2011-es Eurovíziós Dalverseny
| Eurovíziós Dalfesztivál 2011 | |
| Esprit Aréna, Düsseldorf |
|
|
|
|
| Elődöntő | 2011. május 10. és 12. |
| Döntő | 2011. május 14. |
| Műsorvezető | Anke Engelke Judith Rakers Stefan Raab |
| Rendező csatorna | |
| Győztes dal | |
| Magyar versenyző | Wolf Kati (What About My Dreams?) |
| Szavazási rendszer | Mindegyik ország a 10 kedvenc dalára szavaz, melyek 1-7, 8, 10, és 12 pontot kapnak. |
| Indulók száma | 43 |
| Először résztvevő országok | — |
| Visszatérő országok | |
| Visszalépő országok | — |
| Nulla pontos dal | — |
| Meghívott előadók | Cold Steel Flying Steps Stefan Raab's Big Band Lena Meyer-Landrut Jan Delay Disko No.1[1] |
|
|
|
|
|
|
A 2011-es Eurovíziós Dalverseny volt az ötvenhatodik Eurovíziós Dalverseny, amit a németországi Düsseldorfban rendeztek, mivel a 2010-es Eurovíziós Dalversenyt a német versenyző, Lena Meyer-Landrut nyerte. Ez volt az első olyan alkalom, hogy a négy nagy ország valamelyike nyerte meg a dalversenyt, a szabály 2000-es bevezetése óta. Két elődöntőt rendeztek, az elsőt 2011. május 10-én, a másodikat pedig május 12-én. A döntőre 2011. május 14-én került sor. 2010. december 27-én erősítette meg a Magyar Televízió, hogy egy év kihagyás után Magyarország is visszatér.
Tartalomjegyzék |
[szerkesztés] A helyszín és a verseny témája
Németország korábban kétszer rendezett dalfesztivált: 1957-ben Frankfurt, 1983-ban München volt a házigazda. Az előző évben elért győzelem után előzetesen több német város is jelezte, hogy szívesen otthont adna a fesztiválnak. A végső jelöltek - amelyek hivatalos pályázatot nyújtottak be a rendezés jogának elnyeréséért - Hamburg, Hannover, Berlin és Düsseldorf voltak.
██ A Norddeutscher Rundfunk (NDR) közvetítési területe
A végső döntést 2010. október 12-én jelentette be az NDR, amely értelmében a düsseldorfi Fortuna Düsseldorf labdarúgócsapat stadionaként funkcionáló Esprit Arénát választották a 2011-es Eurovíziós Dalverseny helyszínéül.[2] A hatvanezer fő befogadására alkalmas aréna a 2001-es versenynek otthont adó koppenhágai Parken Stadion óta a legnagyobb helyszín volt, ahol megrendezték a dalversenyt.
A verseny szlogenje „Feel your heart beat!”, azaz „Érezd a szívverésed!” volt. A logóban egy dobogó szív jelenik meg, amely többszínű fénycsíkokból épül fel. A színek a résztvevő országok zászlóinak színeit szimbolizálják, ami azokra az érzelmekre utal, amelyeket a zene vált ki belőlünk, és amelyek az Eurovíziós Dalverseny elengedhetetlen hozzátartozói: rajongás, szívverés, izgalom, szeretet és szenvedély. A logó ötletét a tavalyi győztes, Lena adta, aki az előző évi verseny alatt az egyik műsorvezetővel folytatott beszélgetése során szívet formált az ujjaiból, hogy megköszönje a szavazók támogatását.
A rendezés egyik nagy vívmánya volt, hogy az egész showműsort a Thyssen felhőkarcolóra is kivetítették, vagyis az utcán ünneplő tízezres tömeg a világ legnagyobb tévéképernyőjévé váló épület falán nézhette a közvetítést.[3]
[szerkesztés] A résztvevők
Andorra, Monaco 2010 nyarán bejelentette, hogy nem kíván visszatérni a verseny mezőnyébe. Debütálását tervezte a Dalversenyen Liechtenstein és Katar, de az EBU végül nem vette fel a taglistára egyik ország televíziós csatornáját sem, ahogy a magyarországi Duna TV-t sem, amely a 2010-es verseny közvetítése után szeretett volna teljes jogú taggá válni. Izrael az előzetes hírek ellenére nevezett a dalversenyen, miután az EBU engedélyezte nekik, hogy az első elődöntő dátumára eső nemzeti ünnepük figyelembevételével automatikusan a második elődöntőbe kerüljenek.
