Mátraterenye

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
(Nádújfalu szócikkből átirányítva)
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Mátraterenye
Catholic church and bell tower, Nádújfalu.jpg
Mátraterenye címere
Mátraterenye címere
Közigazgatás
Ország Magyarország
RégióÉszak-Magyarország
MegyeNógrád
JárásBátonyterenyei
Jogállás község
Polgármester Gecse László[1]
Irányítószám 3145
Körzethívószám 32
Népesség
Teljes népesség 1873 fő (2015. jan. 1.)[2]
Népsűrűség65,27 fő/km²
Földrajzi adatok
Terület28,13 km²
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Mátraterenye (Magyarország)
Mátraterenye
Mátraterenye
Pozíció Magyarország térképén
é. sz. 48° 01′ 35″, k. h. 19° 57′ 18″Koordináták: é. sz. 48° 01′ 35″, k. h. 19° 57′ 18″
Mátraterenye (Nógrád megye)
Mátraterenye
Mátraterenye
Pozíció Nógrád megye térképén
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Mátraterenye témájú médiaállományokat.

Mátraterenye község Nógrád megyében, a Bátonyterenyei járásban.

Fekvése[szerkesztés]

Mátraterenye Nógrád megye északkeleti szélén, a Zagyva-völgyben, a Mátra- és Medves-hegység között terül el. Budapesttől 115, Salgótarjántól 20, Egertől 45, a világörökség részét képező Hollókőtől 50 km-re esik. A legközelebbi határátkelő Szlovákia felé 25 km-re van Somoskőújfaluban.

A legközelebbi városok keletre a Heves megyei Pétervására, nyugatra Bátonyterenye, északnyugatra pedig a megyeszékhely, Salgótarján, mindhárom 20 km távolságon belül található.

Közlekedés[szerkesztés]

A falun átvezet a 23-as számú, Bátonyterenye kisterenyei részét Tarnalelesszel összekötő főútvonal. A falut Mátranovákkal, Salgótarjánnal és Recskkel is mellékút köti össze. Vasútállomása napjainkban nincs a falunak, régebben a Mátramindszent–Mátranovák–Homokterenye-vasútvonalnak volt megállója Homokterenyén, ám ezen a vasútvonalon az 1990-es években megszűnt a vasúti forgalom, később a pályát is hosszú szakaszon felszedték. Jelenleg a legközelebbi működő vasútállomás a Hatvan–Somoskőújfalu-vasútvonal kisterenyei állomása, korábban a Kisterenye–Kál-Kápolna-vasútvonal mátramindszenti állomása volt legközelebb, amíg ezen a vasútvonalon is meg nem szűnt a személyforgalom.

Története[szerkesztés]

Mátraterenye 1984-ben alakult Homokterenye, Mátranovák és Nádújfalu községek egyesítésével. A település neve a Mátranovák és a Homokterenye összevonása. Mátranovák 1991-ben kiválva ismét önálló községgé alakult, a maradék település neve azonban változatlan maradt.[3]

Az 1950-es megyerendezés előtt Homokterenye és Mátranovák Nógrád vármegyéhez, Nádújfalu viszont Heves vármegyei Pétervásárai járáshoz tartozott.

Homokterenye[szerkesztés]

Ősi neve Atyazháza, vagyis Atyásháza volt. Árpád-kori település. Nevét már 1296-ban említették az oklevelekben. A 15. században Heves vármegyéhez tartozott. 1404-ben Zsigmond király Homokterennei Miklós fia Miklósnak és fiának Jánosnak, valamint a "faluvégén lakó" Péternek és Lászlónak bizonyos birtokrészeket adományozott itt, de 1418-ban már az egész helységre Homokterennei Jakab fia János kapott adományt. Ettől kezdve nevezik Homokterenne néven.

1548-ban Nagy Balázs és Horváth András birtoka volt. 1552-ben e település is behódolt a törököknek.

1555-1558 között a hatvani szandzsákhoz tartozott, összesen 5 adóköteles házzal.

1563-ban, a Homokterennei család kihaltával Berényi András nyerte adományul, akinek utóda Berényi György, az akkori nádor Pálffy Pál közbenjárásával új királyi adományt eszközölt ki e helységre, melybe be is iktatták 1652-ben.

