Busóc
| Busóc | |
 | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Szlovákia |
| Kerület | Eperjesi |
| Járás | Késmárki |
| Rang | község |
| Polgármester | Daniel Jurek |
| Irányítószám | 059 93 |
| Körzethívószám | 052 |
| Forgalmi rendszám | KK |
| Népesség | |
| Teljes népesség | 304 fő (2021. jan. 1.)[1] |
| Népsűrűség | 35 fő/km² |
| Földrajzi adatok | |
| Tszf. magasság | 594 m |
| Terület | 9,03 km² |
| Időzóna | CET, UTC+1 |
| Elhelyezkedése | |
 | |
 é. sz. 49° 13′ 08″, k. h. 20° 29′ 02″Koordináták: é. sz. 49° 13′ 08″, k. h. 20° 29′ 02″ | |
| Busóc weboldala | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Busóc témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
| Adatok forrása: Szlovák Statisztikai Hivatal, http://obce.info | |
Busóc (szlovákul Bušovce, németül Bauschendorf) község Szlovákiában, az Eperjesi kerület Késmárki járásában.
Fekvése[szerkesztés]
Késmárktól 12 km-re északkeletre, a Poprád-folyó bal partján fekszik.
Története[szerkesztés]
Területe már a korai kőkorban lakott volt. Az újkőkorban a vonaldíszes kerámiák népe, a bronzkorban a hallstatti kultúra népe élt ezen a vidéken.
A falu a Sztragar nevű erdőben keletkezett, amikor 1286-ban a Sváby család őse kapta IV. Lászlótól adományba. 1345-ben „Bussundorf” néven említik először, ekkor már plébániája is volt. 1348-ban „Busson”, 1564-ben „Bauschendorff” alakban tűnik fel. A szepesi káptalannak fizette a tizedet. 1787-ben 81 házában 589 lakos élt.
A 18. század végén Vályi András így ír róla: „Busócz. Bausendorf, Busovcze. Népes tót falu Szepes Vármegyében, birtokosai Szent Iványi, és Görgei Uraságok, fekszik Forbergnek szomszédságában, földgye középszerű, legelője és fája kevés, földyeinek 3/4 része soványas; de mivel keresetre jó módgyok van, második Osztálybéli.”[2]
1828-ban 98 háza és 730 lakosa volt. Lakói vászonszövéssel foglalkoztak, a faluban 1940-ig szeszgyár is működött.
Fényes Elek 1851-ben kiadott geográfiai szótárában így ír a faluról: „Busócz, Bauschendorf, német falu, Szepes vmgyében, a Poprád bal partján, ut. p. Késmárkhoz északra 1 1/2 mfdnyire, egy térségen: 231 kath., 820 evang. lak. Kath. és evang. anyatemplom. – Van egy kastélyja, melly a Badányi uraságé, több nemes udvara, korcsmái; fában szükséget szenved; gyolcsot sokat sző és fejérít. A falu körül több apró dombok látszanak, mellyek hunhalmoknak neveztetnek, s az a vélekedés, hogy a rómaiak itt ütköztek meg a hunokkal. F. u. Badányi, Szepesházy nemzetségek.”[3]
A 20. század elején nevét Busafalvára magyarosították, de a község tiltakozására 1907-ben ismét Busóc lett. A trianoni diktátumig Szepes vármegye Késmárki járásához tartozott.
Népessége[szerkesztés]
1880-ban 530 lakosából 56 szlovák anyanyelvű volt.
1890-ben 502-en lakták, ebből 45 szlovák és 7 magyar anyanyelvű.
1900-ban 503 lakosából 74 szlovák és 14 magyar anyanyelvű volt.
1910-ben 441-en lakták: 52 szlovák és 24 magyar anyanyelvű.
1921-ben 405-en lakták, ebből 24 csehszlovák és 9 magyar.
1930-ban 455 lakosából 171 csehszlovák volt.
1991-ben 316 lakosából 308 szlovák volt.
2001-ben 315 lakosából 313 szlovák volt.[4]
2011-ben 313 lakosából 288 szlovák volt.
2021-ben 304 lakosából (+2) cigány, 1 ruszin, 286 (+2) szlovák, 2 egyéb és 15 ismeretlen nemzetiségű volt.[5]
Neves személyek[szerkesztés]
- Itt született 1919. szeptember 28-án Gergelyi Ottmár szlovákiai levéltáros.
Nevezetességei[szerkesztés]
- Szent Lőrinc plébániatemploma a 14. században épült, a 17. században barokk stílusban építették át. Gótikus Madonna-szobra és keresztelőmedencéje 1400 körül készült. Oltára késő barokk.
- Evangélikus temploma 1818-ban épült, a 19. század végén neogótikus stílusban építették át.
- Barokk-klasszicista kúria a 18. század végéről.
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ The 2021 Population and Housing Census. Szlovák Statisztikai Hivatal
- ↑ Vályi András: Magyar Országnak leírása I–III. Buda: Királyi Universitás. 1796–1799.
- ↑ Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára, mellyben minden város, falu és puszta, betürendben körülményesen leiratik. Pest: Fényes Elek. 1851.
- ↑ Kárpát-medencei Magyar Kutatási Adatbázis. [2004. július 22-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2007. szeptember 16.)
- ↑ ma7.sk
További információk[szerkesztés]
A Késmárki járás települései | ||
|---|---|---|
Késmárk (Kežmarok) | ||
Ábrahámpikfalva (Abrahámovce) · Alsólehnic (Červený Kláštor) · Busóc (Bušovce) · Duránd (Tvarožná) · Farkasfalva (Szlovákia) (Vlková) · Felsőerdőfalva (Stará Lesná) · Gibely (Zálesie) · Hanusfalva (Spišské Hanušovce) · Hóka (Havka) · Hollólomnic (Holumnica) · Hunfalva (Huncovce) · Izsákfalva (Žakovce) · Javorina · Kakaslomnic (Veľká Lomnica) · Keresztfalu (Krížová Ves) · Kisfrankvágása (Malá Franková) · Kiskuncfalva (Vlkovce) · Kisszalók (Malý Slavkov) · Kisvár (Hradisko) · Krig (Vojňany) · Lándok (Lendak) · Lehnic (Lechnica) · Leibic (Ľubica) · Majorka (Ihľany) · Maldur (Podhorany) · Ménhárd (Vrbov) · Nagyfrankvágása (Veľká Franková) · Ómajor (Majere) · Osztornya (Osturňa) · Relyó (Reľov) · Rókus (Rakúsy) · Sörkút (Výborná) · Szepesbéla (Spišská Belá) · Szepesmátyásfalva (Matiašovce) · Szepesófalu (Spišská Stará Ves) · Szepesszentgyörgy (Jurské) · Szepestótfalu (Slovenská Ves) · Tátraalja (Stráne pod Tatrami) · Tátraháza (Mlynčeky) · Tavas (Jezersko) · Toporc (Toporec) |  | |