Négy, a korábbi évben nem résztvevő ország döntött a visszatérés mellett: három kihagyott verseny után indított újra versenyzőt Ausztria. Az osztrák köztelevízió döntésében az előző évi német győzelem is szerepet játszott.[4] Visszatért a versenyhez az 1997 óta először nevező Olaszország, és a 2008-as debütálása óta távol maradó San Marino is. 2010. december 27-én erősítette meg a Magyar Televízió, hogy egy év kihagyás után Magyarország is visszatér. Szlovákia előzetesen jelentkezett a versenyre, majd 2011. január 7-én bejelentette visszalépését a düsseldorfi versenytől, de az EBU által január 16-án nyilvánosságra hozott listán mégis szerepelt. Így végül 43 állam vett részt a 2011-es Eurovíziós Dalversenyen, mely megegyezik a 2008-as rekord létszámmal.
Nem sokkal a 2010-es versenyen aratott győzelme után megerősítették, hogy Lena Meyer-Landrut szeretné megvédeni címét, így ő képviselte hazáját 2011-ben is. Hasonló eset mindössze kétszer fordult elő a dalfesztivál történetében: az 1956-os Eurovíziós Dalfesztivál győztese, Lys Assia egy évvel később utolsó előtti helyen zárt, míg az 1957-es nyertes, Corry Brokken a következő évben hazai pályán az utolsó helyen végzett, így eddig még nem volt példa sikeres címvédésre. Másodszor vett részt a bosnyák Dino Merlin is, aki 1999-ben országa addigi legjobb eredményét elérve a hetedik helyen zárt, az izlandi Sigurjón's Friends egyik tagja, Gunnar Ólafsson, aki korábban a Two Tricky tagjaként szerepelt a 2001-es Dalversenyen, a moldáv Zdob şi Zdub, akik 2005-ben országuk legelső indulójaként hatodik helyen végeztek, valamint az izraeli Dana International, az 1998-as Eurovíziós Dalfesztivál győztese. 1958 óta először fordult elő, hogy ugyanabban az évben két korábbi győztes előadó is visszatért.
[szerkesztés] A magyar résztvevő
A Magyar Televízió 2011. március 9-én egy sajtótájékoztató keretében jelentette be, hogy a magyar versenydal Wolf Kati Szerelem, miért múlsz? című dalának angol és magyar kevert nyelven előadott változata, a What About My Dreams? lesz.[5] A dal az elődöntőben 72 ponttal a hetedik helyen végzett, így továbbjutott a döntőbe ahol 53 ponttal a huszonkettedik helyen zárt. A magyar induló 2007 óta először vívta ki a döntőben való részvétel jogát.
[szerkesztés] A versenyszabályok változása
2010. augusztus 28-án az EBU Referenciacsoportjának ülésén született döntés arról, hogy az egyes dalok mikor hozhatók legkorábban nyilvánosságra. A korábbi október elsejei dátum helyett ezt követően legkorábban szeptember elsején kiadott dalok nevezhetőek a versenyre. Emellett a döntő mezőnyének kérdéséről is határozat született: a korábbi években a Négy Nagy ország és a házigazda személyében öt automatikus döntős volt, ám ezúttal a Négy Nagy ország egyike, Németország egyben a házigazda is. Az augusztusi döntés értelmében nem bővítették volna az automatikus döntősök körét, hanem az előző években megszokott huszonöt helyett ezúttal huszonnégy fős lett volna a finálé[6], viszont az EBU 2010. december 31-én bejelentette, hogy Olaszország visszatérésével az eddigi Négy Nagy, Öt Nagyra bővül, így ismét huszonöt fős lesz a döntő.[7]
[szerkesztés] Az elődöntők felosztása
A harmincnyolc elődöntős országot hat kalapba osztották földrajzi elhelyezkedésük, és szavazási szokásaik alapján, a 2008-ban bevezetett módon. Január 17-én tartották a sorsolást, ahol a kalapok egyik fele az első elődöntőbe, a másik a második elődöntőbe került. Ennek célja a szavazás igazságosabbá tétele. A sorsolás során azt is eldöntötték, hogy az egyes országok az adott elődöntő első, vagy második felében fognak fellépni, így a delegációk előre tudták, mikor kell megérkezniük a próbákra. A végleges fellépési sorrend egy március 15-én tartott sorsolás után alakult ki. A sorsolás során a 2007-ben bevezetett módon néhány ország saját maga választhatta ki a sorszámát. E szabadkártyát a két elődöntő első és második felének, illetve a döntő fellépési sorrendjének sorsolása során elsőként kihúzott országok kapják. A szerencsések Lengyelország, Görögország, Szlovákia, Lettország és Spanyolország voltak.
