Kádár Endre
| Kádár Endre | |
| Született | Schwartz Endre 1887. december 17.[1] Kunhegyes |
| Elhunyt | 1944. november (56 évesen) auschwitzi koncentrációs tábor |
| Állampolgársága | magyar |
| Foglalkozása | író |
| Iskolái | Budapesti Tudományegyetem (–1905) |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Kádár Endre, Schwartz (Kunhegyes, 1887. december 17. – auschwitzi koncentrációs tábor, 1944. november) magyar író, a Nyugat első nemzedékéhez tartozott.
Élete[szerkesztés]
Kunhegyesi szabók: Altmann Annának és Schwartz Dávidnak, az izraelita hitközség tanácsnokának fia volt. Kisújszálláson érettségizett, nevét 1904-ben magyarosíttatta. Egyetemi tanulmányait a budapesti egyetem bölcsészkarán és Svájcban folytatta, utána újságíró lett. 1909 októberében jelen volt a Nyugat íróinak debreceni látogatásán.
Első regényét is a Nyugat közölte folytatásokban (Balajka, 1918), a következő évben könyv alakban is kiadták. Cikkei, írásai még az alábbi lapokban jelentek meg: Budapesti Napló, Magyar Hírlap, A Polgár, Politikai Hetiszemle, Nagyváradi Napló, Az Újság, Élet, Magyar Figyelő, A Nap.
Az első világháború idején feleségével, Mihály (Müller) Lívia grafikussal Svájcban élt és az Az Est című lapot tudósította.[2] (Egy másik információ szerint azonban „az első világháború egész idejét a fronton töltötte.”)[3] Az 1920-as évek nagy részét Franciaországban töltötték, Bölöni György baráti köréhez tartoztak. Házasságuk az 1930-as években felbomlott.
Utoljára Győrött lakott, onnan deportálták Auschwitzba. Szülővárosa 2007-ben emléktáblán örökítette meg nevét.
Munkássága[szerkesztés]
Első regényét (Balalajka, 1919) kedvezően fogadták. Földi Mihály a fölfedezés örömével szólt róla a Nyugatban. „Kimondottan nincs benne semmi vigasz s mindenhez közelebb áll, mint az öröm mozarti zavartalanságához. De a legtisztább, a legnemesebb irodalom.”[4] 1922-ben írt és bemutatott színművét Zilahy Lajos méltatta, kiemelve a dráma újszerűségét, eredeti látásmódját: „Amilyen különállásnak számított regénye az új magyar prózában, ugyanolyan egyéni utat jelez háromfelvonásos színműve, «A szerelem elmegy» az új magyar drámában.”[5] Második, terjedelmesebb regényét (Önbüntetés, 1935) Füst Milán rendkívül lesújtó kritikával illette: „…véleményem szerint, úgy e regény maga, mint a róla eddig elhangzott vélemények: a legnagyobb irodalmi tévedés, amelyet eddig megéltem, ezt már nincs is kedvem szó nélkül hagyni. (…) Az a baj, hogy ez a regény, ha érthetőbb volna, még unalmasabb volna.”[6] Írásából az is kiderül, hogy Kádár Endre nyilatkozata szerint a regényt tizenhárom éven át írta, és hogy a regénynek „elragadtatott hívei” is vannak.
Visszaemlékezéseiben Illés Endre így foglalta össze benyomásait a két könyvről: „Ez a két regény a részletek, a valóság, a figurák, az emberi helyzetek szédítő zsúfoltságával lepett meg annak idején. Mintha egy bőröndnyi amatőr fényképpel tért volna haza külföldi útjáról – ilyen volt Kádár Endre regénye, s főként a második, az Önbüntetés. A két háború közötti anarchikus Nyugat-Európáról talán senki sem gyűjtött annyi adatot, mint ő – milyen remek, változatos, éles pillanatfelvételek voltak. Balzac, Proust, Valéry-Larbaud regényeinek gazdagsága. Csak éppen az egyes képek között alig érzékelhető, vékony, áttetsző sejthártya feszült – figurák és szituációk helyett összedobált mozaikkép nyugtalanította az olvasót, aki ettől a zsúfoltságtól és a külön kockákba szorított mozgalmasságtól káprázva hajtotta be a regényt.”[7]
Fő munkái[szerkesztés]
- Asszonyportré (elbeszélések, 1913)
- Balalajka (regény, Budapest, 1919)
- A szerelem elmegy (dráma 3 felvonásban, Budapest, 1922; bemutatta a Belvárosi Színház 1922. április 21-én)
- Önbüntetés (regény, Budapest, 1935).
Kéziratban maradt színműve A kulcslyuk[8]
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ http://mek.oszk.hu/00300/00355/html/ABC07165/07197.htm, Kádár Endre, 2017. október 9.
- ↑ Házasságkötési bejegyzése a Budapest V. kerületi polgári házassági akv. 136/1914. folyószáma alatt. (Hozzáférés: 2019. november 8.)
- ↑ Magyar életrajzi lexikon
- ↑ Nyugat 1923. 24. szám.
- ↑ Nyugat 1922. 9. szám.
- ↑ Nyugat 1935. 2. szám.
- ↑ Illés Endre: Mestereim, barátaim, szerelmeim (II. kötet). [2014. július 14-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2014. március 18.)
- ↑ Magyar Életrajzi Index. [2014. július 14-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2014. június 7.)
Források[szerkesztés]
- Magyar életrajzi lexikon I. (A–K). Főszerk. Kenyeres Ágnes. Budapest: Akadémiai. 1967.
- Víg Márta: Kádár Endre író, újságíró a Nyugat első nemzedékének tagja. Kunhegyes város honlapja, 2007. (Hozzáférés: 2014. március 18.)
További információk[szerkesztés]
- Bikácsy Gergely: Balalajka és Önbüntetés (Kádár Endre két regényének elemzése.) Holmi, 1992. 3. szám, 347–353. oldal.)
- Gulyás Pál: Magyar írók élete és munkái – új sorozat I–XIX. Budapest: Magyar Könyvtárosok és Levéltárosok Egyesülete. 1939–1944. , 1990–2002, a VII. kötettől (1990–) sajtó alá rendezte: Viczián János
- Horák Magda: A magyar értelmiség veszteségei az 1940-es években. Bp., Szerző, 1996.
- Szavak szárnyán. Kunhegyesi irodalmi antológia. Szerk. Bagi Aranka, Víg Márta. Kunhegyes, Kunhegyes Város Önkormányzata, 2004.
- Magyar Színművészeti Lexikon. Szerk. Erődi Jenő és Kürthy Emil összegyűjtött anyagának felhasználásával... Schöpflin Aladár. Bp., Országos Színészegyesület és Nyugdíjintézete, 1929.
- Uj lexikon. A tudás és a gyakorlati élet egyetemes enciklopédiája. Szerk. Dormándi László, Juhász Vilmos. Bp., Dante-Pantheon, 1936.
- Új magyar életrajzi lexikon. Főszerk. Markó László. Bp., Magyar Könyvklub.
- Új magyar irodalmi lexikon. Főszerk. Péter László. Bp., Akadémiai Kiadó, 1994.
