Kunhegyes

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
A lap korábbi változatát látod, amilyen KMBot (vitalap | szerkesztései) 2021. április 10., 11:12-kor történt szerkesztése után volt. Ez a változat jelentősen eltérhet az aktuális változattól. (reklámlink törlése AWB)
Kunhegyes
Kunhegyes, református templom
Kunhegyes, református templom
Kunhegyes címere
Kunhegyes címere		 Kunhegyes zászlaja
Kunhegyes zászlaja
Közigazgatás
Ország Magyarország
RégióÉszak-Alföld
VármegyeJász-Nagykun-Szolnok
JárásKunhegyesi
Jogállásváros
PolgármesterSzabó András (Fidesz-KDNP)[1]
Irányítószám5340
Körzethívószám59
Népesség
Teljes népesség6944 fő (2023. jan. 1.)[2]
Népsűrűség51,33 fő/km²
Földrajzi adatok
Terület148,93 km²
Földrajzi nagytájAlföld[3]
Földrajzi középtájKözép-Tisza-vidék[3]
Földrajzi kistájTiszafüred–Kunhegyesi-sík[3]
IdőzónaCET, UTC+1
Elhelyezkedése
Térkép
é. sz. 47° 22′ 12″, k. h. 20° 37′ 51″Koordináták: é. sz. 47° 22′ 12″, k. h. 20° 37′ 51″
Kunhegyes (Jász-Nagykun-Szolnok vármegye)
Kunhegyes
Kunhegyes
Pozíció Jász-Nagykun-Szolnok vármegye térképén
Kunhegyes weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Kunhegyes témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Kunhegyes város az Észak-Alföldi régióban, Jász-Nagykun-Szolnok megyében, a Kunhegyesi járás székhelye.

Fekvése

Az Alföldön, a Közép-Tiszavidéken, a Nagykunság északnyugati részén található, a Nagykunsági-főcsatorna közelében, a Kakat-ér mellett. Budapesttől 160 km-re, a Tisza-tótól (Abádszalóktól) kb. 15 km-re, a megye székhelyétől, Szolnoktól kb. 50 km-re fekszik. Szomszédos települések: Kunmadaras, Tomajmonostora, Abádszalók, Tiszagyenda, Fegyvernek.

Megközelítése

Közúton elérhető a Fegyvernek (4-es főút) - Tiszafüred között vezető 34-es főúton. Szintén megközelíthető Abádszalókról egy mellékúton, illetve Tiszafüredet Tiszaszőlős - Tiszaszentimre - Tomajmonostorán át Kunhegyessel összekötő alsóbbrendű úton.

A közúti tömegközlekedést a Volánbusz autóbuszai végzik. A környező településeken kívül közvetlenül elérhető Eger, Szolnok, Jászberény, Debrecen, Békéscsaba, Gyöngyös, Tiszafüred és Miskolc.

Vonattal elérhető a Kál-Kápolna–Kisújszállás-vasútvonalon.

Története

1552-ig

A települést elsőként Hegyesegyháza néven Károly Róbert király Vácon, 1311. november 8-án kelt oklevelében említi. Idővel Hegyesegyháza nevéből az „egyház” szót elhagyták, és a helységet röviden Hegyesnek, utóbb a rajta átfolyó Kakat ér után Kakathegyesnek nevezték.

Hegyes nem volt kun község, noha a kunoknak is voltak itt birtokaik. E birtokokhoz a XIII. századi betelepülésük során adományok, családi kapcsolatok révén jutottak hozzá. Kunhegyes határát azonban különböző perek során mindig elkülönítették mind a kun, mind a magyar településekétől. 1552-től a község már a mai nevén szerepelt.

1552-1745

A kunok a Hegyes melletti Kolba(z)-szék települést ülték meg, azonban a XVIII. század elején az elvándorlások után oda már nagy számban nem tértek vissza. 1596-ban a törökök pusztították, lakói elmenekültek. 1629-től dokumentáltan újra lakják, de 1683-ban a tatár seregek pusztává tették az egész Nagykunságot, így lakosai ismét szétszéledtek.