| 1. kalap | 2. kalap | 3. kalap | 4. kalap | 5. kalap | 6. kalap |
|---|---|---|---|---|---|
[szerkesztés] A verseny
Sorozatban másodszor, összesen harmadszor fordult elő, hogy három műsorvezető volt: Anke Engelke, Judith Rakers és Stefan Raab. Utóbbi 2000-ben maga is részt vett a versenyen, ahol az ötödik helyen végzett.
A dalok közötti képeslapok különböző német városokat, nevezetességeket mutattak be egy, az adott országból származó, Németországban élő, dolgozó ember szemszögéből. A képeslap a verseny szlogenjével zárult, amely mindig a soron következő ország nyelvén hangzott el.
A döntő nyitásaként Stefan Raab adta elő az előző évben győztes dal feldolgozását, az előadásba néhány másodperc erejéig bekapcsolódott a győztes énekes, Lena Meyer-Landrut is, aki a korábbi évekkel ellentétben azért nem adta elő a dalát, mert versenyzőként is részt vett. A szavazatok számlálása alatti szünetben egy német énekes, Jan Delay szórakoztatta a közönséget.
[szerkesztés] A szavazás
A verseny előtt esélyesnek tartották az Egyesült Királyságot, Észtországot, Franciaországot, Magyarországot és Svédországot.
A szavazás az elődöntőkben és a döntőben is azonos módon történt: mindegyik ország rendelkezett egy ötfős szakmai zsűrivel, és az ő pontjaik, valamint a nézők telefonos szavazatai közösen alakították ki az országonkénti eredményeket. Az elődöntők eredményeit a döntő után hozták nyilvánosságra: mindkét elődöntőben egyetlen pont döntött a továbbjutásról. Az első elődöntőben Málta és Örményország, a második elődöntőben Belgium maradt le egy ponttal a továbbjutást érő tíz hely egyikéről. Az első elődöntőben Lengyelország végzett az utolsó helyen, történetük során először, míg a második elődöntőben Hollandia zárt a tabella legalján: ők 1968 óta először lettek utolsók.[8][9]
A döntőben a szavazás során összesen hat ország váltotta egymást az élen. A szavazás felénél állt az élre Azerbajdzsán, és onnantól kezdve előnyüket végig őrizve első győzelmüket aratták. A győzelem a korábbi évekkel ellentétben nem volt fölényes: az elődöntők 2004-es bevezetése, ezáltal a résztvevők számának megemelkedése óta a 221 pont a legalacsonyabb amivel nyerni lehetett. Emellett a győztes dal mindössze három országtól gyűjtötte be a maximális tizenkét pontot. Második helyen a tizenhárom év után visszatérő Olaszország végzett. Korábban egyszer, 1974-ben végeztek a második helyen. A harmadik helyen a második elődöntő győztese, Svédország végzett. Az első elődöntőben még Azerbajdzsánt megelőzve élen záró Görögország a döntőben a hetedik helyen zárt, ezzel sorozatban nyolcadszor is az első tíz között tudtak végezni. A döntőben az utolsó helyen Svájc végzett, akik az első elődöntőből tizedik helyen jutottak tovább.[10]
A házigazda Németország a tizedik helyen végzett, így Lena Meyer-Landrutnak nem sikerült megvédenie a címét. Sorozatban másodszor fordult elő, hogy a hazai közönség egyszer sem örülhetett a maximális 12 pontnak. A német dalon kívül a döntőben mindössze négy olyan dal volt, amely nem kapott legalább egyszer tizenkét pontot. Magyarország pontjait Novodomszky Éva hirdette ki, a tizenkét pontot Izland dala kapta. Magyarország a finn szavazóktól szerzett tizenkét pontot.
[szerkesztés] Első elődöntő
Az első elődöntőt május 10-én rendezték tizenkilenc ország részvételével. Az egyes országok által kiosztott pontok telefonos szavazás, illetve szakmai zsűrik szavazatai alapján alakultak ki, mely alapján az első tíz helyezett jutott tovább a döntőbe. A résztvevő országokon kívül az
Egyesült Királyság és
Spanyolország is az első elődöntőben szavazott.
