Európai ciprus
 | ||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
 Európai ciprus levélzete és tobozai
| ||||||||||||||
| Természetvédelmi státusz | ||||||||||||||
Mérsékelten fenyegetett      
| ||||||||||||||
| Rendszertani besorolás | ||||||||||||||
| ||||||||||||||
| Tudományos név | ||||||||||||||
| Cupressus sempervirens L. | ||||||||||||||
| Elterjedés | ||||||||||||||
| ||||||||||||||
| Hivatkozások | ||||||||||||||
 A Wikifajok tartalmaz Európai ciprus témájú rendszertani információt.  A Wikimédia Commons tartalmaz Európai ciprus témájú médiaállományokat és Európai ciprus témájú kategóriát. |
Az európai ciprus vagy örökzöld ciprus (Cupressus sempervirens) a ciprusfélék családjának névadó faja. A keleti Mediterráneumban őshonos, emellett Iránban van egy elszigetelt populációja. Kis-Ázsiából még az ókorban betelepítették Itáliába, ahol kivadulva a legjellegzetesebb mediterrán örökzölddé vált (Czáka, Rácz); mára az egész Mediterráneum meghatározó, tájalkotó fája (Johnson, 2004).
Jellemzése
A jellegzetesen mediterrán növényt dísznövényként termesztik, vagy szélfogó sövényként ültetik. A szürkésvörös kérgű fának kis, párosan átellenesen álló, háromszög alakú pikkelylevelei 4 sorban, tetőcserépszerűen egymásra borulnak, és az egész ágat beborítják. A leveleken nincs fehér rajzolat; illatuk gyantás, édes (Johnson, 2004).
A termős virágzatokból fejlődnek éretten fényes aranybarna, dió méretű tobozai. A horgas csúcsú tobozpikkelyek eleinte húsosak, dereszöldek, majd megfásodnak.
Eredeti termőhelyein széles koronájú és oszlopos változatai is nőnek, a kertészetek főleg ez utóbbiakat kínálják.
Változatai
- C. sempervirens v. sempervirens — a törzsváltozat;
- oszlopos ciprus — C. sempervirens cv. stricta, illetve C. sempervirens f. stricta. Általában a talajszinttől ágas; hajtásai felállók. Mintegy 24 m magasra nő meg (Johnson, 2004).
- C. sempervirens f. horizontalis. ritkás, vízszintesen növő ágai szabálytalanul szétállnak. Lombja sötét- vagy szürkészöld. Mintegy 24 m magasra nő meg (Johnson, 2004).
Életmódja, termőhelye
Magyarországon többnyire nem elég télálló; szélvédett, melegebb, száraz helyeken (pl. Pécs környékén) azonban ismert néhány, hosszú ideje sikeresen áttelelő példány. A leginkább éppen ciprusairól és cédrusairól ismert Folly arborétumban nő egy közel százéves (MNL).
A meszes talajt kedveli (Czáka, Rácz).
A kultúrában
Sötét lombú örökzöldként az antik mitológiában egyike volt a halhatatlanság szimbólumainak, ekként a meghaló és feltámadó napistenek (Phaetón, Küparisszosz) fájának tartották. A gyász és a halál jelképeként az ókor óta gyakran ültetik a temetőkben Kínától Spanyolországig. A keresztény ikonográfiában egyrészt a Paradicsom és az örök élet jelképe, egy másik jelentésében pedig a bölcsesség és a kiválasztottság jeleként Szűz Mária szimbóluma A görögöktől átvett módon a halál és a gyász ábrázolására is használták, használják (MNL).
Gyógyászati felhasználása
Az oligomer flavonok enzimgátló hatásúak. Ez a laboratóriumi körülmények között bizonyított tulajdonság magyarázza érvédő szerepét a visszérbetegségek kezelésében.
Mivel hatékonynak bizonyult valamennyi visszér-elégtelenség ellen, tobozát lábdagadás, visszértágulat és aranyér kezelésére ajánlják. Gyakran használják vadgesztenyével és őszi csodamogyoróval együtt.
A ciprustoboznak semmilyen mérgező hatását nem mutatták ki.
Képek
-
Európai ciprusok Görögországban -
Alapfaj szerteágazó habitusa Korfun -
A kertekben kedvelt és ültetett 'Stricta' fajta -
Idős példány cipruson -
Kérge idős példányon -
Pikkelylevelei -
Toboza -
Ciprusok a PTE botanikus kertjében
Rokon fajok
- Arizonai ciprus Cupressus arizonica – Észak-Amerikában honos, USA, Arizona.
- Kanyonciprus Cupressus glabra – Hazája az USA, Arizona, sziklás-hegyoldalak.
- Kasmíri ciprus Cupressus cashmeriana – Származási helye valószínűleg a Himalája.
- Mexikói ciprus Cupressus lusitanica – Közép-Amerika, Mexikó hegyeiből származik.
- Monterey-ciprus Cupressus macrocarpa – Élőhelye az USA, elsősorban Kalifornia partvidéki örökzöld erdői. Ritka faj, Monterey környékén található.
Források
- A természet füvészkertje. Reader's Digest. ISBN 963 956 201 7
- Allan J. Coombes:Határozó kézikönyvek:Fák Egyetemi Nyomda 1996 ISBN 963 545 038 9
- Czáka, Rácz: Czáka Sarolta, Rácz István: Fenyők és örökzöldek, p. 26. Szépia Könyvkiadó. ISBN 963 7849 04 1
- Owen Johnson: Európa fái. Ill. David More, ford. Illés Beatrix. [Budapest]: Kossuth. 2011. 46–47. o. ISBN 978-963-09-6602-3
- MNL: Magyar nagylexikon V. (C–Csem). Főszerk. Élesztős László, Rostás Sándor. Budapest: Magyar Nagylexikon. 1997. 432. o. ISBN 963-85773-0-4
- Józsa: Józsa Miklós: Fenyők és örökzöldek a kertben. Mezőgazdasági Kiadó, Budapest, 1980. ISBN 963 231 034 9, 108. old.
