Kisbilács
| Kisbilács (Mali Bilač) | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Horvátország |
| Megye | Pozsega-Szlavónia |
| Község | Pleterniceszentmiklós |
| Jogállás | falu |
| Irányítószám | 34310 |
| Körzethívószám | (+385) 33 |
| Népesség | |
| Teljes népesség | 15 fő (2021. aug. 31.)[1] |
| Földrajzi adatok | |
| Tszf. magasság | 135 m |
| Időzóna | CET, UTC+1 |
| Elhelyezkedése | |
 | |
 é. sz. 45° 19′ 34″, k. h. 17° 54′ 36″Koordináták: é. sz. 45° 19′ 34″, k. h. 17° 54′ 36″ | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Kisbilács (horvátul: Mali Bilač) falu Horvátországban, Pozsega-Szlavónia megyében. Közigazgatásilag Pleterniceszentmiklóshoz tartozik.
Fekvése[szerkesztés]
Pozsegától légvonalban 18, közúton 25 km-re keletre, községközpontjától légvonalban 9, közúton 13 km-re északkeletre, a Pozsegáról Diakóvárra menő főúttól északra, a Dilj-hegység északi lejtőin és a Longya mellékvize a Markovac-patak völgyében fekszik.
Története[szerkesztés]
Területe már az ókorban lakott volt, határában kora vaskori temető található. Bilács neve abban az 1544-es okiratban szerepel először, melyben a Grapszki család kéri a bécsi udvarnál elvesztett szlavóniai birtokaiban való megerősítését. A török uralom idején katolikus horvátok lakták. Neve szerepel az 1545-ös török defterben. A török uralom idején katolikus horvátok lakták.[2] 1698-ban „Bilacz” néven 4 portával szerepel a török uralom alól felszabadított szlavóniai települések összeírásában.[3] A török alóli felszabadulás után a bécsi kamara birtoka volt. 1702-ben 5, 1755-ben 11 ház állt a településen.[2]
Az első katonai felmérés térképén „Dorf Mali Bilacs” néven található. Lipszky János 1808-ban Budán kiadott repertóriumában „Billach vel. Bielacs (Mali)” néven szerepel.[4] Nagy Lajos 1829-ben kiadott művében „Billach Mali, Kis Bilacz, Bielacs” néven összesen 26 házzal, 141 katolikus vallású lakossal találjuk.[5]
A településnek 1857-ben 116, 1910-ben 138 lakosa volt. 1910-ben a népszámlálás adatai szerint teljes lakossága horvát anyanyelvű volt. Pozsega vármegye Pozsegai járásának része volt. Az I. világháború után 1918-ban az új szerb-horvát-szlovén állam, majd később (1929-ben) Jugoszlávia része lett. 1991-ben teljes lakossága horvát nemzetiségű volt. A településnek 2011-ben 21, többnyire idős lakosa volt, akik főként a mezőgazdaságból éltek.
Lakossága[szerkesztés]
| Lakosság változása[6][7] | |||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| 1857 | 1869 | 1880 | 1890 | 1900 | 1910 | 1921 | 1931 | 1948 | 1953 | 1961 | 1971 | 1981 | 1991 | 2001 | 2011 |
| 116 | 108 | 92 | 89 | 91 | 138 | 140 | 142 | 137 | 141 | 113 | 87 | 41 | 34 | 26 | 21 |
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ Popis stanovništva, kućanstava i stanova 2021. – stanovništvo prema starosti i spolu po naseljima. Horvát Statisztikai Hivatal, 2022. szeptember 22.
- ↑ a b Josip Buturac: Stanovništvo Požege i okolice 1700-1950.
- ↑ Ive Mazuran: Popis naselja i stanovistva u Slavonii 1698. godine. - Szlavónia 1698-as összeírása
- ↑ Lipszky János: Repertorium locorum obiectorumque: in XII. tabulis Mappae regnorum.... 59. o.
- ↑ Nagy Lajos: Notitiae politico-geographico-statisticae inclyti regni Hungariae, partiumque eidem adnexarum Buda, 1829. 30. o.
- ↑ - Republika Hrvatska - Državni zavod za statistiku: Naselja i stanovništvo Republike Hrvatske 1857.-2001.
- ↑ http://www.dzs.hr/Hrv_Eng/publication/2011/SI-1441.pdf
Források[szerkesztés]
- Pleternica város hivatalos oldala (horvátul)
- Pleternica turisztikai irodájának honlapja (horvátul)
- Az első katonai felmérés térképe
- Josip Buturac: Stanovništvo Požege i okolice 1700-1950. (horvátul)
További információk[szerkesztés]
- A megye turisztikai irodájának honlapja (horvátul)
- Hrvoje Potrebica: Požeška kotlina – Europsko kulturno središte (arheološko perspektiva) (horvátul)
- Csánki Dezső: Magyarország történelmi földrajza a Hunyadiak korában – Pozsega vármegye.
- Pleternica kulturális emlékei (horvátul)