[szerkesztés] Ponttáblázat első elődöntő
| Szavazók | |||||||||||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| Össz | |||||||||||||||||||||||
| 18 | 3 | 4 | 4 | 2 | 5 | ||||||||||||||||||
| 30 | 1 | 1 | 1 | 2 | 8 | 4 | 10 | 2 | 1 | ||||||||||||||
| 47 | 8 | 6 | 8 | 7 | 4 | 2 | 12 | ||||||||||||||||
| 54 | 2 | 7 | 8 | 8 | 7 | 7 | 4 | 8 | 3 | ||||||||||||||
| 47 | 12 | 2 | 5 | 3 | 2 | 10 | 12 | 1 | |||||||||||||||
| 67 | 6 | 7 | 2 | 4 | 12 | 7 | 3 | 3 | 12 | 5 | 1 | 3 | 2 | ||||||||||
| 64 | 4 | 3 | 12 | 3 | 6 | 5 | 3 | 1 | 5 | 3 | 3 | 3 | 5 | 5 | 3 | ||||||||
| 55 | 3 | 6 | 3 | 2 | 6 | 2 | 6 | 8 | 5 | 6 | 6 | 2 | |||||||||||
| 74 | 5 | 8 | 10 | 4 | 5 | 1 | 8 | 2 | 1 | 12 | 8 | 10 | |||||||||||
| 103 | 10 | 12 | 6 | 1 | 3 | 12 | 10 | 3 | 12 | 6 | 8 | 7 | 3 | 4 | 6 | ||||||||
| 54 | 2 | 6 | 7 | 2 | 5 | 6 | 12 | 4 | 2 | 1 | 7 | ||||||||||||
| 34 | 8 | 5 | 5 | 1 | 6 | 1 | 6 | 2 | |||||||||||||||
| 41 | 7 | 12 | 1 | 12 | 4 | 1 | 4 | ||||||||||||||||
| 100 | 4 | 10 | 2 | 8 | 3 | 8 | 10 | 12 | 10 | 8 | 6 | 12 | 7 | ||||||||||
| 72 | 5 | 6 | 10 | 12 | 1 | 6 | 7 | 5 | 10 | 10 | |||||||||||||
| 22 | 4 | 4 | 2 | 1 | 8 | 3 | |||||||||||||||||
| 81 | 12 | 8 | 4 | 1 | 7 | 3 | 10 | 2 | 2 | 5 | 6 | 4 | 5 | 12 | |||||||||
| 122 | 8 | 5 | 12 | 10 | 1 | 12 | 5 | 10 | 5 | 10 | 8 | 7 | 7 | 10 | 7 | 1 | 4 | ||||||
| 133 | 7 | 1 | 10 | 10 | 4 | 7 | 6 | 7 | 7 | 4 | 5 | 6 | 8 | 10 | 12 | 4 | 10 | 7 | 8 | ||||
[szerkesztés] Zsűri és televoting pontok külön
A teljes zsűri és televoting pontokat külön, 2011. májusában hozta nyilvánosságra az EBU.[32]
| Helyezés | Televoting | Pontszám | Zsűri | Pontszám |
|---|---|---|---|---|
| 1. | 154 | 113 | ||
| 2. | 124 | 109 | ||
| 3. | 111 | 104 | ||
| 4. | 93 | 102 | ||
| 5. | 90 | 86 | ||
| 6. | 79 | 84 | ||
| 7. | 75 | 76 | ||
| 8. | 73 | 74 | ||
| 9. | 56 | 74 | ||
| 10. | 54 | 65 | ||
| 11. | 52 | 61 | ||
| 12. | 45 | 58 | ||
| 13. | 42 | 51 | ||
| 14. | 42 | 49 | ||
| 15. | 39 | 33 | ||
| 16. | 32 | 31 | ||
| 17. | 25 | 29 | ||
| 18. | 24 | 13 | ||
| 19. | 8 | 6 |
[szerkesztés] Második elődöntő
A második elődöntőt május 12-én rendezték tizenkilenc ország részvételével. Az egyes országok által kiosztott pontok telefonos szavazás, illetve szakmai zsűrik szavazatai alapján alakultak ki, mely alapján az első tíz helyezett jutott tovább a döntőbe. A résztvevő országokon kívül
Franciaország,
Németország és
Olaszország is a második elődöntőben szavazott.
