Arnótfalva
| Arnótfalva (Arnutovce) | |
 | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Szlovákia |
| Kerület | Kassai |
| Járás | Iglói |
| Rang | község |
| Polgármester | Elena Šarišská |
| Irányítószám | 053 13 |
| Körzethívószám | 053 |
| Forgalmi rendszám | SN |
| Népesség | |
| Teljes népesség | 812 fő (2021. jan. 1.)[1] |
| Népsűrűség | 313 fő/km² |
| Földrajzi adatok | |
| Tszf. magasság | 515 m |
| Terület | 2,23 km² |
| Időzóna | CET, UTC+1 |
| Elhelyezkedése | |
 | |
 é. sz. 48° 58′ 45″, k. h. 20° 29′ 43″48.979167°N 20.495278°EKoordináták: é. sz. 48° 58′ 45″, k. h. 20° 29′ 43″48.979167°N 20.495278°E | |
| Arnótfalva weboldala | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Arnótfalva témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
| Adatok forrása: Szlovák Statisztikai Hivatal, http://obce.info | |
Arnótfalva (szlovákul: Arnutovce, korábban Harnutovce, németül: Höfchen) község Szlovákiában a Kassai kerület Iglói járásában. 2011-ben 698 lakosából 679 szlovák volt.
Fekvése
Iglótól 7 km-re északnyugatra fekszik.
Története
1200 körül királyi birtokként Kistamási néven alapították. 1259-ben IV. Béla a szepesi prépostságnak adta. Arnótfalvát 1278-ban említik először, első birtokosa Arnold fia Arnold volt. A falu róla kapta a nevét. 1317-ben "magni Arnoldi" néven szerepel. 1340-ben az Arnoltfalua név mellett Kystamasi néven is említik "Kystamasi al. n. Arnoltfalua" alakban. 1366-ban "Arnoltfalva", 1435-ben "Kysdoman alias Arnoldfalva" alakban szerepel oklevélben. Német nevén 1773-ban említik először Emaus alakban, 1786-ban szlovákul is megjelenik "Harnutovce" néven. 1366-ban Péter püspök a falut a vágsziklási karthauzi kolostornak adta. 1550-ben a szepesi káptalané lett. 1787-ben 19 házában 139 lakos élt. 1828-ban 22 háza és 181 lakosa volt, akik főként mezőgazdaságból éltek.
Vályi András szerint "ÁRNOLDFALVA. Habchen. Harmutovtze. Tót, és német falu Szepes Vármegyében, birtokosa a’ Királyi Kamara, lakosai katolikusok, fekszik Lethánfalvához, mellynek filiája közel, Lőtsétöl sem meszsze. Határja közép termékenységű, legelője jó, réttye elég, fája mind a’ kétféle, második Osztálybéli."[2]
Fényes Elek szerint "Arnótfalva, (Emaus, Höfchen, Hernutowce), tót falu, Szepes vármegyében, Smizsánhoz 1/2 mfdnyire: 181 kath. lak. Erdő. F. u. az alapitványi kincstár. Ut. p. Lőcse."[3]
1910-ben 176, túlnyomórészt szlovák lakosa volt. A trianoni békeszerződésig Szepes vármegye Iglói járásához tartozott.
2001-ben 549 lakosából 387 szlovák és 160 cigány volt.
Nevezetességei
- Szent Ilona tiszteletére szentelt római katolikus temploma a 15. században épült gótikus stílusban. A 16. század második felében reneszánsz stílusban építették át. Berendezése 18. századi, de szárnyasoltára 1485-ben készült, Lőcsei Márton mester alkotása.
További információk
Források
- ↑ The 2021 Population and Housing Census. Szlovák Statisztikai Hivatal
- ↑ Vályi András: Magyar Országnak leírása I–III. Buda: Királyi Universitás. 1796–1799.
- ↑ Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára, mellyben minden város, falu és puszta, betürendben körülményesen leiratik. Pest: Fényes Elek. 1851.
Az Iglói járás települései | ||
|---|---|---|
Igló (Spišská Nová Ves) | ||
Ágostháza (Bystrany) · Arnótfalva (Arnutovce) · Betlenfalva (Betlanovce) · Dénesfalva (Danišovce) · Detrefalva (Olcnava) · Haraszt (Chrasť nad Hornádom) · Hernádmáté (Matejovce) · Hernádtapolca (Teplička) · Hollópatak (Mlynky) · Illésfalva (Iliašovce) · Káposztafalva (Hrabušice) · Kisolsva (Oľšavka) · Kolinfalva (Kolinovce) · Korompa (Krompachy) · Leszkovány (Lieskovany) · Létánfalva (Letanovce) · Márkusfalva (Markušovce) · Nyilas (Hnilec) · Ötösbánya (Rudňany) · Pálmafalva (Harichovce) · Szalánk (Slovinky) · Szepesárki (Jamník) · Szepesedelény (Odorín) · Szepeskárolyfalva (Kaľava) · Szepeskörtvélyes (Spišský Hrušov) · Szepesnádasd (Hincovce) · Szepesolaszi (Spišské Vlachy) · Szepespatak (Hnilčík) · Szepessümeg (Smižany) · Szepestamásfalva (Spišské Tomášovce) · Szlatvin (Slatvina) · Vereshegy (Poráč) · Vitfalva (Vítkovce) · Vojkfalva (Vojkovce) · Zsigra (Žehra) |  | |