1715-ben 10 magyar, 1720-ban pedig 12 magyar háztartását írták össze.

1770-ben Darvas Ferenc és Balczer József, 1826-ban Platthy József özvegye, Talai Horváth Mihály, Fáy József és Hamar András özvegye voltak birtokosai.

Az 1900-as évek elején Kolossy Zoltán és Csintalan Ábrisné volt itt a nagyobb birtokos. A községbeli úrilakok közül az egyiket Lieszkovszky József építtette a 19. század elején. A másikat Szakács József építtette 1880-ban. A harmadikat pedig Fáy Menyhért építtette a 19. század első éveiben.

1873-ban itt is a kolera pusztított, 1874-ben pedig az egész helység leégett. Határában az 1900-as évek elejének adatai szerint két kőszénbánya is volt. Az egyik az Éjszakmagyarországi Szénbánya Társaság telepe, a másik Csintalan Abrisnéé és két társáé volt.

1910-ben 1472 lakosából 1446 magyar volt. Ebből 1935 római katolikus, 40 evangélikus, 20 izraelita volt.

A községhez tartoztak: Mizserfa-bánya, Körtevölgy, Mizsérfa, Pétervölgy, Szárazvölgy és Verebes-puszta.

Mátranovák[szerkesztés]

Mátranovák neve már a középkorban is szerepelt az oklevelekben.

1548-ban Horváth András volt a földesura. 1633-1634-ben a török hódoltság alatt, a váci nahije községei között sorolták fel, de csak két adóköteles házzal, majd 1715-ben 5, 1720-ban 6 magyar háztartását írták össze.

1770-ben gróf Teleki László, Csoma Zsigmond és Szabó Zsigmond voltak a földesurai.

1826-ban gróf Keglevich Károly és Ádám utódai, a Csoma család után pedig a gróf Thoroczkayak és Fáy József birtoka volt, majd a 20. század elején Roheim Ödön volt itt a nagyobb birtokos, kinek úrilaka 1908-ban épült. Egy másikat pedig Szabó Ferenc a 19. század közepén építtetett itt. Az itteni római katolikus templom 1800-ban épült.

1873-ban 500-an estek itt a kolerajárvány áldozatául.

Báró Solymosy Jenőnek gőztéglagyára is volt itt, határban pedig két kőszénbánya is volt.

1910-ben 1904 lakosából 1867 magyar, 20 német volt. Ebből 1786 római katolikus, 23 evangélikus, 81 izraelita volt.

A községhez tartoznak Baglyasi-, Fúródi-, Gátasrét-, Nyirmegyi- és Szoroslápa-puszták.

Nádújfalu[szerkesztés]

Nádújfalu településrészlete a 23-as főút mátraszelei elágazásánál

Nádújfalu nevét 1426-ban említeték először az oklevelek. Ekkor Iván, Szuha és Füzes helységekkel együtt az Iváni család birtokában voltak.

1463-ban Wyfalw néven Szuhával és Maconkával együtt fordult elő, és az Iváni család birtoka volt.

Az 1594 évi összeírásban csak 1 adóköteles, ezenkívül 3-3 elszegényedett és elpusztult jobbágytelket írtak itt össze.

Az 1554 évi összeírásban pedig már az elpusztult helységek között szerepelt.

1635-ben 1 1/4, 1647-ben 1 1/4 1675-ben fél, 1686-ban fél portája volt.

1693-ban Gyürky Ferencé, akinek itt 5 jobbágya volt. A 19. század elején a Halasy, Gyürky, Vecsey, Gyurcsányi, Balázs, Bakó, Markolt, Horváth és Sütő családok voltak itt birtokosok. A Halasy család birtoka az 1900-as évek elején Zmeskál Zoltán császári és királyi kamarásé (1736 kat. hold), akinek birtokába került a volt Halasy-féle kastély is, amely alatt boltíves pince is volt.

A török hódoltság előtt a település nem a mai helyén állt; a török világban a helység lakosai elhagyva lakóhelyeiket, az itteni nádasokban telepedtek le. A régi község helye még a 20. század elején is Faluhely néven volt ismert. A török hódoltság után telepedett át a jelenlegi helyére.