[szerkesztés] A 2. elődöntő ponttáblázata
| Szavazók | ||||||||||||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| Össz | ||||||||||||||||||||||||
| 109 | 12 | 10 | 4 | 12 | 4 | 8 | 12 | 12 | 5 | 2 | 7 | 10 | 7 | 4 | ||||||||||
| 69 | 7 | 3 | 5 | 1 | 4 | 4 | 10 | 1 | 7 | 2 | 5 | 2 | 1 | 12 | 5 | |||||||||
| 13 | 8 | 5 | ||||||||||||||||||||||
| 53 | 8 | 1 | 6 | 6 | 2 | 6 | 2 | 2 | 8 | 1 | 3 | 6 | 2 | |||||||||||
| 48 | 6 | 3 | 3 | 12 | 7 | 3 | 3 | 3 | 3 | 5 | ||||||||||||||
| 81 | 4 | 10 | 8 | 3 | 5 | 3 | 6 | 8 | 6 | 2 | 7 | 12 | 1 | 6 | ||||||||||
| 54 | 4 | 2 | 5 | 4 | 12 | 10 | 1 | 4 | 5 | 7 | ||||||||||||||
| 155 | 5 | 10 | 12 | 12 | 7 | 5 | 3 | 12 | 2 | 12 | 5 | 7 | 12 | 8 | 7 | 12 | 8 | 12 | 1 | 3 | ||||
| 16 | 6 | 2 | 8 | |||||||||||||||||||||
| 48 | 2 | 2 | 1 | 5 | 1 | 10 | 1 | 4 | 4 | 1 | 3 | 4 | 10 | |||||||||||
| 36 | 10 | 7 | 1 | 3 | 8 | 7 | ||||||||||||||||||
| 38 | 5 | 2 | 5 | 1 | 7 | 4 | 6 | 7 | 1 | |||||||||||||||
| 112 | 12 | 8 | 8 | 4 | 7 | 8 | 10 | 6 | 10 | 5 | 4 | 8 | 6 | 5 | 3 | |||||||||
| 111 | 6 | 4 | 10 | 6 | 12 | 7 | 8 | 1 | 4 | 7 | 6 | 5 | 6 | 3 | 8 | 6 | 12 | |||||||
| 60 | 5 | 6 | 8 | 6 | 4 | 5 | 1 | 8 | 3 | 10 | 4 | |||||||||||||
| 45 | 2 | 1 | 10 | 10 | 3 | 8 | 1 | 4 | 6 | |||||||||||||||
| 25 | 4 | 2 | 8 | 2 | 2 | 7 | ||||||||||||||||||
| 135 | 1 | 7 | 7 | 7 | 3 | 3 | 2 | 12 | 6 | 12 | 10 | 10 | 5 | 10 | 4 | 12 | 12 | 2 | 10 | |||||
| 68 | 7 | 1 | 5 | 2 | 2 | 10 | 7 | 1 | 6 | 3 | 10 | 10 | 8 | |||||||||||
[szerkesztés] Döntő
A döntőt május 14-én rendezték. A huszonöt fős mezőnyt a következő országok alkották:
- Az első elődöntő első tíz helyezettje
- A második elődöntő első tíz helyezettje
- A házigazda ország, egyben az előző év győztese: Németország
- Az Öt Nagy tagjai: Egyesült Királyság, Franciaország, Németország, Olaszország és Spanyolország
[szerkesztés] Ponttáblázat
[szerkesztés] A szavazás menete
Az előző évekkel ellentétben a szavazás sorrendjét nem sorsolással döntötték el, hanem a főpróba alapján szavazó szakmai zsűrik pontjai alapján mesterségesen állították össze, hogy lehetőség szerint minél izgalmasabb legyen.[54] A szóvivők között ezúttal is több, korábban részt vevő énekes volt: az azeri Safura (2010), az észt Piret Järvis (Vanilla Ninja tagjaként, 2005), a finn Susan Aho (Kuunkuiskaajat tagjaként, 2010), a grúz Sopho Nizharadze (2010), a lett Aisha (2010), a moldáv Geta Burlacu (2008), a holland Mandy Huydts (Frizzle Sizzle tagjaként, 1986), az orosz Gyima Bilan (2006, 2008), a san marinói Nicola Della Valle (Miodio tagjaként, 2008) és az ukrán Ruszlana (2004). A szavazás sorrendje a következőképpen alakult:
[szerkesztés] 12 pontos országok
Az alábbi országok kaptak 12 pontot a döntőben:
[szerkesztés] Visszatérő előadók
| Előadó | Ország | Előző év(ek) |
|---|---|---|
