Tárkony
Tárkony (Artemisia dracunculus) | ||||||||||||||||||||
---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
Rendszertani besorolás | ||||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||||
Tudományos név | ||||||||||||||||||||
Artemisia dracunculus L. | ||||||||||||||||||||
Szinonimák | ||||||||||||||||||||
Artemisia dracunculoides | ||||||||||||||||||||
Hivatkozások | ||||||||||||||||||||
A Wikifajok tartalmaz Tárkony (Artemisia dracunculus) témájú rendszertani információt. A Wikimédia Commons tartalmaz Tárkony (Artemisia dracunculus) témájú médiaállományokat és Tárkony (Artemisia dracunculus) témájú kategóriát. |
A tárkony (Artemisia dracunculus) az őszirózsafélék (Asteraceae) családjába, az üröm nemzetségbe tartozó, évelő gyógy-, és fűszernövény. Magyar népies nevei: esztragon, tárkonyüröm, tárkony.
Fűszer- és zöldségnövényként világszerte termesztik. Vadon az északi félteke nagy területén előfordul: Kelet-Európától Közép- és Kelet-Ázsiáig, de még Észak-Indiában is, valamint Észak-Amerika nyugati részén, s dél felé még Mexikó területén is. Elképzelhető azonban, hogy az észak-amerikai populációk emberi termesztésből vadultak ki. Erdélyből került Magyarországra. Régebben nagyon kedvelt, jellegzetesen fűszeres illatú, kissé kesernyésen csípős ízű fűszer. Illóolajának illata az ánizsra emlékeztet.
Jellemzői
[szerkesztés]120–150 cm magasra növő évelő növény, karcsú elágazó, hosszirányban barázdált szárral. Gyökértörzse többfejű, rövid tarackokat fejleszt. Élénkzöld levelei 2–8 cm hosszúak, 2–10 mm vastagok, osztatlanok, szálas-lándzsásak, hegyes végűek. A tőlevelek csúcsa sokszor háromhasábú. Zöldessárga csöves virágai kb. 40-esével 2–4 mm széles fészkeket alkotnak, amelyekből felálló vagy bókoló laza bugavirágzat áll össze. A virágok kétivarúak, szél porozza őket, a pollenszemek nyújtott ellipszoid vagy gömbszerű alakúak, trikolporátak (a három csírahasítékban 1-1 pórus is van). A hasítékok hosszúak, az exine sexine-része egyenlítői irányban megvastagodott, a sarkoknál vékonyabb.
Fajtái
[szerkesztés]Konyhai felhasználásra leginkább a francia tárkony (Artemisia dracunculus var. sativa) alkalmas. Maximum 60–80 cm magas, oldalirányban terjeszkedő bokrokat alkot. Ez magról nem szaporítható, mert vagy egyáltalán nem hoz se virágot, se magot, vagy ha mégis, magjai sterilek. Illóolajtartama akár a 3%-ot is elérheti.[1] (Létezett egy 1976-os magyar nemesítésű fajta, a "Zöldzamat" 1,8-2,6% olajtartalommal, de ezt 2009-ben visszavonták a magyar fajtajegyzékből. Ott jelenleg egy 2000-es bejegyzésű fajta az "Artemis" szerepel)[2] A legelterjedtebben forgalmazott, magról is szaporítható változata az orosz tárkony (Artemisia dracunculus var. inodora)[3] Minthogy illóolajtartama sokszor még a 0,5%-ot sem éri el, konyhai felhasználása korlátozott. Akár 1,5-2m magasra is megnövő szárai fásak. A német tárkony (Artemisia dracunculus var. Thueringiae) illóolajtartam szempontjából a francia változathoz áll közelebb. 1,5-2,5% és enyhébben ánizsos, de ürmösebb, "csípősebb" annál. Egyes nemesítései akár 150 cm magasra is megnőnek, bokrai átlagosan 80–120 cm magasak. Ez is csak tőosztással szaporítható. A kelet-Szibériában elterjedt vad tárkony (Artemisia dracunculus var. Redovskyi) valószínűleg az orosz tárkony őse lehet, mert külső jegyeiben és alacsony illóolajtartamában is arra hasonlít.[4] Észak-Amerikában a mississippi tárkony (Artemisia dracunculoides var. Purs), az amerikai tárkony (Artemisia dracunculus var. glauca) és az északnyugati tárkony (Artemisia dracunculus var. typica) a legelterjedtebb vadon termő fajták.[5] Ismert még a mexikói tárkony (Tagetes lucida Cav.), amely nem rokona a tárkonynak, de ahhoz nagyon hasonló az íze.
Felhasználása
[szerkesztés]Leveleit fogyasztják. Friss, zöld állapotában, vagy sóban, illetve ecetes vízben eltéve és szárítva is felhasználható. Saláták, ecetes savanyúságok eltevésénél, de levesek, főtt szárnyas, juh és vadhúsok, valamint zöldbab-, zöldborsó-, és burgonyafőzelékek, ecetek ízesítésére is használják.
Teája (Dracunculi herba) vesetisztító, epehajtó, étvágyfokozó hatású.
Termesztése
[szerkesztés]Középkötött talajban, őszi tőosztással szaporítják. Májusban meleg, napos helyre ültessük 30×40 cm-es távolságra. Vízigényes növény, ezért öntözést igényel.
Tárolása
[szerkesztés]Virágzás előtt a föld feletti 10 cm-re lévő leveles hajtásokat vágjuk, szellős árnyas helyen szárítjuk. Így megőrzi a jellegzetes ízét és világoszöld színét.
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ NILOV, V. I. 1934. 80/5000 "Химическая изменчивость растений и ее значение в систематике и в селекции." (A növények kémiai változékonysága és ismerete a taxonómiában és a tenyésztésben) - Sots. Rast. Ser. A 11: 2140.
- ↑ NEMZETI ÉLELMISZERLÁNC-BIZTONSÁGI HIVATAL Nemzeti Fajtajegyzék 66. o.
- ↑ L.H. Bailey; Ethel Zoe Bailey: Hortus Second: A Concise Dictionary of Gardening, General Horticulture and Cultivated Plants in North America, AISIN B000WF3D98
- ↑ Compositae : Tribes Anthemidea, Senecioneae and Calenduleae. Shishkin, B. K. (Boris Konstantinovich), 1886-1963–Bobrov, E. G. (Evgeniĭ Grigorʹevich), 1902-1983. 2000. ISBN 1886106428 Hozzáférés: 2018. augusztus 31.
- ↑ HALL, H. M. and CLEMENTS, F. E. 1923. The phylogenetic method in taxonomy. The North American species of Artemisia, Chrysothamnus and Atriplex. - Carnegie Inst. Wash. Publ. 326': 1-346.
Források
[szerkesztés]- Ingrid Schönfelder – Peter Schönfelder: Gyógynövényhatározó. 2001. ISBN 963 684 124 1
- Artemisia[halott link]
- Arne Rousi: CYTOGENETIC COMPARISON BETWEEN TWO KINDS OF CULTIVATED TARRAGON (Artemisia Dracunculus)