Mezei varfű
 |
||||||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
 |
||||||||||||||||||
| Rendszertani besorolás | ||||||||||||||||||
|
||||||||||||||||||
| Tudományos név | ||||||||||||||||||
| Knautia arvensis (L.) Coult. |
||||||||||||||||||
| Hivatkozások | ||||||||||||||||||
 A Wikifajok tartalmaz Mezei varfű témájú rendszertani információt.  A Wikimédia Commons tartalmaz Mezei varfű témájú médiaállományokat. |
A mezei varfű (Knautia arvensis) a mácsonyavirágúak (Dipsacales) rendjébe sorolt loncfélék (Caprifoliaceae) családjában a varfű (Knautia) nemzetség egyik faja. Egyéb megnevezései: kelésfű, vargyógyítófű, koszfű, rühfű, fekélyfű;[1] Apostein fű, gombos kóró, kuzupa, rühsikkantyú, sennyedékfű, sennyedék ellen való fű vagy seprőfű.[2] Kivonatával régen bőrbetegségeket gyógyítottak, innen ered magyar megnevezése is. A nemzetség nevét Christopher Knaut német botanikusról (1654–1716) kapta.
Tartalomjegyzék |
Élőhely [szerkesztés]
Európában, Közép-Ázsiában, Szibériában és a Kaukázusban honos, de sokfelé behurcolták. Löszpusztaréteken, félszáraz gyepeken, útszéleken, kaszálókon, hegyi réteken – többnyire meszes talajon – fordul elő; Magyarországon főleg a Dunántúlon található réteken.
Alfajok [szerkesztés]
- Knautia arvensis subsp. arvensis – tetraploid
- Knautia arvensis subsp. pannonica (Heuff.) O. Schwarz – diploid
- Knautia arvensis subsp. pseudolongifolia (Szabó) O. Schwarz
- Knautia arvensis subsp. serpentinicola Smejkal ined.
Jellemzők [szerkesztés]
40–120 cm magas, felálló, lágy szárú, évelő növény. A szár alsó részében serteszőrös, néha mirigyes, a felső rész kopasz vagy molyhos. A nagy méretű levelek átellenesek, szürkészöldek. Az ép, hosszú nyelű, gyakran tagolatlan alsó levelek tőlevélrózsát alkotnak, visszás-tojásdadok. Az átellenes felső levelek szárnyasan hasogatottak, ép szélűek vagy fűrészesek, ritkán nyelesek. Általában kétlaki növény, de tisztán nőivarú virágokat tartalmazó példányok is előfordulnak (gynodioecia vagy günodiőcia).[3] A hosszú, vékony kocsányú, hímnős virágok 2–4 cm átmérőjű lapított félgömbös virágzatba tömörülnek. A tölcsér alakú párta ibolyakék, 4 szirmú, alul forrt. A szélső virágok nagyobbak. A gallérszerű murvalevelek a virágzat peremén túlnyúlnak. 2-4 porzó, és egy hosszú, rovátkolt bibeszál található a virágban. Május-október között virágzik. Méhek, lepkék porozzák be.[4][5] A magház alsó állású. Termése 5–6 mm-es, hengeres, szőrös kaszattermés, melyhez hozzákapcsolódik a tollas csésze. A magokat hangyák terjesztik.
Hatóanyagok [szerkesztés]
Triterpén-szaponinok (knautozid, szaponozid), iridoidok (dipszakán), flavonoidok, cserzőanyagok.
Felhasználása [szerkesztés]
Elsősorban a föld feletti, virágzó hajtásrészeket (régen a gyökerét is) használják fel. A népi gyógyászatban krónikus bőrbetegségek (ekcéma, csalánkiütés, rühösség) kezelésére, továbbá köhögésre, torokgyulladásra, hólyaghurutra is adták. A homeopátia légúti megbetegedésekre, emésztési gyengeség kezelésére használja.
Termesztése [szerkesztés]
Nem túlságosan érzékeny a talajra,[6] de a száraz,[7][8] meszes talajt[9] kedveli. Napfénykedvelő.[10] A hideg teleket igen jól tűri, akár a −25 °C-ot is elviseli.[6]
Hasonló fajok [szerkesztés]
- Knautia nemzetségen belül:
- magyar varfű (Knautia drymeia)
- erdei varfű (Knautia dipsacifolia) – levelei mélyen fűrészesek
- Kitaibel-varfű (Knautia kitaibelii)
- galambszínű ördögszem (Scabiosa columbaria) – levelei szálasak
Képek [szerkesztés]
-
-
-
-
rajta közönséges ökörszemlepke
-
-
-
levelek
-
éretlen termés
-
-
-
-
-
-
tőlevél
.jpg)
Források [szerkesztés]
- Ingrid és Peter Schönfelder: Gyógynövényhatározó, 2001 (ISBN 963 684 124 1)
- Neil Fletcher: Vadvirágok (Északnyugat- és Közép-Európa vadvirágainak képes határozókönyve), ISBN 963 9491 349
- Plants for a Future database
További információk [szerkesztés]
Jegyzetek [szerkesztés]
- ↑ Szabó László Gy.: Gyógynövényismeret
- ↑ Wagner János: Magyarország virágos növényei (1903)
- ↑ Higher pollinator effectiveness by specialist than generalist flower-visitors of unspecialized Knautia arvensis (Dipsacaceae)
- ↑ Baines. C. Making a Wildlife Garden.
- ↑ International Bee Research Association. Garden Plants Valuable to Bees. International Bee Research Association. 1981
- ^ a b Phillips. R. & Rix. M. Perennials Volumes 1 and 2. Pan Books 1991 (formailag hibás) ISBN 0-330-30936-9
- ↑ Launert. E. Edible and Medicinal Plants. Hamlyn 1981 ISBN 0-600-37216-2
- ↑ Clapham, Tootin and Warburg. Flora of the British Isles. Cambridge University Press 1962.
- ↑ Grieve. A Modern Herbal. Penguin 1984 ISBN 0-14-046440-9
- ↑ Brickell. C. The RHS Gardener's Encyclopedia of Plants and Flowers Dorling Kindersley Publishers Ltd. 1990 ISBN 0-86318-386-7