| Dino Merlin | 1999 (Béatrice közreműködésében) | |
| Gunnar Ólafsson (Sjonni's Friends tagja) | 2001 (Two Tricky tagjaként) | |
| Dana International | 1998 (győztes) | |
| Zdob şi Zdub | 2005 | |
| Lena | 2010 (győztes) |
[szerkesztés] Galéria
-
1. Ell és Nikki, Running Scared:
Azerbajdzsán -
3. Eric Saade, Popular:
Svédország -
4. Mika Newton, Angel:
Ukrajna -
7. Loucas Yiorkas, Watch My Dance:
Görögország
(A képen a francia Amaury Vassilivel) -
9. Eldrine, One More Day:
Grúzia
[szerkesztés] Térkép
[szerkesztés] Referenciák
- ↑ Meghívott előadók
- ↑
- ↑ A Thyssen felhőkarcolón élvezhetik a versenyt
- ↑
- ↑ A hír a Magyar Televízió honlapján
- ↑
- ↑ Ismét 25 fős lesz a döntő
- ↑
- ↑
- ↑
- ^ a b c Magdalena Tul képviseli Lengyelországot Düsseldorfban
- ^ a b c Norvégia: Stella Mwangi a norvég induló
- ^ a b c Albánia: Aurela Gaçe angol és albán kevert nyelven fog énekelni.
- ↑ Megjelent a végleges verzió! Feel the Passion
- ^ a b c Emmy képviseli Örményországot
- ^ a b c Yüksek Sadakat képviseli Törökországot.
- ^ a b c Nina képviseli Szerbiát
- ^ a b c Oroszországot Alekszej Vorobjov képviseli
- ^ a b c
- ^ a b c Grúziát az Eldrine együttes képviseli
- ^ a b c Finnország: Paradise Oskar a finn induló
- ^ a b c Málta: Glen Vella képviseli az országot Düsseldorfban
- ^ a b c Senit képviseli San Marinót
- ^ a b c Horvátországot Daria Kinzer képviseli
- ^ a b c Izland: Sigurjon's Friends képviselik az országot Düsseldorfban
- ^ a b c Magyarországot Wolf Kati képviseli
- ^ a b c Portugáliát a Homens da Luta együttes képviseli
- ^ a b c Evelina Sašenko képviseli Litvániát
- ↑ Azerbajdzsán: Eldar és Nigar Düsseldorfba!
- ↑ A dalcím ismert: Running Scared; dalbemutató: március 13
- ^ a b c Görögországot Loukas Giorkas és Stereo Mike képviseli
- ↑
- ^ a b c Bosznia-Hercegovina Dino Merlin Love in Rewind című dalával versenyez
- ^ a b c Nadine Beiler képviseli Ausztriát
- ^ a b c 3JS képviseli Hollandiát a Never Alone című dallal
- ^ a b c Belgium 2011: Witloof Bay
- ^ a b c Szlovákiát a TWiiNS képviseli Düsseldorfban
- ^ a b c Ukrajnát Mika Newton képviseli
- ^ a b c Moldovát a Zdob şi Zdub együttes képviseli
- ^ a b c Svédországot Eric Saade képviseli
- ^ a b c
- ^ a b c Bulgáriát Poli Genova képviseli
- ^ a b c Vlatko Ilievski képviseli a Volt Jugoszláv Köztársaság Macedóniát
- ^ a b c Izraelt Dana International képviseli
- ^ a b c Maja Keuc képviseli Szlovéniát
- ↑ Maja Keuc angolul énekel Düsseldorfban
- ^ a b c
- ^ a b c Észtországot Getter Jaani képviseli
- ^ a b c Fehéroroszországot Fehéroroszországot Anastasiya Vinnikova képviseli
- ↑ Újabb verzió Anastsiyának Március 14-én
- ^ a b c Musiqq együttes képviseli Lettországot
- ^ a b c A Friend In London képviseli Dániát
- ^ a b c Írország: Jedward képviseli az országot Düsseldorfban
- ↑
|
||||||||||||||
|
|||||||||||
|
|||||

