn Sang
Miniszterelnök Nguyễn Tấn Dũng
Hivatalos nyelv vietnami
Függetlenség Franciaországtól

Tagság ENSZ, IMF, ASEAN, Frankofónia, APEC, WTO
Népesség
Népszámlálás szerint ismeretlen +/-
Rangsorban 13
Becsült 89 708 900 fő (2013. július)
Rangsorban 13
Népsűrűség 253 fő/km²
GDP 2006
Összes 274,6 milliárd dollár (36)
Egy főre jutó 3255 dollár
HDI (2003) 0,704 (108) – közepes
Földrajzi adatok
Terület 331 689 km²
Rangsorban 65
Víz 1,3%
Időzóna ICT (Indochina Time) (UTC+7)
Egyéb adatok
Pénznem vietnami đồng (VND)
Nemzetközi gépkocsijel VN
Hívószám 84
Internet TLD .vn
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Vietnami Szocialista Köztársaság témájú médiaállományokat.

Vm-map.png

A Vietnami Szocialista Köztársaság (Cộng hòa Xã hội Chủ nghĩa Việt Nam) délkelet-ázsiai ország. Északról Kína, nyugatról Laosz és Kambodzsa, keletről pedig a Vietnami-öböl határolja.

Vietnam tagja az ENSZ-nek, a Frankofónia Nemzetközi Szervezetének, az ASEAN-nak, az APEC-nek és a WTO-nak.

Földrajz[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Domborzat[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Vietnam domborzati térképe

Az ország körülbelül 331 688 km²-en terül el, vagyis alig kisebb, mint Németország. Domborzatát 40-40%-ban dombok és hegyek alkotják. Sűrű erdői az ország 75%-át borítják.

Az északi országrészt döntően fennsíkok és a Vörös-folyó deltája, a középsőt hegységek, míg a délit part menti alföldek, a Dai Truong Son (központi hegyek) magasan fekvő sík vidékei, és a Mekong-delta jellemzik.

Vízrajz[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Sok a kisebb-nagyobb, bővizű folyó. A legjelentősebbek a Mekong és a Vörös-folyó. Deltáik az ország legsűrűbben lakott, legfejlettebb vidékei. A delták jelenleg is töltik fel a tengert, előrenyomulásuk egy év alatt is jelentős.

A Phú Quốc-sziget (Kambodzsában: Koh Tral) Vietnam legnagyobb szigete. Vietnam déli részén, Kambodzsához közel, a Thai-öbölben fekszik.

Éghajlat[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Éghajlata trópusi monszun. A levegő páratartalma az év során átlagosan 84%-os. Az éves csapadékmennyiség 1200 és 3000 mm között, a hőmérséklet pedig 5 °C és 37 °C között mozog. Két évszak létezik: a hideg, illetve a májustól októberig tartó forró és esős.

Élővilág, természetvédelem[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Vietnamban változatos az élővilág, beleértve a termesztett növényeket is.

Nemzeti parkjai[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A vietnami nemzeti parkok hivatalos honlapja sok nemzeti parkot sorol fel.

Természeti világörökségei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Két tájat nyilvánított természeti világörökséggé Vietnamban az UNESCO:

Története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Őskor[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A ma Vietnamként ismert terület a paleolitikum óta lakott. Régészek szerint mai vietnami civilizáció története a késői neolitikumban, a korai bronzkorban kezdődött, az i.e. 2000-től i. e. 1400-ig fennállt Phung-nguyen kultúrával. I.e. 1200 körül alakult ki az öntözéses rizstermesztésen alapuló, bronzeszközöket használó Dong Son kultúra Vörös-folyó síkságán. Nevezetesek az ekkor készült bronzdobok. A kultúra bronzfegyverei, szerszámai és dobjai azt mutatják, hogy a bronzmegmunkálás technológiáját helyben alakították ki, de azután érték délkelet-ázsiai hatások.

Ókor[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A következő évezredekben Vietnam többnyire kínai uralom alatt állt. Voltak korai függetlenségi mozgalmak. Ilyen volt a Trưng nővéreké is. De ezek csak átmeneti eredményt hoztak.