A kunok és a hegyesiek 1698-ban kezdtek hazaszállingózni, tömeges visszatelepedésük 1701-ben történt. 1699 után, közvetlen a karlócai békekötést követően I. Lipót király a háborúk költségeinek fedezésére 500 000 rénes forintért a Jászságot és a Kunságot eladta a német lovagrendnek. Az addig önkormányzattal rendelkező jász-kun népet ezzel jobbágyságba süllyesztve (lásd még Kunkapitány). Az eladatás után a lakosság egy része a mocsarasabb területekre menekült.

A Rákóczi-szabadságharc idején újból népes község volt, jelentős bázisa a kuruc mozgalomnak. Rákóczi ugyanis ígéretet tett az önkormányzatuk visszaállítására (lásd még: Kunhegyes Rákóczi út). Kunhegyes és Madaras volt a csapatok fő táborhelye a vidéken. 1705-ben a rácok kirabolták és felgyújtották a községet. Lakóit Rákóczi rakamazi birtokaira telepítette. 1711-ben kezdődött meg a visszaköltözés. Ettől kezdve lakossága szemlátomást gyarapodott.

A megváltás kora (1745-1867)

1745-ben Mária Terézia királyi kiváltságlevelében a jász-kunok kérelmére megengedte, hogy földjeiket a német lovagrendtől, ill. az azt kezelő pesti invalidusoktól megválthassák, ez volt a Redemptio. A vételár igen magas volt, az ország akkori éves költségvetésével összemérhető. A redemptióban a lakosság kb. 2/3-a tudott részt venni, így a település virágzásnak indult. A megváltáshoz szükséges kölcsönöket a Hármas kerület kb. 1765-re tudta kifizetni.[4]

1786-ban II. József engedélyével a nagykun községek Hatkunság kezdeményezésére és összefogásával megkezdődött a már kezdetleges módon rekesztett Mirhó-fok elzárása. A Mirhó-fok a Tiszából eredő árvizek egyik kiindulópontja volt. A Nagykunság intenzív gazdasági fejlődését, mely főként állattenyésztésből és mezőgazdálkodásból állt, a rendszeres és kiterjedt árvizek nagyban hátráltatták. Ennek elzárása a Tisza-szabályozás első lépése volt. A környező települések közös erejéből történő gátépítés 1795-ben fejeződött be. A redemptusok és irredemptusok a XVIII. század második végére éles ellentétbe kerültek egymással. A gátépítések által felszabadult területek is a redemptio arányában kerültek kiosztásra, ill. közös tulajdonba. Ez idézte elő, hogy 1785-ben mintegy 211, főként irredemptus család költözött ki a kincstár bácskai birtokaira (Bácsfeketehegy, ma Feketics (Szerbia) és Velics).

1827-ben megnyílt az első gyógyszertár az úgynevezett felsőtizedben. A település első orvosa ekkor Német Benjámin községi kirurgus volt. A kéttornyú református templom terveit Hild József készítette 1839-ben. A város jelképévé vált templom az ország 2. legnagyobb református temploma a maga 1200 ülő- és közel 4000 állóhelyével. 1848-ban 560 gyalogost és 49 lovas nemzetőrt állított ki a város. Nemcsak katonákkal, hanem pénzzel és természetbeni juttatásokkal is segítették a szabadságharcot. A későbbiekben még 441 önkéntes katona vállalta a harcot.

A Hatkunság önállósága az 1867-es a kiegyezéskor szűnt meg, így a Hármaskerület volt Magyarország legutolsó nevesített önkormányzata (autonóm területe).

1867-1944

1734-ben kezdték építeni az első községházát, amelynek helyén 1878-ban új városházát építettek Pum József királyi mérnök tervei alapján. 1879-ben már önálló egészségügyi kört képezett a város 3 orvosa és 1 gyógyszerésze. 1885-től Önkéntes Tűzoltó Egylet kezdte meg működését a településen.

Kunhegyes 1871-ben az új községi törvény alapján rendezett tanácsú várossá alakult, de a vele járó többlet adóteher miatt polgárai 1895-ben lemondtak erről a jogállásáról és nagyközséggé alakult. Ezzel egyidejűleg Kunhegyes a tiszai felső járás székhelye lett, és az is maradt egészen 1965-ig, az 1950 óta már Kunhegyesinek nevezett járás megszüntetéséig.

