Ugrás a tartalomhoz

Merény

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Merény (Nálepkovo)
Merény központja - jobbra a községháza, balra a katolikus templom
Merény központja - jobbra a községháza, balra a katolikus templom
Merény címere
Merény címere		 Merény zászlaja
Merény zászlaja
Közigazgatás
Ország Szlovákia
KerületKassai
JárásGölnicbányai
Rangközség
Első írásos említés1290
PolgármesterDušan Daniel
Irányítószám053 33
Körzethívószám053
Forgalmi rendszámGL
Népesség
Teljes népesség3630 fő (2021. jan. 1.)[1]
Népsűrűség55 fő/km²
Földrajzi adatok
Tszf. magasság590 m
Terület55,65 km²
IdőzónaCET, UTC+1
Elhelyezkedése
Térkép
é. sz. 48° 50′ 30″, k. h. 20° 37′ 12″48.841667°N 20.620000°EKoordináták: é. sz. 48° 50′ 30″, k. h. 20° 37′ 12″48.841667°N 20.620000°E
Merény weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Merény témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség
Adatok forrása: Szlovák Statisztikai Hivatal, http://obce.info

Merény (1887-ig Vagendrüssel, szlovákul: Nálepkovo, korábban Vondrišel, németül: Wagendrissel) község Szlovákiában, a Kassai kerület Gölnicbányai járásában.

Fekvése

[szerkesztés]

Iglótól 19 km-re délkeletre, a Gölnic partján fekszik.

Története

[szerkesztés]

A falut 1290-ben a Máriássy család telepítette a szász jog alapján, ekkor említik először „Vagndruzel” alakban. Betelepítője egy Pecold nevű soltész volt. Első lakói szász bányászok voltak. 1332-ben a pápai tizedjegyzékben „Wogendrwssil” néven szerepel. 1358-ban városi rangot kapott, ekkor „Vagendrüzel” néven említik. A 16. században lakói felvették az evangélikus hitet, majd a 18. századtól a katolikusok és evangélikusok békésen éltek egymás mellett. A falu a 18. században indult fejlődésnek, amikor területén több vashámor is üzemelt. 1787-ben 261 házában 2 482 lakos élt.

A 18. század végén Vályi András így ír róla: „VÁGENDRÜSZEL. Német Mezőváros Szepes Vármegy. földes Ura Márjásy Uraság, lakosai katolikusok, és evangelikusok, fekszik Iglóhoz 1 mértföldnyire; határja sovány, de másként meglehetős módgyok vagyon a’ keresetre a’ vas bányák körűl, legelője elég, fája van mind a’ kétféle.”[2]

A 19. században már vasolvasztó is üzemelt területén. 1828-ban 324 házát 2 383-an lakták. Lakói bányászok, vaskohászok, favágók voltak. 1847-ben Kornidesz Lajos a falu határában megalapította Feketehegy-fürdőt, mely az akkori Magyarország első klimatikus sós vízű fürdője és hideg vizes gyógyintézete volt. 1848-ban az épületek súlyos károkat szenvedtek.

Fényes Elek 1851-ben kiadott geográfiai szótárában így ír a városról: „Wagendrüssel, Szepes vm. német bányaváros, Iglóhoz dél-keletre 2 mfdnyire: 502 kath., 1881 evang. lak. Kath. és evang. parochia. Vasbányák, hámorok. F. u. a Marjássy nemzetség.”[3]

1853-ra Lomnitzy Vilmos újjáépíttette a fürdő megrongálódott épületeit. 8 épületből állt, melyekben 180 vendégszoba volt. 8-14 C° hőmérsékletű, bővizű, kitűnő hegyi forrásai hideg vizes gyógyintézet létesítésére kiválóan alkalmassá tették. A fürdő 1881-ig üzemelt. A trianoni diktátumig Szepes vármegye Iglói járásához tartozott.

Német lakosságát a második világháború után kitelepítették.

Népessége

[szerkesztés]

1880-ban 2827-en lakták, ebből 2141 német, 22 magyar és 485 szlovák anyanyelvű.

1890-ben 2224-en lakták: 1625 német, 44 magyar és 553 szlovák anyanyelvű.

1900-ban 2103 lakosából 1463 német, 63 magyar és 537 szlovák anyanyelvű volt.

1910-ben 2 289-en lakták, ebből 1351 német, 165 magyar és 654 szlovák anyanyelvű.

1921-ben 1989 lakosából 1350 német, 14 magyar és 575 csehszlovák volt.

1930-ban 2285-en lakták: 1176 német, 25 magyar és 1023 csehszlovák.

1991-ben 2277 lakosából 1884 szlovák, 371 cigány és 3 magyar volt.

2001-ben 2626 lakosából 1859 szlovák, 725 cigány, 13 német és 7 magyar volt.

2011-ben 3039-en lakták, ebből 2551 szlovák, 406 cigány, 11 német, 2 magyar és 58 ismeretlen nemzetiségű volt.

2021-ben 3630 lakosából 3454 (+14) szlovák, 3 magyar, 52 (+42) cigány, 2 (+8) ruszin, 5 egyéb és 114 ismeretlen nemzetiségű volt.[4]

Neves személyek

[szerkesztés]

Nevezetességei

[szerkesztés]

Képtár

[szerkesztés]
  • A községháza épülete
    A községháza épülete
  • A község központjában
    A község központjában
  • Katolikus templom
    Katolikus templom
  • Katolikus templom
    Katolikus templom
  • Evangélikus templom
    Evangélikus templom
  • Evangélikus templom
    Evangélikus templom
  • Tűzoltószertár
    Tűzoltószertár
  • Harangláb a főtéren
    Harangláb a főtéren
  • Főtér (háttérben az evangélikus templom)
    Főtér (háttérben az evangélikus templom)
  • Világháborús emlékmű német felirattal
    Világháborús emlékmű német felirattal
  • Merény látképe délnyugat felől
    Merény látképe délnyugat felől
  • Vasútállomás
    Vasútállomás
  • Merényi utcakép (Fő utca)
    Merényi utcakép (Fő utca)
  • Merényi részlet
    Merényi részlet
  • Park a községközpontban
    Park a községközpontban
  • Utcakép (Letná utca)
    Utcakép (Letná utca)
  • A Gölnic-folyó Merénynél
    A Gölnic-folyó Merénynél
  • A Železný potok Merény központjában
    A Železný potok Merény központjában
  • Utcakép
    Utcakép
  • Üdvözlőtábla
    Üdvözlőtábla
  • Tájkép a község északi részén
    Tájkép a község északi részén
  • Tájkép Feketehegy közelében
    Tájkép Feketehegy közelében
  • A feketehegyi szanatórium
    A feketehegyi szanatórium
  • Kápolna Feketehegyen
    Kápolna Feketehegyen
  • Régi fasor Feketehegyen
    Régi fasor Feketehegyen

Jegyzetek

[szerkesztés]

További információk

[szerkesztés]
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Merény&oldid=27076496”