My Son templomainak romjai

Középkor[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Vạn Xuân állam a Ly dinasztia elődjeinek idején független volt 544-től 602-ig. A 10. század elején a Khúc család uralma idején Vietnam autonómiát ért el, de nem volt független.

Huế citadellája

938-ban Ngô Quyền vietnami nagyúr megverte a kínai csapatokat a Bạch Đằng folyónál és kivívta Vietnam függetlenségét 10 évszázados kínai uralom után. Đại Việt néven a Lý és a Trần dinasztiák idején az ország aranykora jött el. Virágzásának tetőpontjára a 15. században a Lê dinasztia uralkodása alatt jutott, különösen pedig Lê Thánh Tông (1460–1497) császár idején. A 11. és a 18. század között Vietnam délfelé terjeszkedett, a folyamat neve nam tiến. Közben átmenetileg meghódította Champa királyságot és a Khmer Birodalom egy részét.

Újkor[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Lê dinasztia uralmának vége felé lázadások hulláma öntötte el Vietnamot. Először a kínaiak által támogatott Mac dinasztia váltotta a Lê dinasztia hatalmát. A Mac dinasztia veresége után a Lê dinasztia császárai kerültek ismét trónra, de valóságos hatalom nélkül. A hatalom megoszlott: északon a Trịnh család, délen a Nguyễn család gyakorolta azt. Az ország négy évtizedre polgárháborúba süllyedt. Ebben az időben a Nguyễn család kiterjesztette Vietnamot dél felé a Mekong deltára, elfoglalta Champát a központi felföldön és khmer földeket a Mekong mentén. A polgárháború úgy ért véget, hogy Tây Sơn testvérek megverték mindkét felet és új dinasztiát alapítottak. Uralmuk azonban nem volt hosszú. A Nguyen urak maradékai Nguyen Anh vezetésével segítségül hívták a franciákat. Nguyen Anh egyesítette Vietnamot és megalapította a Nguyễn dinasztiát.

Franciák[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Vietnam függetlenségét fokozatosan ásta alá Franciaország sorozatos katonai hódításokkal 1859 és 1885 között. Végül az ország Francia-Indokína része lett. A francia igazgatás jelentős politikai és kulturális változásokat hozott a vietnami társadalomban. Nyugati jellegű modern oktatási rendszert alakítottak ki, és széles körben propagálták a kereszténységet a vietnami társadalomban. Ültetvényes gazdálkodást vezettek be, dohányt, indigót, teát és kávét exportáltak. Az önkormányzati és polgári jogi igényeket egyre durvábban utasították el a franciák. Nacionalista politikai mozgalmak szerveződtek, melynek vezetői függetlenséget kívántak. Közéjük tartozott mások mellett Ho Si Minh. A franciák a második világháborúig tudták fenntartani uralmukat gyarmatuk felett. A Csendes-óceánon dúló háború folyományaként a japánok 1941-ben megszállták Francia Indokínát. Francia Indokína ekkor Japán szövetségese, a náci Németország által megszállt Vichy Franciaország igazgatása alatt állt. Vietnam természeti kincseit a Japán Császárság katonai szükségleteinek szolgálatában aknázták ki.

1941-ben lett jelentős a Ho Si Minh vezetése alatt álló Viet Minh - egy kommunista és nacionalista felszabadítási mozgalom. Célja a Franciaországtól független Vietnam volt, és harcolt a japán megszállás ellen. 1945-ben Japán katonai vereséget szenvedett és megbukott vietnami bábkormánya. A Viet Minh megszállta Hanoit és ideiglenes kormányt hozott létre, amely kikiáltotta az ország függetlenségét szeptember 2-án. Ugyanabban az évben Franciaország csapatokat küldött a francia uralom helyreállítására. Háború tört ki a Viet Minh és a francia csapatok között, amely 1954. július 20-áig tartott.