Az első világháborúban a kunhegyesiek jóformán minden fronton harcoltak. A katonák közül 373 elesett, 676 hadifogságba jutott. A háború ideje alatt a sebesültek részére a Függetlenségi Olvasókör szolgált kórházul.

1919. március 21-én Kunhegyesen is kikiáltották a Tanácsköztársaságot. Mindez azonban csak április 30-áig tartott, mert a román hadsereg Kunhegyest megszállva tartotta 1920. február 18-áig.

1944-től

Városháza

1944. október 9-én foglalták el az oroszok Kunhegyest, amelyet még a német páncélos ellentámadás érintett. Harcok a község belterületén nem folytak, így különösebb épületkárok nem keletkeztek. A II. világháború hozzávetőlegesen 400 áldozatot követelt a településről.

1946-ban társadalmi segítséggel az egészségházban szülőotthont létesítettek, ami már nem működik. 2005-ben Kunhegyes lakosainak egészségügyi ellátását 4 háziorvos, 1 szülész-nőgyógyász szakorvos, 1 tüdőgyógyász, 2 fogász, 1 gyermekgyógyász szakorvos biztosította. 1955-ben 40 férőhelyes bölcsődét nyitottak. Az 1956-os események idején az egyik tsz állatállományát széthurcolták, szobrokat rongáltak, de fegyveres harcok nem folytak Kunhegyesen. Az 1960-as évek elején megindult az erőteljes iparosodás, ennek következtében a község fokozatosan fejlődött annak 1989 utáni megszűnéséig.

1970-ben a települést nagyközséggé nyilvánították. Ma a Tiszafüredi kistérség tagja. Az 1970-es években Kunhegyes és Feketics hivatalosan is testvérvárosi kapcsolatot létesített. A közös múltra mindkét településen egy-egy kopjafa emlékeztet. 1983-ban megkezdték a szilárd burkolatú utak, 1984-ben a gázhálózat kiépítését. 1985-ben kezdődött az ivóvízhálózat rekonstrukciója.

A nagyközség 1986-ban ünnepelte fennállásának 700. évfordulóját. 1988-ban a BHG Híradástechnikai Vállalat crossbar telefonközpontot telepített Kunhegyesen, ezzel megkezdődött a telefonhálózat kiépítése. 1989-ben sikerült visszakapnia városi rangját. A városavató ünnepséget – melyen 4000 fős létszámmal vett részt a város lakossága, elszármazottak – a református templomban rendezték. 1995 végére a gázhálózat teljesen kiépült, és majdnem mindenütt elkészültek a szilárd burkolatú utak.

Az 1989 utáni évek változásai Kunhegyesre lakosságára negatív irányba hatottak. Az ipari munkahelyek drasztikus csökkenése folytán nőtt a munkanélküliség, az elvándorlás. A lakosság népessége az 1949-es 11104-ről 2007-re 8506 főre csökkent.

Kunhegyes város képviselőtestülete 2013. február 13-ai döntésével megszüntette a Bajcsy-Zsilinszky utca elnevezést, és az utcát Wass Albertre keresztelte át. Horthy Miklós nevét viseli ezentúl egy szovjet katonatisztről - aki a második világháborúban a településen hunyt el - elnevezett utca Kunhegyesen. A 20. századi önkényuralmi rendszerekhez köthető elnevezések tilalmáról szóló törvény értelmében a településen összesen tíz utca neve változott meg.

Közélete

Polgármesterei

  • 1990–1994: Szelekovszky István (független)[5]
  • 1994–1998: Szelekovszky István (független)[6]
  • 1998–2002: Kontra József (MSZP)[7]
  • 2002–2006: Kontra József (MSZP)[8]
  • 2006–2010: Szabó András (Fidesz-Kisgazda Polgári Egyesület-KPK)[9]
  • 2010–2014: Szabó András (Fidesz)[10]
  • 2014–2019: Szabó András (Fidesz)[11]
  • 2019-től: Szabó András (Fidesz-KDNP)[1]

A települési önkormányzat képviselő-testülete (a polgármesterrel együtt) 9 főből áll. A város hivatalos újságja a havilapként megjelenő Kunhegyesi Híradó. A településen Cigány Nemzetiségi Önkormányzat is működik.