1871-ben egy nagy tűzvészben a település legnagyobb része leégett.

Római katolikus temploma még a 18. század előtti időből való, mennyezete 1746-ban készült. A mennyezet nagy négyszögletes táblákból áll, a melyek mindegyike magyaros stílusú és színezésű festményekkel van díszítve.

1910-ben 734 lakosából 725 magyar volt. Ebből 711 római katolikus, 16 evangélikus volt.

Az 1900-as évek elején a lakosság háziiparszerűleg űzte a nyirfaseprő-készítést és vászonszövést. A település határban pedig kőbánya is volt.

A helységhez tartoztak még Rakottyás és Pusztaközépiván is.

Népcsoportok[szerkesztés]

2001-ben a település lakosságának 94%-a magyar, 6%-a cigány nemzetiségűnek vallotta magát.[4]

Földrajza[szerkesztés]

A vidéket nagyrészt kirándulásra csábító erdők és szelíden hullámzó, hegyekké csak itt-ott emelkedő dombok borítják. A táj domborzati sajátosságai teszik olyan széppé és barátságossá településünket.

Kisebb-nagyobb túrákon könnyen elérhető innen a különleges szépségű hegyeskei borókás legelő, a Nagy- és a Szérkő homokkő sziklái, a Szilváskő páratlan bazaltképződményei, a Bárna-patak felső folyása, illetve a Medves-vidék más természeti csodái. A Mátra központi gerince, valamint a Galya- és a Kékestető is gépkocsival legfeljebb fél óra alatt elérhető. (Légvonalban alig 10–15 km-re található mindkettő, és a csúcsoknál lévő tornyok is jól láthatóak szabad szemmel.)

Nevezetességei[szerkesztés]

Homokterenye: Kiemelt jelentőségű műemlék Homokterenye régi római katolikus temploma, ami a 13. századból maradt fenn. A román stílusú épületet a 15. században bővítették, ekkor kapta gótikus részleteit. A mai homlokzatot 1801-ben alakították ki. Az 1999-ben felújított, a 23. főútról is jól látható látható épület a Berzsenyi utca végén, a temetőben áll. Különleges értéke, hogy környezete beépítetlen maradt, így őrzi az évszázadokkal ezelőtti korok hangulatát.

Műemlék jellegű a homokterenyei Nepomuki Szent János-szobor (Kossuth út 110. sz.), ami barokk stílusú. Erről nem készült fénykép, ugyanis meglepő helyen, egy ház kertjében található.

Ugyanilyen fokú védettséget élvez a klasszicista, a 19. század elejéről származó római katolikus plébánia (Kossuth út 109) is.

A település tájháza az önkormányzat kezelésében van. A régi palóc házban a "terennei" népviselet mellett szépen hímzett, a 20. század elejéről származó textíliákat, festett cseréptárgyakat, konyhai és gazdasági eszközöket is kiállítottak. Kérésre az érdeklődőknek azt is bemutatják hogyan fonták régen a rokkán a kenderfonalat.

Nádujfalu: A falu közepe táján kis magaslaton álló barokk római katolikus templom a Kossuth út 339. sz. alatt található. A templombelső kivételes szépségű, festett kazettás mennyezete 1746-ban készült. Még országos viszonylatban is ritkaságszámba megy a hasonló díszítettség.

Ugyancsak különleges a templom mellett álló népies, fából ácsolt harangláb, amit a 18. század közepe táján állítottak.

Jánosakna: Jánosakna, az egykori bányászkolónia egyszerű kis római katolikus temploma a temetőben áll, a József Attila út végén.

Források[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Mátraterenye települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 2010. október 3. (Hozzáférés: 2011. december 26.)
  2. Magyarország közigazgatási helynévkönyve, 2015. január 1. (magyar és angol nyelven). Központi Statisztikai Hivatal, 2015. szeptember 3. (Hozzáférés: 2015. szeptember 4.)
  3. Mátraterenye története Magyarország Helységnévtárában
  4. A 2001-es népszámlálás nemzetiségi adatsora

További információk[szerkesztés]