A Viet Minh súlyos veszteségeket szenvedett. A kínai és szovjet támogatás ellenére állományának harmadát elvesztette az amerikaiak és a hozzájuk hű vietnamiak által támogatott franciákkal vívott harcban. Végül azonban stratégiai győzelmet arattak a Dien Bien Phu-i csatában. Ezt követően 1954-ben, a tűzszünet kihirdetése után Genfben tárgyalások kezdődtek. A francia gyarmati közigazgatást felszámolták, Francia Indokínát feloszlatták. Vietnamot kettéosztották. Az északi részen megalakult Ho Shi Minh Vietnami Demokratikus Köztársasága, délen pedig Bao Dai császár Vietnam Állama. A kettő között a 17. szélességi fok mentén demilitarizált övezetet hoztak létre. Az 1954-es egyezmény kifejezetten megtiltotta harmadik erő beavatkozását.

Amerikaiak[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Amerikai tanácsadói javaslatára Vietnam Állam miniszterelnöke, Ngo Dinh Diem eltávolította hatalomból Bao Dai császárt. Ennek eszköze egy meghamisított népszavazás volt, amelyet testvére, Ngo Dinh Nhu szervezett. Ezután a Vietnami Köztársaság elnöke Ngo Dinh Diem lett. A genfi egyezmények értelmében 1956-ban egész Vietnamban választást kellett volna tartani, de Diem elutasította megtartását, annak ellenére, hogy Észak ismételten felhívta a választások módjáról tartandó tárgyalásokra.

A kommunista nacionalista Nemzeti Felszabadítási Front partizánháborúba kezdett az 1950-es évek végén Észak-Vietnam támogatásával. Céljuk Diem kormányának megdöntése volt, amelyet hivatalos közleményeikben „továbbélő gyarmati rezsimnek” neveztek.

Diem maga katolikus volt, kormánya előjogokat biztosított a katolikusoknak. Betiltotta a buddhista zászló használatát, az emiatt kitört zavargásban a tömegbe lőttek. 1963-ban a buddhista válságnak nevezett tömegtüntetések sora következett. Diem ellenzése dacára testvére a pagodák ellen támadásokat szervezett, melyek közül legnevezetesebb a Xa Loi pagoda megtámadása. Az amerikaiak viszonya megromlott Diemmel, majd puccs következett, amelyben Diemet meggyilkolták.

Diem halálát katonai puccsok sorozata követte. Gyakran még egy hónapot sem bírtak ki a rezsimek a következő puccsig. Ebben a helyzetben érték el első katonai győzelmeiket a kommunisták. Hogy Vietnamot megvédje a kommunista felkelőktől, az amerikaiak növelték katonai tanácsadóik számát. 1965-ben már hadműveletekben is részt vettek amerikai erők, amelyek létszáma a csúcsponton meghaladta az 500 000-et. Az 1968-as Tet-offenzíva idején észak-vietnami csapatok délen támadtak jelentős célpontokat. A Nemzeti Felszabadítási Front kommunista erőit a Ho Shi Minh-ösvényen látták el utánpótlással, amely Laosz és Kambodzsa területén húzódott. Az amerikai elnök engedélyezte Laosz és Kambodzsa bombázását. Ezt akkor titokban tartották az amerikai Kongresszus előtt.

Az amerikai légierő B–52 Stratofortress gépe bombákat szór le (1972)

A növekvő veszteségek hatására és a beavatkozással szembeni hazai és nemzetközi ellenállással szembesülve az Egyesült Államok megkezdte a hadszíntér átadását a dél-vietnami katonaságnak (Nixon-doktrína); a folyamat neve „vietnamizálás” volt. Vegyes eredményt értek el. Az 1973. január 27-én kötött párizsi békeszerződés szerint az Egyesült Államok hivatalosan elismerte Vietnam függetlenségét az 1954-es genfi egyezmények szerint. Minden amerikai csapatot kivontak 1973. március 29-ére. Ezzel a nagyobb hadműveletek véget értek, de korlátozott harcok folytak 1975 tavaszáig. Akkor az északiak hadjáratot indítottak dél ellen, amelynek a végén 1975. április 30-án elesett Saigon. Dél-Vietnam rövid ideig az északiak katonai megszállása alatt álló Dél-Vietnami Köztársasággá alakult, majd hivatalosan egyesítették a kommunisták uralma alatt álló Vietnami Szocialista Köztársasággal 1976. július 2-án.