Népesség

A település népességének változása:

A népesség alakulása 2013 és 2023 között
Lakosok száma
7748
7653
7521
7217
7056
6944
201320142018202120222023
Adatok: Wikidata

2001-ben a város lakosságának 98%-a magyar, 2%-a cigány nemzetiségűnek vallotta magát.[12]

A 2011-es népszámlálás során a lakosok 87,9%-a magyarnak, 2,2% cigánynak, 0,3% németnek mondta magát (12,1% nem nyilatkozott; a kettős identitások miatt a végösszeg nagyobb lehet 100%-nál).

Vallás

A kunhegyesi református templom

A 2001-es népszámlálás adatai alapján a lakosság kb. 37%-a református, illetve kb. 21,5%-a római katolikus vallású volt. Más egyházhoz (pl. görögkatolikus vagy evangélikus) vagy felekezethez kb. 1% tartozott, míg nem válaszolt, ismeretlen vagy nem tartozik egyetlen egyházhoz sem kb. 40,5%.[13]

2011-ben a vallási megoszlás a következő volt: római katolikus 12,2%, református 23,7%, felekezeten kívüli 40,6% (22,1% nem nyilatkozott).[14]

Római katolikus egyház

Az Egri Főegyházmegye (érsekség) Jász-Kun Főesperességének Törökszentmiklósi Esperesi Kerületébe tartozik, mint önálló plébánia. Plébániatemplomának titulusa: Szentháromság. Filiaként hozzá tartozik a bánhalmai római katolikus temetőkápolna.

Református egyház

A Tiszántúli Református Egyházkerület (püspökség) Nagykunsági Református Egyházmegyéjébe (esperesség) tartozik, mint önálló anyaegyházközség.

Evangélikus egyház

Az Északi Evangélikus Egyházkerület (püspökség) Dél-Pest Megyei Egyházmegyéjében (esperesség) lévő Szolnoki Evangélikus Egyházközséghez tartozik, mint szórvány.

Természeti értékek

Látnivalók

Az egykori sóház, ma városi könyvtár
Nagykun lovas szobor a városháza előtti parkban
  • Az ország 2. legnagyobb református temploma: 1827-48 között épült, klasszicista stílusban, Hild József tervei alapján. A kéttornyos, háromhajós csarnoktemplom befogadó-képessége kb. 4000 fő.
  • Szent István szobra: Czupp Pál készítette 2000-ben.
  • A XX. század mártírjainak emlékműve: Győrfi Lajos alkotása (1993)
  • Sóház: 1739-ben épült, barokk stílusban. Jelenleg a Városi Könyvtár otthona.
  • Zsigmond Ferenc mellszobra: Papi Lajos alkotása.
  • Szegő Gábor mellszobra: Győrfi Lajos alkotása.
  • Nagykun lovas szobor: 1986-ban készítette Győrfi Lajos.
  • Kopjafa: A település fennállásának 700 éves évfordulójára állították fel Szelekovszky István alkotását.
  • Trianoni kereszt.
  • 1956-os emlékmű: Győrfi Sándor készítette 2006-ban.
  • Városháza: 1878-ban épült, eklektikus stílusban, Pum János tervei alapján.
  • Római katolikus (Szentháromság-) templom: 1830-36 között épült, klasszicista stílusban, Homályossy Ferenc tervei alapján.
  • Miseruha-gyűjtemény (Katolikus templom)
  • Néprajzi Gyűjtemény
  • Kunkapitány-ház: az 1880-as években épült.
  • Komlósi-féle szélmalom: A Nagykunság egyik legszebb szélmalma 1859-ben épült, téglából.
  • Kunhegyesi Szent István Termálfürdő

Sport

A város sportéletét a Kunhegyes Egységes Sportegyesület (KESE) fogja össze.

  • Labdarúgás: A focicsapat a Jász-Nagykun-Szolnok megyei bajnokság II. osztályában szerepel.
  • Röplabda: A férfi röplabdacsapat az NB II-ben szerepel.
  • Kézilabda: A női csapat a Jász-Nagykun-Szolnok megyei bajnokság I. osztályában szerepel.