Kommunisták[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Amikor a lebombázott országban átvették a hatalmat, a vietnami kommunisták betiltották a többi politikai pártot, bebörtönözték a Dél-Vietnam tisztviselőit és katonáit, átnevelő táborba küldték őket. Kollektivizálták a mezőgazdaságot és a gyárakat. A háborútól elpusztított ország lassan épült újjá, a kommunista rezsim súlyos humanitárius és gazdasági nehézségekkel szembesült. Milliók menekültek csónakokon, nemzetközi humanitárius válságot okozva.

1979-ben a vietnami hadsereg megszállta Kambodzsát (Kambodzsai–vietnami háború) és eltávolította a hatalomból a vörös khmereket. Emiatt megromlott a viszony Kínával, amely rövid időre betört Észak-Vietnamba 1979-ben (Kínai–vietnami háború). Vietnam 1989-ben vonta ki csapatait Kambodzsából.

Történelmi változás következett be 1986-ban. A Kommunista Párt szabadpiaci reformokat vezetett be. Az állam hatalma változatlan maradt, de lehetővé vált a mezőgazdasági üzemek és más vállalkozások magántulajdona, leépítették a korlátozásokat és bátorították a külföldi tőkebefektetést. Vietnam gazdasága jelenleg a leggyorsabban növekvők közé tartozik a világon, ezért ez az ország is az ún. „kis tigrisek” közé tartozik.[forrás?]

Államszervezet és közigazgatás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Alkotmány, államforma[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Törvényhozás, végrehajtás, igazságszolgáltatás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Vietnami Szocialista Köztársaság egy erősen centralizált rendszerben kormányzott állam, amit nagyban meghatároz a Vietnami Kommunista Párt (Đảng Cộng Sản Việt Nam). A kormány elméletileg ugyan független a párttól, ám a gyakorlatban az esetek többségében a párt utasításait követi. Ugyan történtek arra erőfeszítések, hogy a kormány és a párt tagjai ne ugyanazon emberek közül kerüljenek ki, ez a gyakorlat manapság is jellemző.

A Kommunista Párt egy plakátja

Politikai pártok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az országban egypártrendszer van, melynek egyetlen szereplője a Vietnami Kommunista Párt.

Habár Vietnamban nem léteznek ellenzéki pártok, a külföldi vietnami közösségek számos szervezetet hoztak létre a kormány hatalmának gyengítése érdekében, olyan országokban, mint Franciaország és az Egyesült Államok.

Hanoi, az ország fővárosa
Ho Chi Minh-város egy utcaképe

Közigazgatási felosztás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Vietnamot 58 tartomány (vietnami: tỉnh) és 5 város alkotja.

Ninh Binh

VietnameseProvincesMapTiengViet.png

Védelmi rendszer[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Népesség[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Egy piac képe, My Tho, Dél-Vietnam

Általános adatok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A VKP 1986-ban megrendezett hatodik kongresszusán hivatalosan is felhagytak a marxista gazdaságpolitikával, és bejelentették a đổi mới („helyreállítás”) gazdasági reformjait. Ezek sok tekintetben hasonlítottak a Kínában elindított reformokra, és hasonló eredményekre is vezettek.

Vietnam éves GDP-növekedése 1990 és 1997 között elérte a 8%-ot, 2000 és 2002 között pedig 7% körül mozgott. Ezek az eredmények a világ második leggyorsabban növekvő gazdaságává tették az országot.

Azonban a nagyfokú növekedéssel párhuzamosan nőtt a városi munkanélküliség is. Ennek oka az, hogy sok vidéki ugyanis a városokba költözik, hogy munkát találjon. A vidéki munkanélküliség becslések szerint a kritikusnak számító 35%-ot is elérheti az aratási szezonon kívül. Tovább rontja a helyzetet az állami és a külföldi tőkével működő cégek esetleges fizetésképtelensége, és a hadsereg leépítésének máig érezhető hatásai.

Bár pályázik a WTO-ba való felvételre, Vietnam még ma is szegény országnak számít egy főre levetített 3255 dolláros GDP-jével. Az infláció mértéke 2004-ben kb. 14% volt, amit a „két számjegyű” besorolás elkerülésére a kormány 9,5%-ra csökkentett.

Észrevehetően növekedett a lakosság vásárlóereje, aminek oka a magas ingatlanárakban keresendő. A fővárosban, Hà Nội-ban az ingatlanok árai elérhetik a tokiói vagy a New York-i árszínvonalat is, ami meglepő lehet annak fényében, hogy a város lakosainak átlagjövedelme átszámítva havi 18 500 forint körül mozog. Az ingatlanárak robbanásszerű növekedésével a tulajdonosok magasabb áron tudták értékesíteni ingatlanjaikat.

Legnépesebb települések[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Etnikai, nyelvi megoszlás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az istenek tisztelete egy templomban, Chua On Lang Pagoda, Cholon

Vietnam lakossága az 1999-es népszámlálási adatok szerint a következő nagyobb csoportokra oszlik:

  1. viet/kinh: 65,8 millió (86,21%)
  2. tay: 1,48 millió (1,94%)
  3. thai: 1,33 millió (1,74%)
  4. mường: 1,14 millió (1,49%)
  5. khmer: 1,06 millió (1,38%)
  6. hoa: 0,862 millió (1,13%)
  7. nung: 0,856 millió (1,12%)
  8. hmong: 0,787 millió (1,03%)

Az ország északi és déli részén beszélt vietnami dialektus jelentősen eltér.

Vallási megoszlás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Kaodaizmus - amely sajátosan vietnami vallás - egy temploma

Az ország vallási megoszlása: népi vallású vagy nem vallásos 73.2%, buddhista 12.2%, katolikus 6.8%, a kaodaizmus híve 4.8%, protestáns 1.5%, egyéb 1,5% [1]

Szociális rendszer[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Gazdaság[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Képek
Ho Si Minh-város, az ország legfőbb gazdasági központja
Ho Si Minh-város
Saigon Trade Center 21112013.JPG
Irodaépületek Hanoiban (Keangnam Hanoi Landmark Tower)
Ngoc-Ha piac Hanoiban
Rizsföld teraszok a Sa Pa közeli hegyekben Vietnam északi részén
Munkások a rizsföldön
Asszonyok egy szövőgépnél, Chau Doc
Vízi élet a Mekong deltájában
1A jelzésű országos főútvonal, Tan An

A kiskereskedelmi boltok, utcai árusok, éttermek általában a hét minden napján nyitva vannak.

Az országban legtöbb helyen a 220 V, 50 Hz hálózati villamos feszültség áll a lakosság rendelkezésére, az Európában megszokott kétpólusú csatlakozóval. Egyes helyeken azonban 127 V-ot alkalmaznak.

Gazdasági ágazatok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Mezőgazdaság[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A lakosság 58%-a foglalkozik mezőgazdasággal (1990-ben még 70%). A művelési ágak az alábbiakban oszlanak meg: 21,5% szántó, 1% mezők és legelők, 29,6% erdők. A növénytermesztés jelentősebb az állattenyésztésnél. Haszonnövények: rizs, kukorica, repce, burgonya, manióka, szója, földimogyoró, cukornád, zöldség- és gyümölcsfélék (főleg banán és narancs), tea, kávé. Az országban szarvasmarhát, sertést, baromfit és bivalyt is tenyésztenek. Fa és nyerskaucsuk kitermelés.

Ipar[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Vietnam legfontosabb ipari központjai Ho Si Minh-város (a volt Saigon), Hanoi, Hai Phong, Da Nang, Thai Nguyen, Can Tho és Vinh. Fő iparágai: textil- és élelmiszeripar, bányászat, építőanyag-gyártás. Újabban az olcsó munkaerőt alkalmazó korszerű ágazatok (elektrotechnika, elektronika) telepedtek meg. Számottevő még a papíripar, a gumifeldolgozás, hajógyártás, vaskohászat. Bányászat: feketekőszén, arany, kaolin, foszfát és konyhasó.