Híres szülöttei

  • Báró Mészáros János (1737–1801): hadvezér
  • Kovács Imre (1832. november 14.–): református gimnáziumi igazgató-tanár
  • Lengyel Lajos (1900. szeptember 24. – Budapest, 1968. március 24.): tanár, szótárszerkesztő
  • Ilosvai Varga Imre (1814–1866): a Jászkun Kerület főjegyzője, Kossuth Lajos Tiszántúli élelmezési kormánybiztosa, 1861-64 között nagykun kapitány
  • Zsigmond Ferenc (1883–1949): tanár, irodalomtörténész, akadémikus, az MTA tagja
  • Kádár Endre, Schwartz (1886. december 9. – Auschwitz, 1944 november) magyar író, a Nyugat első nemzedékéhez tartozott
  • Ilosvai Varga István (1895 – Budapest, 1978): érdemes művész, a szentendrei festőiskola tagja
  • Szegő Gábor (1895 – USA, 1985): matematikus, a konstruktív függvénytan megalapítója[15]
  • Romanek János: (1966) háromszoros magyar bajnok labdarúgó
  • Angyal Zoltán (1985. március 21.): Stunt Rider, a 2007-es Stunt Rider Világbajnokság nyertese

Rendezvények

  • Jászkun Citeratalálkozó
  • Legénybot Alkotótábor
  • Mihály-napi Sokadalom
  • Szélmalom Kerékpáros és Gyalogos teljesítménytúra
  • Strandröplabda Bajnokság
  • Konok Kunok Népi Játékok
  • Ikrek Hava - Ikrek Napja
  • Aratónap
  • Kun Kupa Nemzetközi Ifjúsági Labdarúgó-torna[16]

Testvérvárosai

Légi felvétel galéria

  • Kunhegyes látképe madártávlatból
    Kunhegyes látképe madártávlatból
  • Kunhegyes külterület a magasból
    Kunhegyes külterület a magasból
  • Kunhegyes, református templom légi fotón
    Kunhegyes, református templom légi fotón
  • Kunhegyes központja a levegőből
    Kunhegyes központja a levegőből
  • Kunhegyes légi felvételen
    Kunhegyes légi felvételen
  • Kunhegyes - légi fotó
    Kunhegyes - légi fotó

Jegyzetek

  1. ↑ a b Kunhegyes települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Nemzeti Választási Iroda, 2019. október 13. (Hozzáférés: 2020. január 7.)
  2. ↑ Magyarország helységnévtára (magyar és angol nyelven). Központi Statisztikai Hivatal, 2023. október 30. (Hozzáférés: 2023. november 5.)
  3. ↑ a b c Magyarország kistájainak katasztere. Szerkesztette Dövényi Zoltán. Második, átdolgozott és bővített kiadás. Budapest: MTA Földrajztudományi Kutatóintézet. 2010. ISBN 978-963-9545-29-8  
  4. ↑ Bellon Tibor: Beklen
  5. ↑ Kunhegyes települési választás eredményei (magyar nyelven) (txt). Nemzeti Választási Iroda, 1990 (Hozzáférés: 2020. február 21.)
  6. ↑ Kunhegyes települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 1994. december 11. (Hozzáférés: 2020. január 6.)
  7. ↑ Kunhegyes települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 1998. október 18. (Hozzáférés: 2020. május 16.)
  8. ↑ Kunhegyes települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 2002. október 20. (Hozzáférés: 2020. május 16.)
  9. ↑ Kunhegyes települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 2006. október 1. (Hozzáférés: 2020. május 16.)
  10. ↑ Kunhegyes települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 2010. október 3. (Hozzáférés: 2020. május 16.)
  11. ↑ Kunhegyes települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Nemzeti Választási Iroda, 2014. október 12. (Hozzáférés: 2020. május 16.)
  12. ↑ A 2001-es népszámlálás nemzetiségi adatsora
  13. ↑ http://portal.ksh.hu/pls/portal/!CP.hnt2.telep?nn=22567
  14. ↑ Kunhegyes Helységnévtár
  15. ↑ [1]
  16. ↑ http://www.iranymagyarorszag.hu/info/kunhegyes/

További információk

Commons:Category:Kunhegyes
A Wikimédia Commons tartalmaz Kunhegyes témájú médiaállományokat.
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Kunhegyes&oldid=23766081”