Kereskedelem[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Legfőbb exportcikkei: ruházat, lábbeli, halászati áruk, nyersolaj, elektronika, fából készült termékek, rizs, gépek.
  • Importcikkei: gépek és berendezések, kőolajtermékek, acélipari termékek, alapanyagok a ruházati iparhoz, elektronika, gépjárművek.

Legfőbb kereskedelmi partnerei 2012-ben:[2]

  • Kivitel: USA 17,8%, Japán 11,8%, Kína 11,2%, Dél-Korea 5%
  • Behozatal: Kína 25,8%, Dél-Korea 13,9%, Japán 10,4%, Szingapúr 6%, Thaiföld 5,2%

Az országra jellemző egyéb ágazatok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Közlekedés[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Nagyvárosi forgalom, Ho Si Minh-város

A közút mellett fontos a légi illetve a vízi közlekedés. Legfontosabb kikötői: Hai Phong, Ho Si Minh-város és Da Nang. Jellemző helyi közlekedési eszközük a robogó. A nagyvárosokban a forgalom igen nagy, amely leginkább a motorosokból áll. A 7 milliós Ho Si Minh-város útjait 3 millió motoros szeli naponta.[3] A közlekedésben résztvevők a gyalogosokkal szemben udvariatlanok. A motorosok sokszor a járdára is felhajtanak és ott közlekednek. A gyalogosoknak még a zebrán is vigyázniuk kell, mert nem kapnak elsőbbséget.

Kultúra[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Képek a kultúráról
Újévi ünnepköszöntő
Fesztiváli kép
Vízi-bábszínház Hanoiban. Balra a háttérben a zenészek
Népzenészek
Zenészek
Đàn bầu
Lányok a nemzeti viseletben (ao dai)
Egy menyasszony családjának nőtagjai sorakoznak a vőlegény köszöntésére egy eljegyzési ceremónia alkalmából
Esküvői pár
VN Chua Huong1 tango7174.JPG
Đình Bảng, közösségi ház
Vovinam - vietnami küzdősport
Iskolások piros nyakkendőben, Ho Chi Minh-város
Utcai rajzolók
Keskeny épületek Ho Chi Minh-városban. Ennek az építészeti stílusnak az oka, hogy régen a házak utáni adót az utcafront hossza alapján vetették ki, így egyes házak - a szomszédjaikhoz képest - erősen megnyúltak az ég felé
Phó, vietnami leves (tészta, hús, rizs és friss növények az alapanyagai)
Képek a vallásról és építészetéről
Templom udvarának kapuja
Templom épülete, An Binh szigete
Pagoda, Ngọc Hải
Pagoda, Ho Chi Minh City
BaiDinh GacChuong.JPG
Budai, a boldogság istenének szobra. Ving Trang Pagoda, My Tho
Shrine..JPG
A hívők egy kínai templomban, Ho Chi Minh-város
Konfuciánus templom belseje Hanoiban
Templom, Dinh Cô
Chau Doc temploma
A kaodaizmus temploma, Tây Ninh
A kaodaizmus hívői

Oktatási rendszer[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Kulturális intézmények[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Kulturális világörökség[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A világ kulturális örökségének része Vietnamban az UNESCO szerint:

Tudomány[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Művészetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Színház[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Hát tuồng (más néven Hát bội): A kínai opera által erősen befolyásolt színházi forma.
  • Cải lương : Dél-Vietnamból származó egyfajta modern népi opera.
  • Hát chèo : Szatirikus zenés színházi előadás.
  • Múa rối nước : Vízi bábszínház. E mintegy ezer éves színházi forma nagyon népszerű az északi régióban.

Selyemfestészet[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A művészet egyik legnépszerűbb formája a selyemfestészet, amelyre a 19-20. században a francia befolyás, majd a modern és liberális színek használata adta meg a vietnami selyemfestészet egyedi jellegét, amely megkülönbözteti a kínai és japán társaitól. [4] A selyemfestészet a vidék, a tájak, a pagodák, a történelmi események és a hétköznapi élet képeit mutatja be.

Hagyományok, néprajz[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Gasztronómia[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az ország 3 fő kulináris régióra osztható: észak, közép, dél. [5] A vietnami konyhaművészetre nagy befolyással volt északon a kínai konyha, középen és délen a khmer- és az indiai-, míg a modern fogásokban a francia konyha. Az ételek alapja a rizs, továbbá jelentős szerepet játszanak a zöldségek, a halak és a tenger gyümölcsei. [6]

Média[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Turizmus[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Főbb látnivalók[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Hanoi, az ország fővárosa, francia gyarmati építészet
  • Ho Chi Minh-város, az ország gazdasági életének központja
  • A kulturális világörökség helyszínei (Huế, Hoi An, Mỹ Sơn)
  • Dalat az ország egyik legnépszerűbb magaslati üdülővárosa

Természeti látnivalók[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Biztonság[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Vietnam biztonságosnak számító ország, de időnként előfordulnak motoros táskarablások. [7] Igen jellemző még a külföldiek átverése; a lakosok a helyi árak öt-tízszeresét is követelhetik a külfölditől.

Egyéb[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az áram 230 V, a dugalj amerikai típusú. A magyar földelt dugók nem, a földeletlenek azonban használhatók. Átalakítók többfelé kaphatók. [8]

A magyar nagykövetség Hanoiban található.

Sport[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Labdarúgás:

A labdarúgás a legnépszerűbb sportág [9] , de világbajnokságon még sosem játszhattak, ám az Ázsia-kupa első két viadalán 1956-ban és 1960-ban negyedikek lettek. 2007-ben Malajzia, Indonézia és Thaiföld mellett rendezhette meg a 2007-es Ázsia-kupa B csoportjának küzdelmeit, illetve egy negyeddöntőt és egy elődöntőt Hanoiban. A négy házigazda ország válogatottja közül csak a vietnami jutott tovább.

Olimpia:

Eddig a nyári olimpiákon két ezüstérmet nyertek versenyzői: Trần Hiếu Ngân 2000-ben Sydneyben a taekwondo női 57 kg-os versenyszámában és Hoàng Anh Tuấn 2008-ban súlyemelés férfi 56 kg-os versenyében. Téli olimpián nem vettek még részt.

Harcművészetek

A legtöbb vietnami harcművészeti forma (Võ-Thuật) a történelem során erősen befolyásolva volt a kínai harcművészetek, a konfucianizmus, a buddhizmus, a taoizmus és a Viet Vo Dao filozófiája által. Néhány népszerű forma közülük:

  • Vo Co Truyen Viet Nam (Vo Thuat Co Truyen Viet Nal)
  • Vovinam Vietvodao
  • Vo Thuat Van Vo Dao
  • Vo Thuat Binh Dinh
  • Vo Bac Ninh

Tollaslabda

Ünnepek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Munkaszüneti napok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Időpont Név Helyi név Megjegyzés
január 1. Újév Tết dương lịch
január-február Vietnami holdújév Tết Nguyên Đán Az év legnagyobb ünnepe
április Hung király emléknapja Ngày Giổ Tổ Hùng Vương
április 30. A felszabadulás napja Ngày miền Nam hoàn toàn giải phóng, và ngày thống nhất Việt Nam.
május 1. A munka ünnepe Ngày Quốc tế Lao động
szeptember 2. Nemzeti ünnep Quốc khánh

Egyéb ünnepek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Időpont Név Helyi név
március 8. Nemzetközi nőnap Quốc tế Phụ nữ
június 1. Gyereknap Tết thiếu nhi
október 20. Vietnami nőnap Ngày Phụ nữ Việt Nam
november 20. Pedagógusnap Ngày Nhà giáo Việt Nam
december 25. Karácsony Giáng sinh/Nôen
15/1 (holdnaptár) Az első hónap teliholdja Rằm tháng giêng
3/3 A 3. holdhónap 3. napjának fesztiválja Tết Hàn thực
15/4 Buddha születésnapja Lễ Phật Đản
5/5 Nyárközép fesztivál Tết Đoan ngọ
15/7 A 7. hónap teliholdja Rằm tháng bảy hoặc Lễ Vu Lan
15/8 Őszközép fesztivál Tết Trung thu
23/12 Ông Táo (Táo quân) istenség ünnepe Ông Táo chầu trời

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]